Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-19 / 290. szám

előfizetési díj postai szállítás­sal : egy hónapra 2 pengő 50 fillér, '/« évre 7 pengő, egges szám ára 10 fillér, vasár- * nap 20 fillér. ♦ A R Ä 10 FILLER / NÉPIUSIG Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eget, Liceunt, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ főszerkesztő: Dr. ORBÁN GUSZTÁV * POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK XL V. év/. 290. szám Szerda Eger, 1928. december 19. Kétszáz erdőtelki gazda vonult fel Hevesvármegye mai közgyűlésére alispáni nyilatkozatok a megye villamosítása Megnyugtató kijelentések a párbér- deputátum-váltság ügyében. hangsúlyozta, hogy itt tulajdon- képen a miniszter rendeletének téves értelmezéséről van sző. Nekünk nem szabad az állami hatóságokkal szembeállítani az egyházat. — Ebben az ügyben egyéb­ként is tárgyalnak már az ille­tékesek a miniszterrel. Nem sza­bad belemagyarázni ebbe a ren­deletbe dolgokat, amelyek abban nincsenek benne. Hiszen min­denki előtt világos kell, hogy legyen, hogy egy kétoldalú szerződést minisz­teri szóval sem lehet felbontani. Magyarország miniszterelnö­kének vezetése alatt hazánk a feltámadás felé halad és itt a törvények uralkodnak. Novák János ezután is fenn­tartja indítványát. Plósz István indítványozza, — hogy a közgyűlés üdvözölje Mayer János főldmivelésügyi minisztert abból az alkalomból, hogy ez OMGE közgyűlésén a magyar mezőgazdaság érdeké­ben mondott beszéde miatt a merkantil lapok igazságtalan tá­madásban részesítették. (Éljen­zés.) Heller József dr. fennkölt han­gon emlékezik meg a várme­gyeházán november 10.-én ren­dezett Tisza-emlékünnepélyről és indítványozza, hogy a történe­lem nagy magyarjai jellemének tanulmányozására ösztöndíjat nyújtson a vármegye a tanuló ifjúságának. Ebben az ügyben nagyobb bizottság kiküldésé indítványozta. A maga részérö 500 pengőt ajánlott fel erre a célra. A villamosítás. Gosztonyi Andor boconádi föld- birtokos :-Megemlékezik az alis­páni jelentés a vármegye villa­mosításáról is. Arra kérem az alispán urat, hogy a villamosí­tás kérdését oly módon oldják meg, amint azt a vármegye ér- geke kívánja: azaz elsősorban Hevesmegyóben épí­tendő centráléval a hevesmegyei lignit felhasználásával és úgy, hogy a vármegye mun­kásai is munkaalkalmakhoz jus­sanak ezáltal. Majd az utak államosításának szorgalmazását kéri. Okolicsányi Imre alispán válaszol a felszólalásokra. Határozott han­gon jelenti ki, hogy a villamosítás kérdésében min­denben osztja Gosztonyi állás­pontját és teljesen hasonló né­zetet vall vele, s gondoskodni fog róla,,hogy a megye érdekei teljesen diadalmaskodjanak. Nagy érdeklődés közben vá­laszolt Gosztony felszólalására Hedry Lőrinc főispán is, aki a következőket mondotta: — A mi személyünk garancia arra, hogy a megye érdekei fog­nak érvényesülni ebben a kér­Gyerünk vizitelni! A vőrösszegfüs honatyák cso­portja, talán valami hirtelen jött karácsonyi hangulattól megihle- tődve, egy kis tanulmányútra hívta meg a parlamenti sorok­ban velük szemben ülő hol ké­rész téuyi66en egységes, hol pe dig egységesített keresztény hon­atyákat. Az első pillanatra azt hihet- nők, hogy a szociáldemokrata pártvezérek esetleg a pilisvörös- vári Dyomorgó szénbányászok ügyének a helyszínén való meg­vizsgálására invitálták a társa­ságot, esetleg egy nagy magyar gyár munkásviszonyainak tanul­mányozására, vagy talán a Bu dapesten oly fölös számmal elő' forduló nyomortanyák együttes megtekintésére. Nem. A nyájas és szokatlanul előzékeny invitSció a fővárosi szakszervezetek meglátogatásá­ra szólt. Hogy mi van ott