Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-04-04 / 76. szám

Ara 2000, vasárnap 3000 korona

Eger, 1926 április 4. vasárnap XL1K évf. 76 sz.

Egri Klépujjág

Előfizetési dij postai szállítással: agg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K.

POLITIKAI NAPILAP* Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11.

Belpolitikai, közgazdasági H külpolitikai helyzetünk.

Dr. Ernszt Sándor nemzetgyűlési képviselő, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vezérférfia nyilatkozik az Egri Népújságnak.

Az állami beruházások megindítását, a munkanélküliség enyhítését, külpolitikánk fokozottabb tevékenységét sürgeti.

A feltámadás ünnepére

kizsendült a régóta várva várt tavasz. Mikor e sorokat papírra vetjük, veröfényes ég mosolyog le reánk s nevető arccal járnak odakinn az emberek. A tegnap bajai, búja elfelejtve, a jövőbe újból bizalommal nézünk s gondtalanul csendül egybe a kacagásunk. Mintha közös volna a vágyunk, álmunk, örömünk, titkunk.

Husvét ünnepén mivelhogy valóban ugyanegyre gondolunk mindannyian. Azok is, akiknek lelkében soha el nem halványult ez a gondolat. És azok is, akik máskor alig érnek reá, hogy megemlékezzenek róla. — Husvét vasárnapján mindnyájunkat egybefüz a magyar feltámadás gondolata.

Jól van ez igy b ezért lett hét esztendő óta legszebb ünnepünkké, szívhez szóló igazi magyar ünneppé a Husvét. Akármilyen idegen egymástól a lelkünk egy hosszú esztendőn keresztül ; akármilyen mélyen gyökeredzik benne az osztályöntudat s a társadalom más rétegei iránti bizalmatlanság ; egymást akármilyen vasvilla - tekintettel méregetjük is: a Husvét ledönti a válaszfalakat, megszünteti az ellentéteket, egy be forrásét) a a lelkeket. Ma valóban egyet akarunk mindannyian. A magyar feltámadást!

A feltámadás legyőzi a halált, a Husvét a magyar átkot, a szeretet a gyűlölködést. Minél többet őrzünk meg s mentünk át a lelkünket ma betöltő testvéri Rzeretetből a kenyérharc rideg köznapjaira, annál közelebb jutunk a feltámadáshoz. Ahhoz az eszményhez, amelyről lemondani annyit jelentene, mint megtagadni magyarságunkat és elalkudni gyermekeink boldogabb jövőjét. És megbarátkozni a nemzet megsemmisülésének gondolatával és önként belefeküdni a koporsóba.

Ez ellen azonban fellázad minden csepp vérünk. Az ünnep elmúltával tehát kéz a kézben, testvéri együttérzéssel akarunk újból nekivágni az útnak, mely meredeken fölfelé vezet. A feltámadás útjának.

Olvasóinknak még bizonyára élénk emlékezetében van az ,a napi politika minden lényeges kérdését felölelő, részletes nyi- latkoz at,melynek keretében Zichy János gróf, belső titkos tanácsos, a Keresztény Gazdasági Párt elnöke, kérésünkre a politikai élet legidőszerűbb kérdéseit megvilágította s melyet lapunk karácsonyi számában közöltünk. Az azóta eltelt bárom hő folyamán a parlamentnek ez a kiváló szellemi és erkölcsi értékeket magában foglaló pártja újabb jelentős erőtényezökkel vált gazdagabbá, amennyiben egy hónappal ezelőtt a Haller István volt miniszter vezetése alatt álló Keresztény Szocialista Párttal olvadt egybe. Az ily módon nemcsak számban, de súlyban is megnövekedett Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak egyik országos nevű vezérférfiát, a keresztény politikai mozgalmakban közel harminc esztendő óta nagy jelentőségű szerepet betöltő dr. Ernszt Sándor pápai preíátust és nemzetgyűlési képviselőt kereste fel Nagycsütörtökön munkatársunk, hogy lapunk húsvéti számában megint egy kimagasló parlamenti férfiú megvilágításában tárhassuk városunk és vármegyénk közönsége elé a politikai élet jelenlegi helyzetképét.

Ernszt prelátus, aki kerek huszonöt esztendő óta megszakítás nélkül tagja a magyar törvényhozásnak, s akiben kiváló személyes tulajdonságai és a parlamentben elfoglalt pozíciója miatt, hívei közül számosán, a magyar Seypelt, a jövendő rendkívüli feladatokra hivatott férfiát látják, szives készséggel állott Hevesmegye közönségének rendelkezésére és munkatársunknak a következőket mondotta :

A frankügy.

— Most természetesen közelről érdekli a nemzetet a frankügy. Ebben már túl vagyunk a parlamenti bizottság munkáján és egyszersmind a parlamenti vitán is. Amit a bizottság munkája és a parlamenti vita eredményezett, az megnyugtathatja a nemzetet. A frankügyben semmi olyan nem történt, ami a kormány vagy a miniszterelnök részességét bizonyítaná. Hátra van még az ügynek a bírósági tárgyalása. Azt hiszem, ez sem fog hozni semmi [újat. A parlamenti tárgyalások lényege, annak a tisztázása volt, hogy a kormány tudott-e előzetesen a frankhamisitá srő'l és része volt-e ebben a dologban. Ilyesmi egyáltalán nem bizonyult be. Bethlen István gróf miniszterelnök erre vonatkozóan határozott kijelentéseket is tett és semmi okunk szwcs kételkedni a kormányelnök kijelentéseiben.

— A frankügy egyik következménye belpolitikai életünkben az volt, hogy a parlament munkáját jó időre megakasztotta. Tavaszra egész sereg fontos javaslat leiárgyalása volt tervbevéve, igy mindenek előtt a második kamara megalakítása, azaz a főrendiház átalakítása, továbbá a vármegyei közigazgatás reformja lett volna tárgyalandó, mely egyébként a legszorosabban összefügg a főrendiház kérdésével is. E javaslatok letárgyalásán á: kell esnünk előbb-utőbb, mert a törvényalkotás mai módja véglegesen megfelelőnek csakugyan nem tekinthető. A magántisztviselők nyugdíj - valorizációját sem tudtuk letárgyalni a frankügy miatt. Míg a parlamentben a normális állapotot vissza nem állítjuk, addig semmi komoly dologhoz kezdeni nem lehet. A parlamenti helyzet szomorú és véleményem szerint az ellenzék is messzebb ment, mint szabad lett volna. A nyugalmat helyreállítani ezek után nehéz lesz. Erre vonatkozóan sokat lehet azonban várni a frankügy bírói elintézéséről, amely ha a

kormányra minden tekintetben kedvezően fog alakulni, ismét normális állapotok bekövetkezését lehet remélnünk.

— Az a körülmény, hogy Lovászy Márton az emigrációbél most visszajött, jóformán semmit sem

jelent politikai életünkben.

Lovászy, bár a forradalmi idők egyik minisztere, egész életében becsületes és jészándékú ember volt. Néha ugyan nagyobb dolgokba is belefogott, mintsem az éazszerüség kívánta s erői indokolták volna. Hogy az utóbbi időben igaztalan nyilatkozatokat tett az ország egyes tényezőiről, abbéi vela szemben messzemenő következtetéseket levonni részemről nem kívánnék. Most különben is olyan a helyzet, hogy

mindenkinek meg kell bocsájta- nunk, akinek csak lehat s aki erre méltónak mutatkozik.

Azt hiszem, túlságosan szigorúak volnánk, ha az ő hibáját ezután is az évekig tartó számkivetés kegyetlen büntetésével sújtanék. Hogy a kormány és a kormányzó megbocsájtanak neki, az mindenesetre nemes és dicséretreméltó cselekedet.

A gazdasági helyzet.

— A legsúlyosabb minden bajunkban a mai gazdasági helyzet. Évtizedek őta nem volt ilyenre példa. Rengeteg sok anyagi egzisztencia elpusztul. A legerősebb üzemek is megroppannak. Valamennyi társadalmi osztály válságos időket él. A súlyos gazdasági helyzet roppant rossz hatással van a közéletre és a társadalomra. Ez azonban általános európai jelenség. Semmivel sem jobb a többi európai államok gazdasági állapota. A németországi munkanélküliek száma felülhaladta az angol munkanélküliekét, pedig még csak a közelmúltban is hosszú időn át Angliában volt legnagyobb a munkanélküliek tömege. Ausztria, ahol a szanálást jóval előbb kezdték, mint nálunk, súlyos