Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-08-31 / 196. szám
2 EtfRl JNEPÜJSAÜ 1923. augusztus 31 Fájdalom ez igaz. Egy közszeretetben álió tudós férfiúval találkozom a minap. Tudom, nagy irodalmi munkán dolgozott. Kérdem, befejezte-e már ? — Nem. Megakasztott a betegség. Leánykám beteg. Egész nyáron át szenvedünk. — Mi a baj ? — Mi ? — Tífusz! A lakás környékén lévő kut k fészkei a betegségnek. Nincs italunk. — Ingyeit Eger ! Csinos, kedves város, de a legszükségesebb, ami az ember' tömegeknek nélkülözhetetlen, az hiányzik belőled ! Járunk e panaszos hazában bármerre, mindenütt látjuk azt az igyekezeWKI Mfey «Mt» —tét, hogy a létfentaríáshoz szükséges elemeket a lakosságnak közeiébe hozzák. Reméljük, talán nem hiú reménység, hogy'azok, akik hivatva vannak a közjó intézésére, megtalálják a módját ma is annak, hogy a Bükk és Mátra forrásaiból az egészséges, tiszta, ivó viz bevezetödjők í a járványoktól állandóan szenvedő lakos- j ság közelébe minden városrészbe, minden utcába, sós minden udvarra ! A lehetetlenségek ott kezdődnek, ahol nincs komoly akarat. Az életszükségletekről való gondoskodáshoz nem lehet eléggé korán ós eléggé erősen akarni, de minden sallangnál és frázisnál mégis csak | ez az előbbre való. I Azárt kiáltjuk: Vizet! Vége a vakációnak! A hét végén itt lesznek a diákok. — Sokba kerül a „tudomány“. * Eger, 1923. aug. 30. Vége a vakációnak! sóhajtják a diákmesteremberek még ma otthon a kedves kis faluban a vén eperfa alól, a hús udvar házban, odakünn a susogó erdőn, a kakuk- füveí réten . . . Minek is van iskola a világon! csak még egy hétig tartana! mondogatják, sőhajtgatják. De hát Istennek hála, van iskola ós a mamuska már süti is a «hamuban sült pogácsát» drága csemetéinek, a pakolja diákládába a holmit el elrejtvén a sarkaiba néhány diákkincset ... Milyen öröm lesz, ha túr hálás közben rátalál a gyerek egy kis diákabrakra . . . A papák ? Óh, azok szegények, nagyon idegesek. Az utazás, a beiratás, a könyvek ós iskolaszerek, a szeptemberi kosztpénz izgatják őket . . . Már hetekkel ezelőtt megindulj a tudakozódás kosztadó-helyek iránt. Mindenütt pénzt és terményeket kérnek ellátási díj gyanánt. Tisztán kosztpénzül két és fél métermázsa búza árát kérik. Lakásért kiszolgálással 20 — 25 ezer koronát kérnek személyenkint. De ebben az összegben nincs benne a fűtés és világítás. Az inter- nátusok persze olcsóbbak, de ide bekerülni a jelentkezők mindig nagy számánál fogi i i va nehéz. — A szegény vidéki tisztviselő ilyenformán ugyancsak törheti a fejét, hogy mit csináljon a gyermekeivel s hogy szerezze meg nekik a kosztol, kvártélyt ós az iskolai szereket. Könyvek, iskolai szerek ? Óh, ezek is megfizethetetlenek már manapság. Könyv- kereskedők nyilatkozata szerint egy középiskolai diák tankönyve 50—80 ezer koronába is belekerül. Egy békebeli krajcáros irka 120, egy 8 lapos füzet 300, 12 lapos 380 korona. Egy kis poigárista leány füzetszük- ségiete 15—20 ezer koronába kerül. Rövid szótár 300, 100 lapos 1600, iskolai gyakorlati füzet 850, a legrosszabbfajta ceruza 300—500, egy írótoll 70, szárral együtt 220 korona. A törlőgummit 100—500, egy háromszög vonalzót 600—1000, fejes vonalzót 600—1200, egy rajztömböt 3—5000, egy rajzfüzetet 300—800 koronáért árulnak. Hogy miképen tud majd a szegény diák iskolai felszerelést szerezni ezek folytán, nem tudjuk. Azt azonban reméljük, hogy iskoláink derék szaktanárai mindent el fognak majd követni, hogy a lehető legkisebbre szorítsák le tanulóik iskolaszerszükségletét. „Balra hajts, jobbra mellőzz!“ Eger, 1923. aug. 3». A ma embere sok mindent elfelejtett már a régi jó világból: ami hasznos, szükséges és ésszerű volt. A kocsisok ábécéjének sarkalatos elve volt hosszú időn át a cBalra hajts, jobbra mellőz!» A külvárosok bejáróinál valamikor táblára is festteíte a magisztrátus ezt a figyelemreméltó utasítást. A betűk azonban lekoptak a tábláról, az oszlop pedig a kopott táblával együtt «elkallódott» a felfordult világban. Ez elvégre nem volna baj, csak a kocsisok fejében maradt volna benne az utasítás. De ez is kipárolgott és mi minden ember, akinek gyeplő van a kezében, úg> haji, amint neki jól esik! Itt említek néhány esetet, amelynek szemtanúja voltam: Tegnap a tihaméri országúi jobboldali gyalogjáróján haladt egy süket, 75 éves asszony. Utánna hajtott egy két lovas vidéki szekér, s mert bokáig érő a por, a kocsis a jobb oldal felé, a keményebb részén az útnak hajtott sebesen ós eléggé gondatlanul. A vidéki atyafi kocsijának lőcse ilyenformán az árokba fordította a szerencsétlen süket asszonyt, akit zúzödá saival ismerősei vezettek haza, a kocsis pedig ószrevévén a veszedelme:, a lovak közé csapott és meg sem állott hazáig. Az elmúlt napokban asszonyok búcsúról jöttek hazafelé — kocsin. A lovakat egy ember hajtotta, aki szintén az országút jobb oldalán hajtott. Egyszer aztán szemben jött velük egy palóc szekér. Egyik sem tér ki egymásnak s a két kocsi megáll, egymással szemben. — Miért nem tér ki? kérdi a búcsú sokat hozó ember. — Nem ismeri kend — a «balra hajts» ot? — volt a felelet. S talán kocsilőccsel mentek volta egymásnak, ha Krisztus keresztjét kezében tartó asszony nem könyörög kocsisuknak, hogy térjen ki. A szerencsétlenségek és civakodások elkerülésére jó lenne, ha az illetékes hatóságok ismételten kioktatnák a kocsistársadalmat a «Balra hajts, jobbra mellőzz» igazságára. B. G. Televény-fold. — Széptelki Endre. — Televény-föld a szív mélye, Magot az ég szót beléje; S e magvakból, ha kistélnek Lesznek a vágyak — érzelmek. Kikel a mag minden szívben, De nem virul olyan könnyen. Sokban akkor jön fagy rája, Mikor nyílnék a virága. Öntözhetjük aztán könnyel, Soh’sem éled az többé fel; , Szent halottunk lesz belőle S szívünk annak temetője. Látogatás Széptelki Endrénél, a Matra siketnéma poétájánál. Párád, Üveggyár, augusztus. Gyönyörű nyári nap. Kék lepelben a Kékes orma s lenn a verőfényben minden, de minden úgy örül az életnek. Jő is itt, ; kimenekülve a kalmárszellemű falvakból, j városokból, nem gondolva másra, csak a j tüdőt hasító drága levegőre, az ünnepies I csendre, mely uralja a tündérszép Mátra- J alját. Pedig van itt ember elég. Szeré- j nyék, csendesek, pihenésre vágyók... Fenn a fürdőben számukra nem jutott hely, j ▼agy nem telik a drága szobára s így itt ! húzódnak meg egyszerű emberek, egyszerű, de tiszta taksásházaiban. Schüszler Sándor uradalmi tiszt — az üveggyár égésekor, önfeláldozó mentő- munkától még most is betegen — a kalauzom. Schőngrundner (Szépteiki) Endréhez, az ásványvízforrások asztalosához, a Mátra eiketnéma költőjéhez igyekszünk, aki itt lakik az uradalmi kert szomszéd ságában. Schüszler atyai patrónusa a poétának. A hóna alá nyúl, ha bajban van — ebben pedig bőven van r’észe a szegény embernek, különösen, ha még poéta is hozzá. Alig hogy elhagyjuk a forrásházat, már ott is vagyunk Széptelkiók lakásánál. Karóból vert kerítés választja el az úttól a házat az udvart. Nagy tisztaság fogad, egy szalmaszálat sem találni az udvaron. Vékony, sovány, bánatos arcú asszony jön felénk. — Széptölkiuő — mondja a kísérőm. Köszönünk és mondjuk, hogy keressük az urát De már meglátott bennünket a költő és jön hozzánk nagy sietve. — Emiékszik-e reám ? kérdezem tőle a siketnémák beszédmódjával. — Igen — mondja. Az Egri Népújságnál találkoztunk. — Hogy megy dolga ? — kérdezem tovább. Nagyot sóhajt Istenem — mondja — még elmondani is nehéz! (Lelkileg is, technikailag is.) A siketnémák sajátságos, kiabáló kiejtésével beszéli sorsát. — Alig van mit ennünk, Uram. A forrásnál vagyok asztalos, én csinálnám a ládákat a csevicás-üvegek szállítására. Azonban gyengén megy az ásványvízüzlet, kevés kell a ládából, így alig kere sek valamit. Van egy kis szénám, négy mázsu búzáért akarom eladni, de nem kell senkinek. Én nem vagyok konvencióé alkalmazott, nekem nem már az uradalom. Az uradalmi kertet kezelem s a gyümölcs tizedrósze az enyém. Ebből pedig nem jut még kenyérre sem, nemhogy ruhára. Nagy bajomban is látogat az Isten. Öt gyermekem van Anna szolgál. Jolán itthon van és segít az anyjának, Bandi hat elemit végzett. . . Kitűnő eszű gyermek. A plébános űr folyton biztat, hogy taníttassam, mert ilyen tehetség még nem tanult apa rádi iskola falai között. A tanítónő őnagy- ságának is ez a véleménye. De miből taníttassam uram? Már egy évet itthon volt, s ha sorsom nem fordul, kénytelen leszek mesterségre adni . .. Aztán itt van a kis Jani. Sáppadt, beteg gyermek. Most voltam az ügyében Gyöngyösön gyalog a a kórházi orvosnál. Elmondtam a baját, hogy aérve van, operálni kellene. A doktor azt mondta, vigyem ba a gyereket s
