Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-21 / 289. szám
Ára 300 korona Előfizetési dijak postai szállítással gBB bóra . . 7000 K ! Egész és félévi előfizetést *3 egged évre 20000 K 1 ----- nem fogadunk el. Eger, 1923. december 21 péntek. XL. evf. 289. az. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BSEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. H» A nemzetgyűlés ülése. Budapest, MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 3/4ll órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Ernszt Sándor az első szónok. Az indemnitást pártja nevében elfogadja. Az ország súlyos gazdasági helyzetben van és tekintettel kell lenni arra, hogy a mi niszterelnök külföldön nehéz munkát vé géz. Ilyen körülmények között más nagy nemzeteknél a kormányok rendszerint a nemzetgyűléshez fordűlnak és az egység megteremtését kérik. Kifogásolja, hogy a kormány évek óta csak indemnitást dolgoz ki költségvetés nélkül és nem terjeszt elő zárszámadást. Terjeszkedjék ki a kormány arra is, hogy mire fordították az egyes miniszterek az állam pénzét. Mindig azt a kifogást hozzák fel, hogy azért nem lehet zárszámadást előterjeszteni, mert az előző évekről sincs. Ajánlja, hogy tekintettel erre a körülményre, legalább az utóbbi évek zárszámadását terjesszék a nemzetgyűlés elé. Most Párisban folyik a kormány rendszerének vizsgája. A nemzetgyűlés ezúttal szabad kezet adott a kormánynak külügyi téren. Fél- vagy negyed indemnitással nem elégedhetik meg az ország. Majd a pénzügyi hírekről beszél. A pénzügyminiszternek nem volt bátorsága arra, hogy felhasználja azokat az eszközöket, amelyek felhasználása minden körülmények közt szükséges lett volna. Mindent a külföldi kölcsön sikerére építettek fel és ha ez véletlenül nem sikerül, j az ország súlyos helyzetbe kerül. — Ha azonban ezek a külföldi tárgyalások sikerre vezetnek, akkor is megfelelő energia kell, hogy ezt a célt, melyet a kormány kitűzött, elérje, hogy az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét konszolidálja. Mindenkit csak az ország érdeke vezethet. Ha a nemzetet a háborúk és a megpróbáltatások szörnyű helyzetéből akarják kiemelni, minden pártállást és embert hajlandó támogatni, aid a nemzet érdekében cselekszik. Azonban kifogásolná, ha igazságtalanság érvényesülne. Az adópolitika terén az egyéni érdekeknek meg kell azünniők. Olyan politikát keil vezetnünk, mely az őszinteség és az igazság szolgálatában áli és meg van benne a bizalom. Magyarországon a protekció érvényesül azóta, amióta a pénzügyek vezetői eltértek az ország érdekétől. Ennek a rendszernek meg kell szűnnie. Ne forduljon elő, hogy tisztviselők meggazdagodjanak, amikor a fizetésük nem ! olyan nagy, hogy abból meggazdagodhat- j nának. (Felkiáltások : Neveket mondjon !) j Nem hozok fel neveket. Elég legyen a kormány számára, hogy ilyenek is előfordulnak. Ezek a kívánságaim. Támogatja a miniszterelnököt keserves utján és kívánja, hogy sikerrel térjen haza. Payer Károly szólal fel azután. Nem : hiszi, hogy az indemnitást még ebben az i évben letárgyalhatnák. Ezért nem kerülhető el az ex-lex. A szociáldemokratákat nem lehet ezért felelősségre vonni. A kormány készen terjessze be a javaslatot. Erdélyi Aladár: Ne beszéljenek órák- hosszat, akkor lehet tárgyalni. Elsikkasztott magyarok. Eger, 1923. december 80, Felforr a vérünk, olvasván, hogy milyen szemérmetlenül apasztották a csehek a magyar és egyéb nemzetiségek létszámát az 1919. évi népszámlálásnál. Egyes községeket, a lakosság tiltakozásával mitsem törődve, tótoknak könyveltek el. Sikerült így kétszázezerrel kevesebb magyart kimutatni. így adta ezt elő egy magyar népmozgalmi-tüdős a minap. Elszorul a szívünk, hallván, hogy Aldebrő (5'6°/o), Kompolt (78°/o), Tófalu (20%) és Kisnána (1/8%) községek, ötven évre visszamenő népszámadatbeli összehasonlítása szerint fogy a magyar! Eger tíz éves szaporűlata mindössze 701, Gyöngyösé pedig 254. A vármegye alispánjának jelentése tünteti föl a népesség lelkének ezt a foltját. Mert kétségtelen, hogy a csökkenés oka nem a kivándorlás, tehát nemcsak gazdasági ok. Amig egyrészről fáj a gonosz ellenség hamis kártyával folyó játéka, a mi vérünk rovására, másrészről fáj élni olyan országban, amelyiknek vérét a romlás emészti. Afrikai képek *) Irta: Bachó László. I. Algír. Azok okulására, akik felületes vagy régibb keletű útleírásokat olvastak és azt hiszik, hogy ezek az afrikai bennszülött asszonyok még ma is kivétel nélkül csupán csak a sajnálatraméltő igavonó barmok, háziállatok, cselédek és odaliszkek szerepére vannak kárhoztatva : ideiktatom egy afrikai mohamedán hölgynek nemrég hozzám írt leveléből azokat a részleteket, melyeket a tévhit eloszlatására alkalmasnak tartok. Ez a levélrészlet fényesen igazolja tíz óv előtti, legutolsó algíri tartózkodásom alatt szerzett azt a meggyőződésemet, hogy nehány évtized múlva Algírban talán már hiába fogják keresni a kutató európai szemek a sötét ablakok mögött az Ezeregyéjszaka titokzatos nőalakjait, a Zahiráde kát ős Fatimákat: ott lesznek azok már a körzőn, fátyol nélkül, a színházakban, nevetgélve, flörtölve mindenütt ... Szegény Pierre Loti, rejtelmes keleti álmok ábrándos álmodó ja, ha ezt a levelet olvastad volna, Te is úgy elszomorodnál, mint én elszomorodtam, aki mint Te is, láttam a hamisíítatlan Keletet s telkemet *) Első hírom közleményt 1. az Egri Népújság 278., 283. és 288. számában. Szerk. az európai élet rideg zsibvásárja után felfrissíthettem a sötét afrikai sikátorok bibliai csendjében, méltóságteljes nyugalmában ! De beszéljen maga a levél, melyet az algíri hölgy oly tökéletes angolsággal irt, hogy az eyfordi egyetemen sem tanítanak különbet: <My dear captain, ön azt kérdezi tőlem, megvan-e még az ön imádott Algírja abban az állapotban, ahogy azt tíz év előtt látta? Sajnálom, hogy illúziókat török össze, de megírom s könyvében ön is írja meg, hogy nagyon, de nagyon megváltozott . . .» «De miután Önt mi, azaz a mohamedán hölgyek, érdeklik legjobban, megsúghatom, hogy mi is megváltoztunk — lassan. Meg fog botránkozni, ha megírom, hogy én már nemcsak festek, zongorázom ős ten- niszezek, hanem a színházba is járok, sőt — lovagolok is. Néha-néha még pikniket is rendezünk a szabadban. Borzalmas, ugy-e ?» «De változnak az idők! A nők emancipációjának kérdése itt a legfontosabb kérdések egyike. A mai mohamedán nők — a felsőbb réteg leányait értem — már nemcsak a háremek díszei. Ezektől már egy egész tenger választ el bennünket. A háború után itt is gyorsabban megy a változás. A fiatal nemzedék telítve van új eszmékkel és állandő harcban áll azokkal, kik a régi szokásokon csüggenek és keserűen birálgatnak. — Ezek borzasztóén megbotránkoznak a mi viselkedésünkön és mindenen, amit teszünk vagy mondunk. Mi nem bánjuk, ragaszkodjék a régi nemzedék az ősi szokásokhoz, de mi, kik már a modern iskolához tartozunk, semmiesetre sem akarunk a régimódi szokások rabszolgái lenni ... Mi már tudjuk, hogy azoknak mit köszönhetünk és azért a teljes szabadságot kívánjuk. — Ennek az érdekében dolgozunk és biztosan tudom, el is fogjuk érni. — Ebben a kemény társadalmi harcban (hard social conflict! így írja a kis mohamedán hölgy!) a győzelem az új generáció részén lesz.» Ezt (és még sok más egyebei) irta nekem Afrikából ez az ifjú női forradalmár. — Pedig ha tudná, hogy hová viszi a progresszív eszmékkel telített ifjúság útja, nemcsak nálunk, hanem a Keleten is, bizonyára megrettenne a saját szavaitól. — Aki Konstantinápolyban, Szmirnában vagy Alexandriában megfordult, tapasztalhatta, hogy a modern szellemnek nevezett korrupció milyen óriási pusztítást végez Allah «szabadság és levegő» után vágyódó tapasztalatlan leányai között. De ezt már évekkel ezelőtt Algírban is tapasztaltam, mikor elképedve láttam, hogy a francia nyelven sem tudó, tehát az úgynevezett modern légkörben nem régóta mozgó arab hastáncosnők és más
