Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-24 / 18. szám
Arm 10 korona Előfizetési dijak postal szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Kegged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, Két lángész születésének századik fordulóját ünnepli az egész művelt világ. Magyarok. Abból a népfajból valók, amely ki- kivánkozott életrevalósága, kulturhivatása tudatában a hatalmas ázsiai pusztaságokról, hogy részese legyen Nyugat kulturéle- tének s védelmezőjelegyen azoknak a szellemi kincseknek, amelyeket az emberi tudás hozott létre a földi élet megbecsülésére, megszépítésére ős az emberiség boldogságára. A magyar fajta új hazájában is annak bizonyult, amelyre magát predesztinálta. Szívóssága példanélküli, mert e hivatása folyamán keményen megállta a sarat a szlávság, a germánok, a törökök nőpáradaíában. S oly meglepő erővel és szerencsével, amely a keleti veszedelmektől mindig méltán aggódó Nyugatot is bámulatba ejtette. Volt is akkor becsülete a magyarnak! Nem volt semmi akadálya a magyar őserő hírének-cevének. Sem hegy, sem tenger, sem baráti irigység nem állhatta útját a magyar szellem eget kérő termékeinek. Közkincsekké váltak azok, az egész műveit világ féltve megbecsült és féltve őrzött tulajdonaivá! . . . A magyar Petőfi költészetével, a magyar Madách «Az ember tragédiájáéval költözött be a világ halhatatlanjai közé. őket ünnepeljük ma; őket az elvénhedt, agg Európa, amely még összeroskadásá- ban is képes hódolni az emberiség nagy szellemőriásainak. Isteni rendelés, hogy éppen most ül jük a centennáriumukat. Megcsonkítva, rémes, fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebekkel. Kirúgva a jogból, a legelemibb igazságból, az emberiség közösségének örökké szent jogrendjéből. A két nagy szellem — véreinek e kétségbeejtő állapotában — végigvonul ma az egész világon: kiáltó bizonyságául a magyar erőnek, a turáni szellem nagy- szerűségének. És elégtételt követelnek ne künk, kiket ronccsá tett a gyűlölet, a rossz - akarat; akik a pokol minden szenvedésén keresztül mentünk immár, csikhogy nem zetünk becsületén foltot ne tűrjenek. Petőfi ünnepség a Keresztény Szociális Egyesületben. A kér. szoc. szakszervezetek és az egyesület f. hó 28 án, vasárnap, dél után 4 órakor a Szekfű utcai helyiségében Petőfi ünnepélyt rendeznek, melyen az ünnepi beszédet Bárdos József dr. főgimn. tanár mondja. Az ünnepély többi számát Petőfi költemények szavalása, az énekkar előadása és tárogató szám tölti ki. Belépő díj nincs. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. mnewKtx* mwiiiiiii awan jtatwiBwrffjwffliiWBii.wj wi—mita .in t^WímTnmfoíMmrrwmuMwmmwriiirvwmMmmmmmanitwintffl mm1 ( Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi ngomda Telefon szám 11. Petőfit és Madáchot ünnepli a törvényhatóság. Petőfi a mi hitünk lángfelhöjén vágtatott a magyar Pantheonba. — „A bízókat és a küzdőket fölemeli az Úr“ (Madách). Eger, 1923. jan. 23. \ Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága ma, f. hő 23 án, kedden délelőtt 10 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését a Vármegyeház kis tanácstermében. Ünnepelte a törvényhatóság Petőfi géniuszát, mely száz esztendő elmúltával ismét visszatért közénk, hogy reményt, kitartást öntsön e csüggedő nemzetbe. S ez a géniusz végigjárta az egész világot, hogy fölemelje tiltakozó szavát egy ezredéven át szenvedő nemzetért.' Csepela Lajos dr. kápolnai esperes pedig Madách Imre emlékezete fölött gyújtotta meg a kegyelet szövétnekét. Vitéz Bobory György dr. főispán megnyitó beszédében megemlékezik a ma gyár szabadság Iánglelkű költőjéről. Utána Babocsay Sándor volt ország- gyűlési képviselő, bizottsági tag mond ünnepi beszédet Petőfi Sándorról. Bájos közvetetlenséggel ismerteti Petőfit, a dal- köliőt, a filozófust. S költeményeiből idézi föl a magyar földért élő haló, haza sirató, múltak bűneit ostorozó poétát, aki maga volt a hit, az örök Magyarország jelképe. Az integritás benne összpontosul, álmaiban, amelyek álmaink; reménységeiben, amelyek reményeink; szittya-dacában és meg nem alkuvásában, amelyet követünk. S mindezeket oly egyszerűen mondotta el, verselgetve, szemében föilobbanő tűzzel, mintha Petőfi Sándorral beszélgetne. — Petőfi egy lángfelhőn vágtatott az égbe, ez a lángfelhő a mi hitünk, — fejezte be ünnepi beszédét a nagy, magasztos csöndességben. A mi hitünk vitte, emelte őt az égbe s ezt a hitet mi tőle tanúltuk. Az ünnepi szónokot lelkesen megéljenezték, gyönyörű és megható beszédjéért, melyet jegyzőkönyvben örökítettek meg. Az elnöklő főispán Petőfi emlékeze tének tiszteletére öt percre felfüggesztette az ülést. A gyűlés megnyitása után Puchlin Lajos várra, főjegyző ismertette a Magyar Nemzeti Szövetség átiratát a fenyegető jóvátétel eilen. Az állandó választmány határozata értelmében javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság a magyar nem zet nevében írjon fel, a nemzetgyűléshez, hogy tiltakozzék a világ minden művelt nemzetének parlamentje előtt a kifosztott csonka-ország újabb megrablása ellen. S emelje föl tiltakozó szavát e sokat szenvedett ország érdekében. A bizottság a javaslatot egyhangúan magáévá tette. Ezután Csepela Lajos dr. emelkedett szólásra. — Most emlékeztünk meg Petőfi cen- tennáriumáről s ugyanekkor meg keli emlékeznünk egy másik lángelméről, Madách Imréről. Mind a ketten idegen földben, megszállott területen pihenve, várják a magyar feltámadást. Segesváron az egyik, Sztregován a másik. A halál az életből ered, az élet a halálból; igy az d sírjuk is az élet, a magyar élet ringató bölcsője lett. Az egyik a magyar szabadság láng- 8zavú költője, zengi a Talpra magyar t időtlen-időkig. A másik azt mondja: — A zsarnokok gúlái eltűnnek az idők förgetegében, de a bízókat és a küzdőket fölemeli az Űr. E bizalom és e küzdés nevében emeli föl tiltakozó szavát a jóvátétel ellen. Jóvátételt követelnek, mikor ők területben megnövekedtek, mi pedig területben szegényedtünk. Aranyunkat követelik, pedig arany és ezüst bányáinkat elvették. Azok kívánnak tőlünk jóvátételt, akik elvették javainkat; |akiknek magyar verítékkel adózunk, E jóvátétel ellen küzd Petőfi és Madách üstököse is a magyar Pantheonban, hirdetve, hogy ismét nagy és erős lesz a magyar! Csepela Lajos gyönyörű beszéde után Tóbiás József m.kir. műszaki tan. ismertette a vármegye úthálózatának 1923—24. évi költségelőirányzatát, melyet Plósz István volt képviselő hozzászólása után elfogadott a közgyűlés. A költségvetés tárgyalásánál Novák Károly domoszlői esperes plébános szólalt föl a domoszlő markazi vicinális út kiépítése érdekében. Az út járhatatlan, ami a domoszlői gazdákat súlyosan érinti, mert szőlőműveléssel foglalkoznak s szőlőjük ezen az útvonalon van. Kéri, hogy épít>ék át az utat. Tóbiás József válaszában kijelentette, hogy a domoszlői út vicinális űt, amelynek fenntartása a vármegyéé ugyan, de átépítését az érdekelteknek kell elvégezniök. Novák Károly ismételten fölszólalt. Utalt arra, hogy a törvényhatóságtól a közeli múltban ígéretet kapott az út helyreállítására. Isaák Gyula alispán megnyugtatta a bizottsági tagot, fölvilágosítván, hogy ha hozzájárúl Domoszlő az út átépítéséhez, a vármegye egy bizonyos összeggel hozzá segíti Domoszlót az űt átépítéséhez. Tóbiás József bejelenti ezután, hogy az utak kaviccsal való ellátása érdekéEger, 1923. január 2#. szerda. XL. évf. 18 sz,
