Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-01-24 / 18. szám

2 mm nepüjsüAö 1923. január 24 ben az Apcvidéki Kőbányák R. T.-től Békés vármegyével együtt 1002 drb. részvényt vásárolt 28,004,000 K. értőkben. S e célból az államtól 20 millió kamatmentes kői csont kér. A bizottság a vételt jóváhagyóan tudomásűl vette. Leégett a parádi üveggyár főépületének tetőzete. Eger, 1923. január 23, Parádi tudósítónk jelenti telefonon: A parádi üveggyár főépülete, amelyben a kemencék vannak, f. hó 23 án, éjjel 1 órakor kigyuladt s a tetőzet teljesen le­égett. Nagyobb kár nem történt, mert a gyári tűzoltóságnak sikerült a tüzet loka lizálnia s így megmentették a raktárai. Az üzem minden fennakadás nélkül foly tatja működését A tüzet a kemencékből kipattanó szikra okozta. Nagy megnyugvással kö­zöljük tudósítónk jelentését annál is in­kább, mert Egerben az a hír járta, hogy az üveggyár elhamvadt. Ebben az esetben milliárdos értőket veszített volna a csonka­ország. KIS HÍREK a nagyvilágból Külföld. A román ellenzéki sajtó a közvélemény félrevezetésével vádolja a bukaresti kormányt — A német bányá azok egyre nagyobb számban kezdenek sztrájkot. — A német vasutasok 24 órás tüntető sztrájkra készülnek. — Az osztrák egyetemi ifjúság tüntetett a numerus clau­sus mellett. — Eesenben remélik, hogy a franciák 1—2 hónap múlva kivonulnak.-— Tovább esik a francia frank. — Új francia tengeralattjárókat építenek. Magyarország. Korányi jelentést tett Bethlennek a jóvátételi tárgyalásokról. — A hófúvás miatt negyedére csökkent a főváros tejellátása. — Schioppa nuncius megkapta a kormányzótól a Magyar Vö­röskereszt őrdemszalagját. — Egy millió korona kellene a Madách-szoba berende zésére. — A hivatalos Magyarország a Parlament kupolatermében hódolt Petőfi emlékének. — Pénteken indulnak Lon­donba a főváros küldöttei. — Két vonal van még hő alatt. — Szendénő Dárday Olga írónő meghalt. Egy nagyhajú, borzas kisdiákot láttam Talán álmodtam A gimnázium kis udvarán, a Prímu- szon, diákok hancúroztak. Az emlékezés láthatatlan diákfai ka cagtak a lelkemben. (Orgonaszó zengett a templomabla- kokből.) Felém szaladtak. Megöleltek S mo­solyogtak a ködalakok. (Hangok bimbóztak, szökkentek vi­rágba.) A bohő diáksereg árnykezekkel hívott, integetett. S eltűnt, mint a múltba roskadó jelen. (Elhalt az orgonaszó ... A Jiangok sziromesőként húllottak a földre.) Az emlékek tarka szőnyegén jártam... S a titokzatos hieroglifek között megláttam önmagamat. Megfejtettem a múltak titkait. Egy nagyhajú, borzas kisdiákot láttam, ahogyan a tornaterem ajtója mögött kuksol. A tornateremben a Vitkovics önképző­kör gyűlŐ8ezik. A kisdiák szívdobogva hallgatja a szavalatokat. Nem sokat ért a szóból. De mégis jó ott ácsorogni ... az ajtó előtt Hátha rákerül egyszer a sor. Hátha megérzik, hogy emésztő tüzekben ég! Gon­dolatok harangoznak, rímek forradalma lázadozik a lelkében. Ha behívnák! Ha ott lehetne csak egyetlen egyszer... Egy hideg téli vasárnapon meglepte valaki a kis másodikos gimnazistát. Egy szelíd lelkű tanár űr volt, aki őt Magyarország egy nemzet felé sen orientálddhatiK­Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését V«12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitás vitájá­nak általános tárgyalása van. Daruváry Géza igazságügyminiszter szólal fel először. Január 12 én Györki Imre képviselő akták számszerű idézésé­vel egy főügyészi és igazságügyi minisz­teri rendeletet olvasott föl, melyből állí­tása szerint az tűnik ki, hogy az igazság­ügyminiszter utasítást adott az ügyész­ségnek arra, hogy a gyorsított eljárás so rán, elegendő bizonyítékok híján is, ma­rasztaló Ítéletet kell hozni. Mikor erről tudomást szerzett, utána nézett a dolog­nak. Kijelenti, hogy ilyen és hasonló in­tézkedéseket nem bocsátott ki. Kénytelen Györki Imre kijelentését merő koholmány­nak minősíteni. Az indemnitás első szónok , Lukács György, sajnálattal tapasztalja, hogy eb ben a Házban a szólásszabadságot túlsá­gosan kihasználják. Távolról sem érzi magát feljogosítva arra, hogy a szólás- szabadságot csak egy újjal is érintse, de hazafias kötelessége figyelmeztetni a nem zetgyűlést arra a veszedelemre, amely a szólásszabadság túlságos kímélésében mindenkor keletkezett. Jobb házszabá­lyokra kell áttérni, amely lehetetlenné teszi a szólásszabadsággal való visszaélést. Ez után külügyi kérdésekre tőr át. Sokan vannak, akik a külpolitikának aktivitását követelték. Nem számolnak a mai adott helyzettel. Magyarországnak egy nemzet felé sem lehet orientálódnia. Németország felé sem leh8t, mert a nagy antantnak az a célja, hogy Németországot teljesen el­szigetelje. A hozzá való kapcsolódás tehát, egyenesen veszedelmet jelent ős Magyar- országot azért is büntetik, mert Német­ország szövetségese volt a múltban. Olasz­ország és Románia felé szintén lehetetlen orientálódni. Anglia meg olyan távol van, hogy e mellett nem remélhetünk semmit; Csehország felé teljességgel lehetetlen, mert politikája egyenesen Magyarország megsemmisítésére törekszik. Ma még nem jött el az ideje annak, hogy bárhová is kapcsolódhassunk. Egyenlőre egyebet nem tehet Magyarország, mint a hazugságnak propagandájával szembe állítja az igazság propagandáját. Enyhült a helyzet a Ruhr-vidéken. A sztráj k véget ért. — Svédország a Népszövetség elé viszi a Ruhrvitlek megszállását. Düsseldorf. MTI. Az általános sztrájk­ra szóló parancsnak, a Ruhr-vidék ipari központjában, a munkások nagy többsége nem tett eleget. A vasúti szállítmányok továbbítása rendben folyik. A sztrájkoló alkalmazottak a doríraundi pályaudvaron ős a geiseinben lévő állami bányákban újból megkezdték a munkát. A termelés, néhány bányát leszámítva, az egész Ruhr-meden- cőben rendesen folyik. A sztrájk kitöré­séről sehonpan sem érkezett jelentés. London. MTI. A Ruhr-vidőki meg­szállás ellen tiltakozásul rendezett álta­lános sztrájk teljesen kudarcot vallott ős a Düsseldorfba küldött hivatalos jelentés szerint tegnap végei ért. Brüsszel. MTI. Tegnap miniszterta­nács volt, mely a Ruhr vidék helyzetét tárgyalta. A lapok jelentőse szerint a pénz­ügyminiszter elhatározta, hogy hivatalno­kokat küld a Ruhr vidékre. London. MTI. A jóvátételi bizottság pénteken vitatta meg azt az új francia rendeletet, amelynek értelmében Námetor­a legjobban szerette, aki már régen a temetőben porladozik. — Megfázol, fiam. A hallgatózás nem szép dolog. Erigy haza és tanúlj. Majd meglátom, tudod-e a földrajzot a jövő órán. S egy kicsit meghúzta a kis gimna­zista kócos haját. A földrajz órán a kisdiák «fújta» a leckét. S a tanár úr sokszor megsimogatta. Azontúl minden földrajz órán felelt a kis diák . . Ez a tanár volt Madarász Flóris dr. Önkéntelenül is a tornateremhez siet­tem. Az zárva volt. S egy pillanatra le vettem a kalapomat, vártam, hogy meg­szólítson Madarász tanár űr — Megfázol, fiam. S e percben úgy szerettem volna, ha meghúzza a hajamat. S haza kerget föld­rajzot tanűlni. Eszembe jutott, hogy amire a máso­dikos gimnazista vágyott, most megvalő- súlt. Ä Yitkovics önképzőkör meghívott. Diákos lelkesedéssel futottam föl a lépcsőn, a fizikai előadóterembe. Az előszobában levetettem a kabá tómat. Amikor megfogtam a kilincset, dobogott a szívem, mint másodikos korom ban. Ily nagy kitüntetést én meg nem érdemeltem. Beléptem. Egy fiatal szerzetes-növendék, Kiss Szalár beszélt a haza ifjúságához. Sápadt arcában lelkesen csillogtak a szemek, amikor a hazaszeretetről beszélt. Bárdos József dr., az önképzőkör el­nöke, elém sietett. Lics/cő Ferenc ifjú­sági elnök örvendezve szorított velem kezet. 5 én életemben először voltam iga sán boldog. Szerettem volna a padba ülni, a gye­rekek közé, de annyira meghatott a múlt­ból fölbukkanő kis hallgatőző gimnazista képe, hogy nem voltam ura a szónak. Le ültem Bárdos József dr. mellé. Barankovies József Sík Sándor «Óda a paraszthoz* c. költeményét szavalta el az esztétikus íinom megérzésével. Első fokon fogadták el. Szalay Flóris á «Szük­ségesség Tündérországban» címen felol­vasott egy kis filozófiai tanúimányt. Még moBt is magam előtt látom a rőzsásarcú kis tudóst, amint birkózik az élet és az álom paradoxonjaival. Türk József javaslatára a zsenge- tárba fogadták el az ügyes kis elmefut­tatást. Ezután Lieskó Ferenc ifjúsági elnök újévi beköszöntőt mondott. A szilveszteri harang zengett minden szavában. S a munkás űjesztendőben a szilveszteri ha­rang üzenetét adta át az ifjúságnak. Mert a szilveszteri harang az új esztendő mun kára hívó, figyelmeztető hangja. S nekünk, árva magyaroknak, most kétszeresen so kát kell dolgoznunk. A műsor 7 ik számaként műfordítás szerepalt: «Ea cum tempore» (Cicero). Tompa Béla, a diák zeneszerző bírálta el és Nagy László. Második fokkal jutal­mazták. A?nbrus Dezső, egy eleven, barna szemű diák, Gabányi «Kakasülőn» c. mo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom