Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-06-11 / 80. szám

Ab» 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 7 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT, BALRA. — TE­LEFONSZÁM: 11. — :: HIRDETÉSEK :: MILIMÉTERES DÍJ­SZABÁS SZERINT :: SZÁMÍTTATNAK. :: XL. évfolyam 80. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1929. jiinius 11. Eger városát ez év végétől kezdve már a Salgótarjáni és Borsodi Szénbányák oentráléja látja el villamos árammal Befejeződtek az érsek és a város közötti telekcseretárggalások. Eger, juniua 10. A város képviselőtestülete szombaton délután meglehetősen gyér érdeklődés mellett tárgyalta a város villanyárammal való el­látására beérkezett ajánlatokat. Trak Géza polgármester ne­gyedöt tájban nyitotta meg a közgyűlést, mivel négy órakor még összesen három városatya volt jelen. Kálnoky Viktor napirend előtti indítványt nyújtott be a tiszti főorvosi állás betöltésére Vonat­kozólag. Mivel a múlt közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy ez ügyben a népjóléti miniszter­hez küldöttség fog menni a pol­gármester vezetésével, javasolja a küldöttség megalakítását és felsorolja annak tagjait. Pelro Kálmán dr. és Trak Gáza polgármester hozzászólása után azonban úgy határoz a képvi­selőtestület, hogy a küldöttség előbb a vármegye főispánját és alispánját keresse fel és tőlük iparkodjék megnyug­tató választ és Ígéretet kapni az állás sürgős betöltése tekintj- tében. A város áramellátása. Ringelhann Béla a városi vil- lamosművek igazgatója ismer­tette ezután azt a nagyjelentő­ségű javaslatot, amely a város jövő fejlődésére nézve elsőran­gúan fontos: a villamosárammal való ellátás tervezetét ős az erre- vonatkozó ajánlatokat. A hatalmas anyag referálása több mint egy órai időt vett igénybe és minden részletre ki­terjedő alapossága megmutatta azt, hogy a javaslat elkészítői a legnagyobb figyelemmel és szak­tudással foglalkoztak vele kőt éven keresztül. Az egri villamostelep 1911-ben épült s 1914-ben már bejelentette Ringelhann a képviselőtestület­nek, hogy kőt éven belül bőví­teni kell. Azóta 15 esztendő telt el és semmi sem történt. Öt év óta vagyunk kitéve an­nak, hogy a villamostelep egyet­len gépe felmondja a szolgála­tot és akkor sötétség borul a vá­rosra. Ilyen körülmények között gondoskodói kellett az áramel­látásról. Miután a kibővítés nem mu­tatkozott célszerűnek és a köz­beeső tervek megvalósítására nem lehetett gondolni kellő fe­dezet hiányában, az egyedüli megoldásnak kínál­kozott az áram vásárlása. Hevesvármegye villamosításá­val kapcsolatban négy ajánlat érkezett be a város áramellátá­sára. A Nagybátony Újlaki Egye­sült Iparművek, a Tröszt, a Ma- gyarAlföldi Villamosságot Szol­gáltató Rt. ajánlata és a Salgó­tarjáni Kőszánbánya Részvény- társulat s a Borsodi Szénbányák Rt. együttes ajánlatai. Az első ajánlatot mellőzték, mivel merev egységárai az elek­tromos áramfogyasztás növeke­désével nem biztosítottak kellő előnyt. Ezenkívül a vármegyei hálózat beruházási tőkéjét a H. V. R. T. terhére felveendő köl­csönnel akarta biztosítani. A Tröszt az áramelosztást ma­gának tartotta fenn, melyet a város közönsége kezéből kiadni nem hajlandó, tőkeszerzési kom­binációi ugyancsak érintenék a város hitelét. Az Alföldi és a Salgő-Borsodi ajánlata volt a legjobb. Válasz­tani kellett. A város ős H.V. R T. szakértői statisztikai adatok alap­ján megállapították, hogy az Alföldi egységára négy-öt éven át, a Salgő Borsodié pedig negy­venöt éven át kedvezőbb a vá­rosra. Technikai okokból is vezet a Salgő