Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-06-11 / 80. szám

s EGER 1929. június 11. Kétnapos ünnepség keretében zajlott le a siketnémák új otthonának felszentelése Egerben tartotta közgyűlését a Siketnémák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete. Eger, junius 10. Alig egy éve, hogy hatalmai, barokkfalú épület némaiága me­red a Szmrecsányi utcára. Ablak­szemeit, kapuit kívülről az egri nagyközönség közönyének átha­tolhatatlan rideg köde takargatja éi gondolán leplezi az embersze- retet templomának oltárain lo­bogó áldozati tüzek kiizürödö csillogását. Pedig odabenn mek­kora oltárok és mily hatalmai lángok! Tisztító tüzek, melyek kiégetik az emberidomű lények­ből az állatot ■ a lélek eldugott magvát addig melengetik, míg a oiira szárba izökken éi sza­vakban, értelmes mondatokban tör a metszi azúr felé. Odabent a tors roppan, igába a tudo­mány, a munka éi szeretet ha­talmai súlya alatt: hány meg bány szerencsétlen lény lesz em­ber, teher él nyűg helyett a tár­sadalom értékes tényezője. Az óriási erőfeszítések, nemes tö­rekvések temploma ez a hajlék, amelyre tegnap, vasárnap adta áldását az egyház. Tegnap, vasárnap tartotta ház­szentelését a siketnémák egri intézete. Az ünnepiégre, amely- lyel kapcsolatosan Egerben tar­totta idei közgyűlését a Siket- némák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete, az ország legkülönbözőbb részeiből száz­nál több gyógypedagógiai igaz­gató és tanár gyűlt városunk falai közé. A vendégek zöme a szombat délutáni vonattal érkezett. Az állomásról, ahol a város nevé­ben Bayer Henrik tanácsos fo­gadta őket, egyenesen Gárdonyi Géza sirját keresték fel. A Meiszner Imre karnagy vezetése alatt közre­működő tanítóképzős énekkar sikerült énekszáma után Simon József szakfelügyelő értékes és mélyen járó gondolatokban gaz­dag beszéddel méltatta a «falu prófétáját», majd a Siketnémák és Vakok Taná­rainak Orsz. Egyesülete nevében koszorút helyezett a sírra. Az elhunyt fiára büszke egri közönséget oly kellemesen érintő kegyeletei ünnepség a himnusz- szál ért véget. Vasárnap «reggel 7 órakor a siketnéma növendékek házi úszóversenyt rendeztek a vendégek tisztele­tére. A házavatási ünnepség délelőtt 9 órakor ünnepi szent misével vette kezdetét, amelyet Matuszka Mihály kanonok-plé­bános mondott fényes papi se­gédlettel. Ugyancsak ő végezte a Szmrecsányi utcai új intézet felszentelését. Egynegyed 11 óra­kor zsúfolásig megtöltötte az is­kola ünnepi mezbe öltöztetett tornatermét a meghívott közön­ség, melynek soraiban ott láttuk a káptalani testület tagjait, a polgári és katonai hatóságok vezetőit, az államrendőrség tisz­tikarát, az összes egri iskolák igazgatóit és tanári küldöttsé­geit, a szerzetesrendek képvise­lőit, azonkívül városunk szám­talan közéleti és társadalmi elő­kelőségét. Gróf ipebelsberg Eunó kultuszminiszter képviseletében dr. Hedry Lőrinc főispán jelent meg az ünnepségen, mig a nép­jóléti minisztert Pettko Szandt- ner Aladár b. államtitkár kép­viselte. Fontban fél 11 órakor érke­zett meg Szmrecsányi Lajos egri érsek, aki vitéz Subik Károly apát, tb. kanonok kíséretében, a cserkészek sorfala között egye­nesen a tornaterembe sietett, ahol kezdetét vette az ünnepség. A házszentelési szertartást végző Matuszka Mihály plébá­nos kanonok fennkölt szavakban méltatta a siketnéma-oktatás em­berfaragó munkáját, amely egy­aránt öröm a társadalomnak, a hazának s különösen az egyház­nak, ahonnét a felebaráti szere­tet eme hajtása az éltető, táp­láló erőt meríti. A szertartás befejeztével, az Egri Dalkör művészi énekszáma következett, mely után a távol­lévő Okolicsányi Imre alispánt helyettesítő Hevesy Gusztáv, Heves vármegye főjegyzője emel­kedett szólásra és a tisztelet, hála érzetével mondott köszönetét mindazoknak, akik lehetővé tet­ték az új intézet megépítését. Majd Szmrecsányi Lajos érseket, Hedry Lőrinc főispánt és Pettko- Szandtner Aladár h. államtitkárt üdvözölte a megjelent vendégek­kel együtt. Azután az épület jelenlévő tervezőjének, Wälder Gyula műegyetemi tanárnak és a Márkus-testvérek egri építész cégnek alapos munkájáról emlé­kezett meg s az intézetet Leopold Rezső igazgató gondjaira bízta, aki válaszában többek között a következőket mondotta: — Intézetünknek közel három- évtizedes történetében nem ta- lálunk oly adatot, mely arról tanúskodnék, hogy benne, vagy vele kapcsolatban nagy ünnep­ségek lettek volna, mert a krisztusi szellemtől áthatott, a nagy-mester tanításait követni igyekvő munka nem ünnepelteti magát. Ered­ményeit nem elillanó, hízelgő, vagy sablonszerű szóvirágok vannak hivatva megállapítani. — S ma mégis ünnepelünk. Ünnepeljük a cselekvő ember- szeretetet. — Az emberszeretetnek tettekben, anyagi áldozatokban való meg­nyilvánulását. ünnepeljük He­vesvármegye törvényhatóságá­nak nemes gondolkozását, anyagi áldozatkészségét. Mert ha a mai nehéz gazdasági helyzetben, az ország és embertársaink bajai­val nem törődő önző világban mégis akad olyan testület, amely egy ilyen épülettel ajándékozza meg szerencsétlen embertársait, azt nemcsak lehet, de kell is ün­nepelni ! Majd az intézetet átvéve, Hedry Lőrinc főispánnak, Okolicsányi Imre alispánnak és Búzás Endre dr. főjegyzőnek mondott köszö­netét, akik mindig önzetlen és lelkes támogatói voltak az ügy­nek. Ezután az üdvözlések követ­keztek. Hedry Lőrinc főispán gróf Klebelsberg Kunó kultusz­miniszter üdvözletét tolmácsolta, Pettko Szandtner Aladár h. állam­titkár a népjóléti miniszter elis­merését és köszönetét hozta. Klug Péter szakfelügyelő a Gyógy­pedagógiai Intézetek Országos Szakfelügyelősége, Herodek Ká­roly a Siketnémák és Vakok Tanárainak Őriz. Egyesülete,— dr. Tóth Zoltán a gyógypeda­gógiai tanárképző főiskola ne­vében mondott üdvözletét. — Sok tapsot aratott beszédével Deschenszky Ferenc kaposvári igazgató, a társintézetek szónoka, A siketnéma növendékek szülei nevében Oosovay József mon­dott meghatott szavakat, Vankó Tibor és Ocsovay József pedig a növendékek nevében köszön­ték meg az intézet alkotóinak és tanárainak áldozatkész fára­dozását. A himnusz akkordjaival ért véget a házszentelés, amely re­méljük, erőtől dübörgő lépés volt ahhoz, hogy az a munka, mely a szerencsétleneket egyéni bol­dogulásuk megteremtésében té­nyezőkké teszi, napfényre tör, rést vág a közöny ködén és megszerzi a maga számára Eger közönségének minden rétegét, hogy az legalább érzéseivel kap­csolódjék az emberszeretet eme sziszifuszi munkájába. Déli 12 órakor a Hatvani te­metőbe vonult a közönség, ahol Borbély Sándor tb. elnök, ny. igazgató a tanáregyesület nevé­ben helyezett koszorút az inté­zet elhúnyt nagynevű igazgatója, Mlinkó István sírjára. Félkettőkor többszáz terítékes diszebéd volt az intézet tágas ebélőjében, amelyen városunk több közéleti tényezője is rőszt- vett és számos lelkes pohárkö­szöntő hangzott el. Délután a város nevezetességeit tekintették meg a vendégek, este pedig a Koronában rendeztek tisztele­tükre társasvaciorát. Hétfőn délelőtt 9 órakor folyt le a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületének közgyű­lése * az intézet tornatermében. A köz­gyűlést Herodek Károly, a va­kok József Nádor országos kir. intézetének igazgatója nyitotta meg magas szárnyaláiű beszéd­del majd Völker József a sop­roni siketnéma intézet igazga­tója és Tóth Zoltán dr. a Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója tartottak széles tudo­mányos és gyakorlati megalapo­zottságról tanúskodó előadást a siketnéma nevelés kérdéseiről. Közgyűlés közben érkezett meg Kriston Endre segédpüspök, akit a gyűlés meleg ovációval foga­dott. A titkári, pénztárod és szer­kesztői jelentés után Klug Péter országos szakfelügyelő felolvasta a kultuszminiszter levelét, amelyben a legnagyobb elisme­rését fejezi ki Sturm József ál­dozatos munkája és az általa elért kiválő eredmények felett A jövő év tisztikarának megvá­lasztása után a közgyűlés vé­get ért. Délelőtt 11 órakor az intézet növendékeinek tornaünnepélyét nézték meg a közgyűlés részt­vevői. Mintaszerű rendezésben, szemkápráztató gyorsasággal pe­regtek a számok. A meghatottság csillant meg a szemekben, ami­kor a siketnéma gyerekek ez első vezénylés nélküli tagszabadgya- korlat végén, tisztán, tagoltan, érthetően mondták el a magyar Hiszekegyet. Fegyelmezett, katonái felvo- núlásuk, a partertorna ügyes mozgásai a gyönyörűen kidol­gozott nyújtó és korlátgyakor­latok nemcsak a közönség, ha­nem a szakemberek csodálatát is kivívták. Valóban hatalmas munkát végzett Sturm József, az intézet tornatanára. Az ő érdeme az ünnepély nagy sikere, a biztos- keménységű izmok ígérete, az ő munkájának köszönhető, hogy csodálattal nézünk fel ezentúl az intézet falaira, ahol ilyen egész­séges, erős nemzedéket nevelnek a szerencsétlen, süketnéma gyer­mekekből a magyar társadalom és a magyar jövendő számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom