Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-01-15 / 12. szám

Előfizetési dij postai szállítás­sal: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- «nap 24 fillér.« Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj- szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLV. év/. 12. szám ♦ Vasárnap ❖ Eger, 1928. január IS. f Mártonffy Lajos 1877—1928. Hevesvármegye árvaszéki elnökének tragikus halála a boconádi kör» vadászaton. — Az eggik vadász vigyázatlanságból elsült fegyverének sörétei halálra sebezték Mártonffy Lajost. — A halálos szerencsétlenség megdöbbentő pillanatában a vadászok nem tudták megállapítani, hogy kinek a fegyvere okozta a tragédiát. — A gyanú Héber Sándor tarnamérai szőlőintézőre irányul. Eger, január 14. Tegnap, a késő délutáni órák­ban futótűzként terjedt el Eger városban a mindenkit mélyen megdöbbentő gyászhír, amelyet a hevesmegyei Boconád község­ből hozott a telefondrót: a köz­ség határában rendezett körva­dászaton agyonlőtték Mártonffy Lajost, Hevesvármegye köztisz­teletben álló árvaszéki elnökét. A megrendítő hír lesújtotta Eger város lakosságát. Az embcsrek csoportokba verődtek az utcákon ás izgatottan tárgyalták a boco nádi vadásztragédiát. A késő esti órákig ezonban senki sem tudott hiteles részie­teket a tragédia lefolyásáról. Különösen akörül folytak fan­tasztikus találgatások hogy kinek fegyvere okozta a halálos szerencsétlenséget? A vadászdráma pontos részletei­ről csak a késő esti órákban si­került megszereznünk a pontos értesítéseket. Ezek alapján a következőkben állítottuk össze a végzetes esemény lefolyását: Egri és hevesi vadászok bér­lik BocoDád község területét. Az előkelő vadásztársaság január 13.-án, pénteken nagy körvadá­szatot rendezett ezen a terüle­ten. A vadászidény már január 15. én bevégződik, így a vadá­szok fokozott mértékben siettek kivenni részüket a nyűlászat örömeiből. Pénteken reggel autó­buszon indultak el az egri urak Boconádra. Közöttük dr. Hedry Lőrinc főispán, Okolicsányi Imre alispán, Mártonffy Lajos várme­gyei árvaszébi elnök, Perlalcy Elemér érseki jószágigazgató, Jezierszky Mihály vármegyei gaz­dasági felügyelő, Várkonyi Rezső pénzügyigazgalő - helyettes, dr. jAikács Gyula vármegyei másod- főjegyző, Beniczky Elemér gyógy­szerész. Hevesen vitéz Tömösváry János főszolgabíró, Mihályi Ist­ván t8rnaszentmiklőci földbirto­kos, Kiár Jenő éa még több elő­kelő űr csatlakozott a vadász- társasághoz. Boconádcra pedig Héber Sándor, a Forgalmi Bank ottani szőlőgazdaságának inté­zője várta a vadászokat, aki mint ennek a vadászterületnek régi ismerője, útmutatással is szolgált. A nagy köd ellenére simán és nagy sikerrel folyt le a kör­vadászat. Egész halom nyúl volt már a zsákmány, amikor déli egy óra tájban megszólalt a kürt, jelezve, hogy vége a vadászatnak és többet nem szabad lőni. A vadászok kiürítették pus­káikat. A hajtők bementek a kőibe. Mártonffy Lajos a vadá­szat lefuvésafcor még jókedvűen mondotta a hajtójának : — Ma jó napunk volt. Hatnyulat lőttem . . . Pár pillanattal később Hedry főispántői jobbra egy váratlan lövés dördült el. A főispán a füléhez kapott. Jobb fülét ugyan­is percekre elsüketítette a lövés, majd harsány hangon felkiáltott: — Ki lőtt!? Ugyanebben a pillanatban a főispántól balra, alig 5—8 lépésre álló Mártonffy Lajos is felkiáltott: — Jaj, meglőtték a kezemet... És látszott, hogy balkezének csuklója körűi az ütőérből vé­kony sugárban kilövelt a vér. Egy másodperc sem telhetett azonban még el, amikor így ki­áltott fel Mártonffy Lajos: — De mellbe is lőttek . . . Ezek voltak utolsó szavai, mert abban a pillanatban esz­méletlenül bukott le a hóba és a fehér havon piros foltokat ha­gyott a kihullott vér. A vadászok odafutottak hozzá. Könnyebb se­besülésre gondoltak csak. Eszébe sem jutott senkinek, hogy a nyűlsörét halált is okozhat. És megdöbbenve látták, hogy Mártonffy Lajosnak már csak a holtteste fekszik előttük a havon. Az árvaszéki elnök pillanatok alatt kiszenvedett . . . A vizsgálat. A vadásztársaság tagjai a tra­gédiát követő első percek zűr­zavara után azonnal azt kezdték kutatni, hogy kinek a fegyvere okozta a végzetes szerencsétlen­séget. A vadászaton résztvett urak előadása szerint a katasz­trófa ügy történt, hogy Héber Sándor szőlőintéző a lefúvás után szintén ki akarta üríteni puskáját és amikor a csövet le akarta törni, hogy a töltényeket kiszedje belőle, a nehezen záródó, illetve nyitódó fegyver elsült és az abban lévő »egyes nyű seretek Hedry Lőrinc főispán feje mellett elsüvítve Mártonffy Lajost értek. A vadászok azt mondják, hogy a véletlen, illetve a vigyázatlan­ságból bekövetkezett szerencsét­lenségnek majdnem két áldozata lett. . . Héber Sándor, akinek rosszul záródó fegyvere az elsülés pil­lanatéban hátracsapődott és jobb tenyerét véresre sebezte, amikor megkérdezték tőle, hogy mikép­pen történt fegyverével ez a vég­zetes szerencsétlenség, izgatot­tan csak ennyit tudott mondani: — Nem tudom, hogy történt. Nem tudom mi történt. Nem em­lékszem semmire. Én nem lőt­tem . . . A nyomozást, illetve a vizs­gálatot megindították a hatósá­gok Héber Sándor ellen, akit azonban nem vetlek őrizetbe, mert nyilvánvalóan véletlen bal­eset okozta a halálos szerencsét­lenséget. Megállapítást nyert az is, hogy két hónappal ezelőtt egyik vadá­szaton hasonló eset történt Héber Sándor puskájával, a rosszul záródó fegyver akkor is elsült a kiürítésnél, de nem okozott szerencsétlenséget. A boncolás. Az egri kir. ügyészség Búzás Gyula hevesi járásbírőt bízta meg a vizsgálat megajtóíővel. A bíróság még pénteken dél­után kiszállt a helyszínre. Dr. Wahl Andor hevesi ős dr. Bartha Béla tarnamérai orvosok ejtet­(Folytatása a 2. oldalon). Mártonffy Lajos. — Irta: Babocsay Sándor. — Mártonffy Lajosunk nincs többé. Megdöbbentően, a lelkeket fel- izgatőan, dermesztő módon, pén­teken, e hó 13. ik napján egy pillanat alatt meghalt. Mártonffy Heves vármegye árvaszéki elnöke volt, tehát a vármegye árváinak első és leg­főbb gondozója, hivatásánál fog­va hivatott, jóságos lelki atyja. Árvaszéki elnök! Ez a cím emberre méltóbban senkire sem illett; mert az ö lelke, lelki világa telített volt árvái anyagi, szel­lemi, erkölcsi együttes érdekei­nek éjjel-nappal állandó gondo­latával. Évek hosszú során át elő­adója volt a vármegye közigaz­gatási bizottságában a vármegye árvaszékei határozatai ellen be­adott felebbezéseknek. Én pedig ennek a felebbviteli hatóságnak egyik tagja, egyik bírája voltam. Ha az ö előadására került a sor, — rendes helyemet elhagyva mellé ültem. Három nappal ez előtt is így történt. És áhítattal hallgattam nemes leikéből sar- jadzott bölcs előadását. Soha meg nem történt, hogy előadó javaslatát el nem fogadtam volna (pedig én nem vagyok ám min­denre fejet bólintó ember), mert hiszen ki tudta, ki akarta volna az árvák testi, lelki, erkölcsi, igazi érdekeit nála hívebben és jobban védelmezni?! Mártonffy ideálisan finom lélek volt, áthatva mélységes, vallásos érzéstől. Attól a vallásos érzés­től, melyről a hírneves francia ügyvéd, szónok és író, Constant egy ízben így nyilatkozott: A vallásos érzés a legtisz­tább, legnemesebb érzés, amely a fiatalsággal nem tűnik el, sőt a korral erősödik. Amelyet az Ég azért adott nekünk, hogy ezzel életünket megvígasztrlja. Az ő vallásos érzése is korá­val csak szilárdult, erősbödött. És meg vagyok arról győződve, hogy földi életét is, az égi re­ménnyel, a vallásos érzés vi­gasztalta meg mindenkor. Az emberi véges, kicsiny elme akitapasztalhstatlan Gondviselés rendelkezéseit sokszor nem érti meg. Ő bizonyára úgy gondol­kozott, hogy az isteni végzés intézkedésében aggodalom nél­kül feltétlenül alázattal meg kell nyugodni. Mi se töprenkedjünk és zsör­tölődjünk tehát, hanem a min­dentudó és mindenható Isten rendelkezésében mindnyájan, de mindnyájan, a távoliak és köze­liek is alázattal nyugodjunk meg, a különben rettenetesnek látszó rendelkezésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom