Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-04-15 / 85. szám
Ära 25 korona. Eger, 1923. április 15. vasárnap. XL. évf. 85 S2 .... lull in iiwii 111in mm ■■in' I ■■iwiiwir .... B lőfixetésl difik postai szállítással Egg hóra 060 K. — lagged évre 1600 K. Eféu és télévi előfizetést nem fogadónk el. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMBE ( Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda Telefon szám 11. Amerika, amelynek támogatásával az antant megnyerte a háborút, úgy látszik, a rossz lelkiismeret maró kínjai alatt jobb b8lá tósra tér Igaz, hogy kissé késő ez a megbánás, de még most is többet ér a semminél. Különösen a mi szempontunkból. Mi vagyunk érdekelve elsősorban hangulatának megváltozása küszöbén. Az amerikai lapok hirü! adják, hogy Mr. Jakob Tecla és társai La Foletta amerikai szenátornak emlékiratot adtak át evvel a fölirattal: «Felhívás a Magyar- országgal való igazságos elbánás és az európai béke tárgyában.» És ezt a felhívást a nemes szenátor a következő szavakkal terjesztette a szenátus elé: «Még nem olvastam el tüzetesen a magyarok beadványát, de felületes áttekintése is azt a véleményt keltette bennem, hogy érdemes a szenátus figyelmére és arra, hogy a szenátus kinyomassa.» A memorandumnak két igen fontos és érdekes pontja van. Addig nem lesz béke Európában, míg Magyarország régi területét ás közgazdasági jogait vissza nem nyeri. — Ha az amerikai nép és a keresztény civilizáció megteszi kötelességét Magyarország irányában : eléri a békét és igazságot Megcsonkításunk első perce óta han goztatjuk ezt a két igazságot. S az események nekünk adtak igazat! Szomszédaink állig fegyverben ellenünk s a szuronyok hegyével kormányozzák az elrab loH területeket. Lehet-e állandóan így kormányozni országokat ? Lehet-e bilincsben tartani a hazájuk földjéhez, magyarságukhoz ragaszkodó nyugtalan százezreket? Lehet-e az idők végtelenjéig megfosztani egy életrevaló nemzetet az Isten adta tér mészeti kincsektől, amely nélkül tengődés az élete? Lehet-e barbárok martaléka az idők végtelenjéig az a műveltség, amelyet Nyugat védője, a nemes magyar teremtett meg egy évezred alatt? E nagy kérdésekről elmélkednek immár a világos fejű. reális gondolkozású amerikai szenátorok. Döntésük nem lehet kétséges: igazat fognak adni, igazat kell adniok nekünk. De aztán ne álljanak meg az igazság elméleti megadásánál, hanem igyekezzenek is jóvátenni azt a hibát, amelyet a Pénz őfelsége telhetetlen imá datából ellenünk elkövettek. Mi pedig hisszük, hogy a magyar igazság elindult útjára! A szőlősgazdák nem akarnak OKH. üzletrészt jegyezni. Eger, 1923. ápr. 14. Megírtuk, hogy a pénzügyminiszter már folyósította azt a 600 milliós hitelt, amelyet a borukat értékesíteni nem tudó szőlősgazdák számára osztanának kí. A hitel folyósításával a pénzügyminiszter az OKH.-t bízta meg, amely az állam pénzét saját üzletrészeinek elhelyezésére akarja felhasználni. Bizonyos számú üzletrészt jegyeztet azokkal, akik az állami hitelt igénybe akarják venni. Ezt a feltételt elfogadhatatlannak tartják Magyarország szőlősgazdái, azért Budapesten ebben az ügyben f. hő 22-én országos tilíakoző nagygyűlést tartanak. 1 Az arany tollú költő elfelejtett siija. Eger, 1923. árpilis 14. Régen följegyeztük, mint egyik te- i endőnket, hogv Zalár Józsefnek, Heves vármegye aranytollű főjegyzőjének » majd alispánjának, — sírjához emléket állítta tunk. Sajnos, mindig sürgősebb és égető kérdések nyomultak előtérbe így a kegyelet kénytelen volt átengedni az elsőséget, j mert parancsolt az élet szükségessége így halasztódott a mi jámbor szándékunk s már-már azt terveztük, hogy Zalár József halálának 10. évfordulójára , (1924. június 18 ra) gondoskodunk arról, hogy sírja méltó díszt és érdemeinek megfelelő emléket nyerjen. Most azután beleszólt a dologba egy jő lélek: özv. Varró Imréné, aki Zalár Józsefet öregségében 17 éven át gondozta s aki — a maga szegényes özvegyi sorsá ban a — jeltelen sírra ruházta azt a szere tetet, tiszteletet és nagyrabecsülést, amit az élő iránt érzett. Ez a szegény öreg asszony ápolgatta a sírt és vett melléje fejfát, ha a régi elkorhadt; ez a szegény öregasszony hordott reá virágot s búcsú alkalmával és halottak estéjén egy-egy koszorúcskát. Most már özv. Varró Imréné sem bírja. Öreg is, szegény is. Levelet írt tehát Hevesvármegye alispánjához és arra kérte, hogy vegyék gondozás alá a Zalár József sírját, aki 35 évig szolgálta a vármegyét s aki fiatal korában katonája volt szabadságharcunknak. Úgy értesültünk, hogy Isaák Gyula alispán rögtön intézkedett: hozzák rendbe a sírt s kövezzék ki az oldalát. Ezenkívül és egyelőre nagy fakeresztet állítanak a sírhoz emaiiozott névtáblával. Gondoskodnak továbbá erről is, hogy virágos legyen a sírja annak a férfiúnak, aki annyira szeretve a virágokat. * Régi betegsége az emberi léleknek, hogy a mások érdemeit vízfelületre írja, hibáinak jegyzékét pedig nagyon szívesen vési kőbe. Régi bűnünk, hogy a kegyelet nincs meg bennünk kellő mértékben. És . nagy hibája a mai kornak, hogy a múltat : nem becsüli, nem méltányolja, nem ápolja { kellőképen. Talán ezért jutottunk ennyire! I Az Egri Népújság mindig a múlt megbecsülését hirdette a józan haladás mellett. Csak természetes tehát, hogy a Zalár József nagyságának is szívesen hódol, emlékének fenntartását szívesen fölkarolja s így az ő síremlékének ügyét is magáévá teszi. Az a meggyőződésünk, hogy a Zalár József sírjának gondozása lehet a vár - megye hivatalos kötelessége, de a Zalár József síremlékének ügye a magyar társadalom kötelességei közé tartozik Éppen ezért köszönettel vesszük, ha erre bármily csekély anyagi támogatást kapunk is. Megvan a reilny, hogy Magyarország KBlfötdi Kölcsönt Kap. Budapest. Gratz Gusztáv dr., aki a magyar kormány képviseletében részt vett a Népszövetséget támogató hatalmak unió jának legutóbb tartott gazdasági értekez létén, néhány napra Budapestre érkezett s egy újságírónak a következőkben nyilat kozott: — A-kormány azon megállapításának, — hogy a súlyos gazdasági válsággal küzdő országok részére, mint Magyarországnak is, a gazdasági talpraállítás előmozdítására külföldi kölcsönt kell nyújtani, annyiban van gyakorlati jelentősége, — hogy bizonyos hangulatot teremt a népszövetség előtt és hozzájárul annak a felfogásnak a kielégítéséhez, hogy Magyarországot is részesítsék külföldi kölcsönben A m igám I részéről nem tartom lehetetlennek ennek | alapján, hogy Magyarország részesülni fog ; ily kölcsönben és eredménnyel fognak i járni azok a folyamatban lévő kísérletek, ; amelyek ennek elérését célozzák. Minden ! esetr<- a biztosíték kérdése lesz a legne I hezebb. Mindamellett nem tartom lehetet i lennek, hogy az ország súlyos válságos \ helyzetére való tekintettel, a jóvátétel! ; bizottságnál sikerülni fog elérni, hogy a jővátételi bizottság feloldja a békeszerződés értelmében fennálló zálogjog alul azokat az állami jövedelmeket, melyeket a kölcsön ellenében biztosítékul felajánlhatunk. Gárdonyi-Társaság van alakulóban. Eger, 1923. április 14. Gárdonyi Géza az elsőségen Herezeg Ferenccel osztozott meg a Mikszáth Kálmán halála után; a «nagy palóc» ugyanis harmadik osztályosa volt a Jókai örökének. S mikor az egri nagy remete örök j álomra hunyta le szemét: több fővárosi lap egyenesen kötelességévé tette Dobó i városának, hogy Gárdonyi Géza emlékét i irodalmi társaság útján is gondozza. Minden tollforgató ember, aki csak ' itt él közöttünk és velünk, hasonlóképen i gondolkozik. Hiszen ha Kecskemét ilyen ! módon is áldoz Katona József emlékének ; í ha Nyíregyháza — Bessenyey Györgynek, Szatmár — Kölcsey Ferencnek, Debreczen — Csokonainak, Szeged — Dugonics Andrásnak, Pozsony — Toldi Ferencnek, Nagyvárad .— Szigligeti Edének, Temesvár — Arany Jánosnak emlékére tudott alapítani irodalmi társaságot: Eger is van e tekintetben oly erős, hogy képes lesz fenntartani és felvirágoztatni ilyen irodalmi társaságot. Ez a gondolat, állandóan figyeljük, városunknak minden tollforgatő embere és írója előtt nagyon rokonszenves. Érthető ennélfogva, hogy íróink — közöttük Werner Adolf dr., Kriston Endre, Hetényi Gyula dr. Molnár Kálmán dr., Vuoskits Jenő, Torday Ányos dr., Breznay Imre stb. — most már komolyan foglalkoznak a Gárdonyi- Társaság megalapításának gondolatával. Érdeklődéssel várjuk'a fejleményeket.
