Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-09-11 / 204. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. szeptember 11. péntek. XLIL évf. 204 az. Előfizetési díj posta! szállítással: egg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Ilyenkor vígan folydogálván garatunkon lefelé a bor s ele* venebben csörgedezvén szívünk­ben a vér, mások nyomorának enyhítésére is ha nem csordul, legalább csöppen valami . . . Az egyesületeknek tehát, mon­dom, tisztesség adassék s az ál­talános «leépítés» lázában is hagyjuk csak békességben mun­kálkodni őket. Bennük valaho­gyan mégis csak éldegél a szo­ciális lélek, melyet az egyének- bői jórészt már kioperáltak a zord idők. C. J. Keglevich Gyula gróf hetvenedik születésnapi ünnepe. Megfestették arcképét, díszpolgárrá választották és nevéről keresztelték el a község főterét. Társadalmi munka fog megindulni az egész vonalon, hogy beköszöntött az ősz. Az állam tehermentesítése érdeké­ben annak válláról nem egy feladatot a társadalomnak kell magára vennie. Áldozatot kell hozni a kevés kényelemből, a lapos erszényből. Áldozat, min­dig újabb és újabb áldozat: ez a mai nemzedéknek osztályrésze a szeszélyes sors árukészletéből. Áldozatot kér és vár a tömérdek egyesület és társadalmi mozga­lom; áldozatot követel a renge­teg baj és seb, melyekre az állam ösztövér tarisznyájából sehogyan sem lehet gyógyító írt kisajtolni. Való igaz, hogy ebben az össze­zsugorodott országban szinte tú­lontúl sok akció és tömörülés appellál a zsebekre s a közéletbe esik valamennyire is bekapcso­lódott ember jövedelmének jó­kora részét tagdíjakra költheti. Ennek is a társadalom érzé- « ketlensége az oka. A halálosan közömbös és tunya magyar tár­sadalomé, amely siketen megy el a legfájóbb panaszok mellett is, s amelynek önmaga iránt való minden kötelességét egy egy kü­lön egyesület utján kell a fülébe süvölteni. Ha nemcsak magának élne a balkáni hódoltság korá­nak aszott lelkű magyarja, bi­zony bizony kevesebb egyesü­lettel is beérhetnők s megtaka­rítható volna az a rengeteg idő, munka és pénzáldozat, melyet az egészségesebb gondolkozásu és érzületű társadalomban nél­külözhető egyesületek ügykeze­lése minálunk elnyel. Ha több volna a szív, kevesebb lehetne az egyesület. Egyelőre azonban még az asztaltársaságoknak is megvan a létjogosultságuk. Az egyéni és osztályönzés olyan mélyen eresztette gyökereit a magyar lélek televényébe, hogy egymás­sal szinte folyton harcban ál­lunk. A fehér asztal hovatovább szükségessé váló levezetője lesz a társadalmi feszültségnek. Amíg ott ülünk mellette, addig bizo­nyára nem verjük be egymás fejét. Vagy hogy a gyöngyöző bor mellett könnyebben kitárul­nak a begombolkozott lelkek s a féltve őrzött bugyellárisok. Pétervásáráról írják az Egri Népújságnak: Pétervására község lakossága impozáns keretek között osztozott szülötténék, Keglevich Gyula grófnak 70 éves születési jubi­leuma alkalmából a történelmi tradíciókban bővelkedő, közsze­retetnek örvendő grófi család bensőséges ünnepében. Csütörtökön este a pétervá- Sárai Önkéntes Tüzoltőegyesület, Levente-Egylet, Iparoskor, Dal­kör és iskolaszék lampionos sze­renádot adott az ősi kastély előtt a jubiláns tiszteletére. A község lakossága és a megje­lent testületek nevében dr. Seres András plébános üdvözölte ma­gas szárnyalása beszédben a 70 éves Keglevich Gyula grófot, aki családja és rokonai körében meghatott szívvel fogadta a me­leg szeretetből fakadó jó kivá- natokat. Szombaton reggel, 9 órakor a virágokkal feldíszített kegy­úri templomban hálaadő szent misét végzett fényes segédlettel Seres András plébános. A kegy­úri templomot zsúfolásig meg­töltötte Pétervására lakossága és vidékének egybegyült ün­neplő közönsége. A hálaadő szent mise után az ünneplők és az ünnepelt gróf a községháza fel­díszített tanácstermébe vonultak. Az előkelő közönség soraiból a következő előkelőségek neveit sikerült feljegyeznünk: Isaák Gyula Hevesvármegye főispánja, Ivády Béla kir. kamarás, nem­zetgyűlési képviselő, özv. gróf Almássy Kálmánná, özv. gróf Zichy Károlyné, báró Pírét de Bihain Jenő, Vágó Lajos espe- res-plebános, stb. A községházán tartott dísz­közgyűlésen Miklóssy Aladár föszolgabirő méltatta Keglevich Gyula gróf nagy érdemeit, tár­sadalmi tevékenységét, melyen mindig a közért fáradozó önzet­len szeretet lengett át. Kucsera Pál községi főjegyző indítványára a község egyhangú lelkesedéssel Pétervására dísz­polgárává választotta az érde­mekben bővelkedő grófot. Elha­tározta a díszközgyűlés azután, hogy a község főterét Keglevich Gyula gróf nevéről nevezi el. Miklóssy Aladár főszolgabíró magvas gondolatokkal átszőtt beszéde keretében ezután lelep­lezte a művészi kiállítású olaj- festményü képet, mely a 70 éves Keglevich Gyula grófot megszó­lalásig hűen ábrázolja. Ekkor Isaák Gyula főispán a vármegye közönsége nevében üdvözölte a meghatott grófot. A díszközgyűlés befejezése után az ősi kastélyban 40 terí­tékes ebéden látta vendégül a grőf az előkelőségeket, a község és vidék vezetőit. Itt több szép pohárköszöntő hangzott el az ünnepelt Keglevich Gyula grőf és családja éltetésére. Beszéltek : Isaák Gyula főispán, Ivády Béla nemzetgyűlési képviselő, Vágó Lajos esperes, Schneider Oszkár gyógyszerész és gróf Keglevich Imre. Pétervására nemes grófját 70 éves születésnapja alkalmából Szmrecsányi Lajos dr. egri ér­sek meleg hangú táviratban hal­mozta el jókívánságaival. Ugyan­csak táviratban üdvözölte az érdemes közéleti férfiút Kriston Endre püspök is. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!» Újból lebélyegzik a hadikölcsön kötvényeket. Mint ismeretes, az állam a Magyarország területén maradt nosztrifikált hadikölcsönkötvé- nyeket az állampénztárnál lebé­lyegezte. Legutóbb ezeket a nosztrifikált hadikölcsön papíro­kat összegyűjtötték és a köz­ponti állampénztárhoz továbbí­tották, mert egy jővátételi bi­zottság jön azokat felülvizsgálni és számba venni, hogy a hadi­kötvények összegét jővátételi számlánkból levonja. Értesülésünk szerint a bizott­ság megérkezésének időpontjáig még mindig elfogadják a köt­vényeket, úgyhogy saját érde­kében mindenki jól teszi, ha a kötvényeket az állampénztárhoz benyújtja. A bizottság megérkezése után a kötvényeket felül fogják bé­lyegezni. A nosztrifikált hadi- kölcsönkötványek csak akkor lesznek érvényesek, ha azokat most újból lebélyegeztetik a tu­lajdonolok. Milyen közszükségleti cikkek drágábbak, mint békében. Érdekes kimutatást közöl a Közgazdasági Figyelő egyik újabb száma a közszükségleti cikkeknek 1914 augusztus else­jétől, 1925 augusztus 1-ig bekö­vetkezett drágaságáról. A ki­mutatás szerint a cikkek drágu­lási aránya a békeár sokszoro- zásában kifejezve a következő: lakbér 6964, villany 10 ezer, mozgőszinház 12 ezer, burgonya 12,500, bab 12 ezer, marhahús 17 ezer, dohány 17,500, villamos 18,750, cukor 18,750, férfi ruha 69 ezer, női ruha 19 ezer, hagy­ma 20 ezer, sertéshús 20 ezer, tej 20 ezer, szappan 25 ezer, cipő 23,500, vászon 24 ezer, kö­tött áru 24 ezer, kenyér 25 ezer, szén 25 ezer, tojás 25 ezer. Az aranykorona 'indexe viszont az arany 10 koronás ára szerint csak 14,250 volt aug. l-én. Ha tehát párhuzamot vonunk, kitű­nik, hogy csak a lakbér, villany, mozi, burgonya, bab olcsóbb, mint békében, mig a többi köz­szükségleti cikkek 20—80 száza­lékkal (drágábbak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom