Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-19 / 161. szám
Ära hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 ä. íijsfe p©*Ssi ssállit&Mil %ÉBS is Séléví «Idllstlis« nem fogadónk ti Ptggtd évra 200 K. — Egy kért 70 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Sseikentfiiégi Eget, Líceum, üadéklvatal i Líceumi sgoclsi felafott mim li. s szervezni azt a társadalmat, mely leginkább — valljuk meg — a saját hibánkból volt kitéve a romboló destrukciónak. Ez lesz az az erő, amely valóra váltja a zászlóanya óhajtását. Légy résen lélekben, hogy a kisértések nehéz óráiban is követni tudjátok lelkiismeretetek szavát...» Igen, a cserkészlelkiismeret, a hazafiúi lelkiismeret szavát tudják majd követni a nádasdi cserkészmunkások. Nagy dolog ez, amelynek eredményei beláthatatlanok. Csak gondoljunk a gyermeknek a szülőkre való hatására ! Gondoljunk olyan munkástársadalomra, mely a cserkészet nemes törvényének szellemében nő fel, él ős dolgozik a magyar integritásért, a magyar haza boldogulásáért. Ez a legmegbecsülhetetlenebb, a legértékesebb a magyar nemzet szempontjából a borsodnádasdi cserkészünnepben. A jáVItltcl (llett tiltaHoziH mindéit erkölcsi étzés. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését Gaal Gaszton 10 órakor nyitotta meg. Az elnök jelenti, hogy a házszabályok értelmében 50-nél több képviselő indítványt terjesztett be, hogy a Ház az indemnitási javaslatra mondja ki a sürgősséget. Az indemnitási vita folytatólagos tárgyalásánál elsőnek Heinrich Ferenc szólal fel. Amíg a békeszerződős nem kerül revízió alá, addig gazdasági életünkben sehol sem állhatnak helyre 2. normális viszonyok. Másik gátló jelenség a jóvátételtől való félelem, amely megakadályozza a termelő munka megindúlását. A jóvátétel ellen tiltakozik minden erkölcsi érzés. Úgy érezzük, hogy nem vagyunk bűnösek a háborúért, mert csak védelmi harcot folytattunk és csak kötelességünket teljesítettük a haza, a király ős önmagunk iránt. Nemcsak erkölcsileg, de gazdaságilag is lehetetlenség ettől a kifosztott országtól jóvátételt követelni. Felhívja a külügyi kormányt arra, hogy igyekezzék ezt az igazságtalanságot megszüntetni A kormány I iránt bizalommal viseltetik ős így az ín- I demnitási javaslatot elfogadja. Utána Szeder Ferenc szólal föl. Foglalkozik a földbirtokreform kérdésével. Helyzetünk rosszabbodott azáltal, hogy az országot megcsonkították, mert az elrabolt területeken nem volt annyi nagybirtok, mint a megmaradt területen. Határozati javaslatot nyújt be, mely lehetővé teszi az 1920. évi 36. törvénycikk gyorsabb ütemben való végrehajtását. A szakminiszterek 3 hónapon belül tartoznak jelentéseiket beterjeszteni. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a földbirtok reform végrehajtását. (Elnök 5 perc szünetet rendel el.) Szünet után Szeder folytatja beszédét. A munka és munkaidő szabályozását kívánja. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy 3 hónapon balül terjgsz- szen elő törvényjavaslatot a mezőgazda- sági munkások bőrmegállapító bizottságának létesítéséről és megalakulásáról. (Az ülés tart.) Légy résen! Eger, 1922. július 18. Mióta a cserkészet hatalmas jellemképző erejét fölismerték, az európai államokban egyre nő a cserkész szervezetek száma. Bennünket, akiket szinte mindenkor megbűvölt nyugat minden újítása és mozgalma, úgy, hogy szinte majmoltuk mindazt, ami nyugati: — csodálatosképen nem nagyon érdekelt kezdetben a cserkészeszme. Azért, mert helyes volt, nemes volt, jő volt. A rosszat, az erkölcstelent, a ferdét, a helytelent jobban átveszi, utánozza (sőt hajlamos erre) a magyar lőlek. A cserkészeszme a nagy háborúk és forradalmakig szinte csak tengődött nálunk. A trianoni békének, az ország fel- darabolásának, magyar lelkek meghason- lásának kellett jönnie, hogy a cserkészet a méltán megérdemelt piedesztáljára jusson. Sajnos, úgy vagyunk Nagymagyar- ország sorsát illetően, hogy a jövendő megalapozásához tabula rasat kell csinálnunk. A magyar társadalom beteg, tengődik az utolsó évtized óriási megrázkódtatásai után. El kell pusztulnia, ki kell halnia ennek, hogy helyet adjon egy olyan jövendő generációnak, mely hitet vall, élni és halni tud hazájáért s nem adja föl soha többé azoKat a nemzetfönntartó eszméket, amelyeken az ezeréves keresztény Magyarország nyugszik ; maly becsületes törekvéssel dolgozni tud s csak az emberbaráti szeretet, a hazája érdeke diktálja tetteit. Ilyen nevelést kell, hogy adjanak a nemzet jobbjai a fiatal generációnak, minden társadalmi rétegben egyformán, nem nézve arra, hogy mivel, ésszel-e, vagy kézzel munkálja a nemzet üdvét. A cserkészet, amelynek gyönyörű alkotmánya kétségtelenül biztosítja jövendő nagy céljaink elérését, — jöhet itt az iskolai nevelésen kívül legelsősorban számításba. És ennek a nevelésnek ott kell a legerősebb hatásokat kifejteni, ahol legnagyobb volt a baj, ahol a múltban leginkább eltolódtak azok az eszmék, amelyek sokat szenvedett hazánkat — annyi balszerencse között is — szilárdan fenntartották. Ezt láttuk Borsodnádaedon, hol a gyártelep kulturális életének intézői az iparostanoncok és elemi iskolások között szervezték meg a cserkészetet, mely már működik is áldásosán, reményre jogosí- tőan. Quirin József gyárigazgató ünnepi beszéde keretében,, a zászló alatt meghatott lélekkel jelentette ki, hogy annyi megpróbáltatás után van erőnk megmutatni azt, hogy élünk. Ez a varázslatos erő benne van a cserkészetben, ez fogja átalakítani, újjáJugoszláviai magyarok kálváriája. Egy kiutasított úriember élményei. Eger, 1922. július 18. Bajai tudósítónk írja: Egy intelligens úriember bajai körökben (a nevét elhallgatjuk) Jugoszláviából való kiutasításának történetét a következőkben mondotta el: — Szombatról vasárnapra virradó éjszakán három órakor fölvertek az álmomból. Két detektív és egy rendőr jelent meg nálam. Ezek fölszólítottak, hogy azonnal öltözködjem föl és kövessem őket. Arra a kérdésemre, hogyan menjek ős miért visznek el éjnek idején, röviden csak az volt a válasz, hogy ne kérdezősködjem, hanem kövessem őket. Bevittek a rendőrség épületébe, ahol már vagy százhúszan voltak együtt. Csupa gazdag ember: malomigazgatók, banktisztviselők, iparosok, kereskedők, orvosok stb., mind magyar anyanyelvűek. Az egész társaság tauácstalanúl ődön- gött. Senki sem tudta, miért hozták oda, mi a bűnük? Az emberek izgatottan kérdezték egymástól, hogy mi történt. Senki sem tudott felvilágosítást adni. Kora reggel bejött hozzám egy rendőr. Elvitt magával a vasúti állomásra. Beültetett egy vasúti kocsiba. Kérdeztem, hová visznek ? Nem adtak felvilágosítást. Hosszabb utazás után kiszálltunk egy állomáson. Szülővárosom volt. Bevittek a rendőrségre. Egy órai várakozás után az engem kísérő rendőr kijelentette, hogy nem találja ott azt, akit keres. Ismét a vonathoz kísért. Visszautaztunk kiindúló állomásunkra, a- hol az éjszaka összeszedett emberek, asz- szonyok, gyermekek még együtt voltak. Rövid ott-tartőzkodás után kivittek az egész társaságot a vasúti állomásra. Marha-szállító kocsikba raktak be bennünket. Megindúlt velünk a vonat s a legközelebbi határ-állomáson egyszerűen átlökték
