Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-08-31 / 196. szám
Ára 150 korona Eger, 1923. augusztus 31. péntek, XL évf. 196, sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 3500 K [ Egész és félévi előfizetést Negged évre 10000 K ! --- nem fogadónk el. f firdetések □ cm. 40 K. Kishirdetések szavanként 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE. A „kulturnivó.“ Eger, 1923. augusztus 30 Az erdélyi iskolák főfelügyelője különös és az oláh felfuvalkodottságra jellemző kijelentést tett a napokban. Azt mondotta a többek között, hogy az erdélyi magyar iskolákat azért szünteti meg a román közoktatásügyi kormány, mert nem érik el azt a nivót, amit az oláh kultúra megkövetel. Nem tudjak, kacagjunk vagy bosz- szankodjunk e ezen a butául gőgös kijelentésen, de érezzük, hogy az oláh kul- turkukac nyilatkozata olyan hazugság, amely'jellemző a balkáni pásztorbandára. Erdély magyar iskolái Nagymagyar ország legkitűnőbb iskolái közé tartoztak. Nemcsak kiváló székely-magyar tanítók kerültek oda, akik magyar érzés éa gondolkodás tekintetében példaképül állíthatók akármelyik vidék tanitói elé — de iskoláik, felszerelés tekintetében is a legelsők voltak. A kultuszminisztérium Erdélyből szár maző főtisztviselői, köztük pl. a boldog emlékű Molnár Viktor, különös figyelemben részesítette ezeket az iskolákat s minisztereitől évtizedeken át mindent kicsikart a számukra, amit csak a többi iskola kiáltó sérelme nélkül csak lehetett. De meg is látszott a Molnárok keze az erdélyi intézeteken. A tanitők sikeres társadalmi munkája, a beiskolázás állandó sikeressége, a tanulmányi eredmény jósága hires volt messze vidéken s ugyancsak elülhettek ezek mellett azok az oláhnyelvű mőc- iskolák,amelyekben vérbeli dászkálok vezetése alatt, a régi magyar kormányok bűnös könnyelműségéből szú gyanánt őrölték el a magyar nemzet életfáját. S ezekre az erdélyi mintaiskolákra mondja most az aláh főmufti, hogy nem érik el az »oláh kultúrnivőt.» Bizony, nem érik el, de bezzeg azon vannak most azoknak a zugtanitóképzőknek volt növendékei, akik a magyar uralom alatt Aradon, Szamosujvárt, Nagyváradon, N.- szebenben, Karánsebesen szívták magukba — nem a tudományt — hanem a magyar- gyűlöletet dákoromán tanáraik »tanításából* ! — természetesen ismét a régi ma gyár kultuszminiszterek előzékeny elnézéséből. Ezek, továbbá jött-ment semmiháziak végzik most a »nivős* kultúrmunkát az erdélyi iskolákban s a sors különös játéka folytán föléje kerekedtek derék magyar társaiknak A végtelenségig azonban mégsem lehet port hinteni a világ szemébe. Sokan megfordulnak Erdélyben ma is idegen, józan gondolkozásai emberek, akik bizonyára nem fogják véka alá rejteni tapaszSzerkesztőség: Eg r, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. talataikat a román »kulturnivó ról«, amelyet az elnyomott, megycsúfolt és agyon- szekirozott magyar népnevelők helyett, dászkál uraimék teremtettek meg. Bizonyára mi is meghalljuk még véleményüket, amelynek őszinteségében és igazságában igazán nem lesz okunk ké telkedni! (•iMMMMHMMatMMMt«« Létszámapasztás, vagy rostálás? Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését VI órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után jelenti, hogy Szabó József napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Szabó József: A házszabályokhoz kívánt felszólalni. Tudomása szerint a házszabályok értelmében, minden képviselőnek joga van a napirenden levő tárgyhoz egyszer hozzászólni az általános vita keretében. A házszabályokat az elnök tévesen magyarázza. Ugyanis neki és több képviselő társának tegnap kellett volna felszőlalniok, azonban kijelentették, hogy előttük még öten-hatan vannak föliratkozva; és tekintettel arra, hogy beszédükkel még nem készültek el, elálltak a szótól. Ezt úgy gondolták, hogy a legközelebbi ülésre újból feliratkoznak és így a mai napon újból felszólalhatnak. Erre már volt is precedens Huszár Károly elnök alatt a nemzetgyűlési ciklusban, az indemnitási vitával kapcsolatban. Szcitovszky Béla elnök : A házszabályok kimondják, hogy minden képviselő hozzászólhat a napirenden lévő tárgyhoz, de köteles a jegyzőnél jelentkezni, ki őt felírja. Ha a képviselő valamely napon szőlásjogával nem akar élni, köteles ezt a jegyzőnek bejelenteni, sőt töröltetni magát. A házszabályok kimondják azt is, hogy a felszólalás előtt egynegyed órával a kép viselő jelentkezhetek az elnöknél és bejelentheti, hogy erre a napra elállt a szólás jogától, de azok a képviselők, akik ezt elmulasztják, megvárják, míg az elnök szólásra hívja őket. Ha kijelentik, hogy nem óhajtanak felszólalni, úgy tekintik őket, mintha a *szőtól végleg elálltak volna. Kéri válaszának tudomásul vételét. A közszolgálati alkalmazottak létszám- csökkentéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatásánál az első felszólaló Szilágyi Lajos : Csonk3-Magyaror- szág köztisztviselői kara valóban oly nagy, hogy az ország pénzügyi helyzete nem birja el. Tehát érdeke a polgárságnak, hogy részben Dagy pénztehertől szabaduljon meg, részben, hogy a bonyolult adminisztráció egyszerűbbé váljon. Elismeri hogy a felesleges tisztviselőket el kell bo- csájtani a kormánynak, de hajtsák is már egyszer végre ezt ez elbocsájtást. Ne legyen itt ez az örökös bizonytalanság. Ne rettegjenek a tisztviselők, vájjon kiket fog az állam elbocsájtásra minősíteni. A pénzügymtniszter ettől a javaslattól a megmaradt tisztviselők anyagi javítását várja, ó ezt nem reméli a javaslattól. Annyit azonban mégis remél, hogy az adminisztráció egyszerüsitóse valóban sikerülni fog és a bürokratizmus megszűnik. Az első lépést a kormány rosszul tette meg. Ez a lépés a minisztériumok ajtóinak bezárása volt, hogy 12 óráig senki sem léphet be a miniszter szobáiba a főispánokon és a kebelbelieken kívül. Ez nem helyes rendelet. Mivelhogy a belügyminiszternek nincs a pártban többsége a közigazgatási reform megalkotására, ugylátszik kanalanként akarja beadni a reformot. Ha az ember az eredeti törvény- javaslatot elolvassa, az a gyanúja támad, hogy az a törvényjavaslat nem létszámapasztás, hanem rostálás akar lenni. Meg akarják rostálni azokat, akik a mai kor mányrendszernek útjában állanak. Ragaszkodik ahhoz, ;hogy a törvény oly világos legyen, hogy a változó kormányok változó hangulatai ne befolyásolják a törvény végrehajtását. Vizet! Eger, 1923. aug. 30 Valamikor egy szomjazó hadvezér egy országot ajánlott egy pohár vizórt. Ez a boldogtalan állapot jut az ember eszébe, mikor felebarátja panaszára eny- hületet nem szerezhet. Szép városunkat annyi elismerés éri (de gáncs is). Örvendünk neki, már t. i. a dicséretnek, mint e város jó fiaihoz illik. Jő levegő, jó bor, szép múlt mind dicső. Mégis legszebb dicséretnek tartanók magunkra nézve, ha azt hallanék magunkról, hogy okos emberek vagyunk. — Nohát! Nem vagyunk mi elég okos emberek ? Kérdezik sokan. — Még nem. — És mi kell ehhez ? Talán még több iskola ? Egyetem ? Még egy emelet a Líceumra, vagy mi még? ! — Ahhoz, hogy az ember elég okos legyeű, kevesebb kell, mint sokan képzelik. — Mi kell hát? — Csak annyi, hogy a szükséges életfeltételeket elő tudja az ember magának teremteni. Életfeltételünk a levegő : megvan. Az élelem: majdnem megvan. Pihenés: megtalálhatjuk. De egy ital jő vizet Eger városában a leggazdagabb ember is nehezen kap.
