Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-11-05 / 251. szám

Ära 2000, vasárnap 2500 korona. # Előfizetési dij postai szállítással: •gg hóra «0.000 K, neggedévre 120.000 K. Eger, 1925. november 5 csütörtök. XIJI. évf. 251. sä. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. nát ■ az ő ajakáról száll Hadúr felé az integritás esküje. El nem apadó türelemmel, el nem lankadó elszántsággal és el nem fogyatkozó hűséggel várjuk a nagy idők jöttét! C. J. Gróf Széchenyi István emlékét ünnepelte a magyar törvényhozás. Rubinek Gyula képviselő és Bethlen István gróf miniszterelnök beszédei. — Törvénybe iktatják a legnagyobb magyar emlékét. Szent Imre ünnepén. Sivár a jelen és — ne áltas­suk magunkat — örömtelenül komor a közeli jövőnek képe is. A közelmúltnak meg egyenesen szomorú az arculata. Hol keres­sünk hát vigasztalást, ha lélek- zetfojtó, opálos ködben meredek úton törtetünk a magasságok felé ? Nem az elérhetetlen álmok országába, csak oda, ahonnan a mélységbe gurított a sors. A távoli múlt s a távoli jövő azok a pontok, hol megpihenhet a magyar merengés. A régmúlt, mely kilencszáz esztendő renge­teg messzeségéből világit felénk s a távol jövö, melytől hosszú évek vagy talán évtizedek vá­lasztják el a mának mostoha sorsú nemzedékét. A szinte ho­mályba vesző múltban s a még fel sem lebbent fátyolu jövőben vagyon immár a mi egyedüli vigasztalásunk. Szent Imre napján ezért szál- lunk vissza az emlékezés szár­nyán első, szent királyunk daliás korszakába. Annak a kornak sűrűek és véresek valának harcai s a mi sorsunk teljességéhez hoz­zátartozott, hogy még Krisztus keresztjéhez is tömérdek könnyön s pártos honfivéren át evezzen el a magyar. Alkonyatba hajol­ván pedig a szent király életé­nek napja, neki és nemzetének az volt a reménysége, hogy Imre herceg fogja örökölni a koronát s ő lészen a kereszténységnek és kultúrának a nehezen egybe­olvadó törzsek között legfőbb őre és királyi apostola. Nem így történt. Korai sír fogadta ölébe a királyi ifjút s emberöltőkön át külső harcok és súlyos belviszályok marcangol­ták a zsenge ország testét. A könnypatak és vérözön fölött azonban végre is diadalmasan emelkedett a szent korona s nem tudta elsöpörni semmi vész . . . Az ezeréves szent korona ma megint csak árva. Árvább, mint valaha. Reménységünk ismét egy királyi gyermekben vagyon. A »fajulva tengés« mai sivár korszakára akkor fog elkövet­kezni históriánk ragyogó iniciá- lés uj fejezete, ha az ő dacos ifjú homloka emeli majd a koro­Budapest. MTI. november 4. A nemzetgyűlés mai ülését */4ll órakor nyitotta meg Zsitvay Ti­bor slelnök. Az ülés napirendjén a Széchsnyi István gróf emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat szerepelt. A javaslatot Rubinek Gyula előadó ismerteti: Mielőtt a magyar nemzet tör­vényhozó testületé a nemzet el­ismerésének zászlaját hajtja meg a legnagyobb fia: Széchenyi István gróf előtt. Lehetetlen el- siklanunk ama nagy alkotások előtt, amelyek Széchenyi nevéhez fűződnek. Neve megjelenése mért földkövet jelent a magyar gaz­dasági, kulturális és politikai fejlődés utján. Soha még ember munkája, eszméinek sürgetése és megal­kotása során annyi nehézséggel nem járt és oly sok akadállyal megküzdeni nem kellett mint neki. Az akadályok azonban csak fokozták munkakedvét. Alig van tere a tudománynak, gazdasági életnek, amelyen kezdeményező lépést, maradandó alkotást ne létesített volna. Minden cseleke­detével azon volt, hogy fajának jellegzetes sajátságát megtartsa és erősítse. Ebben rejlik Szé­chenyi igaz nagysága, amely őt a legnagyobb reformátor elne­vezése mellett a legnagyobb magyárrá tette. 100 esztendeje annak, hogy tevékenységét meg­kezdte. Soha sem volt arra al­kalom, hogy a nemzet hálája a legnagyobb fiával szemben meg­nyilvánuljon, mint ma, amikor a történelem részrehajthatatlan táv­latából nézve állapítjuk meg az ő lelki nagyságát, eszméinek igazságát és azokat a soha el nem múló érdemeket {amelyeket hazánk gazdasági politikai és kulturális rekonstructiőja érde­kében tett. Osztály és párt kü­lönbség nélkül ismerjük, el hogy nemzetünk naggyá tételének egyedüli útja az, amelyet ő je­lölt meg és egész életén át hir­detett. Kéri a javaslat elfoga­dását. Ezután a miniszterelnök szólal fel: Eger, 1925. november 4. Az 1924. március hó 29-én megtartott részleges tisztujításon Eger város képviselőtestületé­nek túlnyomó többsége Braun Károly tanácsost választotta meg főjegyzőnek Kálnoky István dr. h. főjegyző, I. osztályú aljegy­zővel szemben. Kálnoky István dr. a választás ellen fellebbezés' sei élt azon a címen, hogy Braun Károly nem volt megválasztható főjegyzőnek,mert az öccsét Braun Viktort közpénztárnoknak vá­lasztották meg; Braun Viktor eddig is adőpénztárnok volt a városnál, tehát az 1886. évi XII. t. c. értelmében Braun Károly jelölhető sem lett volna a fő­jegyzői állásra. Hevesvármegye törvényható­sági bizottsága a főjegyzői vá­lasztást megsemmisítette. A meg­semmisítés ellen Braun Károly panasszal élt és így az ügy a közigazgatási bíróság elé került, mely végső fokon a napokban hozta meg határozatát. A közigazgatási bíróság dön­tése a napokban érkezett meg Egerbe. Braun Károly panaszát a közigazgatási bíróság elutasí­totta. A hosszú indokolás kifejti, Széchenyi emlékének azzal a fogadalommal, hogy az ö szel­lemében kívánunk a haza érde­kében czelekedni. Széchenyit kell követnie a mai kor gyerme­kének is, amely korban világ­nézeti pártok bontják meg a nemzeti egységet. Arra kell töre­kedni, hogy ezeket az ellentéte­ket visszavezessük arra a közös nevezőre, amely Széchenyi vi­lágában oly tökéletesen tudta a különböző világnézeteket egybe olvasztani. Kérem, hogy az ő emléke tör­vényjavaslat formájában is örö- kittessék meg. hogy Braun Viktort 1914 április 29-én Eger r. t. város fogyasz­tási adőpőnztárnokává válasz­tották meg. 1920-ban Braun Vik­tor már a IX. fizetési osztályba sorozott fogy. adőpénztárnok volt. Később a közpénztárnoki állásba helyettesítették be. A választás napján tehát Braun Viktor a közpénztárnoki állásba behe­lyettesített adőpénztárnoka volt a városnak. Az 1886 évi XII. t. c. 75. szakasza szerint azonban rendezett tanácsú városokban a főjegyző és pénztárnok egymás­sal a rokonság első fokában lévő egyének nem lehetnek. Ez a tör­vény az adőpénztárnokra is vo­natkozik, mert az egy részét végzi a közpénztárnoki teendők­nek. Az összeférhetetlenség tehát nem Braun Viktor, hanem Braun Károly megválasztása által állott be és beállott volna akkor is, ha Braun Viktort nem választják meg közpénztárnoknak, mert így ő adőpénztárnok maradt volna, így Braun Károly megválasz­tását meg kellett semmisítenie a bíróságnak. A hnegsemmisités folytán Braun Károly visszakerült előbb viselt tanácsosi állásába, Kai­— Szenteljük ezt az 5 percet WWW»«mm*.in«* A közigazgatási bíróság döntése az egri városi főjegyzőválasztásról. Az indokolás: Braun Viktor már a részleges tisztujitás előtt helyettes közpénztárnok és megválasztott adőpénztárnok volt, tehát Braun Károly főjegyző megválasztásával állott be az ösz- szeférhetetlenség. — A megsemmisítés folytán Braun Károly vá­rosi tanácsos, Kálnoky István dr. pedig I. osztályú aljegyző lett. — Ideiglenesen egyik tanácsost bízzák meg a főjegyzői hi­vatal vezetésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom