Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-01-10 / 8. szám

Ára 300 korona

Eger, 1924. január 10. csütörtök. XLI. évf. 8. sa

m i

Előfizetési dijak postai szállítással sgg hóra . . 7000 K I Egész és félévi előfizetést K egged évre 20000 K I ----- nem fogadnnk el.

P

OLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: BBEZNAY IMRE.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

B

pénzügyi rendre. Ha megszűnik a pénzanarchia : meg kell teremtődnie a rendnek is.

Ha aranyfedezetű pénz felé fordulnak az aranyborjú imádói, imádatuk annak megbecsülésében fog jelentkezni. Meg kell szűnnie az uzsorának, mely féktelenül hengerelt le itt ebben az országban ipart, kereskedelmet, munkást és vállalkozót: minden becsületes munkát.

Meg kell törnie a pidca-rendszernek, amely miatt már a mindent megaemesítő munka is céltalanná lett.

Amíg a szellemi és testi munkások becsületes lemondással elégednek meg

békebeli javadalmazásuknak felével vagy harmadával: azt várhatták, hogy az ő

lemondásuk valahol a közös javakban megtakaríttatván, a közjónak segített.

Ezalatt elcsenevészesedett valamennyi munkás és az állam sem nyert aranytartalékot.

. Itt az ideje, hogy megszűnjék az anarchia, megszűnjék az uzsora, zsugorodjék le a kamatláb éa váljék általa lehetővé a vállalkozás, vagyis a számítás

biztossága.

Ezt a feltámadást kell most segíteni minden áron !

A nemzetgyűlés ülése.

Legyen vége az uzsorának!

Eger, 1924, január 9.

Valóban itt az ideje, hogy a külföldi kölcsön és a vele járó ellenőrzés szétüssön az uzsorát erkölccsé előléptető országnak pénzpiacán.

A korona lezüllése alatt mindenre jutott pénz, amire a hankok kívánták. Volt pénz tőke-emelésre, tehát új részvények kibocsátására; új papírok tőzsdei bevezetésére, humbug részvénytársasági létesítményekre. De sohasem volt pénz ipari, magán, vagy középítkezési, vagy egyéb közhasznú célok előmozdításához, mert ezek a bankok kosztpénzforgalmától vonták volna el a tőkét.

Ha betétet helyeztünk el a bankban, (mert még erre is vannak esetek,) a betétért egész évre nyújtottak jóval nagyobb kamatot a törvényesnél.

Ha magánember rövid lejáratú kölcsönre szőrűit; ha az özvegynek temetésre kellett egy, vagy másfélmilliót a bankból fölvennie, — mert ma a szerencsétlenségből úgy húznak hasznot, mint a hiénák a hullából, — bizony rettenetes heti kamatot kellett a főivevőnek fizetnie. Talán 5%-ot ?

Ipar, kereskedelem ilyen felfordűlt hitelviszonyok között; ilyen nem is balkáni, hanem tajfún-szerü zűrzavarban sem fejlődni, sem megmaradni nem képes.

Nagyon helyes, hogy külföldi árgus szemek fognak vigyázni a tisztességes

Budapest, MTI. A nemzetgyűlés mai j ülését V412 órakor nyitotta meg Szcitovszky j Béla elnök.

Vass József népjóléti miniszter az első szónok. Az agyik sajtóorganumbsn nyilatkozat je leüt meg, amelyben Peidl Gyula a itíiniszterelnök tegnapi beszédéről azt állította, hogy a miniszterelnök a jóvátétel kérdéséről olyan előkelő köny- nyedséggel nyilatkozott, mint egy köny- nyelmü lump fiú. Feltételezi, hogy valami tévedés forog fenn és Peidl nem ezt és nem így mondotta. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnökről van szó, a maga részéről kénytelen ezt a leghatározottabban visszautasítani.

A másik ók, amiért felszólalt, szemé- j lyes természetű. Kénytelen szóvátenni ' egyetemi tanári kinevezését. Az a vád- hangzott el, hogy a Károlyi kormány őt egyetemi tanárrá nevezte ki. Másodszor is megcáfolja és határozottan kijelenti, hz ez nem fölfel meg a valóságnak. Egyetlen kinevezés történt, amelyet kézhez kapott és amiről tudomása van a Friedrich kormánytól való kinevezése. Ezt tudja bizonyítani.

