Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-02 / 277. szám

Előfizetési díj postai szállítás- sal: egy hónapra 2 pengő 50 fillér, 7« évre 7 oengő, egyes szám ára 10 fillér, vasár- * nap 20 fillér. ♦

flRH 20 FILLÉB

a

Szerkesztőség és kiadóhivatal] Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11.

♦ Hirdetések ♦ milliméteres díjszabás szerint

♦ számíttatnak. •

főszerkesztő: Dr. DBBÁN GUSZTÁV * POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: KELEMEN AND01

* XL V. év/. 277. szám * Vasárnap ♦ Eger, 1928. december 2.

Csak a pinceszövetkezet mentheti meg az egri bortermést

Rz állam által támogatott pinceszövetkezet lehetővé teszi a jóminőségű egri borok külföldi értékesítését. — Miért segíti a kormány Egert

a pinceszövetkezet felállításában ?

Az Egri Népújság munkatársának beszélgetése Hedry Lőrinc dr. főispánnal a pinceszövetkezetről és a vele kapcsolatos kérdésekről.

Egy ország tapsol

ahauK a pénzügyminitzternek, j akinek volt bátorsága annyi idő után először kijelenteni, hogy a közterhek további emelését nem tartja kívánatosnak, sőt azt a gyors tempót, amit elődei a pénzügyi egyensúly fenntartása végett az adóbevételek fokozása körül kifejtettek, el akarja hagyni s inkább a másik oldalon fog erre az egyensúlyra jobban felügyelni: az állami kiadások növekedését fogja a legszigorúbban megakadályozni.

Kétes értékű dicsősége a kicsiny, 14 vármegyés Megyaror- Bzágnak, hogy a hatalmas, gazdag Angliával együtt vezet az összes nemzetek között a közteherviselés tekintetében. De a számszerű egyezést a mi kárunkra billentik azok a körülmények, amelyek között nekünk kell a közterheket viselnünk, kifosztva, beteg közgazdasági viszonyok között, lehetetlen termelési és értékesítési viszonyok között.

Egy ország tapsol tehát a pénzügyminiszternek, ha a névtelen adófizető-hős szobrát nem akarja tovább faragni. Félős, hogy ha tűlcingárra cizellálja a módfelett elsoványodott adőző alakját, végül is összeroskad az alatt a rettenetes áldozatos súly alatt, amit ösztövér vállaira rakott a szanálás korszakának minden pénzügyminisztere.

Ifjabb Wekerle Sándor, a jelenlegi pénzügyminiszter most ablakot nyitott a felsöházban tartott kijelentésével abban a fülledt levegőjű palotában, ahol eddig a magyar pénzügyi és gazdasági élet sorsát irányították. Vajha a megértés friss levegője áramlana a pénzügyminisztérium minden hivatalszobája felé, hogy a munkatársak részleteiben is, gyakorlati kiviteli módjában is magukévá tegyék miniszterük álláspontját. A Wekerle név varázsa ilyen kijelentések után újraéledni látszik, de aranyértékű csengése csak akkor lesz, ha szívós kitartással keresztül is viszi a millió adózó fülében szeráfi szózatként hangzó Ígéretét : »nem akarom az adót tovább emelni, sót minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a terheken könnyítsék. ..«

Eger, december 1. Hedry Lőrinc dr. Heveivár- megye főispánja, évek óta fáradozik az egri bortermelés megmentésén. Ebben az ügyben most döntő lépés történt az állami támogatásban részesülő egri pinceszövetkezet felállításával. Eger képviselőtestületének a pinceszövetkezet kérdésében hozott határozata után az Egri Népújság munkatársa beszélgetést folytatott Hedry Lőrinc dr. főispánnal, mint akinek hathatós közbenjárására a kormány az országban -tervezett három, államilag támogatott pinceszövetkezet közül sz egyiket Egerben állíija fel. A beszélgetés során a főispán ezeket mondotta munkatársunknak :

— Eger város képviselőtestületének legutóbb tartott üléséből sajnálatosan kellett megállapítanom azon körülményt, hogy az Egerben felállítandó pinceszövetkezet tervét nem kisérte olyan megértés, amilyet a kérdés jelentősége méltán megérdemel. A kérdés előzményére vonatkozólag elég azt kiemelnem, hogy az országban állami támogatással létesítendő három szövetkezetnek elnyerése iránt

nagy szőlőterületekkel rendelkező hatalmas városok versengtek és fejtettek ki nagy erőfeszítéseket.

— Hogy e verseny közepette Eger belejutott azon szerencsés városok közé, melyekben ennek, — a bor értékesítése szempontjából oly nagy jelentőségű szövetkezetnek, — felállítása elhatároztatott, abban a földmívelés- ügyi miniszter ur Egerrel szemben tanúsított nagy jóindulatán kívül még annak a körülménynek volt döntő szerepe, hogy a földmívelétügyi miniszter úr legutóbb tett külföldi utazásában mindenütt tapasztalta azt, miszerint

az egri bornak, főleg az egri vörösbornak külföldön is elismert nagy hírneve van,

másrészről, hogy az *egri bor» vagy «bikavér» címén és jelzéssel a külföld el van árasztva a legsilányabb hamisítványokkal.

— Engedett tehat a földmive- léiügyi miniszter úr azon sok- ízben szorgalmazott előterjesztésemnek, hogy

mentsük meg az évről-évre csökkenő mennyiségű egri klasszis

borokat, főleg a vörösborokat és evvel mintegy karöltve, biz- toiíuu* a külföldet arról, hogy hiteles márka alatt tisztán kezelt, valódi bort kap azonos minőségben bármikor.

— Méltóságos uram, miképpen

mozdítja elő a pinceszövetkezet az egri borok értékesítését és miért nem inkább állami borpincét, vagy borközraktárt állítanak fel Egerben ? — kérdezte munkatársunk.

— Felmerült az a gondolat, — válaszolta a főispán — hogy állami pince venné kezébe az egri faiborok értékesítésének ügyét. Ám ezt a gondolatot el kellett vetni, azért, mert az állami borpince, mint kereskedelmi szervezet nem lehetett volna elég befolyással a forgalomra alkalmazott készleteknek összeállítására, másrészről mint tisztán kereskedelmi vállalkozás, nem részesíthette volna a termelőket abban a haszonban, amely a külföldi értékesítés révén reá háramlik.

— El kellett tehát ejteni a megoldásnak ezen lehetőségét és a szövetkezeti megoldás lépett előtérbe.

— Felállíttatott mindenekelőtt az a tétel, mely szerint bortermelésünknek az az egyik nagy fogyatékossága, hogy csak nyers árút produkál ■ a kereskedelmi forgalomra alkalmas készleteknek összeállítását és kikészítését — amit tulajdonképen a termelés keretében kellene már elvégezni — a kereskedelemre bízza. Viszont a kereskedelem sincs abban a helyzetben, hogy elaprózott nyers bortételeket hónapokon át tartő kikészítéssel egyöntetűvé tegyen, minek következménye az, hogy kistételeket nem nagyon keresik, vagy ha felveszi is a kereskedelem, természetesen jelentékenyen alacsonyabb áron. Éppen itt van a kistermelőknek hátránya a nagyobb termelőkkel szemben, akik egalizált, jól kezelt tételekkel bírnak és e tételekkel a piac követelményeihez könnyebben tudnak igazodni.

— A termés értékesítésének ezen nehézségein tehát csakis az értékesítésnek egy olyan megszervezésével lehet segíteni, mely

nem csak a termés értékesítésére lesz hivatva erős befolyást gyakorolni, de már magára a termelésre is irányitólag fog hatni.

Külföldi, biztos elhelyezésre csak kellő minőséggel biró borok számíthatnak, de ezek is csak akkor, ha megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre és ha ez a rendelkezésre álló mennyiség a maga minőségében évről évre egy és ugyanaz.

Épen ezért feladata a termelő szövetkezeteknek, hogy a termés összegyűjtése utján $,a fogyasztó piac kívánalmainak megfelelő egyöntetű minőségű készleteket állítson rendelkezésre.

— Méltóságos uram, — vetette közbe munkatársunk, — itt már próbálkoztak előbb is pinceszövetkezet létesítésével, de az sok eredményre nem vezetett.

— ügy van! — folytatta a főispán,— az eddigi szövetkezeteknek azonban az volt a legnagyobb bajuk, hogy spekulativ alapra helyezkedve s készleteiket vásárlás utján beszerezve, a különböző minőségű, fajtájú borokkal közönséges kereskedelmi tevékenységet folytattak csupán. Ebben a szükkörü tevékenységükben nem tudták a felvevő piacokat eléggé megtalálni.

— A mostan induló szövetkezésben tehát első szempont, mit figyelembe kell venni, az, hogy

a felvevő piac részére alkalmas készletek állíttassanak elő.

— Ez a követelmény magában foglalja azt, hogy még szőlő, vagy kiforratlan must alakjában kell az anyagot összeszednie és az összegyűjtött anyagot keveréssel — mustbesürítéssel egyöntetűvé tenni és a megkívánt cukorfokra hozni. A második szempont a szövetkezet tagjainak biztosítani annak lehetőségét — hogy boráért a legmagasabb árat kaphassa, — es hogy pénzhez jusson anélkül, hogy borát a piacra kellene dobnia. A szövetkezeti tag által beadott boranyag ára mindenek előtt a Malligand fok alapján hozzávetőlegesen nyer megállapítást, mely árnak 60 százalékát a tag mindjárt kézhez kapja. Minden év november hő végéig meg- állapíttatik azután — figyelem-