Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-01-10 / 8. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1924. január 10. is történtek. Ha tehát őt ebben az idő ben nevezték volna ki egyetemi tanárrá, azt is revideálni kellett volna. Ez azonban nem történt meg. Vass József folytatja: Azt is mondták, hogy ő a Károlyi uralom alatt erős szerepet játszott. Hibásnak tartja, hogy a múlt eseményeit a mai mentalitás alapján Ítélik meg. A Károlyi forradalom alatt néhány emberrel itt maradt ebben a forgatagban, Budapesten. Megpróbálták védeni a hazát és egyházat. A püspökök le voltak szerelve; de itt voltak néhányan, mint Ernszt Sándor, Huszár Károly, Zboray Miklós és én magam. A forradalmi kormánynál nem kerestek semmi összeköttetést azzal, hogy elősegítsék azok forradalmi törekvéseit, de amikor hozzájuk fordultam támogatásért, kötelességüknek tartották, hogy a nagy országos érdekek védelmére sorompóba lépjenek. Hangzottak el oly kijelentések is, hogy ő felesküdött a Nemzeti Tanácsra. Ezt ő nem tette. De az történt, hogy Hock János részéről Huszárhoz és a Kath. Népszövetség vezetőjéhez felszólítás érkezett, melyben arra kérték, hogy ne álljanak szembe a forradalmi mozgalommal. Ezek megbeszélése céljából Hock János magához hivatta a vezetőket. Annak idején Rakovazky figyelmeztette őket arra, hogy ne menjenek el, mert nem bízik Hockban. Ők mégis elmentek a Városházára, ahol fegyveresek egy szobába vitték őket és tiltakozásuk ellenére kötelezték őket az esküminta elmondására. Azután elmondja, hogy 1918. őszén milyen terror uralkodott. Elrendelték a választásokat elvben, a valóságban azonban óvakodtak attól, hogy azokat meg is tartsák. Beniczky kijelentette, hogy el fogják taposni a keresztényssociálistdkat. Büszke arra a magatartásra, amelyet ő és barátai azokban az időkben, a nagy, nemzeti és kér. érdekek érdekében tanúsítottak. És megvan győződve arról, hogy rajta keember. Az a bajom. Hiába dolgozom reg géltől — estig, mindig kevés. — Bizony az baj. így van ez nálunk is. Tiszai ránézett az asszonyra. — Talán nem hiszed el? — Elhiszem, mondotta Tiszai, — elhiszem. Nyelt egy nagyot, aztán felállt. — Na, szervusz. ... Jő mulatóst. . . . Mond meg az uradnak, ón is boldog névnapot kívánok neki. Elment. Az asszony némán, szőtla- núl állt a szoba közepén. Bántotta a sógora viselkedése. — Istenem, mondotta magában milyen különösek is az emberek. II. Az óra tizet ütött. Az asszony az asztalnál ült. Varrt. Klárika is az asztalnál ült. Olvasott. — Feküdj le, gyermekem. — Látod, hogy nem jön. Ki tudja, hol van. — Akkor, majd reggel adom át a virágot. — Jó, mondotta az anya csendesen. Klárika megcsókolta az anyja kezét és bement e másik szobába. Az asszony dolgozott tovább. Tizenkettő felé, kinyílt az ajtó. Az asszony reszketve, ijedt szemmel nézett a belépő urára. Tiszai, nekidült az ajtónak. Inogva állott. Erőltetett lépésekkel, erősen tartva magát az eldüléstől, jött az asszony felé. — Hol voltál ? — kérdezte az asz- szony az urát. Csendesen mondta, alig hallhatóan. resztül erkölcsi alibit senki sem tud magának szerezni. Ezután Apponyi Albert gróf szólalt föl. A miniszterelnök felvilágosítása után kötelességének érzi, hogy felszólaljon. Olyan időben, amikor tudomást vehet még kül földi utazása előtt. Az indemnitás mellett szólalt föl. Azonban ez nem jelenti azt, mintha ő kormánypárti volna. (Az ülés tart.) Bs^KRiaaasaoiisaEsnsBcaransiisaea Pálosvörösmart igénytelen kis falu. Abasár filiája 407 lakossal. Kolostori romok maradványai hirdetik az egykori szép életet, ahol pálosok imái, zsolozsmái szálltak hajdan az Ég felé, ma kövei között madarak keresnek búvóhelyet, raknak fészket. A mai falunak is vannak ujabbkori romjai. A régi kallósok épületeinek füzesek között meghúzódó omladékai azok — a tovafutő Bene- patak partján. Nem is oly régen a kallósság virágzó házi ipara volt Vörösmartnak. A vörösmartiak cifra szűrei, pokrócai, fűtő szőnyegei keresett 'cikkek; ámde az új divat, a kézművesek veszedelmes ellenfele, a gyáripar, lassú halálra ítélte a népművészeti motivumokban gazdag iparágat. Szétzüllött, elpusztúlt a százados mesterség, mint fellegvárai: a régi céhek. Kihaltak a mesterek. Emléküket beszélő kövek őrzik, őrzi a falu élő historikusa — Jakubik Rezső tanító, ki fakó tintával, ősz fejjel veti papírra fájdalmas emlékeit a régi boldog időről, a csapősságről, a régi, jó emberekről. Ej! a mostaniak már nem űzik atyáik mesterségét, nem követik dicséretes szokásait, új utakra léptek. Megcsapta lelkűket az új kor boldogságot ígérő, de keveset, inkább semmit adó szelleme. Köny ül az öreg pedagógus szemében. Nem ismer nemzedékére, amelyet nevelt. Más bittel, gyermekded lelkülettei küldötte a világba, ámde a világ malomTiszai előre hajtotta a fejőt. Erős borszag ömlött a szájából. Bűzös volt. — Hol voltam? . . . Hát dolgoztam, . . . az irodában voltam. ... — Mostanig ? — Igen moatanig, — ordított Tiszai és az asztalra csapott. És ha reggel jöttem volna is haza, mi közöd hozzá ? Azt teszem, amit akarok. Egy kis szórakozás csak kell. . . . Mindig nem ülhetek itthon. Azt az istenit. . . . — Csak kérdeztem, nem muszáj azért ordítani.^ < — Én ordítok ? Én ? Nem te kezted. — Nagyon különös vagy János. Nem érdemiem én ezt meg. — Még té beszélsz. Még neked jár a szád. Hát tudd meg, mulattam. Keserűségemben. — Ki bántott ? Min keseregtél úgy el ? — Te. . . Te nyomorult, még a leg- jámborabb embert is kihoznád a sodrából. Előrehajolt. Leesett. Az asszony elkezdett sírni. Az ajka néma volt, csak az apró könycseppek kergették egymást az arcán. Lassan megin- dúlt a jobb szeme sarkából egy, aztán a másik szeméből még egy. Ez már gyorsan legurult. Utánna kibuggyant a harmadik. És egyre több ömlött egymásután. Mindegyik utat, vörös vonalat húzott az arcon. A nyakkendő, a kalap, a kés és a három szivar, ha járni tuaott volna, talán visszament volna mindegyik a maga üzletébe. Nem kellett senkinek. Tiszai a földön feküdt, nem vett róluk tudomást, kövei megőrölték munkáját... Visszahivo- gatja a szép, reményteljes múltat, a kalló- sok zaját, a hímző nők dalát várja — a jó öreg. Leikéből reményszikrát csihol ki a faluről-falura járó törekvés acélkalapá- csa, mellyel ütik a közömbösség kovaköveit, keltegetik a tetszhalott házi ipart.., Valóban! ideális, költői lenne: a régi eszközök újból kézbe jutnának, az elaggott népnevelő régi álma valóra válnék ős a kőmives kalapács, malterkanál, ha késő őszön sutba kerül, a csapősság adna téli kenyeret a földnélküli földnépnek. Ez a régi harcos tana, ez az élet tanítása! Ebből zöldülne ki a szép remények tavasza, meghonosulna a régi kolostori szellem, melynek varázsigéje: óra et labora vala ... Az új, megtévesztő tanok, keserű utópiák eltünedeznének a vörösm'artiak leikéből, mint a köd a fölkelő nap sugárira; behúzódnának a régi romok mohás kövei közé az álprófóták — csak azért, hogy néha-néha a megtéved- teknek éjféli kisértetei legyenek . . , Kallósok! jöjjön el a ti országotok. Dr. Cs. L. caKtaBasatasaessaasnasasaESiaia A Műkedvelők Körének álarcos bálja. Eger, 1924. január 9. Mint értesülünk, az Egri Műkedvelők Köre álarcos-jelmezbáljának pontos dátumát is már megállapította a rendezőség. A tavalyi jól ßikerült bál után, az idén még fényesebbnek Ígérkező álarcosbál március 3-án lesz a Kaszinó szálloda összes termeiben. A jelmezbál szigorúan zártkörű lesz és csak meghívottak jelenhetnek meg. Igen nagy gondot ad a rendezőségnek a meghívandók lisztájának összeállítása; most az idén sokkal kevesebb meghívót fognak kibocsátani. A jelmezek ugyanis tavaly a nagy zsuffoltság- han nem érvényesülhettek. Tarka felvonulás előzi meg a bál kezdetét, mely fél 10 órakor lesz. Programm reggelig. KIS HÍREK a nagyvilágból Külföld. Ramsay Macdonald a mérsékelt politika hívének mondja magát. — Lloyd George a liberálisok és a munkáspárt együttműködését hangsúlyozza. — Jugoszlávia féltékeny a francia-magyar barátság miatt. — A centrumpárt birodalmi iDtőző bizottságát fontos üléste hívták össze. — Kolben Erik lesz a Népszövetség magyar főmegbizottja. — A volt német trónörökös Tirolban sportol. — Törökországban betiltják a többaejűséget. —- Az örmény patriarchs elrendelte a Gergelynaptár használatát. — I aymund Radiquet francia regényíró meghalt.—Bombát dobtak Kernál pasa lakásába. Magyarország. A csongrádi bombamerénylet ügyében elrendelt nyomozást kiterjesztettek Kecskemétre, Félegyházára és Szentesre is. — Piroska Jánost megfosztották főhadnagyi rangjától. — E hét végén véget ér az indemnitás vitája. — A főváros tejakciót indít a csecsemők és kisdedek ellátására. — Újabb zárt tárgyalás volt Prónay ügyében. — Veszedelmes tűz pusztított a Neuschloss-Lichtig faárú- gyár telepén. — Emléktáblát állítanak a szegedi kormánynak. — A bíróság csak korlátozott bizonyítást rendelt el a Pekár- főle sajtópörben. A második félévi középiskolai tandíjat még nem állapította meg a kultuszminiszter. Illetékes helyen nem tartják valószínűnek, hogy a tandíj a második félévben változatlan marad, amennyiben a tudomány- egyetemen is háromszorosra emelték a második félévi tandíjat.
