Eger - napilap, 1931/2
1931-08-11 / 180. szám
ÄHH 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EGY HÓNAPRA S PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE B PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD - SZINT 3. — TELEFONI U--- KüáDÓHIVATALi EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON I 87. - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- í: SZÁMLA: 54.558. it XLII. évfolyam 180. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1931 augusztus 11. __________„_________________,_______________________________.________________—___________________.______________________________ A kormány nem tervez semmiféle moratóriumot Szombaton rengeteg betétet helyeztek el a bankoknál, mert az a hír terjedt el, hogy a betéteknek az állam aranyjelleget fog biztosítani. Ä városok képviselete a Szent Jobb körmeneten. A miniszterelnök leirattal fordult a városokhoz, hogy a Szent litván n8pi Szent Jobb körme- neten díszmagyaros küldöttléggel bépviieltenék magukat. A miniizterelnöki felkívái moit érkezett meg Egerbe ii. Ä ferencesek szeptember elsején kezdik meg lelkészi /tevékenységüket Újhatvanban. Hatvan, augusztus 10. A ferencei atyák izeptember 1-én kezdik meg lelkéizi tevékenycégüket Újhatvanban, ahol moit épül fel űj rendházuk. A ferencrencrendiek tartomány- főnöke P. Tamás Alajoi elnöklétével tartott káptalani üléi az űjhatvani templom lelki szolgá- latainak ellátáiára P. König Kelement éi P. Császár Teodor ál- dozárokat küldte ki. Eletbelép az egyfázisú textil-forgalmiadó. A pénzügyminisztériumban azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a moitani kőtszázalékosforgalmi- adót ismét három százalékra emelik fel. A forgalmiadénak ez a tervezett felemelése az oka annak, hogy auguiztéi elsejével a kormány nem léptette életbe a textilárúk egyfázisú forgalmi adóját. Hír szerint az átdolgozott rendelet a héten már megjelenik és augusztus 15-ével a textilárűk egyfázisú forgalmiadőja is életbe lép. Ismét színpadra írtak egy Gárdonyi-regényt. Eger, augusztus 10. Az »Ida regényéinek sikerült színpadi átdolgozása után újabban megint megnyilvánulnak olyan törekvések, amelyek Gárdonyi Géza egy-egy arravaló írását a kulisszák falai közé akarják vinni. Mint halljuk Balázs Sándor most dramatizálta »Az öreg tekintetes« cimú bájos regényét. A három felvonásból, hat képből álló színdarab még az ősz folyamán bemutatásra kerül a fővárosban. — >Az utolsó napokban a budapesti pénzintézeteknél jelentékeny uj betéteket helyeztek el. Ezt a pénzügyminiszternek azzal a célzásával hozzák összefüggésbe, hogy a betéteknek egy bizonyos naptól kezdve aranyjelleget fognak biztosítani. Ez az időpont még nincsen megható rozva, de a bsunkforgalom helyreállításával rendeztetni fog.« — »Egyes svájci lapokban az a hír jelent meg, hogy a magyar kormány a bel- és külföldi adósságokra moratóriumot fog elrendelni. A magyar kormány a leghatározottabban megállapítja, hogy a jövőre nézve semmiféle moratóriumot se tervez. Az erre vonat kozó hírek teljesen alaptalanok.« Mind a hír oly nagyfontossá- gű, hogy a msgyar közönség bizonyára igényt tarthat megismerésükre. Különösen áll ez a betétek araiayjellegenek biztosításra vonatkozó híradásra, amely — úgy tudjuk — Teleszky Jánosnak azzal a törekvésével és tervével fü^g össze, hogy a kormány biztosítson jutalmat azoknak, akik betétjeiket akkor is meghagyják a bankokban, amikora sz abadforgalom helyreáll és ok- talan tezaurálással nem nehezítik meg a kibontakozást. Samud kétség, hogy ez a terv —+ amely tudomásunk szerint legközelebb a 33-as bizottságot is foglalkoztatni fogja — igen alkalmas arra, hogy a betétkáp- zfidést újra megindítsa s mint Teleszky mondta, a «strimpflikbe» vándorolt pénzt ismét