Borsodi. Ajánlata szerint a városban három távvezeték fut össze, amelyeken keresztül két független erőműből kapja az áramszolgáltatást és így az üzemzavarok kiküszőbőltnek tekinthetők. A megoldás gyorsasága szem­pontjából is legjobban megfelel a város érdekeinek. Az Alföldi ugyanis csak két év alatt tudja centráléját megépíteni. Eger városnak pedig még a tél beállta előtt kell az áram, mivel a villamostelep gépei már nem sokáig bírják a jelenlegi túlterhelést. Ringelhann kéri a Salgő-Borsodi ajánlatának elfo­gadását. Kálnoky Viktor: Csökkenni fog e a városi villanyiroda sze­mélyzete ? Ringelhann: Nem. ki admi­nisztrációt az elosztás szüksé­gessé teszi ezután is. Subik Károly: Indítványozza, hogy az előadónak és minda­zoknak, akik az üggyel időt és fáradságot nem kímélve foglal­koztak a közgyűlés köszönetét szavazzon meg és azt foglalja jegyzőkönyvbe. Tatay: Ezután mennyivel kap­juk olcsóbban a villanyt ? Ringelhann: Semmivel. Az árak a régiek maradnak, a ha­szon hovafordításáről pedig a képviseiőtestület évenkint hatá­roz. Heller József: Kifejezi rossza- lását amiatt, hogy ilyen fontos ügy tárgyalásakor csak 32 kép­viselő jelent meg. Vida: Kell-e a háztulajdono­soknak uj villanyvezetéket épí­teni. Ringelhann: Nem. Tóth Csepregi András: Osz­tályom nevében köszönetét mon­dok az előadónak . . . Subik Károly: Itt nincs osz­tály. Itt mindnyájan egyenlők vagyunk. Tóth-Csepregi András: Csak azért mondom, mert Heller úr azt mondta, hogy nincsennek itt a földmivesek. Nagy munkaidő van, nem jöttek. Heller: Én nem a földmive- sekre értettem, hanem azokra, akik eljöhettek volna. Trak: Géza polgármester be­zárja a vitát, a közgyűlés ez­után névszerinti szavazással egy­hangúlag elfogadta a Salgő-Bor­sodi ajánlatát. Kálnoky István tanácsos, elő­adó ismertette ezután az érsek patakmelletti telke és a város Mária utcai telkének elcseréli» sére vonatkozó javaslatot. Ebben az ügyben már régóta folynak a tárgyalások az érde­kelt felek között, de mindeddig nem vezettek pozitív eredmény­re. Az érseki telek 1940, a Ma­lom-utcai telek (ahol a városi szeszfőző épületei állanak) 1017 négyszögöl területű, a városnak meglehetős nagy összeget, ki­lencvenezer pengőt kellett volna ráfizetnie a cserére. Most azonban sikerült olyan megegyezést kötni, hogy a vá­ros harmincötezer pengőt fizet, amely tíz év alatt akár részle­tekben, akár egészében, bármi­kor fizethető. A szeszfőzdét való­színűleg a Mária utcába, a bika- istállót pedig terv szerint a Mak­iári útra fogják helyezni. Kéri a közgyűlést, szavazza meg a cserét. Ragadjuk meg az alkalmat, míg Egernek ilyen no­bilis gondolkozású főpásztora van. A közgyűlés névszerinti sza­vazással egyhangúlag megsza­vazta a cserét. A kötekedő Kotek. Eger, június 10. A Makiári út végén, a Kőporosi csárdában mulatozott Kotek Al­bert 64 éves tőtlegény. Tegnap este. Tizenegy óra tájban aztán több liter elfogyasztása után megelégelte az ünnepi áldomást. Kiballagott az utcára, ahol cso- dálatosképen elhagyta a részeg emberek hagyományos szeren­cséje. Megbotlott a saját lábában és hanyatt vágódott. Olyan sze­rencsétlenül, hogy a feje tetejé­től tarkőjéig végigrepedt a bőr. A járókelők kihívták a men­tőket, azonban Kotek legénye- sen kötekedett a segítségére sietőkkel s bár fejsebéből ömlött a vér, sehogyse akart beleegyez­ni, hogy bekötözzék. Végre is a mentők szelíd erő­szakkal lefogták a kapálődző, tiltakozó embert és nagy nehezen bekötözték. Beszállították az Irgalmasok kórházába, ahol ápolás alá vették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom