Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-26 / 191. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona f Eger, 1925. augusztus 26. szerda XXII évi. 191 sz. Előfizetési díj postai szállítással: tgg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI 3KÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Baden és Párád. Az első az élelmiszereket Magyarországból importáló Ausztriának Eurőpaszerte ismert fürdőhelye. Közvetlen Bécs mellett fekazik. Nagyszerű szállodái, parkjai vannak, környéke kedves, hegyes vidék erdei sétányokkal stb. Párád az élelmiszertermelő Magyarország gyönyörű Tarna- völgyében fekszik, a Mátra egyik legregőnyesebb helyén. Talán az egyetlen hegyvidéki, fenyves üdülőhely ma hazánkban gyógyfürdőkkel és szállodákkal. Van-e ember Magyarországon, aki ne tudná kitalálni, hol élhet jobban és olcsóbban a magyar fürdövendég ; hol nem zsarolják annyira, hogy elkeseredésében elátkozza nyári szabadságát, üdülését? Van-e ember, aki fejtetőre akarná állítani a világot, hogy előálljon azzal a hóbortos és vakmerő állítással, hogy az élet Párádon, az élelmiszertermelő Magyarországon, bő termés idején, drágább, mint a tőlünk importáló Ausztriában, Bécs tő- szomszédságában, az előkelő Badenben. Ott a vendéglős és szállodás regieje okvetlenül nagyobb, mint egy magyar vidéki fürdőhelyen, egy termékeny és gazdag megye közepén. És mégis, úgy látszik gonosz manők, vagy rossz szellemek játszanak velünk, akik visszájára fordítják a természetest, felidézik a lehetetlent és gúnyt űznek az állampolgári tisztességgel. Kiforgatják a magyar fürdőtulajdo- noBokat, vendéglősöket, szállodásokat józan kereskedői álláspontjukból és rabiőlovagallürök- be hajtják bele. Két és három krétát nyomnak a kezükbe és azok öntudatlanul a háborús siberek harácsoló ösztöneitől megszállva duplán és triplán számítanak. Meg is vakultak szegények, mert nem látják azon magyarok légióit, akik borsos számláik hírére külföldre menekülnek, mert ott sokkal előzá- kenyebb kiszolgálást, jobb ellátást kapnak kevesebb pénzért. A vakság mellett még szemérmetlenek is. Megtámadták a Balaton Szövetség közgyűlésén a balatoni kormánybiztost, hogy valótlanságot állít, amikor esztelen drágítással vádolja a fürdőtulajdonosokat stb. A vita pártatlan eldöntését bátran rábízhatjuk két elfogulatlan és néma étlapra. Hotel Stadt Wien Reigl László éttermei Badenben Parádfürdőn Sonka . . . 25,000 34,000 Szalámi . . . 20,000 25,000 Felvágott . . 25,000 38,000 Fogas . . . 35,000 60,000 Rántott csirke 30,000 36,000 Sertés comb . 23,000 30/18,000 Borjúvesés . 20,000 27/18,000 Bélszín . . . 22,000 46,000 Pommes frites 4,000 12,000 Torta .... 8,000 12,000 Enmenthali . 8,000 12,0*0 Nem áltatjuk magúnkat kába reményekkel, hogy a me gyár közigazgatás uzsora ős árdrágítás cimén sikerrel beavatkozhatna ebbe az esztelen és a magyar fürdőző közönséget a külföldre üldöző árkalkulációba. Nem kell messze mennünk, hogy hasonló esetekre bukkanjunk közvetlen közelben. Míg Budapesten egy háromfogásos bő menü 20,000 korona, Egerben rosszabbat csak 30,000 koronáért lehet kapni. A magyar közönség, mint annyi más esetben, csak önmagában bízhat, mikor ezeken a tarthatatlan állapotokon javítani akar. Csak a boykott segíthet az abnormális kereskedői haszon ellen folytatott küzdelemben. Minél általánosabban indul, annál gyorsabban meglesz az üdvös eredménye. p. e. Tűzoltó a tűzoltásról. Eger, 1925. augusztus 25. Felelős szerkesztőnk a következő levelet kapta : Kedves Barátom! Engedd meg, hogy az igazságtalanul annyiszor megbántott tűzoltóság is szót kapjon b. lapodban. Szokásunktól eltérően kérjük ezt, mert mi nem szoktunk hangos reklámokkal dolgozni, hanem a köz javára önzetlenül, becsületből, egész éven teljesített — munkálkodásunkat csendben végezzük és nem igen szoktunk reagálni a kávéházi kritikusok fecsegéseire, azonban a legutóbbi tüzeseiről a fővárosi lapokban is olyan hírek jelentek meg és ezek Egerben is közszájon forognak, hogy kénytelenek vagyunk — kivételesen — mi is szót kérni. A legelső kifogás ellenünk az, hogy későn vonultunk ki a tűzhöz. Ha saját magam nem lettem volna a tűz jelzésekor éppen az őrtanyán, akkor talán nem is merném ilyen határozottan megcáfolni azt a hirt. így azonban állíthatom, hogy a városi távbeszélőn egy hölgy jelentette a tüzet, s a figyelőőr »tűz van!« riasztására azonnal a szertárhoz futottunk, a soffőr azonnal begyújtotta a traktort és az a lajttal és fecskendővel azonnal elindult a tűzhöz. Teljes sebességgel menvén, legkésőbb 3 perc alatt a tűz helyén volt. Közben a lovakat is fogták és azok is azonnal indultak a vész színhelyére, s rögtön indult természetesen a motorfecskendő is. Magától értetődik, hogy a tűz kitörésekor a nézők idegesek és 1 percnyi idő is 10 percnek tűnik fel a várakozó előtt. Biztosan tudom azonban, hogy nem akadt olyan higgadt ember, aki órával kezében várta volna a tűzoltók megérkezését, mert ha ilyen lett volna, az igazolhatná, hogy a tűz jelzésétől számított 3 per múlva megérkezett az első fecskendő a lajttal. Ahhoz is hozzá vagyunk szokva, hogy tűz esetén minden környékbeli ember fontoskodik, nagyit és mindenki magának vindikálja azt a »dicsőséget», hogy az ő ébersége vette észre a tüzet és ő akármennyire ügyeskedett a telefon körűi, sajnos »azok a hanyag tűzoltók még sem jöttek elég jókor». Ezt azután a tűz körül legalább tizen elmondják, még olyanok is, akik csak akkor érkeztek a tűzhöz, mikor már az oltás munkája is javában folyt. Persze a rossz hir gyorsan terjed ős pár pillanat múlva az egész közönség arról beszél, hogy a tűzoltók sokat késtek, s vannak akik már pontos időt is tudnak, egyik húsz, a másik harmic percről is beszél. Arra azonban senki sem gondol, hogy a tüzet csak akkor vették észre és természetesen csak akkor értesítették a tűzoltóságot is, amikor a lángok már kitörtek a tetőn, s amikor az ezzel járó óriási füst a tűzre a figyelmet felhívta. Moet tessék hozzászámítani azt az időt, amíg valaki a telefonhoz szalad, csenget, a központ — magától értetődően — nem tudván, hogy tűz van, s hogy a sok leesett szám közül melyik akar tüzet jelenteni, a jelentkezés sorrendjében kapcsol, tessék hozzászámítani azt a rövid időt is, amigy a figyelőőr megtudja a jelzőtől, hogy hol van a tűz, azután azt az időt, amig az őrséget riasztják, a lovakat befogják, a motorokat elindítják és végűi azt az időt, amennyi idő alatt az őrtanyátől a vészheiyre el lehet jutni, — s akkor igazán nem lehet igazságosan a tűzoltókat okozni azért, mert a tető már javában lángol, amikor megérkeznek, hiszen lángolt az már a tűz jelzésekor is. II. Kávéházi kritikusaink további hibát találtak az oltás taktikai kivitelében is. Az magától értetődő, hogy minden néző kitünően ért a tűzoltáshoz, hiszen az végtelen könnyű dolog s majd minden ember volt is már valamelyik tűzoltőegyesülst anyakönyvében egy pár hónapig köz- tűzoitőként bevezetve, egyébb pedig nem is szükséges a tűzoltás helyes irányításához, e ha még hozzá valaki az apjától egy öreg tűzoltőbluzt örökölt, akkor már jogot is formál ahhoz, hogy mint tűzoltószakértő kritizálhasson. Amikor a tűzhöz érkeztünk, az érseki istálló teteje javában lángolt, nagy hőséget fejlesztve. A Mednyánszky-féle ház a szűk utca miatt beleesett a gyújtási távlatba s így úgy kellett kezelni, mintha az égő istállóval egy azonoB épület lett volna. Legelső intézkedésem volt az érseki cselédház tetejének úgy a Fő-utca, mint az udvarfelőli részen való átvágatása, hogy a tűznek ez irányban való tovaterjedése megakadályoztassék. Hogy ez mennyire szükséges volt mutatja az, hogy a tető éppen az átvágásig égett le és megmenekült az elpusztulástól az átvágáson túli rész. Miután pedig a gyújtási távlaton belül
