Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-01-10 / 8. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1924. január 10. is történtek. Ha tehát őt ebben az idő ben nevezték volna ki egyetemi tanárrá, azt is revideálni kellett volna. Ez azonban nem történt meg. Vass József folytatja: Azt is mondták, hogy ő a Károlyi uralom alatt erős sze­repet játszott. Hibásnak tartja, hogy a múlt eseményeit a mai mentalitás alapján Ítélik meg. A Károlyi forradalom alatt néhány emberrel itt maradt ebben a for­gatagban, Budapesten. Megpróbálták vé­deni a hazát és egyházat. A püspökök le voltak szerelve; de itt voltak néhányan, mint Ernszt Sándor, Huszár Károly, Zboray Miklós és én magam. A forradalmi kor­mánynál nem kerestek semmi összekötte­tést azzal, hogy elősegítsék azok forra­dalmi törekvéseit, de amikor hozzájuk fordultam támogatásért, kötelességüknek tartották, hogy a nagy országos érdekek védelmére sorompóba lépjenek. Hangzottak el oly kijelentések is, hogy ő felesküdött a Nemzeti Tanácsra. Ezt ő nem tette. De az történt, hogy Hock János részéről Huszárhoz és a Kath. Népszövetség veze­tőjéhez felszólítás érkezett, melyben arra kérték, hogy ne álljanak szembe a forra­dalmi mozgalommal. Ezek megbeszélése céljából Hock János magához hivatta a vezetőket. An­nak idején Rakovazky figyelmeztette őket arra, hogy ne menjenek el, mert nem bí­zik Hockban. Ők mégis elmentek a Vá­rosházára, ahol fegyveresek egy szobába vitték őket és tiltakozásuk ellenére köte­lezték őket az esküminta elmondására. Azután elmondja, hogy 1918. őszén milyen terror uralkodott. Elrendelték a választá­sokat elvben, a valóságban azonban óva­kodtak attól, hogy azokat meg is tartsák. Beniczky kijelentette, hogy el fogják ta­posni a keresztényssociálistdkat. Büszke arra a magatartásra, amelyet ő és barátai azokban az időkben, a nagy, nemzeti és kér. érdekek érdekében tanúsítottak. És megvan győződve arról, hogy rajta ke­ember. Az a bajom. Hiába dolgozom reg géltől — estig, mindig kevés. — Bizony az baj. így van ez nálunk is. Tiszai ránézett az asszonyra. — Talán nem hiszed el? — Elhiszem, mondotta Tiszai, — el­hiszem. Nyelt egy nagyot, aztán felállt. — Na, szervusz. ... Jő mulatóst. . . . Mond meg az uradnak, ón is boldog név­napot kívánok neki. Elment. Az asszony némán, szőtla- núl állt a szoba közepén. Bántotta a só­gora viselkedése. — Istenem, mondotta magában mi­lyen különösek is az emberek. II. Az óra tizet ütött. Az asszony az asz­talnál ült. Varrt. Klárika is az asztalnál ült. Olvasott. — Feküdj le, gyermekem. — Látod, hogy nem jön. Ki tudja, hol van. — Akkor, majd reggel adom át a virágot. — Jó, mondotta az anya csendesen. Klárika megcsókolta az anyja kezét és bement e másik szobába. Az asszony dolgozott tovább. Tizenkettő felé, kinyílt az ajtó. Az asszony reszketve, ijedt szemmel nézett a belépő urára. Tiszai, nekidült az ajtónak. Inogva állott. Erőltetett lépésekkel, erősen tartva magát az eldüléstől, jött az asszony felé. — Hol voltál ? — kérdezte az asz- szony az urát. Csendesen mondta, alig hallhatóan. resztül erkölcsi alibit senki sem tud ma­gának szerezni. Ezután Apponyi Albert gróf szólalt föl. A miniszterelnök felvilágosítása után kö­telességének érzi, hogy felszólaljon. Olyan időben, amikor tudomást vehet még kül földi utazása előtt. Az indemnitás mellett szólalt föl. Azonban ez nem jelenti azt, mintha ő kormánypárti volna. (Az ülés tart.) Bs^KRiaaasaoiisaEsnsBcaransiisaea Pálosvörösmart igénytelen kis falu. Abasár filiája 407 lakossal. Kolostori romok maradványai hirdetik az egykori szép életet, ahol pá­losok imái, zsolozsmái szálltak hajdan az Ég felé, ma kövei között madarak keres­nek búvóhelyet, raknak fészket. A mai falunak is vannak ujabbkori romjai. A régi kallósok épületeinek füzesek között meg­húzódó omladékai azok — a tovafutő Bene- patak partján. Nem is oly régen a kallósság virágzó házi ipara volt Vörösmartnak. A vörös­martiak cifra szűrei, pokrócai, fűtő sző­nyegei keresett 'cikkek; ámde az új divat, a kézművesek veszedelmes ellenfele, a gyáripar, lassú halálra ítélte a népművé­szeti motivumokban gazdag iparágat. Szétzüllött, elpusztúlt a százados mester­ség, mint fellegvárai: a régi céhek. Ki­haltak a mesterek. Emléküket beszélő kövek őrzik, őrzi a falu élő historikusa — Jakubik Rezső tanító, ki fakó tintával, ősz fejjel veti papírra fájdalmas emlékeit a régi boldog időről, a csapősságről, a régi, jó emberekről. Ej! a mostaniak már nem űzik atyáik mesterségét, nem követik dicséretes szo­kásait, új utakra léptek. Megcsapta lelkű­ket az új kor boldogságot ígérő, de keve­set, inkább semmit adó szelleme. Köny ül az öreg pedagógus szemé­ben. Nem ismer nemzedékére, amelyet ne­velt. Más bittel, gyermekded lelkülettei küldötte a világba, ámde a világ malom­Tiszai előre hajtotta a fejőt. Erős borszag ömlött a szájából. Bűzös volt. — Hol voltam? . . . Hát dolgoztam, . . . az irodában voltam. ... — Mostanig ? — Igen moatanig, — ordított Tiszai és az asztalra csapott. És ha reggel jöt­tem volna is haza, mi közöd hozzá ? Azt teszem, amit akarok. Egy kis szórakozás csak kell. . . . Mindig nem ülhetek itthon. Azt az istenit. . . . — Csak kérdeztem, nem muszáj azért ordítani.^ < — Én ordítok ? Én ? Nem te kezted. — Nagyon különös vagy János. Nem érdemiem én ezt meg. — Még té beszélsz. Még neked jár a szád. Hát tudd meg, mulattam. Keserű­ségemben. — Ki bántott ? Min keseregtél úgy el ? — Te. . . Te nyomorult, még a leg- jámborabb embert is kihoznád a sodrából. Előrehajolt. Leesett. Az asszony elkezdett sírni. Az ajka néma volt, csak az apró könycseppek ker­gették egymást az arcán. Lassan megin- dúlt a jobb szeme sarkából egy, aztán a másik szeméből még egy. Ez már gyor­san legurult. Utánna kibuggyant a har­madik. És egyre több ömlött egymásután. Mindegyik utat, vörös vonalat húzott az arcon. A nyakkendő, a kalap, a kés és a három szivar, ha járni tuaott volna, talán visszament volna mindegyik a maga üz­letébe. Nem kellett senkinek. Tiszai a földön feküdt, nem vett ró­luk tudomást, kövei megőrölték munkáját... Visszahivo- gatja a szép, reményteljes múltat, a kalló- sok zaját, a hímző nők dalát várja — a jó öreg. Leikéből reményszikrát csihol ki a faluről-falura járó törekvés acélkalapá- csa, mellyel ütik a közömbösség kova­köveit, keltegetik a tetszhalott házi ipart.., Valóban! ideális, költői lenne: a régi eszközök újból kézbe jutnának, az elaggott népnevelő régi álma valóra válnék ős a kőmives kalapács, malterkanál, ha késő őszön sutba kerül, a csapősság adna téli kenyeret a földnélküli földnépnek. Ez a régi harcos tana, ez az élet tanítása! Ebből zöldülne ki a szép re­mények tavasza, meghonosulna a régi kolostori szellem, melynek varázsigéje: óra et labora vala ... Az új, megtévesztő tanok, keserű utópiák eltünedeznének a vörösm'artiak leikéből, mint a köd a föl­kelő nap sugárira; behúzódnának a régi romok mohás kövei közé az álprófóták — csak azért, hogy néha-néha a megtéved- teknek éjféli kisértetei legyenek . . , Kallósok! jöjjön el a ti országotok. Dr. Cs. L. caKtaBasatasaessaasnasasaESiaia A Műkedvelők Körének álarcos bálja. Eger, 1924. január 9. Mint értesülünk, az Egri Műkedvelők Köre álarcos-jelmezbáljának pontos dátu­mát is már megállapította a rendezőség. A tavalyi jól ßikerült bál után, az idén még fényesebbnek Ígérkező álarcosbál március 3-án lesz a Kaszinó szálloda összes termeiben. A jelmezbál szigorúan zártkörű lesz és csak meghívottak jelen­hetnek meg. Igen nagy gondot ad a ren­dezőségnek a meghívandók lisztájának összeállítása; most az idén sokkal keve­sebb meghívót fognak kibocsátani. A jel­mezek ugyanis tavaly a nagy zsuffoltság- han nem érvényesülhettek. Tarka felvo­nulás előzi meg a bál kezdetét, mely fél 10 órakor lesz. Programm reggelig. KIS HÍREK a nagyvilágból Külföld. Ramsay Macdonald a mérsé­kelt politika hívének mondja magát. — Lloyd George a liberálisok és a munkás­párt együttműködését hangsúlyozza. — Jugoszlávia féltékeny a francia-magyar barátság miatt. — A centrumpárt biro­dalmi iDtőző bizottságát fontos üléste hív­ták össze. — Kolben Erik lesz a Népszö­vetség magyar főmegbizottja. — A volt német trónörökös Tirolban sportol. — Törökországban betiltják a többaejűséget. —- Az örmény patriarchs elrendelte a Gergelynaptár használatát. — I aymund Radiquet francia regényíró meghalt.—Bom­bát dobtak Kernál pasa lakásába. Magyarország. A csongrádi bombame­rénylet ügyében elrendelt nyomozást ki­terjesztettek Kecskemétre, Félegyházára és Szentesre is. — Piroska Jánost meg­fosztották főhadnagyi rangjától. — E hét végén véget ér az indemnitás vitája. — A főváros tejakciót indít a csecsemők és kisdedek ellátására. — Újabb zárt tárgya­lás volt Prónay ügyében. — Veszedelmes tűz pusztított a Neuschloss-Lichtig faárú- gyár telepén. — Emléktáblát állítanak a szegedi kormánynak. — A bíróság csak korlátozott bizonyítást rendelt el a Pekár- főle sajtópörben. A második félévi középiskolai tandíjat még nem állapította meg a kultuszminiszter. Illetékes helyen nem tartják valószínűnek, hogy a tandíj a második félévben válto­zatlan marad, amennyiben a tudomány- egyetemen is háromszorosra emelték a második félévi tandíjat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom