Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-21 / 289. szám
2 Jütt&JL WEPOJöAb 1923. december 21. Vármegyénkben egy folt van, négy falu érintkező határa esik ebbe a foltba. Ezen a folton talán néhány vénasszony űzi bűnös játékát, akiket ártalmatlanná keli tenni, mielőtt a folt kiterjedtebb lehet. Az anyák leikéből kihalt-e a szép család büszkesége.a gyermek mosoly öröme, a boldog öregség reménye? A két váróé közöl Gyöngyöst a tűzvészkor bekövetkezett hajléktalanság rövid időre vetette vissza. Nem keli az elnéptelenedéstől félteni! Eger? Tébolydái és kórházai nem határoznak a fejlődés számadatainál. Ezek *sak a halálozási számot emelik. Eger gazdasági okokból veszteglő város, mely számos nyugdíjasával Gráe-hos hasonlít és amelynek ifjú generációja azért nem képes a fejlődési számadatot javítani, mert — megrokkan a pestit is fölülmúló drágaságtól 1 A fojtogató gazdasági bajok ellen az ifjú családaknak kertes házikókba elhelyezkedését, mint életszükségletet igyekezzék előmozdítani a hatóság ! Mert gazdagok csak azok, akik kevéssel megelégednek. De legalább ilyen kevéssel! Folt a vidéken, folt a városban! Nyissa ki a hatóság a szemét, mert «parazitizmus» az a «funkcionalizmus,» mely nem ott segít, ahol szükség van rá, hanem csak úgy tesz, mintha segítene. Elsikkasztott magyarok künn, elsikkasztott magyarok benn. El ne sikkadjon végre még ez a csonka rész is, bogy akkor megmaradjon emléknek a Corpus Juris sok-sok végre nem hajtott törvénye. A törvényhatósági jog felé Eger, 1923. dee. 20. Közöltük, hogy a h. polgármester résztvett a törvényhatóság! joggal felruházást igénylő városok polgármestereinek értekezletén. Hazajöveíele alkalmával a következőkkel egészítette ki eddigi közléseinket. Elérkezettnek látták az érdekelt városok képviselői az időt arra, hogy a kormánynál lépéseket tegyerek, mert már a törvényhatósági joggal felruházott városok ujraalakuláíáról beadta a kormány a törvényjavaslatot. A törekvés most az, j hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolat- | ban a varosok átalakulásáról szóló tör | vényjav^slat is beadassék. Hosszabh tanácskozást folytattak a belügyminisztérium városi ügyosztályának min. tanácsosaival. Január havában úgy a miniszterei nőkhöz mint a belügyminiszterhez °kül- < döttségek járulnak a törvényjavaslat j benyújtása érdekében. Ugyanakkor a ; pártokat is felkérik a törvényjavaslat ; támogatására. Á városokat ebben az vezeti, hogy i a városok már megértek a reformra, a ' cm**»» törvény pedig késik. Már pedig nem volna célszerű a választások alkalmával odázni el ezt a kérdést. Ha a törvényhatósággá való alakulás a törvényben benne van, akkor már ennek a törvénynek az alapján eszközölhetők az új választások. Megjegyezni kívánja a h. polgár- mester, hogy az Egerben márciusra tervezett választásokat az egész mozgalom nem érinti, mert itt a választásokat meg kell ejteni. Kívánatos azonban, hogy a törvényhatósággá átalakulás előmunkálatait már az a tisztikar végezze, amelyet a tavaszi közgyűlés fog megválasztani. A földéhség csillapítása. Ez lett volna a célja a Városházán tartott értekezletnek, melyet a Orsz.-Föld- birtok rendező Bíróság végzésére Dr. Zsé- delyie Itván budapesti központi járásbíró kiküldött hivott egybe. Azon megjelentek az egri földműves szövetség elnöke, a rokkantak, a nincsetlenek az egyház és a földet kérők. Ott voltak érsekség és káptalan ügyésze, továbbá a városi hatóság és a gazdasági felügyelőség. Megállapították hogy a földváltsági eljárás Egerre nézve még ninss elrendelve. Megállapították a 20 holdnál nagyobb ingatlanokat. A szomszéd községekre nézve bejelentett igényekből csak Kerecsenden és i Egerbaktán folyik még az eljárás. A többibe nem folyik. Az érseki, a káptalani földek és a háborúban gazdát cserélt ingatlanok igény- bevételét kérte a gazdasági felügyelőség. Ezek között a szölőbirtokéi is! Még így is csak telepítéssel oldható msg a földiü- ség, amit a tiszapolgári káptalani birtokon terveznek. A város északi és déli területeinek igénybevételét a város ellenzi, mert azokra városfejlesztési szempontból szükség van. Az érsekség 19, a káptalan 20°/« területnek vagyonváhságba való leadására kötelezett. A telekkönyvi kivonatok január 15 ig küldendők be, a telekkönyvi kivonatokra vonatkozó bejelentések pedig december 31-ig. Műemlék a megyei börtönépület. Már a Kálvária miatt is érdemes meghagyni az épületet. Eger, 1923. december 20. | Isaák Gyula alispánnak legutóbbi jelen- j tésében a következő érdekes sorokat olvassuk a vármegye börtön épületére vonatkozóan : »A használaton kívül álló régi megyei börtönépület lakhatóvá tétele és hasznosítása igen sürgős kérdés már csak a lakásínség enyhítése érdekében is, azonban a költségek fedezetére vonatkozóig még a tárgyalások nem voltak befejezhetők. Fölmerült az a terv is, hogy az épület lebontandó és a kikerülő nagy mennyiségű anyagból a megyeház földszintes udvari épületei emeletesre huzandők. Erre j nézve megkerestem a Műemlékek Országos Bizottságát, ahonnan a következő választ kaptam : Becses átiratában arra máltőztatott Bizottságunkat fölkérni, hogy az egri régi vármegyei börtönépületet szakértő által műemléki szempontból megvizsgáltassa. Felkértük erre Wälder Gyula műegyetemi tanár urat, Bizottságunk rendes tagját, kinek jelentéséből van szerencsénk alábbiakat közölni. A börtön-épület a vármegyeház udvarán (a főbejáraton belépve az udvar jobb oldalán) épült a XVIII. század második felében. A négyszög-alaprajzú szabadon álló épület kétemeletes, homlokzata egyszerű, de jő barokk arányokkal bíró, hasonló foglalkozású ifjú leányok úgy itták a pezsgőt, sőt a pálinkát is, hogy akármelyik öreg matróznak a becsületére vált volna . . . És nehogy azt gondolja valaki, hogy a fenti levélidézet holmi poétika licencia, a képzelgés szüleménye, elmondom még azt is, hogy az emancipált afrikai hölggyel a bélyeggyüjtés révén kerültem összeköttetésbe. (Oh borzalom! Allah leányai már bélyeget is gyűjtenek!) Nem tartozik ide, de hosszadalmas is volna leírni, hogy mit válaszoltam az afrikai emancipált hölgy levelére, de tartok tőle, hogy nem küld több bélyeget . . . * Tovább vándorlunk a. helyenként sötét, boltíves kanuktől megszakított, néhol alig két méter széles utcákon és né zegetjük a mellettünk elhaladó festői alakokat, városrész legmagasabb pontján fekvő Kasbab erődből a városba igyekező tarkaruháju spahikat, piros nadrágos zuá- vokat, furcsa öltözetű gyerekeket. A komoly szótlansággal, méltóságteljesen sétáló arabok, itt-ott egy turbános, fehér lepelbe burkolt, pisztolyokkal spékelt övü lovas, a misztikus utcaszögieíek mellett mint valami szellemek, íel feltűnő és nesztelenül tovasuhanó lefátyolozott arab nők, a vásárra siető falusi arabok és kabylok, a sötétruhás, különös fejdíszi viselő zsidó- nők, mind meganuyi, az Ezeregyéjszaka regéiből idevarázsolt alak. Ezekben a szűk utcákban nagyobb bazárok nincsenek, csak apró kis boltocskák, előttük stoikus nyugalommal ül a ! kalmár és minden negyedórában vált egy szót mellette guggoló, cigarettázó szom- 1 szádjával. Sok az apró kávéház, tele csöndesen ! kávézó és cigarettázó arabokkal. De ta- I iálKozunk s minden világrészben feltalál- ! ható típussal, a hórihorgas, nyomtatoto konduktort olvasó, unottkópü angol »glé- betretterekkel» ie, kik úgy látszik, nem | sok érdekeset találnak itt, mert mindun- í tálán a rendetlenséget szidják. Szinte lát- ! szik az arcukon, hogy «szabályoztatok szeretnék az egészet. Ebben a — valóban hangulatos — keretben, hol minden utca, minden erkély és kapu egy motívum, amelyet nem győ i zünk eléggé nézegetni, mert oly festői, az északi köd kicirkalmozott fántáziáju fiai, I. kik Itália legklasszikusabb helyein is ; olyan unottan viselkednek, mintha semmisem érdekelné őket, nem tudják felfogni az Orient rendetlenségében, az algiri i Kasbah sikátoraiban található tartalmat sem. . . Helyenként a sikátorok kisebb-na- gyobb terekbe torkolnak. Itt vannak a nagyobb boltok és bazárok, meg a hires algiri ötvösök műhelyei. A bazárokban, sajnos, már igen sok a Párisban hamisított »le let!» tucatárű és a vásárló nagyon jól teszi, ha az egyszer a tamáskodó angol példáját követi, aki a kezében levő, állítólag százesztendős régi pisztoly ezüstveretét vizsgálgatja, hogy csakugyan ezüstből vane? De U8m okvetlenül szükséges, hogy az ember a párisi gyáraknak fizessen adót, mert akinek seb a pénze, az algiri ötvösöknél és bazárosoknál sok remek, Igazi , arab fegyvert, damaszkuszi kardosat, i ezüsttel berakott tárcákat, régi ékszereket, gyönyörű értékes szőnyegeket és ruhákat vásárolhat. De ha nem tud az arabokkal alkudni, ahogy Afrikában kall, akkor hamar elbucsúzhatik a tárcája tartalmától, mert az arabus, ha a gyaur becsapásáról van szó, nem igen ismer erkölcsöt vagy kereskedői tisztességet. * Az óvárosban barangolva, ismét egy nevezetes és érdekes helyre bukkanunk A nyitott kapun át egy kis temetőudvar- ba lépünk, mely tele van kőlapokkal fedett sírokkal és turbános síremlékekkel. A kapu baloldalán egy alacsony kis épület áll: Sidi Mohamed abder Rahman el- Isalbi, sírja. Ez az eléggé hosszú nevű arab gentleman, aki a tizenötödik századában élt, a Tsalbi nevű arab törzsnek szent prófétája, vagy mintáz arabok mondják, marabú ja volt. Ez a sír tulajdonképen maga is egy kis mecset, melynek homályában alig lehet látni a sírt. A. mecset I falai tele vannak aggatva a legfurcsább dolgokkal : szőnyegekkel, fegyverekkel,
