Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-12-19 / 290. szám
előfizetési díj postai szállítással : egy hónapra 2 pengő 50 fillér, '/« évre 7 pengő, egges szám ára 10 fillér, vasár- * nap 20 fillér. ♦ A R Ä 10 FILLER / NÉPIUSIG Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eget, Liceunt, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ főszerkesztő: Dr. ORBÁN GUSZTÁV * POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK XL V. év/. 290. szám Szerda Eger, 1928. december 19. Kétszáz erdőtelki gazda vonult fel Hevesvármegye mai közgyűlésére alispáni nyilatkozatok a megye villamosítása Megnyugtató kijelentések a párbér- deputátum-váltság ügyében. hangsúlyozta, hogy itt tulajdon- képen a miniszter rendeletének téves értelmezéséről van sző. Nekünk nem szabad az állami hatóságokkal szembeállítani az egyházat. — Ebben az ügyben egyébként is tárgyalnak már az illetékesek a miniszterrel. Nem szabad belemagyarázni ebbe a rendeletbe dolgokat, amelyek abban nincsenek benne. Hiszen mindenki előtt világos kell, hogy legyen, hogy egy kétoldalú szerződést miniszteri szóval sem lehet felbontani. Magyarország miniszterelnökének vezetése alatt hazánk a feltámadás felé halad és itt a törvények uralkodnak. Novák János ezután is fenntartja indítványát. Plósz István indítványozza, — hogy a közgyűlés üdvözölje Mayer János főldmivelésügyi minisztert abból az alkalomból, hogy ez OMGE közgyűlésén a magyar mezőgazdaság érdekében mondott beszéde miatt a merkantil lapok igazságtalan támadásban részesítették. (Éljenzés.) Heller József dr. fennkölt hangon emlékezik meg a vármegyeházán november 10.-én rendezett Tisza-emlékünnepélyről és indítványozza, hogy a történelem nagy magyarjai jellemének tanulmányozására ösztöndíjat nyújtson a vármegye a tanuló ifjúságának. Ebben az ügyben nagyobb bizottság kiküldésé indítványozta. A maga részérö 500 pengőt ajánlott fel erre a célra. A villamosítás. Gosztonyi Andor boconádi föld- birtokos :-Megemlékezik az alispáni jelentés a vármegye villamosításáról is. Arra kérem az alispán urat, hogy a villamosítás kérdését oly módon oldják meg, amint azt a vármegye ér- geke kívánja: azaz elsősorban Hevesmegyóben építendő centráléval a hevesmegyei lignit felhasználásával és úgy, hogy a vármegye munkásai is munkaalkalmakhoz jussanak ezáltal. Majd az utak államosításának szorgalmazását kéri. Okolicsányi Imre alispán válaszol a felszólalásokra. Határozott hangon jelenti ki, hogy a villamosítás kérdésében mindenben osztja Gosztonyi álláspontját és teljesen hasonló nézetet vall vele, s gondoskodni fog róla,,hogy a megye érdekei teljesen diadalmaskodjanak. Nagy érdeklődés közben válaszolt Gosztony felszólalására Hedry Lőrinc főispán is, aki a következőket mondotta: — A mi személyünk garancia arra, hogy a megye érdekei fognak érvényesülni ebben a kérGyerünk vizitelni! A vőrösszegfüs honatyák csoportja, talán valami hirtelen jött karácsonyi hangulattól megihle- tődve, egy kis tanulmányútra hívta meg a parlamenti sorokban velük szemben ülő hol kérész téuyi66en egységes, hol pe dig egységesített keresztény honatyákat. Az első pillanatra azt hihet- nők, hogy a szociáldemokrata pártvezérek esetleg a pilisvörös- vári Dyomorgó szénbányászok ügyének a helyszínén való megvizsgálására invitálták a társaságot, esetleg egy nagy magyar gyár munkásviszonyainak tanulmányozására, vagy talán a Bu dapesten oly fölös számmal elő' forduló nyomortanyák együttes megtekintésére. Nem. A nyájas és szokatlanul előzékeny invitSció a fővárosi szakszervezetek meglátogatására szólt. Hogy mi van ott látni- és okulnivalő, azt a legmerészebb fantázia sem tudná amúgy hirte- lenében kitalálni. Öntudatos magyarembernek minden oka megvan reá, hogy a vörös szakszervezetek említésére a háta viszolog- jék. Ott, ahol évtizedeken keresztül arra tanították a magyar munkást, hogy tagadja meg vallását, hazáját és magyar testvérét, ahol a legcőltudatosabban főzték a gyűlölet katlanaiban az októberi forradalmat előidéző mérgeket s ahol az első szóra átadták a hatalmat a kommunistáknak, magyar embernek ugyan mi keresnivalója lenne?! Hát elég sokan hallatlanba is vették a szives meghívást. Többen amúgy magyarosan mag is mondották a véleményüket az ügyről. Sokan, körülbelül huszonötén, úgy tettek azonban, mint az egyszeri ember a vendégségben, amikor a felkínált kocsonyában békát talált. Izegtek- mozogtak, ötöltek-hatoltak, elfogadható kifogás után kapkodtak, mert hát nem illik a vendéglátó házigazdát megsérteni, az ördögnek is jó néha-néha gyertyát gyújtani, végre is parolát adtak kínjukban : hálásan köszönjük a szívességet. Mire azonban a taxik előálltak az emlékezetes útra, a huszonötből csak tizenhárom válÉrdekes főispáni és ügyében. — és Eger, december 18. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt féltíz órai kezdettel tartotta meg évnegyede« rendes közgyűlését Hedry Lőrinc dr. főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen nagy számban jelentek meg a bizottsági tagok a vármegye minden részéből. Hedry Lőrinc főispán megnyitó beszédében kegyelete« szavakkal emlékezett meg Benicsky György egercsehii földbirtokos haláláról, aki legöregebb tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. Indítványozta, hogy áldott emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg a megyegyűlés. Ugyancsak mély részvéttel emlékezett meg a főispán Harmath János detki plébános haláláról is, aki régi buzgó tagja volt a törvényhatósági bizottságnak és emlékét szintén jegyzőkönyvben indítványozta megörökíteni. Az alispáni jelentéshez elsőnek Novák János domoszlói esperes szólalt fel. Azt a miniszteri rendeletet tette szóvá, amely 1929. január elsejével megtiltotta a községeknek, hogy pénztáraikból a párbér- és deputátumvált- ságot kifizessék. Indítványozta, hogy a megyegyűlés írjon fel a miniszterhez a sérelmes rendelet visszavonása végett. Dutkay Pál prelátus-kanonok lalkozott arra, hogy a békát le is nyeli. Mit láttak, mit nem, volt-e jő pezsgős büffé a szak- szervezetekben, vagy sem, arról még nem számolt be a krónika, bennünk csak az a kérdés hun- outkodik, vájjon eme tizenhármak közül ki is ment el a vizitre gyámoltalan udvariassági kényszerből, és ki ment el egyelőre titkolt rokonszenvből? Vájjon nem volt-e ez a látogatás választóvíz, mely a nemes fémet elválasztja a salaktól ? Sőt még azt a kérdést is fel- tehetnők még, hogy vájjon há nyan jönnének el a szakszervezett képviselők közül, ha egy lelkes kereszténypárti képviselő netalán a Kongregáció* Otthonban folyó munka megtekintésére hívná meg őket?! Ámbár ezt a kérdést ne nagyon feszegessük, mert vissza kellene emlékeznünk arra, hogy ők voltak már ott vizitben, csakhogy akkor terrorcsapatok élén nyomdát romboltak, millió jó könyvet ítéltek máglyahalálra, rosszhirű perditákat helyeztek el a pompás szobákban, szakszervezeteiknek adtak ott szállást. És íme 10 évre rá tizenhárom keresztény magyar képviselő a megbocsátás fehér liliomával a a megértő ta- nulnivágyás olajágával barátságosan levizitel a »szakszervezetekben.« A feledékenység ködőben úgy-e mily gyorsan forog a világ?! Dr. Urbán Gusztáv.