látni- és okulnivalő, azt a legmerészebb fantázia sem tudná amúgy hirte- lenében kitalálni. Öntudatos ma­gyarembernek minden oka meg­van reá, hogy a vörös szakszerve­zetek említésére a háta viszolog- jék. Ott, ahol évtizedeken keresz­tül arra tanították a magyar munkást, hogy tagadja meg val­lását, hazáját és magyar testvé­rét, ahol a legcőltudatosabban főzték a gyűlölet katlanaiban az októberi forradalmat előidéző mérgeket s ahol az első szóra átadták a hatalmat a kommunis­táknak, magyar embernek ugyan mi keresnivalója lenne?! Hát elég sokan hallatlanba is vették a szives meghívást. Töb­ben amúgy magyarosan mag is mondották a véleményüket az ügyről. Sokan, körülbelül huszon­ötén, úgy tettek azonban, mint az egyszeri ember a vendégség­ben, amikor a felkínált kocso­nyában békát talált. Izegtek- mozogtak, ötöltek-hatoltak, elfo­gadható kifogás után kapkodtak, mert hát nem illik a vendéglátó házigazdát megsérteni, az ör­dögnek is jó néha-néha gyertyát gyújtani, végre is parolát adtak kínjukban : hálásan köszönjük a szívességet. Mire azonban a taxik előáll­tak az emlékezetes útra, a hu­szonötből csak tizenhárom vál­Érdekes főispáni és ügyében. — és Eger, december 18. Heves vármegye törvényható­sági bizottsága ma délelőtt féltíz órai kezdettel tartotta meg év­negyede« rendes közgyűlését Hedry Lőrinc dr. főispán elnök­lete alatt. A közgyűlésen nagy számban jelentek meg a bizott­sági tagok a vármegye minden részéből. Hedry Lőrinc főispán megnyitó beszédében kegyelete« szavakkal emlékezett meg Benicsky György egercsehii földbirtokos haláláról, aki legöregebb tagja volt a tör­vényhatósági bizottságnak. In­dítványozta, hogy áldott emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg a megyegyűlés. Ugyancsak mély részvéttel emlékezett meg a fő­ispán Harmath János detki plébános haláláról is, aki régi buzgó tagja volt a törvényható­sági bizottságnak és emlékét szintén jegyzőkönyvben indít­ványozta megörökíteni. Az alispáni jelentéshez elsőnek Novák János domoszlói esperes szólalt fel. Azt a minisz­teri rendeletet tette szóvá, amely 1929. január elsejével megtiltotta a községeknek, hogy pénztáraik­ból a párbér- és deputátumvált- ságot kifizessék. Indítványozta, hogy a megyegyűlés írjon fel a miniszterhez a sérelmes rende­let visszavonása végett. Dutkay Pál prelátus-kanonok lalkozott arra, hogy a békát le is nyeli. Mit láttak, mit nem, volt-e jő pezsgős büffé a szak- szervezetekben, vagy sem, arról még nem számolt be a krónika, bennünk csak az a kérdés hun- outkodik, vájjon eme tizenhár­mak közül ki is ment el a vi­zitre gyámoltalan udvariassági kényszerből, és ki ment el egy­előre titkolt rokonszenvből? Váj­jon nem volt-e ez a látogatás választóvíz, mely a nemes fémet elválasztja a salaktól ? Sőt még azt a kérdést is fel- tehetnők még, hogy vájjon há nyan jönnének el a szakszerve­zett képviselők közül, ha egy lelkes kereszténypárti képviselő netalán a Kongregáció* Otthon­ban folyó munka megtekintésére hívná meg őket?! Ámbár ezt a kérdést ne nagyon feszegessük, mert vissza kellene emlékeznünk arra, hogy ők voltak már ott vizitben, csakhogy akkor terror­csapatok élén nyomdát rombol­tak, millió jó könyvet ítéltek máglyahalálra, rosszhirű perdi­tákat helyeztek el a pompás szo­bákban, szakszervezeteiknek ad­tak ott szállást. És íme 10 évre rá tizenhárom keresztény ma­gyar képviselő a megbocsátás fehér liliomával a a megértő ta- nulnivágyás olajágával barátsá­gosan levizitel a »szakszerveze­tekben.« A feledékenység ködő­ben úgy-e mily gyorsan forog a világ?! Dr. Urbán Gusztáv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom