Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-06-18 / 135. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger. 1925. június 18. csütörtök. XLII. évf. 135 sz. Előfizetési díj postai szállítással: egy hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Nyitott szemmel, pesszimizmus nélkül és illúziók keltése nélkül. Elszánt akarattal és kemény erőfeszítéssel. Nem a nagyszerű tettek hősies lendületével, de a végletekig mérsékelt igények ■ a megpattanásig fokozott munka atmoszférájában, dobogó szívvel és ziháló tüdővel lépásről-Iépésre így dolgozzuk előbbre magunkat. Mindnyájan együtt vagyunk, akik összefogni akarunk. A tömörülésből csak az marad ki, aki az osztályharcot hozza cimerpajzsán. A polgári társadalom, mely nem akar — a miniszterelnök szavaival élve —: «újból a pártpolitikai nüanszok posványába fulladni» : mindenesetre lelke egész hevével óhajtja, hogy hosszú évek meddő küzdelmei után végre-valahára létrejöjjön az igazi egység. E sorok írója, (áhitatos bá mulója az aléltságából mindjobban újraéledő német egységnek,) — hiszi, hogy igy van s örömmel fáradoznék azon, hogy mi- nélj inkább igy legyen. Mivelhogy »az országnak nem az az érdeke, hogy egymás ellen uszítson embereket és pártokat« — mondotta tegnap a parlamentben a miniszterelnök. Vájjon akik lelkesen tapsoltak a kormány fejének, átérzik-e a fennebbi megállapítás mélységesen igaz voltát fi tőlük telhetőén megtesz* nek-e mindent, hogy a valamelyes módon befolyásuk alá vonható értékes erők ne egymás ellen, de a közös célok érdekében működjenek?! Azok után, amiket szerte az országban észlelünk, bizony korántsem merjük állítani, hogy ezeknek az erőknek közös nevezőre hozatala érdekében minden lehetőség felhasználtatnék. Akik a gyűlölet politikáját kemény szavakkal ítélik el, vájjon tudnak-e a saját cézári hajlandóságaikon vagy sértett önérzetükön erőszakot tenni a megértés politikájáért? Ha nincs meg bennük erre a készség, görögtűz fénye világíthatja be közéleti munkálkodásukat, de nem lészen rajta áldás. C. J. A volt főispán bíLcsiizása Eger, 1925. junius 17. Horthy Miklós kormányzó üdvözlése után a keddi megyegyűlésen az alkpáüi jelentést olvasta fel Puchlin Lajos vármegyei főjegyző. Az elhunyt bizottsági tagok elparentálása. A jelentés részvőtteljes hangon parentálja el a törvényhatósági bizottság elhunyt tagjait: báró Barkóczy Sándor recski, Tévén Zsigmond gyöngyösi földbirtokosokat és Sólyom József tisza- szőllöti községi jegyzőt. Az elhunyt tagok közül különösen báró Barkóczy Sándor egyénisége emelkedett ki. ő még abban az időben markáns képviselője volt a meggyőződéses vallásos keresztény irányzatnak, amikor Puchlin Lajos vármegyei főjegyző ezután felolvassa a belügyminiszter leiratát a volt főispán felmentéséről és ezzel kapcsolatban vitéz Bobory György dr.-nak a törvényhatósági bizottsághoz intézett búcsúlevelét. — A búcsú-levél többek között így hangzik: «Tekintete« Törvényhatósági Bizottság! Amidőn közel 6 esztendős működésem után búcsúzom a Tek. Törvényhatóságtól, nem mulaszthatom el, hogy őszinte hálás köszönetemet ne fejezzem ki a vármegye megértő, hazafias közönségének, azért a bizalom- teljes, mondhatnám egyhangú támogatásért, melyben hivatalba lépésem első percétől kezdve részesített. Tek. Törvényhatóság! Örömmel állapítom meg, hogy az ősi tradíciókhoz híven, a vármegye közönsége az egyedül helyes konzervativizmussal kívánja azokat a reformokat, amelyeket a XX. század haladó idejével az élet megkövetel. Kérve kérem a T8k. Törvényhatóságot, maradjon hű e tradíciójához. A természet örök törvénye nem ituner ugrást, a ma vetett