A Friedrich kormány idejében rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy mindazrk a kinevezések, amelyek 1918. novembere és 1919. márciusa között történtek, érvénytelenek. Arevideálások meg

Három szín.

Fehér alapon piros vérbarázda, Elefántcsontba ágyazott korái,

Alatta halvány zöldszínü reménység, Álom-sóhajtás, fakó vágy-sugár.

A vérbarázda : tenger szenvedésünk,

A fehér alap: egy tűnt szent erény S a zöld: a szívünk, vérünk zsongó dala Egy szebb jövőbe vetett vak remény.

A vágyak zajgó, búgó harsonája,

Mely bár halványan, halkan mégis él, Melyet ledöntni s durván eltemetni Kevés az orkán, bőszült téli szél.

Mely sziklák ölén tompa mormogással Mindent elsöprő vad vulkánt igér S ha kitör, lángja vészes sikoltással Bosszút üvöltve, büszkén égig ér!

Fekete Alfréd.

Képek az életből.

I. . '

— Klárika!

Szőke hajú, nagyszemű, gyermekarc mézett vissza az ajtóból.

— Tessék ?

— Mutasd meg, hogy ügyes kis lány vagy. Adok neked tiz koronát. Hozz Zseni nénitől virágot.

— Milyent hozzak, fehéret?

‘ — Fehéret. Csak arra vigyázz, hogy hosszú szárú legyeD.

— Az új ruhámat mikor veszem fel?

— Ha elhoztad a virágot. De siess kicsikém, édesapád nem sokára itthon lesz.

j Szeretném, ha te fogadnád.

— Csak négykor jövünk ki az iskolából. Hamarább nem jöhetek.

— Kérd el az utolsó órát.

— Megpróbálom. Csókolom a kezedet, anyuskám.

A gyermek kiment az ajtón. Az asz- szony tovább rendezte a szobát. Nemsokára kopogtattak. Az asszony idegesen hátranézett.

— Tessék.

Az ajtó kinyílt. Magas, vékony ember lépett a szobába.

— Jaj, de megijedtem, — mondotta az asszony. Azt hittem, az uram jött haza.

— Ennyire félsz az uradtól? — kérdezte a belépő.

— Félni nem félek, de jobb szeretem,

ha előbb elvégzem a munkámat. Nem tudok mellette dolgozni semmit. Nagyon ideges. |

Tiszai, az asszony férjének testvére, beljebb jött. Kezet fogtak.

— Ülj le, — mondotta az asszony.

— Köszönöm, nem vagyok fáradt.

— Elhiszem. Azért leülhetsz. Hanem haragszol, dolgozom tovább. Közben beszélgethetünk.

Tiszai leült. Zsebéből kivette a pipáját Tömni kezdte. Az asszony megigazította a szőnyeget, letörölte az asztal lábait, helyre tette az ura cipőit. Sürgőit,

forgott, rendezett.

— Mi készül itt? — kérdezte Tiszai.

— Semmi különös. Várom az uramat. Ma van a nevenapja.

— Könnyű nektek. Még névnapot is ültök.

— Nem sokba kerül, — vágott vissza az asszony. Egy kis figyelem, kedvesség, mindig elfér a házban. Néha jó is.

Tiszai meggyujtotía pipáját. Aztán sővárgó szemmel nézett az asztalon lévő tárgyakra. Nézhette is. Sok minden volt ottan. Egy szép nyakkendő. Mellette egy kalap. Egy kés, három szivar összekötve és egy fehér papírlap volt az asztalon. Valami Írva is volt rajta.

Az asszony észrevette sógorának kiváncsi pillantásait.

— Ezeket vettem az uramnak. Régóta gyűjtöttem rá a pénzt.

Tiszai nem válaszolt. Pipázott. Az asszony másra terelte a beszélgetést.

— íHogy vagytok ? Mit csinál a feleséged ?

Tiszai, csak pipázott tovább.

— Mi bajod van? — kérdezte az asszony. Nagyon komolynak látszol.

— Nincs pénzem, — tört ki végre az