Eger - napilap, 1930/2

1930-09-25 / 217. szám

A BÄ 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Orbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG': EGER, LYCEÜM, FÖLD­SZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEÜM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON: 87 - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. u XLL évfolyam 217. szám ♦ Csütörtök ♦ Eger, 1930 szeptember 25. A törvényhatóság közgyűlése változatlanul fogadta el a vármegye 1931. évi költségvetését Megválasztották a közigazgatási bizottság új tagjait. Eger, szeptember 24. Hevesvármegye törvényható­sági bizottsága tegnap délelőtt tartotta rendes őszi közgyűlését dr. Hedry Lőrinc főispán elnök­letével. Napirend előtt az elnöklő főispán nemes veretű beszédben emlékezett meg arról a mély gyászról, amely a nemzetet dr. Vass József nópjólétl miniszter elhunytával érte. A kegyeleten szavakat, amelyek az elhunyt népjóléti minisztert mint az erő, tehetség és érző szív megteste­sítőjét aposztrofálták, állva hall­gatták végig a bizottság tagjai. A közgyűlés ezután a főispán indítványára dr. Vass József emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Néhány perc kegyeleti szünet után a főispán újból megnyitotta a közgyűlést. Az alispáni jelen­téshez elsőnek Graefl Jenő fűzött reflexiókat. Kifogástalan rend van a megyében, de nagy nyo­morúság is. Mindenki a nagy állami kölcsöntől várja a helyzet javulását, de a kölcsön ügye nagyon lassan halad, az elkese­redés pedig nagyra nőtt min­denütt. Próféták járnak a faluk­ban és izgatják a népet. A bajokon szóbeszéddel nem lehet segíteni. Nem magyar em­ber, aki ezekben az időkben iz­gatással tüzeli a lakosságot. De a szegénység akkora, hogy nem lehet összetett kézzel nézni. Ja­vasolja, írjon fel a közgyűlés a kormánynak, hogy a közmunkákat először Heves­megyében, annak is a tiszántúli részén in­dítsa meg, mert ott a legkiáltóbb a nyomor. Krisztián Imre népgyfilések tartását hangsúlyozta, mert' ez az egyetlen módja, hogy a nép­nek reményt adjanak és meg­védjék az izgatók éltén. A sze­génységgel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy a főszolgabírák na­gyon sok büntetőparancsot ad­nak ki, mert hitelt adnak a csendőrök gyakran bosszantóan kicsinyes feljelentéseinek. Azután a kisgazdapárt programmjáról beszél, amelyet még mindig so­kan nem fogadnak kellő meg­értéssel és méltánylással. A kis­gazdapárt nem a forradalmi gondolatból nyerte létjogosult­ságát; az egyetemes falusi ér­dekek istápolója akar lenni. Nem törekszik osztályérdekek szolgá­latára, de meghiúsítja más tár­sadalmi osztályoknak a kisgaz dák elgáncsolását célzó törek­véseit. A pártnak nincs meg fölfelé az a megbecsülése, ame­lyet joggal elvárhatna. Subik Károly: Mi, akik a ma­gyar értelmiséget alkotjuk,ugyan- csak alulról, a paraszti sorból nőttünk ki. Nem tudom elkép­zelni, hogy ebben az országban ne támogatnák a kisgazdák tö­rekvéseit (Közbeszőlások: Nem tapasztaltuk). Minden törekvés nehézségekkel találkozik, amely bizonyos tekintetben elzárkózik másoktól, de ha a kiegazdatár- sadalom magához öleli.az intelli­genciát, összefogott erővel ered­ményeket fognak elérni. Ne nézzenek bennünket gyana­kodó szemmel, és ne gondol­ják, hogy a csuha és a pantalló érdeke más, mint a csizmáé. Plósz István mint a kisgazda- párt elnöke kijelenti, hogy a .párt nem zár ki senkit a mun­kából. Nincs más célunk, mint a régi határok visszaszerzése és a küzdelemben szívesen látunk magunk mellett mindenkit, aki dolgozni akar. Botos István felszólalásában a poroszló—mezőtárkányi útnak a vármegyei úthálózatba való fel­vételét kérte. Széky István egy messzebb programmot adott javaslatában. Gondoskodjék a vármegye más megyékkel való közúti összeköt­tetéséről, vigye keresztül, hogy a vasútvonal