akác magból nem lehet holnapra terebélyes fa. Ugyanés a vármegye egymástól. még nem volt divat ilyenről beszélni. A katholikus egyháznak gerinces, harcos, hű fia volt. Halála érzékeny veszteségünk. A törvényhatósági bizottság az elhunyt bizottsági tagok elvesztése felett érzett részvétét jegyzőkönyvileg örökítette meg. Üdvözlik a jubiláns alispánt. Szóky Péter dr. meleg szavakkal üdvözli Isaák Gyula alispánt 40 éves közszolgálati jubileuma alkalmából és indítványozza,hogy az üdvözlést vegyék jegyzőkönyvbe, amit a közgyűlés lelkes éljenzés közben egyhangúan elfogad. Az elnöklő Isaák Gyula meghatóban mond köszönetét az ünneplésért. úgy a nemzetek élete sem ismer ugrást. A világtörténelem tanúsága szerint az itt-ott megkísérelt ugrások rengeteg vérébe, vagyonába kerültek a kísérletező nemzeteknek s rendszerint több évtized kellett hozzá, hogy nehéz sebeiket az elhagyott alaphoz valő visszatérésben kiheverjék. Felhozzam példának az 1919. évi Magyarországot? E komoly, e nehéz munkához figyelmesen válassza meg a Tek. Törvényhatóság értékes tagjai közül azokat, akik az igazi haza- szeretet önzetlenségével dolgoztak és dolgoznak szegény hazánk talpraállításán, mert a mai anyagias, önző törekvések sok önzetlennek látszó embert ragadtak magukkal, kiknek megadatott a szükséges ravaszság, hogy jobb elhelyezkedésük biztosítására irányuló éhes törte- tésüknek s e cél szolgálatában használt válogatatlan eszközeik nek, olyan mázt tudjanak adni, mely csepeg az önzetlenségtől, a hazafiasságtól. — De ha megválasztotta a Tek. Törvényhatóság e nehéz idők kormányosait, álljon melléjük és mögéjük a szükséges összetartás teljes erejével, hogy azok alkotni, dolgozni tudjanak. őszinte örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy leszögezzem a Tek. Törvényhatóság megértő jóindulatát tisztviselői iránt. Kérem a Tek. Törvényhatóságot tarba meg, erősítse e megértőén jőakaratú támogatását a vármegye küzönségének a jólétéért, haladásáért, gyarapodásáért, legjobb tudásával, egész erejével és munkakedvővel dolgozó kiváló tisztviselőkara iránt. Ezek azok a kevesek országunkban, akik az utolsó esztendők viharaiban hűségesen kitartottak a vármegye tradicionális elvei mellett annak dacára, hogy szennyes szájjal marták őket, hogy megszokott életstandardjukat mélyen le kellett szállítani, hogy nehéz viszonyaink miatt még ma is a jobb jövő reményével biztatják őket. Ők a vármegyének igazi oszlopai 8 a Tek. Törvényhatóság csak helyesen jár el, mikor ezeket erősíteni igyekszik. Én a magam részéről kedves kötelességet teljesítek akkor, mikor a vármegye közönsége előtt hálás elismeréssel köszönöm meg úgy a vármegyei, városi és köziégi, mint az állami tisztviselőknek azt az értékes, mindenkor a köz javára irányuló, oda- adőan támogató munkát, melyet közel 6 esztendei működésem alatt részükről tapasztaltam. Reményiem és kiyánom, hogy hasonlóan lelkes megértéssel, önzetlen odaadással és kitartással szolgálják a köznek nagy ügyét továbbra is, hogy munkájuk eredményére büszkén tekinthessenek le Nagymagyarország ragyogó ege alatt. A nagyrabecsülés és szeretet érzelmeivel mondok búcsút a Tek. Törvényhatóságnak, hogy mint e Haza és vármegye e nemzet feltámadásában rendíthetetlen hittel hívő egyszerű munkása álljak be hazafias soraikba teljesíteni azokat a kötelességeket, melyeket éledő Hazánk minden polgárától jogosan megkövetel. Tisztelettel kérem a vármegye közönségét, tartsa meg jőemlékő- ben a vármegye közönségére és szegény szeretett Hazánkra az Isten áldását kérő vitéz Bobory Györgyöt.» Vitéz Bobory György dr. volt főispán búcsúlevele a vármegyéhez