eljuttassa a forgalomba, Ez a garancia, — ha megvalósul — messzebbmenő lenne, mint a német és osztrák kormányok szavatossága. Hogy a kormány ezt a tervet megvalósítani készül, amellett szól Ernszt Sándor népjóléti miniszternek Szombathelyen tartott beszéde, amelyben kijelentette, hogy a «kormány minden erejével biztosítja a bankokba betett összegeket és megvédi a magyar pengőt.» Ernszt Sándor ugyanekkor még a kővetkezőket mondotta : «Megállapítottuk, hogy az utóbbi időben kétszerannyi pénzt küld - tek ki Budapestről külföldre, mint azelőtt, ugyanilyen Időtáj- ban. Akik ezt csinálták, lelkiismeretlen és becstelen emberek. Ezeket meg kell fognunk.» «A kormányzat azt akarja, hogy biztosítsa a Nemzeti Bank szilárdságát, amiről akkor is gondoskodás történik, ha nem volna kölciön. Kényszeríteni fogunk mindenkit, hogy a külföldön levő devizáit bevallja.» Ezek b miniszteri kijelentések, — amelyek a népjóléti miniszter személyét tekintve, annak dacára is nagy súllyal esnek latba, hogy egy képviselő- jelölt programmbeszéde alkalmából hangzottak el — úgy látszik jogot adnak arra a feltevésre, hogy a kormány, amely bizonyos jóindulatú passzivitással nézi Friedmann Ignác dr. Demzeti valuta letétakcióját, ha szükség lesz rá, meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek külföldi kölosön nélkül is biztosítják a pengő stabilitását s lehetővé teszik, hogy a Jegybank a szükségletnek megfelelő bankjegyforgalommal álljon az ország gazdasági életének rendelkezésére. Megbízható helyről nyert információnk szerint a magyar kölcsön ügye jő utón halad és a keddi nap lesz az a dátum, amikor a kölcsön sorsáról véglegesen döntenek. A magyar kölcsöntárgyalásokat a külföldön különböző utakon, de légióként a sajtó utján igyekeznek megzavarni. Megállapítható, hogy ez az akció egy forrásból Prágából ered. Ötszázezer áldozatkész magyar megmenthetné Magyarországot a mostani válságból, hirdeti egy fővárosi fiskális a maga kolumbusi ötletével. S milyen áldozat kellene? Nem is annak az ötszázezernek áldozatához hasonló, akik elvitték minden tőkéjüket: ifjú életűket, kőtelességérzetüket a szenvedések poklába, Szerbia, Galicia, Tirol és Doberdó földjére, szikláira, hogy letörlesnzék nemzetünk végzetes tartozását, mert vagyunk és idetelepedtünk Kelet és Nyugat kapujába. Most olyan ötszázezer magyart hív ez a nemzet, akinek van szíve négyszáz pangőnyi értékét: aranyát, vagy idegen pénzét köesönadnx a nemzet bankjának. Lesz-e vájjon az ötletnek foganatja, hadba száll-e vájjon a hívő szóra a »másik ötszázezrek« hadserege — kötelességből nemzetünkért? Valamikor Franciaország máról holnapra fizette ki a győző németeknek a négy- milliárd hadisarcot s a francia nép utána inak-szakadásig dolgozott, tőkét gyújtott, a francia nép a világ bankárja lett: készült a bosszúra. Nékünk nem is uraiágra, hanem a magunk koldus kenyerének a megszerzésére kellene a pénz, amit külföldi kalmároktól hiába remélünk. Nem abban nem bízunk, hogy nem találkoznék ötszázezer lelkes hazafi. Hanem abban, hogy az ideálistáknak már nincsen vagyonuk, akiknek meg van, azok nem ideálisták. Annyi önzést, telhetetlen kapzsiságot láttunk már, hogy azoktól, akik valóban adhatnának, nem tudunk remélni semmit. Azok, akiknek évi 500.000 pengőnyi jövedelmük van, nem négyszáz, hanem négyszázezer pengőt adhatnának, és még mindig bőven költbetnének. Mit adnak a vezérigazgató urak? Mit adnak azok, akik egy szemrebbenés nélkül tudnak ma is egy rouletteszámra, bakk lapra föltenni tízezer pengőket, akik színésznőknek palotát tudnak adományozni, akik egy-egy vadász- kedvtelésükre 40—50.000 pengőt »áldoznak«. Ezeknek lenne, s lesz kínos próbájuk az ötlet, ha valóban megvalósulásra kerül. Hej be’ sok ember fog lelepleződni itten!
