Eger - napilap, 1930/1

1930-03-02 / 51. szám

EGEK 193t. március 2 t mmKaaugammKom 2 A kormányzó ünneplése Egerben. Eger, március 1. Magyarország kormányzójának 10 éves államfői jubileumát ün­nepi keretek között ünnepelte meg Hevasvármegya éa Eger városa. Pénteken este zenés ta­karódét, szombaton hajnalban zenéi ébresztőt adott a 14. hon- ▼édgyalogezred zenekara. Dél­előtt 9 órakor Kriston Endre püspök pontifikáit ünnepi hála- adó istentiszteletet a főszékes­egyházban, ahol ez alkalommal ott voltak Eger közéleti és tár­sadalmi előkelőségei teljes szám­ban. Ugyanekkor az egri főegy­házmegye minden templomában s a felekezetek templomaiban, imaházaiban istentiszteleteket és hálaadásokat tartottak. Délelőtt 11 órakor Heves vár­megye törvényhatósága tartott rendkívüli díszgyűlőst a várme­gyeháza nagytermében, ahol megjelentek a törvényhatóság tagjain kívül a katonaság, hiva talok, testületek, iskolák képvi­selői is. A díszgyűlőst Hedry Lőrinc dr. Heves vármegye főispánja nyi­totta meg ünnepi szavakkal: Tekintetes Törvényhatósági DíszgyűlSs! — A mai napon ez egész or­szágban ünnepet ül a magyar nemzet. — Ma reggel szárnya- lőbban hangzik fel a magyarok ajakéról a nemzeti himnusz és ebben ez órában egy gondolat­ban egyesül a vármegyék és városoknak az ország minden törvényhatóságában egybegyült közönsége, szeretettel hódolván Kormányzónk ö Főméltőságának illusztris személye előtt abból az alkalomból, hogy ma tölti be kormányzóvá történt megválasz­tásának 10-ik évfordulóját. 10 év nem történelmi korszak egy nemzet életében, hogy ha ez az idő az állami, társadalmi és közgazdasági élet megszokott életmedrébea folyt le, — ám az 1920—1930 évek között lepergett idők eoradöntö jelentősége máris megvonta a maga mély baráz­dáját a magyar nemzet történel­mében. És ha késő korok bol­dogabb magyarja borongó lélek­kel járni fogja e barázdák men­tán az emlékezés útját, úgy kaleplevéve fog megállani a keserű magyar sorsnak azon keményszívű és akaráeű harcosa előtt, aki vészes pillanatokban elszántan vette kezébe tétován bukdácsoló nemzetünk életének az irányítását. Horthy Miklós tetterejének, aoélos akarásának, nagyszerű magyarságának értéke itt a vár­megyék megítélésében nyer 10 éves működése ütőn valódi mér­téket. Hiszen mintha a nehéz fájdalmak között vajúdó nemzeti élet a maga vármegyéinek öli méhéből szülte volna meg őt, hogy gyakorolja és érvényesítse azokat a nagyszerű faji saját­ságokat, amely sajátságokkal fel­fegyverezve állott fel a várme­gyék sorából a történelmi idők folyamán egy Hunyadi János, egy Rákóczi, egy Kossuth vagy egy Deák Ferenc. Jött, mint daliás múltúnk em­lékeztetője fegyverben, hogy le­sújtson, ha kell, és rendet te­remtett, mint ezeréves alkotmá­nyunk neveltje, megértéssel, me­leg szívvel, mindent és minden­kit megejtő jő szóval. 10 őv előtt ö adta vissza ön­bizalmunkat és hitünket boldo­gabb jövőnbben és ma mi sze­gényen állunk vele szemben, mert szerzetünkön és bálánkon kivül mást mit nyújthatunk neki. Ünnepeljük hát, mert ünnep­iéire méltó, ez a mélyen fekvő ez a telkekből sarjadó szeretet Kormányzónk <3 Főméltósága iránt és legyen ez a hála, mely­ben a magyar megtalálja a ma­gyart, egy újraéledt nemzet erő­teljes szivdobbanása, telve élet­kedvvel, telve bizalommal, telve akarással. Általános éljenzés követte a főispán szavait, mely után Okollcsányi Imre alispán emelkedett szólásra: Tisztelt Közgyűlési Mélyen megilletődve terjesztem elő nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormány­zója érdemeit megörökítő hatá­rozati javaslatunkat. A főméltőságű kormányzó úr 10 éves működése, nemcsak erre a megcsonkított hazára, de az egész világra vonatkozóan is példátlanul súlyos viszok között folyt le. Kormányzóságának ered­ményei mégis pregnánsan azt igazolják, hogy előrejutni, ha­ladni csak a műit hagyományai által megszentelt utón lehet. Ezt a gondolatot, a régi dicső­séges múlt hagyományainak meg­becsülését akarjuk kifejezői az­zal, hogy határozati javaslatun­kat archaikus nyelven szerkesz­tettük s ekként terjesztjük elő: • Hevesvármegye közönségének Egerben, az Úrnak 1930. eszten­dejében, Bőjtmás Hava első nap­ján tartott Sollemnis Gyüllése egy Akarattal itcígy határoza: A hosszú háború a annak nyomdokában a Revolutiők után a jeles magyar Nemzet, amely ezer Esztendőkön át minden ju­talmak nélkül védelmezte vala a tőlle Nyugatra lakó Nátiőkat há­lósán feküdött. .. kardja kiesett a kezéből és sehol nem vala egyetlen barátja is. A magyar nép ebkor függesz­tő szemeit Nantes, Nemzetei és Vitéz Horthy Miklós de Nagy­bánya Admirális Urra, a ki meg­tsinálta a’ Magyar Hadat, kiért réganten az jeles Zrínyi Miklós gróf hiába’ ágált a Török Áfiu- mában. És ez a Vezér és ez a Sereg Nyugodalmat és Rendet tsinált Országunkban. Az Embe­rek visszatérőnek munkájokhcz és lön hosszas tanátskozás az országos Dolgok felől, meliyek- nek folyamatában — mai na­pon tíz esstendeje — cum unó Consensu Gubernátorrá válasz­tották vala a kiválló jelességű Férfiút. És Nemzetünk nem tsalatbo- zék, mert hogy manapság élünk, hogy ma úgy vagyunk, amiké­pen vagyunk, azt — Isten ő Szent Felsége után — Néki kö­szönhetjük. Consolidátiőt, Békes­séget, Rendet ó teremtett sok böltseséggel serénykedvén s azt a Reménységet is Ó ültette a magyar Szívekbe, hogy lészen még a Magyaroknak Ünnepe. Mindezekért meghagyjuk és el­rendeljük, hogy Nemes, Nemzetei ás Vitéz Horthy Miklós de Nagy­bánya Kormányzó Uruak Érde­meit és nagy-só« Hálánkat írja a Vármegye bites Nótáriussá mai Sollemnis Gyüllésünk Protocol- lumába, másképen nem csele­kedvén.« A fergeteges tapsba és lelke­sedésbe olvadó szavak után Kriston Endre püspök tartott ünnepi beszédet, amelyben többek között a kö­vetkezőket mondotta: — »Magyar ember előtt, ki a világháború vérzivatarát végig­élte, s aki a hazátlan gonosztevők rémuralma idején az ezeréves nemzetteltben már-már a végső felbomlás jeleit látta, szükségte­len megokolni azt a határozati javaslatot, mely ősi vármegyénk közönségének hűségét, hódolatát és háláját juttatja el a lábbadoző ország istenadta orvosa, nagy­bányai vitéz Horthy Miklós kor­mányzó űr ő főméltősága elé, aki mögött immár tíz éves or­szágiás emberfeletti küzdelme, érdeme és dicsősége áll. Lehetnek köztünk vélemény- eltérések, de abban nem, hogy az ő bölcs kormányzatának de- cenniuma alatt visszazökkent ez a hányatott nemzet a jog, be­csület és világtörténelmi hiva- tottság útjára. Rzért adtunk ma hálát Istennek ; ezért esdünk ál­dást a legelső magyar ember további életmunkájára. Amikor külsőéi belső rablóink odúikba visszavonultak, mikor a nagy szakadék szélére sodort, széttépett ország bűaői főváro­sába fehér lován bevezette a számra kicsiny, de nagyrahíva- tott nemzeti hadsereget, fellélek- zettünk, hogy történelmünk leg­sötétebb éjszakája után végre valahára megérkezett a boldo­gabb magyar jövő, nem teljes fényének ragyogásában még, de a hajnalhasadás első pirka- dásával. »Hat hőnap őta Horthy Mik­lósnak hívják Magyarországon a reménységet,« — mondta akkor a lelkes üdvözlő. És ma tanú rá minden elfogulatlan fia e hazá­nak, hogy a magyar reménység neve, megszemélyesítője tíz év őta véltozatlanúl, sőt ma még inkább, mint akkor, — ugyanaz. A 400 éve cpedve várt nemzeti hadsereg fővezérét, jobb jövőnk ! letéteményesét, az ország kor- I mányzőjávé, árván maradt szent ; koronánk legfőbb őrévé válasz­totta a nemzetgyűlés. Etnberebb embert, magyarabb magyart, vi- | tézebb vitézt, és olyat, kire job- ] ben ráillenék a talpig férfiú neve, j valóban nem találhatott volna e ! sorsdöntő feladatkörre a nemzet | akarata. Azóta most tizedszer virrad ránk a tavasz. Bár messze va­gyunk még nem szép álmaink, csak józan és jogos reményeink teljesedésétől; de fai merné állí­tani, hogy elhibázott az út, amelyen Kormányzó uruak biz­tos irányítása szerint és az ö nyomdokait követve haladunk? Sebeink sajognak, váreznek még, de lábúak alatt mindinkább szilárdul ez a kicsinyke talaj s a nemzet leikében gyarapszik a történelmet alkotó energia. Hajó­töröttek vagyunk, de látjuk már a partot; és menekülésünk biz­tosítéka, hogy hányatott hajónk kormánykerekét az otrantői hős kemény keze igazgatja. Azért amíg a gondviselő Isten igazsága virraszt felettünk az égben, amíg itt a megmaradt földön Horthy Miklós a gondvi­selője a lesújtott nemzetnek, ad­dig van mibe akasztanunk re­ményünk horgonyát, és addig bűnös minden magyar, aki vi­gasztalant ;ctüggeseg, s akinek nem életprogrammja az a felsőbb biztatás: «Mondottam ember, hogy küzdj és bízva bízzál!» A múlt évben két kiváló ha­zafi temetésén volt alkalmam találkozni a Kormányzó ur ő fő- méltóságával. Megszólításával ki­tüntetvén, többek közt azt kér­dezte : — Mi már mindig csak teme­tésen találkozunk? A tartózkodó tisztelet szívem­be fojtotta akkor a választ. Azt a választ, amelyet, — úgy ér­zem — ma ki szabad, sőt ki kell mondanom: — Reméljük, hogy találkozni fo gunk még mi Kormányzó urunk­kal a nagy feltámadás, a nagy magyar húsvét ünnepén! Ebben a reményben tisztelet­tel kérem a T. Törvényhatósági Bizottság valamennyi tagját,

Next

/
Oldalképek
Tartalom