Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-01-27 / 23. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. január 27. vatal, a fájdalom é« a gyász könnyeit csalja szemünkbe,ezek a könnyek legyenek a soha el nem múló diákszeretat könnyei Kovách Demjén tanár űr sírja felett. Sok ezer diákja szeretőiének rózsái nyiladozzanak a síron. Abban e sírban nem is lesz halott. Mert Kovách Demjén, aki most már égi magasból néz tanítványaira meleg, simogató szemeivel, a földön is él tovább sokezer diákjának felejteni nem tudó szeretetáben. Kovách Demjén haláláról a következő gyászjelentést adták ki: * A Magyarországi ciszterci Rend apátja, az egyetemes Ciszterci Rend «Zirci Kongregáciő*- jának prézese és hz egri kon- vént tagjai fájdalmas szívvel jelentik, hogy szeretett rendi testvérük főtisztelendő Kovách Demjén ciszterci rendi áldozó- pap, kiérd. gimn. tanár folyó hő 25 én este 10 órakor, életének 72-ik évében, a haldoklók szentségének felvétele után az Úrban elhunyt. Kedves halottunkat folyó hó 27-én, vasárnap délután 3 órakor temetjük a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. Az engesztelő szentmiseáldo- zatot 28 án, hétfőn 9 órakor mutatjuk be rendi templomunkban. Eger, 1928. január hő 26.-án. Az örök világosság fényes- kedjék neki! A megboldogult 1857 október 12-én született Bistén, Zemplén- vármegyében, 1877-ben lépett a Rendbe, áldozópappá lett 1884- ben. Tanári munkakörben 42 éven át működött Egerben; utolsó 4 évét ugyanitt nyugalomban töltötte. A Katholikus Szanatóriumért Eger, január 26. Eger vároB katholikus társadalma közvetlenül is bekapcsolódni kíván abba a nagyszabású mozgalomba, amelynek kiindulópontja a legutóbbi Katholikus Nagygyűlés volt Budapesten : a Katholikus Szanatórium felállításáért indított mozgalomba. Hogy miért van szükség Katholikus Szanatóriumra, s miért van szükség arra, hogy ebbe a mozgalomba Eger városa ia szó- i rosabban bekapcsolódjék, azt j részben lepünk hasábjain fejtjük ki a közel jövőben, részben pedig a Katholikus Szanatórium ügyében összehívandó társadalmi értekezleten fogják ismertetni az akció vezetői ezt a nemes, áldásos, krisztusi elvekből fakadó elgondolást. Úgy értesülünk, hogy a Katholikus Szanatórium ügyében február 11 én délután a ferences otthon fehér termébe hívja ősz- I sze a társadalmi értekezletet | az előkékészítő bizottság. Mikor kötelesek nyugdíjba vonulni a városi tisztviselők? A közigazgatási bíróság A közelmúltban érdekes elvi jelentőségű döntést hozott a közigazgatási bíróság a városi tisztviselők nyugdíjazása ügyében. Az 5600/1925. B. M. sz. rendelet 16. §-a kötelezően előírja, hogy azokat a városi tisztviselőket, akik teljes szolgálati idejüket kitöltötték, — amenyiben visszatartásukhoz a minisztertanács hozzá nem járult, nyugdíjazni kell. Erre a rendeletre hivatkozással a belügyminiszter fegyelmi felelősség terhe alatt felhívta egyik város polgármes- tarét, hogy a nyugdíjazásra megérett tisztviselőknek nyugdíjazása iránt haladéktalanűl intézkedjék. A nyugdíjazás után az illető elvi jelentőségű döntése. tisztviselők panaszszal éltek a közigazgatási bírósághoz, vitatván, hogy teljes szolgálati idejüket még nem töltötték ki, — a közigazgatási bíróság azonban 1074/928. sz. Ítéletével a panaszt elutasította s kimondotta, hogy a kötelező nyugdíjazás azokra a tisztviselőkre is kiterjed, akik a szolgálati idejük kedvezményes számításával szereztek igényt beszámítható javadalmazásuk teljes összegével felérő nyugdíjra. Úgy tudjuk, hogy ennek az elvi jelentőségű Ítéletnek az egri városházán is lesz következménye és már folyik is az adatgyűjtő* abban az iránybaD, hogy kinek illetve kiknek szolgálati ideje üti meg a nyugdíjazási kötelezettség mértékéi. ■iiin Mindenütt kapható! Termeli s Orsz. Tejszövetkezeti Központi Budapest, Ia, Hoí% Miklóiati 119/121« Rövid megjegyzések egri ügyekről. Eger történetét megiratja a váró*. Megiratja egy szegedi tanárral. A jeles professzor már dolgozik is Eger történetén és bizonyára értékes mü lesz munkájának eredménye. Ámde nem furcsa sz, hogy Eger Szegedre megy megíratni a történetét? Ninc» Egernek egy Breznay Imréje? Higyje el a magas város, hogy eljárása indokolatla- nűl szegénységi bizonyítvány a sokat emlegetett magyar Athénre. Egri tollaknak kellett volna ezt a munkát megírni. / * II. Rákóczi Ferenc márvány emléktáblája a Malom-utca és Széchenyi utca sarkán emelt iskola faiáról hiányzik. A kassai dóm kriptájában is a magyar «za- badaágról álmodó dicső fejedelem emléke csak a régi földszintes iskolaépületnek vált díszére. A Rákóczi emléktáblát a város vétette le, illesztéssé viasza tehát a város az új emsletes, zárdáigkóla főutcai falára. Méltó helyre! * Hová tűntek a minoriták templomából a galambok ? Ezt kőrRz első fogás. Irta: Temesfalvi Antal. Minden űj. Finom és előkelő. A lépcsőn bordó szőnyeg fut végig. Az ajtók tárva és fehérre festve. A szobákon át a reggeli nap kiváncsi fénye jár. Még az irodában is,— ahol az ügyvéd úr dolgozna, ha volna mit, — remekbe faragott könyvszekrény, apró díszekkel terhelt íróasztal és bőrgarnitúra kényelmeskedik. Kopogtatnak. A cigaretta vékony füstszelsg- ja hirtelen megszakad. Hamu buli a tartó belsejébe. Utána egy rövid szippantás következik : és az ügyvéd űr eddigi idege» várakozását és jogász álmait bele- önti egy rövid szóba. — Tessék. Egy ijedt szemű, ragyás képű cigányáéizony jelenik meg az ajtóban. Hajlong. — Kedves eép ifi úr, & nagyságos ügyvéd urat keresem. Az ügyvéd szeme egy pillanatra megakad. Bizalmatlan tekintettel nézi az asszonyt. Ez volna az alsó vendég? Lehetetlen. Nem ilyennek álmodta ő. Különben mindegy. Ilyennek is kell lenni. És ez a gondolat kissé megnyugtatja. Aztán csendesen megszólal. — Én vagyok az ügyvéd. — Mindjárt gondoltam. Látni a finomságaiul. Mondta U a zsa- pám, hogy tsak ide jöjjek. Kezeit csókolom... Beljebb lép. Kitaposott cipője Báró« foltokat hagy a puha szőnyeg hátán. Aparuetíen is. Mindenütt, ahová csak lép. Bosszankodva nézi ezt az ügyvéd. Arcába szökik a vér. Kiáltani szeretne, de torkán akad a sző. Valami leüti. Hiába az első klienst szeretettel kell fogadni. Erőltetett nyugalommal beszél. — Mi járatban van, lelkem, jő asszony ? — Jáj. Mán ast se tudom, hol kezsgyem. Akár bisi, akár nem, ojan izsgatott vagyok. — Csak bátran. Itt nem bántja senki. Pillog az asszony, mint egy dugott liba. Hápog is. Nam tudja, hol kezdje. Lassan indíja a azőt, de annál gyorsabban folytatja. — A firjem, kontráé a bandában, tetézik tudni. Ü hedegil u legjobban. Oszt amint hada- gilt, bejöttek az ivóba a csendőr urak. Ástán elvitték. Nem soltak azsok semmit, taak vitték. Vitték a seginy árvát egenesen a töm lőcsbe. Pedig azs Isten ne adjon nekik nyugtot, ba nem mondok most igazsat, — ojan ártatlan a lelkem, de ojan . . . Hirtelen elhallgat. Többet nem tud mondani. Ctak bámul az ügyvédre. Az meg őt nézi. — Ennyi az egész ? — Ennyi. Kell ennél több i*, kezeit csókolom ? — Aztán mit lopott a férje? — Á zsenyim? Semmit. Nem tud azs lepni. Nyomorék a ke- zsira. — Akkor bogy hegedül ? — Hedegilni szsér hedegil, mert tsak a bal kezeire nyomorék. — Rendben van, — mondja az ügyvéd ős egy nyomtatványt tesz hz asszony elé. Egy meg- hatalmazáit. — írja itt alá. — És ujjával a papír jobb markára bök. Az asszony gondolkozik. — A firjem nevit, vagy a zsén nevemet ? — A férje nevét. — Ast nem tudom, kezsit csókolom. Amikor írni tanítottak a zeiskolában, akkor még nem ismertük egymást. — Jő lesz a maga neve i*. — Ast meg elfelejtettem. Rigón vöt azs, amikor utoljára leírtam. Az ügyvéd mérgesen összehajtja a nyomtatványt és félredobja. — Menjen haza, majd elintézem. — Mikor, kirera »épen, ha sa- bad kérdezsnem ? — Holnap, — Holnap ? Jáj I Mi les addig azsal a seginy árvával? Meg- mazsdul a sivem, ha rágondolok. Éhen hal. Eipustul. — Sajnálom, most ninci időm. Az asszony egész az ügyvéd füléhez hajol. — Kirem sépen, én megsolgálom a sivességét. Száz ezsist pízt adok a nagyságos ügyvéd urnák, ha bisabaüiija a firjamet. Az ügyvéd szeme megcsillan. Mosoly surran eí a bajú«za alatt. Uj cigarettára gyújt. És amint fújja a füstöt, kötekedik. Ugratja az asszonyt. — Van is magának száz pangó je. Az asszony benyúl az inge alá. A keblibe. Mélyen. Egész a derekáig. Onnan veszi elő a pénzt. — Tessék, — mondja vigyorogva. — Itt van. Nem soktam én hazsudni. Újabb mosoly pödrődik el a bajusz alatt. De ez már erősebb. Visszatarthatatlan. , — C*ak tréfáltam ... —mondja az ügyvéd és azzal nyúl is a pénz után. Da a cigányasszony visszakapja. — Jáj, nem úgy irtetiem. Majd akkor adom oda, ha kisabsdítja a fírjemet. Egy kis gondolkozás után feláll az ügyvéd. — Úgy is jó lesz. Maradjon itt. Mindjárt jövök. Átmegy a másik szobába. Egy ideig mosolyogva nézi a feleségét, aztán ahogy az öreg ügyvéd-mesterétől hallotta, csak úgy félvállról, odadobja a szót. Büszkén. Faragott könnyedséggel. — Ha keresnek, a birőságon leszek. Elindulnak. Ketten. Sietve. Hosszú lépésekben haladnak egy-
