Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-08-08 / 178. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Kaposvár tisztviselői létszámát sokallja a belügyminiszter. Kaposvárról jelentik: A bel­ügyminiszter, válaszolva a Ka­posvár képviselőtestületi köz­gyűlés feliratára közli, hogy so­kallja a városnál, a vezető tiszt- viielők létszámát. Apasztani kell a létszámot olyképpen, hogy a helyettes polgármesteri állást meg kell szüntetni é* a négy tanácsnoki állást háromra csök­kenteni, valamint az egyik köz- igazgatási tanácsnoki állást is át kell szervezni árvaszéki ül­nöki állásra. Közli még a vá­rossal, hogy ezentúl az ideigle­nes állások betöltésénél is az ő hozzájárulására van szükség. A leirat értelmében sürgősen el kell készíteni a módosított szer­vezkedési szabályrendeletet. További helyreigazítások a Balajthy ügyben. Az egri Vendéglősök Egyesü­lete Frank Tivadar városi ta­nácsosnak a képviselőtestület közgyűlésén elhangzott és tudó­sításunkban ismertetett nyilat­kozatára, valamint három nap­pal ezelőtt közreadott helyre­igazításunkra újabb helyreiga­zításképpen a következők köz­lését kérték: Balajthy Nándor három tanú c lőtt azt vallotta, hogy ő előbb volt megbízva a végrehajtói teendők ellátásával, mint ahogy a sikkasztásokat megkezdte. Balajthy a hivatali főnök kijelentése szerint csak 16 napig volt megbízva végre­hajtói teendőkkel s a város csak azt hajlandó a vendéglő­sök javára Írni, amit ezalatt a 16 nap alatt sikkasztott el alkal­mazottja. Ezzel szemben az áll, hogy még 16 nap alatt elsik­kasztott fogyasztási adóössze­geket sem írják minden esetben a károsult javára. Az ellenőrzésre és ügykeze­lésre azt jegyzik meg a vendég­lősök, hogy amikor befizették az egyes fogyasztási adóösszegeket, a városnál nem nézték meg, mennyi a bátrálékjuk, hanem egyszerűen elkönyvelték a leg­utolsó időre. Ha utána néztek volna ctak egyszer is a hátrá- léknak, a sikkasztást rögtön fel­fedezték volna a vendéglősök. Azt is hangsúlyozni kívánják a vendéglősök, hogy nem ké­nyelemszeretetből adták át a fogyasztási adőpénzt Balajthy- nak, hanem azért, mert ő do­bossal ment a pénzért és árve- reztetni akart s a pénzre hiva­talos bélyegzővel, pánztárnoki és ellenőri aléirássai ellátóit nyugtát adott. Nem a vendéglő­sök okai tehát ennek a károso­dásnak, amiért a város sérel­mesnek talált határozatát meg- Mebbezik és a felebbezés során bizonyítani és tisztázni kívánják ezt az egész ügyet. Prágában. Tanulmányúti naplótöredék. Nem arról az oldaláról akarom nézni ezt a témát, hogyan épül ki a lelkek sajátosságából a mű vészét sajátossága.egy városban, hanem hogyan hathat egy város művészi adődása a lelkek újabb alakulására. Nevezetesen az ej­tett gondolkodóba, hogyan lehat a csendes moldvamenti város a közismeri hangos, vérmes aspi­rációknak a miliője. A tárgy te­hát olyanféle, hogy miként hat az alakított külső vissza az ala­kító belsőre. Itt két külön foga­lomkör érintkezik egymással; a pozitívum a szépből, a negatí­vum a jóbő), ezért nehéz az összevetés. Remélem azonban, hogy friss impresszióim legalább némileg megsegítenek, jóllehet a kutatás nélküli impresszióhab' zsolás a tapasztalásnak kevésbé tökéletes módja. Prága sajátságos város. A tel­jes civilizáciőjű európai főváro­sok, tehát a nyugat- és közép- európaiak, annyira beleolvadtak a civilizáció nemzetköziségébe, hogy külső, nemzeti jellegük csak két dologban jelentkezik. A kö­zönségesebbik az, amely a na­gyobb történelmi épületekben (vár, templom, stb.) maradt meg, a másik pedig, hogy minden város közös sémája szerint épült házsorok közül többen olyan stílnek van több-kevesebb ha­tása, a melynek oka minden­esetre a lakói szelleméből fakadt. Ez a fontosabbik, mert ez az általános. Ezért ezt veszem elő­ször. Itt Prágának az a szerencséje, hogy volt ugyan történelmi nagy­város, igazi főváros azonban e korban mégsem volt. így az erős idegen befolyás ellenére is általános képében a nemzeti karakter jobban tért hődíihatott. És mi kell több a faji öntudat­nak, mint erősen a maga saját­ját látni mindenben maga körül? Ennek tűltengéae pedig (saj­nos sninálunk ép az ellenkezője van még!) már a kész soviniz­mus. Századokig elnyomott, vagy legalább is nem független nép­ben bizonyos harcias szellem kap lábra. Ez volt a történelem tanúsága szerint valamikor a magyarságban is, * ez nem lehe­tett a honfoglaláskor! virtus, mert azt már elvesztette, csakhogy ez a szellem nem tudott beleáilan- dőaulni a művészetbe nálunk, mint náluk, hogy a jelenre fen- maradjon ! Ez nem zárja ki -azért a hírhedt cseh gyávaságot, hisz — azt mondják — a hiéna is vérengzőbb az oroszlánnál. Ami pedig a művészetben fennmaradt szellemet illeti, természetes, hogy nem kellett ép puska-alakú há­zakba és felbiáltójelalakú-hidak- ba beleépülnie, elég, hogy ami fennmaradt, az az Ősöké volt, akik .... ha talán meghődoltak is, de közelebb álltak a szabad ükapákhoz. Vagy taláán nemelég a franciáknak Napoleon kalapja vagy ágya, csak fegyverének lá­tása tüzeli a franciákat? ! A másik tényező a külön nagy történelmi darabok (épületek, múzeumok stb.) mert ezeknek külön életük, múltjuk van. Mindjárt erre mutat sz egész várost koronázó királyi vár. A cseh kalauz, aki ott veze­tett, előttem teljesen érthető hangsúllyal mutogatta : »Ez itt az ősi cseh trón a cseh rendek tanácskozó termében*. Itt ültek a cseh királyok. De Ferenc József már nem használta ezt, a ren­dek a bécsi Reichtratba mentek ! Ez meg a 63 méteres ünnepi terem a felvonulásokra és lovagi tornákra. A boltozaton cseh mo- tivumú ívezetek. Csak a festés ízléstelen rajtuk, nem illik oda. Ferdinánd festette ba olyanra. Le kellene kaparni! Itt régi freskók voltak, most renaissance ráépítés eltakarja őket. A renai- sance nem illik ebbe a gőt te­rembe ! El kell távolítani«. Értem. Nem ugyan természe­tes okainál fogva, hisz nem tel- jeten így van. (Mennyit köszön­hetnek ők pl. Rudolfnak !) Ha­nem — bogy úgy mondjam — képzetes okainál fogva. A szlávságnak fanatikus, fer­de álmai vannak. A vőrkeverodés sokszor kor- CfOíít, degenerál. Néha erősít! A németség képviselőjéül sok szór emlegetett vasporosz leg alább épúgy szláv, mint germán. Mért ne válthatta volna ki a a német vér a csehiekben a még erősebb ferde álmokat?! Ez nagyon sokat megmagya­ráz : a gyűlöletet! És én csodálkozom, hogy pesti és bécsi újságok (ha jól emlék­szem, a Pesti Hírlap és a Reich­swehr) olyan híreket hoznak, hogy pl. Zita királyné ezt mon­dotta : »Ha nem Bécsben, akkor Prágában fog megkezdődni a monarchista felkelés !« Vagy, hogy »Ottó nevében tárgyalá­sok folynak cseh vezető körök­kel, mert azt. Vencel koronájára 14 óv már nagykorúéit«. Azok után írják pedig ezt a lapok, hogy Benes kijelentette egyik hírhedt beszédében : »Főcélom a Habsburgház megtörése volt. Elértem !< Huh! Hát csakugyan olyan félelmetes valami az a cseh? Sietek kifelé & városból. Ekkor már más kép van előttem: modern utcák, szellem­télén utcák. Van ám a modern­ben is szellem, sokszor épen arra épít! De itt a túlzó sovi­nizmus fészke mellett, mennél tovább megyek, Bnnál inkább jönnek — modern utcák, szellem­telen utcák . . . Prága, 1926 augusztus. Veszprémy Béla. Gyöngyös város újabb külföldi kölcsöne. Gyöngyösről jelentik: A na­pokban a városi képviselőtestü­let pénz- és gazdaságügyi szak­osztálya újabb külföldi kölcsön felvételéről tárgyalt. A szakosz­tály egyhangúlag elhatározta, hogy a kölcsön felvételére 1,500000 aranykorona értékéig bejelenti igényét. A feltételek egyelőre ismeretlenek, aktuálissá csak ismeretessé válásuk után lesz a kérdés. Amint hírlik, ez a kölcsön az új villany telep felállí­tására szolgálna, mivel a mai villanytelep legfeljebb még egy évig bírja ki. Veszedelmet nem rejt magában ez az újabb pénz­ügyi terv, mert a kamatot is és a törlesztést maga a villanyte­lep fizetné az utolsó fillérig. Borzalmas család- irtás féltékenységből. Frankfurtból jelentik: Herman Miklós 26 éves könyvelő erő­szakkal behatolt Hofnagel ke­reskedő lakásába és revolverrel ráiőtt a 16 éves Hofnagel Etlire, aki öt nemrégiben kikosarazta. Ugyanekkor a ieány anyját és sógornőjét is lelőtte Herman Miklós. Hofnagel Elli és sógor­nője azonnal meghaltak, a leány édesanyját súlyos sebével kór­házba szállították. — Herman a családirtás után önként jelent­kezett a rendőrségen. Agyonverte a haragosát. Ez év júniusában a borsod- mrgyei Sáta községben két fiatal legény, Eke Alsó Béla és Molnár Tóth Gyula összeszóllalkoztak Eke Rigó János csürjében, ahol lakadaloaa volt. Az összeveszéít pofozkodás váltotta fel, majd mikor mind két legényt kitusz- kolíák a csűrből, Eke Alsó Béla egy doronggal agyba-főbe verte Tóth Gyulát, aki az esetnél koponyacíont-törést szenvedve, másfél órai kínlódás után bele­halt sérüléseibe. Eke Alsó Béla másnap önként jelentkezett a kir. ügyészségen, amely szándékos emberölés bün­tette címén emelt vádat Tóth Gyula gyilkosa ellen. E bűnügyet pénteken tárgyalta Miskolcon a Csorba büntető ta­nács, mely halált okozó súlyos testisértésben mondotta ki bű­nösnek Eke Alsó Bélát és ezért őt 3 évi fegyházra Ítélte. — Az ítéletben a vádlott megnyugo­dott, a kir. ügyész ellenben sú­lyosbítás végett fellebbezést je­lentett be. 1926. augusztus 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom