Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-03-13 / 58. szám
ára hétköznap 15 kor., vasárnap 20 kor. Eger, 1923. március 13 kedd. XL. évf. 58 *z-W. 1.1 ui, Li u iimiiii iinBrniiii—*i M> iWWiiWBimniHTiim iimnT T-ii | előfizetést dijak postai szállítással Egg hóra 350 K, — «»gged évre 950 K. % ifesz és félévi előfizetést nem fogadunk el. § POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE Szerkesztőség: Eger, Liceum Kiadóhivatal: Líceumi agomd« Telefon szám II. Jogászképzés és a jogakadémiák. Eger, 1928. március 12 Tagadhatatlan, hogy manapság a köz véleményben erős jogászellenes áramlat észlelhető. Valami maradt a levegőben a proletárgondolkozás ős a kommunizmus eszmeköréből, amely a jogászokat impro d«ktiv elemnek tekintette, s valóságos jelszóvá lett, hogy a jogászokat ki kell szorítani sok olyan pozícióból, ahol eddig jogáezi képzettséget kívántak.Hiszem,hogy •nnek a jogászellenes irányadóak is része van a jogrend meglazulásában, s éppen ezért hamarosan el fog következni a kijózanodás, amikor be fogják Játni, hogy ez állami élet és tevékenység átfogó ismeretével birő jogászokra sok olyan he lyen is szükség van, ahol a felületes szem lelő előtt a jogi képzettség fölöslegesnek tűnik föl. Magyarországon nem a jogász sok és nem a jogi főiskolák fö?ös»zámúak, kanem igenis sok a rossz jogász, sok a papiros jogász, sok a jogi diploin; és élet képtelenek a jogi főiskolák, mert mester eégesen ilyenekké tették őket. A hiba oú van, hogy a jogi oktatás mai abszurd rendje lehetetlenné tGszi, hogy a jogi fö iskolák hivatásuknak megfeleljenek. Körülbelül negyedszázad óta meg állás nélkül halad jogi oktatásunk a esőd felé. Ennek kettős oka egyrészt egyetemeink jogi karainak túlzsúfoltsága, más részt a rosszul értelmezett tanszabadság alapján kifejlődött nem tanulási szabadság. Köztudomású, hogy egyetemeink (főkép a budapesti egyetem) jogi karain állandóan olyan számmal iratkoztak be a joghallgatók, amilyen számban azok komolyan kiképezheaők nem voltak. A tantermek a beiratkozott tanulók ötödrészét sem fogadhatták be, a a leglelkiismerete- sebb ős legbuzgóbb tanár se lehetett képes hallgatóinak szorg Imát és előmenetelét ellenőrizni, így aztán hovatovább bekövetkezett az az állapot, hogy az egye térni joghallgatók mind nagyobb százaléka soha se hallgatott előadásokat, soha se kollokvált, s a jogi oktatás a beiratkozott hallgatók túlnyomó többségével szemben a vizsgáztatásra devalválódott. Mikor ez a szerencsétlen irányzat kezdődött, a jogakadémiák: erejük teljes megfeszítésével próbáltak védekezni az ellen, hogy a ragály hozzáju« is áthara pódzék. Az egyetemek jogi karain már dúlt az említett szabadság, a jogakadémiákon még szigorúan keresztülvitték a leckelátogatási és kollokválási kötelezettséget. A küzdelemben azonban a jogakadémiák támogatásra sehol sem találtak, s a züllés hovatovább rajuk is átterjedt. Az a jogász, akinek a jogakadémia tanári kara kellő szorgalom vagy kollokviumok hiánya miatt megtagadta leckekönyvének láttamozásit, a következő félévben az egyetem jogi karára iratkozott be, papiros- jogásszá lett, s míg társai a jogakadémián kénytelenek voltak előadásokra járni, ő vígan élte világát, s rossz példát adva barátainak és társainak, egyre többeket csábított arra, hogy könnyebb végét fogva a dolognak, ők is egyetemi p pirosjogászokká legyenek. Ilyen körülmények között, ha a jogakadémiák nem akartak teljesen elnéptelenedni, kénytelenek voltak egyre többet engedni a szükséges ellenőrzésből, s egyre inkább az egyetemi rendszerhez alkalmaz feodüi, de mindenki tudja, hogy a lecke látogatási szorgalom terén a jogakadémiák hallgatói még most is előtte állanak az egyetemi jogászoknak, mert a tanárok előadásait a jogakadémiákon nemcsak viszonylag, de abszolút számokban is többen hallgatják, mint az egyetemek jogi karain. Kimondom Vertelés nélkül, hogy a jogi oktatásnak hazá dban meghonosodott rendje óriásit vétett a nemzet ifjú ága ellen, mert fokozatosan kiölte belőle a köteiességérzetet, rászoktatta a Kötelességek laza felfogására, s azok nem teljesítésére, Megmételyezte a jövendő Magyar- ország vezeiés5re hivatott ifjúságunknak a főiskolákon tanuló «izinét-virágát. Az a fiatal ember, aki családi köréből vagy a középiskolából magával hozott fejlett kő- telességérzetíel lépte át a főiskola küszöbét, egy ideig még ellenállott a csábításnak, egy ideig még teljesítette kötelességeit, de — korzőzni mégis csak kellemesebb, mint jogfilozófiát hallgatni — hovatovább rá ragadt szabados társainak rossz példája, s a métely egyre terjedt. A jógákadémiák tanári karai — köztük nem utolsó sorban az egri jogakadémia tanári kara — Mtar jesztésekkei ostromolták a közoktatásügyi kormányt, kérve a jogi oktatás komoly ságának és fegyelmének biztosítását, — de hiába. A szomorú eredmény nem maradt el. Lezüllött főiskolákból züllött intelligencia került ki, amelynek gerinctelenemge és komolytalansága nem utolsó oua volt annak, hogy Magyarország a forradalmak és kommunizmus posványába oly mélyen belfesülyedt. A romlást betetőzték a kultuszminisztérium ama rendeletéi, amelyek a háború ban résztvett ifjakat a jogi tanulmányok térén adott kedvezményekkel igyekeztek kárpótolni. Most már igazán gyárilag kó szültek a jogi diplomák, s komoly jogász- képzésről nem lehetett szó. Valóban sok lett a jogi diploma, egyre szaporodtak a papirosjogászok, s egyre kevesebb képzett jogászt adtak át az életnek a jogi főiskolák. Ha tehát az ország szükséglete és a jogvégzettek száma között nincs helyes arány, ha a jogvégzettek nagy számát az ország elhelyezni és ellátni nem képes, ha a iogászság további szaporodása az országot szellemi prolotársággal fenyegeti, akkor b. e. Samassa érsek szavaival ismételjük, hogy a mutatkozó aránytalanság nem a jogakadémiáknak rovandó fel, és a szomorú tünet oka nem a jogakadémiák számában? hanem inkább máB körülmények összehatásában, legelső sorban a jogi oktatás mai abszurd rendjében keresendő. Ezt a rendszert gyökeresen reformálni kell, s ez a reform már nem is kés bet sokáig. A jogi oktatás komolyságát vissza kell állítani. Ha majd megszűnik a papirosjogászsdg intézménye, ha majd minden jogász, hogy diplomához jusson, kénytelen lesz előadásokat hallgatni, « előmeneteléről időnkint beszámolni, ha majd az egyetemek jogi karaira nem irat kozhatik be több joghallgató, mint amennyinek tisztességes kiképzése biztosítható, akkor azt fogjuk látni, hogy Magyáror- orezágon jogi főiskolákban nem felesleg, hanem, hiány mutatkozik; azt fogjuk látni, hogy létező főiskoláink alig képesek a nyi jogvégzett embert produkálni, amennyi a közfunkciók ellátására szükséges. Akkor majd nem lesz feles számú jogi diploma, hanem lesz annyi jól képzett és kötelesaég- ségteljesítéshez szoktatott valódi jogász, amennyire az országnak feltétlenül szüksége van. A jogi oktatás alig halasztható reformját a jogakadémiák megszüntetése esetén bajos lesz kielégítően megvalósítani, mert négy egyetem jogi karai nem elegendők arra, hogy a papirosjogászsdg megszüntetése esetén kellő számú jól képzelt jogászt neveljenek. Habár tehát a jogakadémiák éppen úgy , mint az egyetemi jogi karok is, a jogi oktatás mai rendje mellett rendeltetésüknek meg nem felelhetnek, — a b jón segíteni nem a jog kédémiák megszüntetésével, hanem egyedül a jogi ok tatás abszurd rendjének mielőbbi gyökeres megreformálásával lehet. Sőt üdvös reform csakis az életképes jogakadémiák további f-ntartása és továbbfejlesztése mellett jöhet létre, ha t. i. azok teljes jogú, vagyis a szigorlatoztalak jogával is felruházott jogi karokká alakíttatnak át. Dr. M. K. «Hiszek egv Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.*