mellett fekvő községek vasúti megállót kapja­nak, az egyes községeket meg­felelő utakkal kapcíolják össze és gondoskodjanak a földutak karbantartásáról. A felszólalásokra Okolicsányi Imre alispán sorra válaszolt. Megvédte Krisztián Imrével szem­ben a csendőrséget. Legfeljebb túlbuzgóságról lehet sző, de in­tézkedni fog olyan irányhan, hogy a főszolgabírák csak a leg- megokoitabb esetben adjanak ki büntetőparancsot. Az utakra vo­natkozólag megjegyzi, hogy uj utak építésébe nem mehet bele a vármegye, mert az útalap tel­jesen igénybe van véve. A közgyűlés ezután különböző bizottságokat alakított meg a következőkben: A kijelölő bizottságba a törvényhatóság Plósz Istvánt, Borhy Györgyöt rendes tagokká, Radil Károlyt póttaggá válasz­totta, a főispán a maga részé­ről Dutkay Pált, Lipcsey Pétert rendes és Beniczky Aladárt pót­tagnak, az alispán Győrffy Kál­mánt, Tóth-Csepreghy Andrást rendes és Gröber Jenőt póttag­nak nevezte ki a bizottságba. Az összeférhetetlenségi bizott­ságba Brezovai István, Beniczky Ala­dár, Borhy István, Dőry Gyula, ifj. Győrffy Kálmán, Graefl Ká­roly, Ivády Béla, Kriston Endre, Lipcsey Árpád, Öszterreicher Dezső, Török Kálmán, Szigety Pál dr., Szabó Szilárd dr., Tőth- Csepreghy András, Szent Ivány Farkas, Kovács András, Gröber Ferenc, Hodosy Gedeon, Krisz­tián Imre, Plősz István, Sáry Béni, Sumi István, ifj. Gál And­rás, Terstyánszky Dezső, dr. Lipcsey Péter, dr. Erlach Sán­dor, Psulovits Lajos, Palátsik Jenő, Hirling Gyula, gróf Keg­le vich Gyula bizottsági te gokat delegálták. Az igazoló választmány tagjai: Gröber Ferenc, Dutkay Pál, Szabó Szilárd dr., Lipcsey Páter dr., Juhász Ferencz, Kovács András, Horváth Gáza dr. Lo• sonczy Sándor lettek. A közgyűlés a közigazgatási bizottságban megüresedett he­lyet Keglevich Gyula grőffal töl­tötte be, majd a közigazgatási bizottságból ez év végén kilépő tagok helyének betöltéséről in­tézkedett. A bizottságba ugyan­azokat választotta be, akik a sorsolás alapján kilépni kény­szerültek volna, névszerint: Be­niczky Elemér, Plósz István, Borhy György, Török Kálmán, Gosztony Andor bizottsági ta­gokat. A közgyűlés ezek után rátért a vármegye 1931 évi költségveté­sének Ietárgyalá8ára. Dr. Búzás Endre tb. vm. fő­jegyző, előadó tételenként ismer­tette a költségvetést, amelynek végösszege 919 555 pengő, ősz szesen 29 92% pótadóval. Hatvány Endre báró több té­telnél kifogásolja a kiadásokat. Az irodai költségekre, napidijak- ra, útiköltségekre, épületek kar­bantartására, távbeszélésekre be­állított összegeket soknak tartja. Szóváteszi a 60-as emlékmű ügyét. Tiszteletreméltónak tartja a célt, de véleménye szerint, amikor éhező és nyomorgó élők ezrein kell segíteni, nem szabad anyagiakat hóit kőbe fektetni. Más megoldást válasszunk a hősök emlékének megörökítésé­re, olyan megoldást, amellyel az élőkön is segítünk. Inkább egy kórházat építsünk a hősök em­lékezetére. Vitéz Subik Károly : Nem ősz • tóm a bizottsági tag úr vélemé­nyét ebben az ügyben. Mi nemcsak az élőkön akarunk segíteni, hanem jövőt is építünk. Nemzeti kötelesség a hősök em­lékének megörökítése. Ha én elviszem egy kórházhoz az ifjú­ságot, az nem tesz rá különösebb hatást, de ha egy impozáns emlékműhöz vezetem, az felkelti benne azokat az érzéseket, amelyekre az új ezerév megalapozásához feltét­lenül szükség van. Szinyey-Merse Jenő hibáztatja, hogy a megyei városok nem já­rulnak hozzá a törvényhatóság központi tisztviselőinek nyug­díjához, holott azok munkáját igénybeveszik. A készülő községi háztartási törvény parlamenti tárgyalásánál ezt szóvá fogja tenni. 1 rak Gáza polgármester: A megyei városoknak éppen elég gondot ad saját tisztviselőik nyugdíjának fedezése. Hermann István kisgazda szintén nagynak tartja a költség- vetést és csak 10—20 százalék

Next

/
Oldalképek
Tartalom