Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-02 / 277. szám

Előfizetési díj postai szállítás- sal: egy hónapra 2 pengő 50 fillér, 7« évre 7 oengő, egyes szám ára 10 fillér, vasár- * nap 20 fillér. ♦ flRH 20 FILLÉB a Szerkesztőség és kiadóhivatal] Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. • főszerkesztő: Dr. DBBÁN GUSZTÁV * POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: KELEMEN AND01 * XL V. év/. 277. szám * Vasárnap ♦ Eger, 1928. december 2. Csak a pinceszövetkezet mentheti meg az egri bortermést Rz állam által támogatott pinceszövetkezet lehetővé teszi a jóminőségű egri borok külföldi értékesítését. — Miért segíti a kormány Egert a pinceszövetkezet felállításában ? Az Egri Népújság munkatársának beszélgetése Hedry Lőrinc dr. főispánnal a pinceszövetkezetről és a vele kapcsolatos kérdésekről. Egy ország tapsol ahauK a pénzügyminitzternek, j akinek volt bátorsága annyi idő után először kijelenteni, hogy a közterhek további emelését nem tartja kívánatosnak, sőt azt a gyors tempót, amit elődei a pénzügyi egyensúly fenntartása végett az adóbevételek fokozása körül kifejtettek, el akarja hagy­ni s inkább a másik oldalon fog erre az egyensúlyra jobban fel­ügyelni: az állami kiadások nö­vekedését fogja a legszigorúb­ban megakadályozni. Kétes értékű dicsősége a ki­csiny, 14 vármegyés Megyaror- Bzágnak, hogy a hatalmas, gaz­dag Angliával együtt vezet az összes nemzetek között a köz­teherviselés tekintetében. De a számszerű egyezést a mi kárunk­ra billentik azok a körülmények, amelyek között nekünk kell a közterheket viselnünk, kifosztva, beteg közgazdasági viszonyok között, lehetetlen termelési és értékesítési viszonyok között. Egy ország tapsol tehát a pénzügyminiszternek, ha a név­telen adófizető-hős szobrát nem akarja tovább faragni. Félős, hogy ha tűlcingárra cizellálja a módfelett elsoványodott adőző alakját, végül is összeroskad az alatt a rettenetes áldozatos súly alatt, amit ösztövér vállaira ra­kott a szanálás korszakának minden pénzügyminisztere. Ifjabb Wekerle Sándor, a je­lenlegi pénzügyminiszter most ablakot nyitott a felsöházban tartott kijelentésével abban a fülledt levegőjű palotában, ahol eddig a magyar pénzügyi és gazdasági élet sorsát irányítot­ták. Vajha a megértés friss le­vegője áramlana a pénzügymi­nisztérium minden hivatalszobája felé, hogy a munkatársak rész­leteiben is, gyakorlati kiviteli módjában is magukévá tegyék miniszterük álláspontját. A We­kerle név varázsa ilyen kijelen­tések után újraéledni látszik, de aranyértékű csengése csak akkor lesz, ha szívós kitartással keresz­tül is viszi a millió adózó fülében szeráfi szózatként hangzó Ígére­tét : »nem akarom az adót tovább emelni, sót minden igyekezetem­mel azon leszek, hogy a terhe­ken könnyítsék. ..« Eger, december 1. Hedry Lőrinc dr. Heveivár- megye főispánja, évek óta fára­dozik az egri bortermelés meg­mentésén. Ebben az ügyben most döntő lépés történt az állami támogatásban részesülő egri pinceszövetkezet felállításával. Eger képviselőtestületének a pin­ceszövetkezet kérdésében hozott határozata után az Egri Nép­újság munkatársa beszélgetést folytatott Hedry Lőrinc dr. fő­ispánnal, mint akinek hathatós közbenjárására a kormány az országban -tervezett három, álla­milag támogatott pinceszövetke­zet közül sz egyiket Egerben állíija fel. A beszélgetés során a főispán ezeket mondotta mun­katársunknak : — Eger város képviselőtestü­letének legutóbb tartott üléséből sajnálatosan kellett megállapí­tanom azon körülményt, hogy az Egerben felállítandó pinceszö­vetkezet tervét nem kisérte olyan megértés, amilyet a kérdés je­lentősége méltán megérdemel. A kérdés előzményére vonat­kozólag elég azt kiemelnem, hogy az országban állami támogatás­sal létesítendő három szövet­kezetnek elnyerése iránt nagy szőlőterületekkel rendelke­ző hatalmas városok versengtek és fejtettek ki nagy erőfeszíté­seket. — Hogy e verseny közepette Eger belejutott azon szerencsés városok közé, melyekben ennek, — a bor értékesítése szempont­jából oly nagy jelentőségű szö­vetkezetnek, — felállítása elha­tároztatott, abban a földmívelés- ügyi miniszter ur Egerrel szem­ben tanúsított nagy jóindulatán kívül még annak a körülmény­nek volt döntő szerepe, hogy a földmívelétügyi miniszter úr legutóbb tett külföldi utazásá­ban mindenütt tapasztalta azt, miszerint az egri bornak, főleg az egri vörösbornak külföldön is el­ismert nagy hírneve van, másrészről, hogy az *egri bor» vagy «bikavér» címén és jelzéssel a külföld el van árasztva a legsilányabb hamisítványokkal. — Engedett tehat a földmive- léiügyi miniszter úr azon sok- ízben szorgalmazott előterjesz­tésemnek, hogy mentsük meg az évről-évre csök­kenő mennyiségű egri klasszis borokat, főleg a vörösborokat és evvel mintegy karöltve, biz- toiíuu* a külföldet arról, hogy hiteles márka alatt tisztán kezelt, valódi bort kap azonos minő­ségben bármikor. — Méltóságos uram, miképpen mozdítja elő a pinceszövetkezet az egri borok értékesítését és miért nem inkább állami borpincét, vagy borközraktárt állítanak fel Egerben ? — kérdezte munka­társunk. — Felmerült az a gondolat, — válaszolta a főispán — hogy állami pince venné kezébe az egri faiborok értékesítésének ügyét. Ám ezt a gondolatot el kellett vetni, azért, mert az ál­lami borpince, mint kereskedel­mi szervezet nem lehetett volna elég befolyással a forgalomra alkalmazott készleteknek össze­állítására, másrészről mint tisz­tán kereskedelmi vállalkozás, nem részesíthette volna a ter­melőket abban a haszonban, amely a külföldi értékesítés ré­vén reá háramlik. — El kellett tehát ejteni a megoldásnak ezen lehetőségét és a szövetkezeti megoldás lépett előtérbe. — Felállíttatott mindenekelőtt az a tétel, mely szerint borter­melésünknek az az egyik nagy fogyatékossága, hogy csak nyers árút produkál ■ a kereskedelmi forgalomra alkalmas készletek­nek összeállítását és kikészítését — amit tulajdonképen a terme­lés keretében kellene már elvé­gezni — a kereskedelemre bíz­za. Viszont a kereskedelem sincs abban a helyzetben, hogy elap­rózott nyers bortételeket hóna­pokon át tartő kikészítéssel egy­öntetűvé tegyen, minek követ­kezménye az, hogy kistételeket nem nagyon keresik, vagy ha felveszi is a kereskedelem, ter­mészetesen jelentékenyen ala­csonyabb áron. Éppen itt van a kistermelőknek hátránya a nagyobb termelőkkel szemben, akik egalizált, jól kezelt tételek­kel bírnak és e tételekkel a piac követelményeihez könnyebben tudnak igazodni. — A termés értékesítésének ezen nehézségein tehát csakis az értékesítésnek egy olyan meg­szervezésével lehet segíteni, mely nem csak a termés értékesíté­sére lesz hivatva erős befolyást gyakorolni, de már magára a termelésre is irányitólag fog hatni. Külföldi, biztos elhelyezésre csak kellő minőséggel biró borok szá­míthatnak, de ezek is csak ak­kor, ha megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre és ha ez a rendelkezésre álló mennyiség a maga minőségében évről évre egy és ugyanaz. Épen ezért feladata a termelő szövetkezeteknek, hogy a ter­més összegyűjtése utján $,a fo­gyasztó piac kívánalmainak megfelelő egyöntetű minőségű készleteket állítson rendelke­zésre. — Méltóságos uram, — vetette közbe munkatársunk, — itt már próbálkoztak előbb is pinceszövet­kezet létesítésével, de az sok ered­ményre nem vezetett. — ügy van! — folytatta a főispán,— az eddigi szövetkeze­teknek azonban az volt a leg­nagyobb bajuk, hogy spekulativ alapra helyezkedve s készletei­ket vásárlás utján beszerezve, a különböző minőségű, fajtájú bo­rokkal közönséges kereskedelmi tevékenységet folytattak csupán. Ebben a szükkörü tevékenysé­gükben nem tudták a felvevő piacokat eléggé megtalálni. — A mostan induló szövetke­zésben tehát első szempont, mit figyelembe kell venni, az, hogy a felvevő piac részére alkalmas készletek állíttassanak elő. — Ez a követelmény magában foglalja azt, hogy még szőlő, vagy kiforratlan must alakjában kell az anyagot összeszednie és az összegyűjtött anyagot keve­réssel — mustbesürítéssel egy­öntetűvé tenni és a megkívánt cukorfokra hozni. A második szempont a szövetkezet tagjai­nak biztosítani annak lehetősé­gét — hogy boráért a legmaga­sabb árat kaphassa, — es hogy pénzhez jusson anélkül, hogy borát a piacra kellene dobnia. A szövetkezeti tag által beadott boranyag ára mindenek előtt a Malligand fok alapján hozzá­vetőlegesen nyer megállapítást, mely árnak 60 százalékát a tag mindjárt kézhez kapja. Minden év november hő végéig meg- állapíttatik azután — figyelem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom