Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-02-06 / 30. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 6. WMsfift ■-'■»* fi* ^ JWfr « >6 389»*-AiöÄfciJw» «MWflaawioiwflwaaBMWgwwttaaiw^^ amelyek eliömik a c^öv^ket. A J5író Károly által felmutatott képződményekre megjegyzi, hogy azok a tzéna&v elpirolgfiea által keletkeznek. A vízben lévő ssészsőkaf a szénsav tartja oldásban, mely azonban az állás következtében elszáll. A lerakódás megakadályozására t*»hát mindjárt a forrásnál állítsanak fel szénsavkivonő készüléket, hogy a lerakódás közvetlenül ott történjék meg. Az értékes felszólalásokra Rin- gelhan Bäh vezérigazgató válaszolt. — Aggodalomra nincsen ok. A vízvezeték állandó bakteriológiai vizsgálat alatt áll A vizművek vüzetőségs mindent el fog követni, hogy az említett- hibákat kiküszöbölje. A víz szellőztetése és a szénsav kivonására szüksége» gépek beszerzése ugyan rengeteg pénzbe fog kerülni tzonban a vizművek igazgatósága meg fog hozni minden olyan áldozatot, amely a polgárság érdekeit célozza. A művészi pályákról Saád Henrik szabadliceális előadása a gimnáziumban. Eger, február 5. Vasárnap délután hat órakor kezdődött az egri ciszterci gim n'zium tornatermében a harmadik licaális előadás, amely minden tekintetben méltó volt a fényes sikerű első két előadásához. Kürti főigazgató ezúttal iw a leikéből áradó szeretettel köszöntötte a nagyszámú hallgatősá- : got, amelynek soraiban városunk I egész társadalma képvisel volt- A főigazgató bejelentette, hogy Baranyay Jusztin dr. egyetemi tanár betegen fekszik Budapesten, ezért a mai boréba előadást Saád Henrik gimnáziumi helyettes igazgató tartja a művészi pályáról. Baranyay profesz- azor azonban egy másik alka- l lommal minden bizonnyal meg- | tartja előadását a papi pályák- j ról. Saád Henrik, a színe* tollal iró tudós esztéta lépett ezután j az előadói emelvényre. »Ki tudná ma mással kezdeni j önéletrajzát, mint Trianon sötét határaival ?« Ő iss ezekkel kezdte, de nem azt panaszolt», amit el vettek, hanem amit nem vehettek el: megalázott, de jogos büszkeségünket arra, hogy kultúránkban külÖobek vegyünk rablóinknál. S ha politikái kkal, diplomáciánkkal nem is tudunk oly széles rendet vágni, mint a hatalmatok, művészetünk van olyan erős, hogy állja a versenyt nyugat művészetével; és reményt is ad arra, hogy megismernek a ennek útján beismerés fakad, mely hozzásegít vágyaink, reményeink teljesedé- séhoz. Idézi Harczeg Feraneat, ki azt mondja, hogy művészetünk ez évszázadok málhsfcocsi- járói s védelmi front első vonalába karúit s ki fog tűnni, hogy művészeink Szent István birodalmának veretlen katonái s igaz diplomatái. Sorra veszi a művészi pályákat, kezdve a müépítőkön, festőkön, ftzobräszokotä, vésőkön, színészeken, zenészeken keresztül a művészi ipar minden jelentő* ágáig; elmondja ííiiad- egyiknek különleges falsdalát s | hogy mind kenyértermő talaj az odavalóknak, kik tehetséggel, munkakedvvel, küzdelmekre elszánt felkészültséggel mennek akármelyik, lelkűknek, egyénied* goénak megfelelő művészi pályára. Az istenadta művészi tehetség egystaga nem elég. A művész és művészete kiforrásához idő, erjesztő anyag, melegség kell a ezeket hosszú, lanksdást nem ismerő utánjárással lehat bz őc- anyaghoz megszerezni a egyea- egyedűl a komoly tsnulá« boltjában. A valódi művészet nem játék, hanem kitartó tanulás, önképzés gyümölcse. Ennek elhanyagolásából indulnak a félbemaradt pályák, születnek derékbatört exiszterciák a a világ hálátlanságát háoytor- gatő üres panaszok. »Tanulj! Nem less panaszod. Ne panaszkodjál : szívesebben meghallgatnak. Aki jogot tart mások erszényére, adjon értékeket; ki értékeket akar adni, annak értékeket kell magában hordani s ezeket nem lehet mással, mint szorgalommal megszerezni.« Vaissaely középiskolai érefctMindenütt kapható! Termett s Orsz. Megy T@|$asSí7®ti®ssQfi! S£&k§mssii$ Budapest, ’U, Horthy ííüOímS tl» Ml. aégi bizonyítvány olyan jegy, mely felsőbb iskolákba való lépésre jogosít. Meg* nem életre szőlő kép8íí!és, nem is előisko- lája szoros értelemben a választandó művészi pályának, de olyen követelmény, melyet a művészi szakiskolák joggal elvárnak, melynek hiányát sokan érezték, még többen fogják érezni ezentúl, akik akármilyen tehetséggel, de az általános műveltség alapjai nélkül igyekeznek művészi pályára a ezen át t.lán a nagyvilágba. Az átalénoa műveltséget nyújtó iskolák után a szakiskolák következnek, hol az eddig űzött mellékfoglalkozás »zaktanúlmá- nyokon változik. Kis országunkban a fővárosba vannak összpontosítva ezek az iskolák. Elsorolja ezek javát s figyelmezteti az odakéezülőkeí, hogy sen- kit se tévesszen meg a művészkörökben fel-felötlő könnyű élet látszata, divatja, hóbortja ; mert ez megtévesztő silány ígérete a célba vett komoly jövőnek. Sokkal több kell a művészethez. Kell, hogy rabjai legyenek mfi- vészeteknek; benne, érette kell élniök. Az iskolával nincs vege a ta- nűl»0;;aSí, sőt az élűt iskolája csak amaz után kezdődik. Az fejleszt egyéniségeket; ez tárja fal a tanúit művész előtt a szépUfinaplő. (Harmadik füzet: Taliánországban.) irta: Hesresg Gusztávné. XL VI. Valahol négyet ütött a toronyóra. Felébredtem a nagy szellem közelségének álmából és futó lépésben igyekeztem a dóm kőliliomának, vagyis a campanillenek aljában gyülekező társiamhoz. (Nem veszem komolytalanságnak, ha hasonlataimnál kitartok. A campanillét továbbra is kőliliomnak tartom, az Arnót a lusta zöld kígyónak, a Ponte Vecchiót had nevezzem el a kígyó testén pompázó ősi násfának. Oh, had maradjanak meg a rozzant, ütött-vert házacskák továbbra is tarka harangvirágoknak, hiszen min- , den fényképnél jobban hasonlít rájuk az elnevezés, melyek én fellengzős gyerekésszel adtam.) Fiesoleba nem azért rándultunk ki, hogy ott is mindent töviről- hegyére megnézzünk, csak a szükséges pihenés utáni órákat akartuk egy kissé változatosabbá tenni. Nem hiába, hogy Firenze a virágok városa, de ahogy a villanyos keresztül zakatolt velünk a mindjobban emelkedő dombok oldalain pompázó tün- dérkefteken, olyan halmazát láttuk a nyíló virágok tarka csomóinak, hogy szemünk-szánk elállt. Gyönyörű volt a dúsan megrakott, glycinia-fürtöktől roskadozó allék lila útja, a növény zöldje nem is látszott. Ilyen virágboltozatok vezettek majdnem minden villába, a kaputól a verandáig. Eddig azt hittem, hogy az ilyesmi nincs is a valóságban, csak a költséges' filmek rendezőinek agyában születnek meg. Olyan volt az utunk, mintha virágkiállításon mennénk keresztül, hol nem is az emberek, hanem maguk a virágok versenyeznek az első díjért. Karcsú, sötét ciprusok haj- I ladoztak a miudjobban kapaszkodó | utunk mellett s a sülyedni látszó ; bűbájos Fiorenza fölött aranyos | fénnyel csillogó pára úszott. | A kilátásért mentünk Fiesoléba! | Vidám igyekezettel ballagtunk föl- : felé a nagy terméskövekkel kirakott ! úton, ami a meglehetős magas dom- i bon levő szent Ferenc-rendi kolos- ! torhoz vezetett. I A románstílű templomocskában a I húsvéthétfői, alkonyati litániát tar- | tották. Annyira tele volt a szívem | Florenc szépségével, hogy itt, ebben I az őskeresztény templomban külön j is megköszöntem az Úrnak a hoz- 1 zám való jóságát. Bizonyára azért | segített engem gyönyörű itáliai j utamhoz, mert neki is öröme telik i teremtménye tiszta örömében. | Aztán bejártuk a kolostort. Szent j Ferenc szobrát védő, virágtengerrel borított kis nyitott folyosón megállított bennünket a szelidhangú ifjú franciskánus tiltó szava. Helyette felvezettek egy régi épületszárnyba, hol a nagyon szűk folyosóról sok kis apró cellába mehettünk be. Ezeket már nem lakják a szerzetes atyák. Kemény, üres faágy és imazsámoly az összes bútorzata egy ilyen cellának, régente se volt több. Nem nagyobb 2X2 méternél s az egyedüli, ami a földi örömöket sejteti : a kis ablakon beragyogó napsugár, ami glóriás fényárba vonja a falon levő kereszten a Megváltó testét. Aztán megálltunk a felvezető út kanyarulatánál levő kis platón, melynek a mélység felé, nyugatra tekintő oldalán, a kőkerítés mellett márványpadok terpeszkednek. Aki ide leül, az nehezen kel fel innen. Micsoda kilátás Firenzére és az Arnó völgyére! A lenyugvó nap minden bíborát í a mélyben fekvő Firenzének adja I búcsúzóul, olyan odaadással teríti j rá, mint szerelmes a biborköntöst a félve óvott kedves vállaira. A falban levő márványkút vize halk zenével, egyhangú, szerényke nótával csobogott az öblös márványkagyló ölébe s a sötéten hajladozó ciprusfák szaggatott hanggal susogtak, mint titkokat seppegő, félelmes vénasszonyok. Gyerünk haza! — mert megzavarodok ennyi poezistől — csattantam fel segítségetvárón — pihenni kell a gyönyörködésben is! Este volt már, midőn újra az Arnó partján jártam. Elfogódott szívvel állapítottam meg, hogy Fiorenza is olyan, mint azok a bájos, finom öreg hölgyek, akiknek a lámpafénynél úgy csillog a kedves, okos, sokatlátott szemük, mintha még csak 18 évesek lennének, s akikről vitatkozni lehet, hogy most szebbek-e vagy ezelőtt 50 esztendővel, hogy nappal vonzóbbak-e vagy este mutatósabbak-e ? Fiorenza a városok között az az érdekes öreg, akiért a fiatalok lelkesedni tudnak. A késői vacsoráig szomjas szemmel álltam meg a rengeteg szoborkereskedés előtt. Ha én gazdag lennék! — sóhajtottam — ha olyan dús lennék, mint a hajdani fejedelmek! — Elnevettem magamat! Hiszen akkor se lenne sohasem pénzem, mert hogyan is mondja a bölcs, angol Galsworthy a nagy igazságot? ,,A művészet nagy kerítő, mert akit egyszer hatalmába ejt, abban elsorvasztja a vagyon utáni vágyat!“ — Milyen igaza van! Amig művészi szobrokat faragnak, pompás képeket festenek, nagyszerű palotákat építenek, — ha Krőzus lennék is — mindig pénzszűkében volnék. (Folyt. köv.)
