Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-06-17 / 134. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona.

*}ger, 1925. június 17. szerda. XLII. évf. 134 sz.

Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000

POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11.

Vas villa tekintettel

ne méregessük egymást, testvér, hahogy az utunk itt-ott kettéválik. Végre is azonos az irány, amely felé ballagunk s mindketten könnyebben fogunk végére jutni az útnak, ha vélt, vagy akár valódi ellentétek miatt be nem verjük egymás fejét.

A német birodalom ekő elnöke találóan mutatott reá, hogy a politikának megvannak a maga hétköznapi és ünnepi feladatai. Nálunk is persze, hogy így van. Vannak égető problémák, amelyek elüszkösödnek, ha nem kezeljük őket. Hétköznapi feladatok, amelyek sürgős megoldásra várnak.

A szociális kérdések minduntalan előtérbe nyomulnak, a gazdasági válság szomorú tényét kendőzni még lehet Nugyan, de letagadni és ignorálni oktalanság volna. Nem egyszer megírtam már e lap hasábjain, hogy ezeken a bajokon csak valamennyire is segíteni csupán minden értékes erő összefogásával lehet. A társadalmi kérdés megoldásán fáradozni semmiesetre sem lehet egyetlen pártnak privilégiuma, hiszen még egy ünnepi gondolatnak : a jogfolytonosságnak képviseletét sem monopolizálhatja magának valamely társadalmi, vagy politikai frakció. Pedig abban a törekvésben, hogy a szociális kérdés méregfoga mielőbb kihuzassék s a gazdasági összeroppanás veszedelmét ne csak az államháztartás, de a súlyosan megterhelt adóalany is elkerülje, — bizonyára mindnyájan egyetértünk. (Sokkal többen, mint ahányan a jogfolytonosság jelentőségét megérteni képesek.) Együttes munkával kell. tehát a* többó-kevésbé mindannyiunkat fojtogató hétköznapi problémát megoldani.

Ha pedig átéljük a nehéz időket, az ünnepi gondok korszaka is majd csak beköszönt. Akkor aztán kenyértörésre kerülhet a sor a magyar társadalom külöm- böző rétegei között s ha úgy tetszik, ádázul irthatjuk egymást.

Addig azonban, testvér, szorítsd össze a fogadat s hozd meg azt a magyar ember számára súlyos áldozatot, hogy ne nézd ki a közeledből azokat a keveseket, akik melletted szintén részt kérnek a közért való hálátlan munkálkodásból. Még akkor is irgalom adassák szegény fejüknek, ha véleményedet nem mindenben tekintik megielebbezHevesvármegye törvényhatósága ma délelő tt 10 órakor díszközgyűlésen ünnepelte Jókai Mór születésének százéves évfordulóját.

Isadk Gyula főispán helyettes alispán pontban 10 őrskor nyitotta meg a díszközgyűlést, melyen a törvényhatósági bizottság tagjai és az előkelő vendégek feketében jelentek meg. Az elnöklő alispán üdvözö te a törvényhatósági bizottság tagjait, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület és az egri Gárdonyi Irodalmi Társaság kiküldötteit, akik szives készséggel vállalkoztak arra, hogy emeljék a megyei ünnep fényét.

»A nagy emberek élele — mondotta az alispán — kincses bányája a nemzetnek, melyből jó- ban-rosszban példát éti erőt meríthetünk. Jókai mint hegycsúcs emelkedik ki a nemzet nagyjai között is. Nekem azonban nem feladatom, hogy a nagy író érEzután Török Kálmán prépostkanonok, az Egri Egyház- megyei Irodalmi Egyesület nevében mondotta el a következő ünnepi beszédet:

Ha vannak nevek amelyek fogalommá válva a nemzet szókincsét egy-egy maradandó értékű szóval gazdagítják: úgy Jókainak már régen fogalommá vált koszorús neve szókincsünknek tartalomban és jelentőségben egyik legértékesebb szava. Ez a név nem egyedül az irodalomé; ezt a nevet nemcsak az irodalomtörténet őrzi büszke hivalkodással. Jókai neve a magyar költői lélek varázslatos, gazdag alkotásaival vált fogalommá s mint a magyar szókincsnek ragyogó szava, fényességével messze túl sugárzik az irodalom és irodalomtörténet hahetetten szentenciának.

Ennyi loyalitással, hidd el, te is tartozol azoknak a nagy eszméknek, melyeknek szolgálatára

— ezt meg én hiszom el szívesen

— önzetlenül elszegődtél. C. J.

demeit méltassam. Megteszik ezt hivatott illusztris szónokaink. Éppen ezért fölkérem Babocsay Öméltóságát, hogy mondja el ünnepi beszédét!«

Babocsay Sándor kormányfőtanácsos beszéde. Babocsay Sándor v. országgyűlési képviselő, kormányfőtanácsos, feszült figyelem mellett kezdte Esavait:

— Jókai Komáromban született. Többször megfordultam eb ben a városban. De sohasem láttam ott egyetlenegy bennszülött csehet és tótot sem. . .

Ezután kedves reminiszcenciákkal tűzdelve mondatait, Jókai ragyogó pályafutásáról, Petőfivel való barátságáról, regényeiről, humoráról, politikai szerepléséről mond el megható részleteket. Valóságos tapsorkán zúg fel, mikor azzal fejezi be szavait, hogy Jókai tüneményes halhatatlan szelleme élni fog és éljen is !

tárain és mint egyetemes nagy magyar értéket jelentő szó él minden magyar ajkán.

Jókai, ez a nagy magyar érték, biztosabb kincse nemzetének, mint a századoktól öröklött sok más drága hagyomány. Miként Hellász és Róma tudományos, művészeti s remekbe készült építészeti alkotásait ma már jórészt csak torzóikban és fenséges romjaikban szemlélhetjük, míg ellenben e nagy kulturnépeknek költészeti és irodalmi hagyományai majdnemaértetlen kincsül maradtak fenn az emberiségnek : úgy a magyar művelődéstörténet is az irodalomban őrizte meg legjobban a magyar szellem alkotásait s biztosította ezeknek nemcsak a késő korra való hatását, hanem a halhatatlanságot is.

Mi, akik egy hősi vérrel, —

karddal-kereszttel vérzett ezeréves ország csonkul maradt részének szerencsétlen magyarjai vagyunk; mi, akik csak köny- nyes szemekkel tekinthetünk a Kárpátok, Erdély, az Adria és Nyugat felé, — élő tanúi vagyunk annak is, hogyan kerültek bitorlók kezére népünk milliói, földünk, halottaink s az a felbecsülhetetlen nemzeti vagyon, melyet annyi ész, erő és szent akarat gyarapítóit. De se a gyűlöletben fogant várbírói szerződések, se a rablőkezek nem érinthették szellemi javainkat s igy azt a hatalmas szellemi értéket sem, melyet Jókai drága örökségül hagyott nemzetére.

Ez az örökség a magyar lélek kincsesháza, mely nem olvadó ércben, nem törékeny márványban tárja elénk a nemzeti Géniusz által ihletett alkotásokat, hanem a kiváltságos költői és írói szellem által édes mézzel telített sejtekben ízelteti mindazt, ami a magyar élet múltjában ős jelenében tanulságra méltó, szép, jő és nemes- Ezért Jókai jellegzetesen nemzeti irő, telve nemes érzékenységgel minden iránt, ami magyar. Annyira, hcfgy ha kemény sorsa a megsemmisülés sírjába döntené a nemzetünket, az eljövendő népek Jókai írásaiból ismerhetnék meg legjobban fajtánkat erényeivel és gyarlóságaival együtt.

Jókainak, ennek az egyetemes nagy magyar értéknek nem túlbecsülése e nemzedék hódolata, mellyel születésének századik évfordulóját ünnepli. Bizonyság e becsülés és hódolat méltó volta mellett az a lelkes visszhang, mely a kulturvilág minden tájáról ünneplő hangokat ver felénk, elismerésül annak, hogy Jókai nagy kulturár- téke az idegen bírálat elfogulatlan próbáját is megállta. S bár nyelvünknek szűk határa korlátozza ugyan Jókainak külföldi általános hódításait, de a mindegyre szaporodó idegen- nyelvű fordítások megnyugtathatnak bennünket aziránt, hogy a Jókai név a müveit világon széitében ismert magyar sző s ez a sző műveltségűnk magasságának és fölényének még az ellenség előtt is becsült kifejezője.

Jókai-ünnep a vármegyeházán.

Babocsay Sándor, Török Kálmán és vitéz Veszprémy Dezső ünnepi beszédeit jegyzőkönyvben örökíti meg a vármegye.

Török Kálmán prépost kanonok beszéde Jókairól.