Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-25 / 166. szám
Egri Jlépujjág äSSisfttiti 4í5»k fvtíai ssállitás**! U§é«s és félévi »léttxctésf búb fofiwénnk at &«HBS«d éwc 200 £. — Xgg hér* 70 X. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztői BREZNAT IMRE. SsftgkessteségTvges, License* KlaióMvaSili Licennsi agoiBiai feléfes tzáts 11. ÉgycseK «5 a társadalom harca a drágasággal. — Irta; Dr. Eger, 1922; július 24. A legnagyobb hadvezér is tehetetlen és nem győzhet, ha hadserege fegyelmezetlen. A kormány intézkedései is meddők maradnak, ha a polgárok maguk nem teszik meg a maguk kötelességét. Az olasz miniszterelnök, Nitii, mondja — de minden gondolkodó ember érzi, magam is írtam két évvel ezelőtt cikket róla —, hogy a világon a háború a legnagyobb devalvációt az erkölcs terén okozta. Valahogy az emberiségnek elveszett a morális érzéke. A napóleoni háborúk után szintén nehéz és kegyetlen volt a világ sora, de akkor a polgári egysze rűség és otthoniasság szelleme lett irányadó mindenütt a társadalomban. Ez a kor hagyta reánk a Biedermeier irányt, dédanyáink levendula illatú egyszerűségével. Meg is gyógyult a 20 esztendeig dúló vi. lágháborúk után az a kor tíz év leforgása alatt, mert az a kor — takarékoskodott és dolgozott. . De most, a nagy világégés után, mintha haláltáncot járna ez a szenvedő társadalom. Soha annyit nem mulattak az emberek, mint ebben a nagy drágaságban. A fényűzés az őrülettel határos. A tobzódás üli ma orgiáit városokban és falvakban egyaránt. A munka gyümölcsét, a pénzt, nem becsülik; hallatlan pazarlással szórják, mert nem is munkával szerezték, hanem a konjunktúrák kihasználásával, valuta-spekulációval, mások kizsákmányolásával. Az önzés, a könnyen való meggazdagodási vágy, a léha élvezet nem is veszi őszre, de nem is számol a társadalomnak éhező, rongyos, napi gondokkal tépelődő részével, melyet iszonyú szenvedélyek fűtenek. Pedig volt már elrettentő példa a háború után, a forradalmakban. Akik a háborúban szenvedtek — rettentő leckét adtak az itthonmaradottaknak — a dőzsölök, a panamázók, a hadimilliomosok, a szenvedések alól «fölmentettek» miatt. Ez a fentebb vázolt szellem is oka a drágaságnak. Ha nem változik meg, hiába tesz a kormány a drágaság letörésére drákói intézkedéseket. Ezt a szellemet kell letörni mindenkinek a maga környezetében; elsősorban persze önmagában. Az önzést vissza kell taposni természetünk legeirejtettebb zugába; a takarékosságot kell bevinni a magánháztartásba; az egyszerűségnek kell uralkodnia az élet minden megnyilvánulásában. Ha a kormány a mi cikkeink kivitele érdekében nem tilthatja ki magas vámokkal a selymet, a fényűzési cikkeket: minden családnak vámsorompót kell fölállítania saját Nagy János. — küszöbén, mert minden idegenből származó fónyűzősi cikk vásárlásával az állam fizetési mérlegét rontják s ezzel a drágaságot fokozzák. Meg kellene elégednünk az itthon szőtt vászonnal, szövettel, a hazai föld fűszerével. Azt a rossz pénzt pedig meg kellene becsülnie annak, akinek van; ne dobálja haszontalan élvezetre, ne játsszék vele valutásdit, arbitrázsdit; ne alakítsanak vele tranzit-, export-import részvénytársaságokat, melyekben csak spekulálni lehet és munka nélkül könnyen meggazdagodni; hanem fektessék termelőmunkába, hasznos vállalatokba, melyekben az itthon termelt nyersanyagot feldolgozhatják a magyar ipar számára. Ezzel munkát és megélhetést adnak a szegény népnek is, a nemzeti vagyont is növelik, a kivitelt is fokozzák, az állam fizetési mérlegét is egyensúlyba hozzák és így a drágaságot csökkentik. Ez lenne ma a nagybirtokosoknak, a bankoknak, a pénzembereknek nemzetük jövője iránt a legszentebb kötelessége. Ne fektessék a nagypénzű emberek pénzüket árúk felhalmozásába. Evvel a keresletet fokozzák és vele a drágaságot emelik. Ha az együgyű falusi gazdasszony kőt zongorát is vett leányának, hogy inkább kőt zongora legyen a szobában, mint a szalmazsákba már nem férő rossz pénz : ez még az együgyűség miatt megbocsátható. De a pincékben és kamrákban, idegen raktárakban felhalmozott árúkba dög- lesztett rossz pénz, várva a konjunkturális föltámadást, — a társadalom megélhetése ellen elkövetett gaztett. Az egyesnek és az egész társadalomnak a drágaság ellen evvel a programmal, ebben a szellemben kell fölvennie a harcot, így célt érhet, de különben előbb, vagy utóbb, de — belepusztul. Eger is indítson akciót Eger, 1922. július 24. ... Az egri fogyasztó közönség mintha belefásult volna az örökös panaszkodásba ! Olyan egykedvűen szomorú napokat élünk, hogy elhallgat még a nyomorúság is! Pedig valahogy le kellene törni a drágaságot, mert a szegényebb néposztály maholnap üres kosarakkal tér haza a piacról. Budapesten, az ország fővárosában, de a nagyobb városokban is, mint pél- dáúl Miskolczon, Debreczenbsn, Nyíregyházán, sokkal olcsóbb a zöldségféle, mint Egerben. Erre sokan azt mondják, hogy ez természetes, meri nagy a felhozatal. Eger azonban termelő város, felhozatalra nincs szüksége, szállítási költséget nem fizet s mégis mindent drágábban ad, mint az említett városok piacEfi s ez már sem- miesetre sem mondható természetes, egészséges tünetnek. A főváros élelmiszer-üzemet állított fel, hogy a kispénzű lakosságot jutányos áron zöldségfélékkel, kenyérrel, hússal láthassa el. Ha jól emlékszünk, tavaly a tanács indítványt terjesztett a képviselőtestület elé, melyben egy hatósági árúcsarnok építősét javasolta. Elften az árúcsarnokban hatósági húst, zöldséget árúltak volna. A képviselők eg'y-kettőre levétették a napirendről ezt a kérdést, mert egy kis réteg érdekkörét sértette volna a hatósági konkurencia. így járt a Hecser féle javaslat is, mely sertéshizlaló létesítését szorgalmazta. Égy kettőre sutba került ez a terv a drágaság letörésére. is. S ugyanakkor nem vették figyolembe azt, hogy a hatósági üzem felállítását legalább is huszonötezer kispénzű tisztviselő, földműves-napszámos, munkás és kisiparos megélhetése követeli. Ehhez nem kell magyarázatot fűzni! Eger képviselőtestülete még most is ott tart, hogy nem a város egyetemének sorsát tartja szem előtt, hanem az érdekcsoportokét. Az idők alaposan rácáfolnak erre a balfelé hajló politikára. A vidéki városok, sőt a falvak is, megmozdúltak már, hogy letörjék a drágaságot. Örömmel állapítjuk meg, hogy a kisgazdák áldozatkészen támogatják ezt a nemes törekvést. Egy évvel ezelőtt 6—900 korona volt egy q búza, ma 6000—6300 korona. A kormány kivette az ellátatlanok kategóriájából az ipari munkásokat és nincsenek az ellátatlanok között a napszámosok, a földműves napszámosok sem. A 6000 koro nás búza a télen legalább is 8—9000 korona lesz, a tavaszra pedig még csak gondolni se merünk. Ilyen viszonyok között magának a városnak kell segítenie a helyzeten és támogatnia a kormányt a drágaság ellen folytatott küzdelemben. Kecskemét, Debreczen s a Hajdú Ságban több község gazdaközönsége moz galmat indított, hogy a szegényebb nép osztályokat mérsékelt árú gabonával lát hassa el. Érzik a tél közeledő rémét az aggasztó kenyérkérdést s mindenlehe tőt elkövetnek, hogy illően fogadhassák a i
