Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-08-08 / 178. szám
Ára 2000, vasárnap 3000 Jsorpia». Eger, 1926. augusztus 8 vasárnap XLIIÍ évf 178 m Slöfizetési dl) postai szállítással: egy dóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITSKJII NAPILAP. Főszerkesztő; Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. T elefonszám: 11. Ä bor, a búza meg a békesség három kitűnő ajándéka a földi létnek. Nem hiába foglalja bele őket jókívánságába a magyar ember. Nehéz vagy épen lehetetlen volna megélni nőlkülők. Akármelyikek kapcsolódik is ki az életünkből, keservesen meg- érezzük hiányát. A borral pedig nyilván igy leszünk az idén. Sshogysem leszünk. Ezzel a ténnyel most már véglegesen számolni kell. Súlyos csapást jelent pedig az egri népre a szőlőhegyek némasága. Nálunk ugyanis a bőrből nemcsak vidámság fakad, de sokak számára a bor hozza in eg a mindennapi kenyeret. A borbúi lesz a búza. A búza nélkül pedig magélni sehogyan sem tudunk. A testi munkát végző magyar ember, a a földműves, a munkás légióké- pen kenyérrel táplálkoznak. Kenyérre tehát nélkülözhetetlenül szükségünk vagyon. Kenyérnek, legalább szűkös és száraz mindennapi kenyérnek, minden dolgozni akaró, becsületes magyar ember számára ezután is teremnie kell a magyar rónán. Faluban és városban egyaránt. Munkára van tehát szükség* termelő munkára, hogy becsülettel reászolgálhasson a kenyerére minden magyar ember. Munkaalkalmakról gondoskodni pedig a hatóságok feladata le- end e jól esik itt reámutatni a tényre, hogy az egri nép hivatott vezetői teljes mértékben érzik is e kötelességük súlyát. Neme* vetélkedéssel igyekeznek minden célirányos eszközt felhasználni, hogy Egerben ne legyen tétlenségre kárhoztatva a dolgos kéz. És akiket cserben hagyott ezidén a bor, azoknak is kisarjadjon a munkából a búza. A mindennapi kenyér, amelyért áhítattal imádkozunk s szívesen verejtékezünk. Ahhoz azonban, hogy megnyerjük a vámon, amit elvesztettünk a réven: békességleand szükséges. Békesség a város díszes portáján sahőstyák bogárhátú házikóiban; békesség a közgyűlési teremben a a lelkek mélyén egyaránt. Atyafieágos jószándék a ssivben s emberséges jő sző az ajkon. Mert a békesség az alkotó munkának éltető levegője. Nekünk, a nagy romhalmaz tövében tétován álldogáló, de tétlenül i* tülekedő magyaroknak oly szükséges tehát, mint a betevő falat kenyér. Adjon Isten békességet, emberek ! C. J. Trianon tükre. Újabb merénylet a magyar nyelv ellen. Bratianu megy, Avareicu jÖD, a mézes madzagot végig- bűzzák az erdélyi magyarság szája előtt és az állapotok nem hogy javulnának, de rosszabbodnak ! Az oláh kormány oly parancsot adott ki, melyet esek az őrületbe rohanó oláh sovinizmus termelhetett ki : a magyar fiuknak még az óraszünetekben sem szabad már magyarul beszélniük! Ugyanakkor, amikor az új oláh kormány vezető politikusai elismerik a kisebbségeknek összes természet, dia, legelemibb, ás a békeszerződésben is biztosított jogait, amikor célul tűzik ki a nemzeti kisebb- «égek megbecsülését és a múltban szenvedett sérelmeik orvos- J lását, akad egy Petrovici nevű miniszter, aki még azt a néhány \ percet is el akarja rabolni az j ifjúságtól, amely ősidők őta égé- j szén az övé és elveszi tőle legszentebb kincsét: anyanyelvét! Patrovici ur, ez még mind nem elég! Egészítse ki bölcs rendeletét egy pőtparanccsal is, hogy | ezentúl még álmodni is csak oláhul szabad a magyar diákok- j nak! így azután Anghelescu ur \ babérjait is elhomályosíthatja, j Régi keserves tanulság : kutyából nem le*z szalonna ! A csalafintaság netovábbja 11919- ben az oláhok az összes magyar kisdc-dovődákat becsukaUák, az óvónőket elcsspták és barbár tettüket azzal indokolták, hogy az oláh iekolatörvény kisded- : övéi intézményt nem ismer. — : Nyomban az után a Kelet Párnában uj törvényt hoztak, am9ly igenis: elrendelte a kisdedovő- intézatek létesítését, de azzal a hozzáadással, hogy kizárólag oláh tannyelvű kisdedovédákat lehet felállítani. A lóláb azonnal kitűnik ! A magyar gyermekek 5-ik életévüktől a 7-ig oláh óvódéba járnak és ott gyermeki könnyed ösziönössőggeí megtanulnak oláhul. Akkor azután már meg van a sorsuk pecsételve : magyarnyelvű elemi iskolába már nem vehetők fel, mert az államnyelv birtokában vannak és igy őket az oláh népiskolai törvény kifejezetten az oláh osztályba utalja. — Eme oláh csalafintasághoz az ethiká- nak van ugyan némi szava, de hogy ily eljárással sikerül Erdélyben a magyar nyelvet előbb- utóbb megfőjtaniok, annyi két- ségtelen. A cseh vámtörvény ellen az oláh kamarák szövetsége is felvonul. A cseh agrárvámok felemelése következtében az oláh gabona teljesen elveszítette egyik legfontosabb értékaeitéei piacát, holott az elmúlt évben a cseh piacra kiszállított gabona Románia gabona-kivitelének majdnem negyedrészét tette ki és Romániának több mint egy félmilliárd lei bevételt jövedelmezett. A kereskedelmi ős iparkamarák most az oláh kormánynál sürgős intézkedési kérnek, marí különben a helytelen vámok következtében az oláh mezőgazdák saját zsírjukban fulladnak meg. Legközelebb már cseremisz nyelvre is fogják a magyar diákokat I A békében mindenféle idegen nyelv kísértette a magyar diákot, de cseh, tót, vagy ukrán-nyelv kényszeréről még álmában sem hallo tt. A cseh kultusza ormány legújabb ezőrnyszülötteképen közöljük a lehetetlen hirt, hogy az ungvári gimnázium hetedik osztályába lépő magyar diákoknak egy nagy csomó tantárgyat nem is rulhénül, de ukránul kell tanulniok. Igazán elismeréssel kell adóznunk a cseheknek, hogy sikerült a középkori spanyol inkvizíció hírhedt kínzásain is túlteaniök, mert nagyobb kínt ifjúságuk virágában levő diákokra nézve már nem tudunk elképzelni, mint ha új tárgyakat ős azoknak reájuk nézve teljesen értelmetlen szövegét oly idegen nyelven kell bemagolniok, melyet sem ők nem értenek meg, sem ■enki sem környezetükből. Már a római katholikus templomot is elbitorolják Erdélyben I Minden kommentár nélkül szárazon közöljük a legújabb arcpirítő tényt, hogy a zerne3ti oláh esperes a tölcsvári rőm. kath. templomot július 31 iki érvénnyel az orthodox egyház részére lefoglalta. Hiába, javulnak a viszonyok Avarescuék uralma alatt! Az 1926.—28. évekre alakított adófelszólamldsi bizottságok. ii. Az egri adóhivatal területére. (Egri és pótéfvásárai járás, Eger székhellyel.) Elnök: Baniczky Elemér,földbirtokos, egercsehii lakos. Elnökhelyettes: Hunyadi Búzás Béla, malomigazgatő, pátervásárai lakos. A pénzügyminiszter által kinevezőitek: rendes tagok: Hunyadi Búzás Béla, malomigazgatő, pétervásársi, Taiay Gyula kereskedő, füzesabonyi, Vágó Lajos esperes, erdőkövesdi, — póttagok: Antal Jáno* malom- bérlő, felsősárkányi, Gulyás Béni asztalos, füzesabonyi, Képe* István kisbirtokos, makiári lakosok. A vármegye által választottak : 1) Mezőgazdasági Kamara jelölése : rendes tag: Plósz István földmíves, v. nemzetgyűlési képviselő, aldebrői, — póttag: Molnár András földmíve», verpeléti 1. 2) Keress. és Iparkamara kereek. osztályának jelölése: rendes tag: Veisz Jakab kereskedő, füzesabonyi, — póttag : Weinstock Jő- zief fakereskedő, füzesabonyi 1. 3) A Kereskedelmi és Iparkamara ipari osztályának jelölése: rendes tag: Gál Imre temetkezési vállalkozó, füzesabonyi, — póttag: Singer Mór vendéglős, füzesabonyi 1. 4) Az Ügyvédi Kamara jelölése: rendes tag: Dr. Patrik Jenő ügyvéd, füzesabonyi, — póttag: Dr. Bodnár István ügyvéd, verpeléti !. 5) A törvényhatósági bizottsági tagok sorából : rendes tag: Kanzső György verpeléti, —póttag: Jankó Bre- zovai Miklós földbirtokos, eger- szőláti lakosok.
