Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-06 / 177. szám
Ära 5 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egy bóra 120 K, Ézsau kezei. Eger, 1922. augusztus 5. Tegnapelőtt volt három esztendeje annak, hogy megbukott a proletárdikta túra e a Peidl Gyula korra ányalakítő kísérletét Friedrich Istvánok lehetetlenné tették. Sajátságos véletlen folytán ekkor került tárgyalásra a nemzetgyűlésen az a kényes kérdés : ki hívta be és ki marasztalta itt a románokat. És e tárgyalással kapcsolatban minden elfogulatlan ember megállapíthatja, hogy a vörös-szekfűs honatyák eddigi szereplése színjátszás volt. A szó ugyan eddig a Jákob szava volt, de a kezek Ézsau kezei . . •. Ez immár teljes bizonyossággal tűnt ki. Ámítás volt az, mikor a nemzeti esz mékkel kacérkodtak. Ámítás volt, mikor a kommunizmust nagy hangon elitélték; mikor egyik másik azt hirdette, hogy gyűlöli a kommünt. Ámítás volt, mikor nemzetköziségüket tagadták; mikor segítő kezet ajánlottak az országépítő munkához. Ámítás volt, mikor azt hangoztatták, hogy a polgári pártokkal kezet fogva akarnak dolgozni. Mind csupa taktika, csupa széptevés. Tisztán azért, hogy elmondhassák : íme, nem rajtunk múlt a békés, a megértő munka. Mi akartuk, de nem kellettünk. Mi egy utón akartunk járni veletek, de ti ellenünk fordultatok. . . . Az a leleplezés, amelyből kitűnt, hogy a 25 szociáldemokrata képviselő közül 12 a szovjet-csillag jegyében hivatalosan dolgozott: meglepetésszerűen árúitatta el velők, hogy ők a régiek maradtak. Ellenségei a hazának, a hitnek, a tekintélynek, a polgári társadalomnak, a mai rendnek. Fékevesztetten éljenezték azokat a társaiEger, 1922. augusztus 6. vasárnap XXXIX. évf 177. sz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztőt BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. kát, akik részesek voltak a proletár-kormányzásban. Ünnepelték : Farkas Istvánt, Jászai Samut, Knaller Győzőt, Miákics Ferencet, Peyer Károlyt, Propper Sándort, Kitajka Lajost, Reisinger Ferencet, Rőt- henstein Mórt, Sütő Józsefet, Györki Imrét és Vanczák Jánost, mint a szovjetház tagjait. Ünnepelték abban az országházban, amelynek pincéje annyi mártiromsá- got látott az ő elvtársaik jóvoltából. — Az álarc lehullott. Most már az a liberális tömeg és az a munkás társadalom is láthatja, amelynek akaratából ott ülnek a nemzetgyűlésen. Minden kétség elmúlhatott, hogy ők szembehelyezkednek azokkal, akik Magyarországot újra föl akarják építeni — a a régi, az erős fundamentumokra : a kereszténységre és a magyar nemzeti szellemre. Nemcsak szembe helyezkednek azokkal, kik ebben az irányban becsületesen fáradoznak, hanem fanatikus gyűlölettel dolgoznak is mindenki és minden ellen, ha ezt akarja, ha erre törekszik. Minket egy percre sem vezetett félre a Jákob szava. Mi folyton ott sejtettük az Ézsau kezeit. Most már azonban — három évvel a diktatúra bukása után — mindenki láthatja. És gondolkozhatik azon: milyen hamar felejt, milyen hamar megbocsát az a jó, becsületes magyar szív. Pedig azt a becsületes magyar szívet ismét célpontul tűzte ki a Kun Béla kenyeres cimboráinak rohamkése, az Ézsau keze. Megrendszabályozzák a terménytőzsdét. .Ifliért nincs búza a piacon? — Külföldi búzát vásároljon az állam. — Nagy János dr. javaslatai a 33 as bizottságban. Eger, 1922. augusztus 5. Az Egri Népújság munkatársa ma délután fölkereste dr. Nagy Jánost, Eger város nemzetgyűlési képviselőjét, hogy a drágaság letörésére alakult 33-as bizottság munkájáról (tekintettel arr s, hogy a lapok nem elég részletességgel és hűséggel foglalkoztak vele s a képviselő javaslatairól nem szerezhettünk tudomást) felvilagosí tást szerezzen. Nagy János dr. készségesen tájékoztatta munkatársunkat, akinek első kérdése az volt, hogy mit határozott a 33-as bizottság a búzára vonatkozóan ? Nagy János dr.: Szívesen válaszolok. Elhiszem, hogy javaslataimról nem tudnak, mert én nem szoktam egy-egy beszéd után az újságírókhoz kísietni a folyosóra és népszerűségi viszketegbőj — nyilatkozni. A köznek dolgozom. Tehát, hogy a dologra térjünk : a kenyérmagvak kérdésével már végzett a 33-as bizottság, mely előzetesen meghallgatta a gabona- tőzsde képviselőit. Legutóbb Wolf Károly felszólalása után beszéltem s rámutattam azokra a hiányokra, amelyeket Wolf is hangoztatott. — Rámutattam arra, hogy az újságok a búzának nem a tőzsde hivat dós jegyzését hozzák. A lapokban a jegyzések aszerint igazodnsk, amint azt egyes csoportok érdeke kívánja. Azt határoztuk, hogy ezentúl az újságok kötelesek a hivatalos bőr ze jegyzéseket közölni. Egy másik visszaélés az, hogy a börzén sokan nem jelentik be a jegyzéseket. Azt javasoltük, hogy A Szent Ferenc-rendiek temploma. v. Utoljára hagytam a Ferencrendiek nagy Úrmutatóját, azért, hogy külön kiemeljem, mert valódi remekmű és ami fő, magyar mestertől való. Megszerzése egy derék egri polgárnak volt köszönhető s Eger múltjának szempontjából érdekes adatokkal van vonatkozásban. A Ferencrendiek házi történetében az alapítványok fejezete alatt lehet olvasni arról, hogy Lóczi Mihály városi szenátor és «syndicus apostolicus», azaz a rendház jogtanácsosa, 1751. május 23-án kelt végrendeletében, milyen nagylelkűen intézkedett a rend és temploma javára. Az első pontban Lóczi Mihály szenátor meghagyja, hogy «...a piac tájékán Nemes Vitézlő Sághy Mihály uram és Peth'ó Jánosné szomszédságában» levő háza eladatván, annak árából a Ferencrendiek 400 ftot kapjanak misealapítványra és 300 ftot a templom építésére. Hol van és áll-e még a Lóczi szenátor volt háza? Az egyik szomszédja volt Sághy Mihály, Dormánd földesura és Hevesvármegyének volt nagytekintélyű alispánja, később a hétszemélyes tábla elnöke. Azon a telken, ahol ő lakott, az utcai szárnyat nem ő, hanem a fia, Ignác építtette s az ma is áll a Kállay Zoltán- utca 21. szám alatt. Külseje megváltozott, mert az ablakait megnagyobbították újabban. A rococo szemöldökös/kőbőj faragott ablakkereteket az udvari homlok- ! zatba falazták. Lépcsőházában a szintén | faragott kőből való, szép barokk korlát | is megvan még. A ház mostani tulajdo- I nosa — Steinhäuser — keretbe foglalva őrzi ; az 1859-ben épült új rész alapozásakor ! felszínre került érdekes, selyemkelmére | festett okiratot, mely szerint «Ignatius I Sághy de Dormándháza 1778»-ban építtette az utcai szárnyat. Ő maga a képen baloldalt, imazsámolyon térdepel kék dolmányos ruhában és balkezében felajánlja lángoló szivét a felhőkön lebegő s a kis Jézust karján tartó Szűz Máriának. Jobb- ! oldalt pedig a család címere van: fehér j lovon nyargaló veres ruhás vitéz, kivont I kardjára feltűzött török fejjel. Az udvari szárny nehány évtizeddel régibb és még Sághy Mihály idejéből való lehet. A földszinten vaskos pilléreken, az j emeleten karcsú toskán-rendszerű oszlopo- ! kon laposan ívelt, nyitott és csak újab- ban beüvegezett árkádok, a hozzájok csat- I lakozó cseh boltozat-szakaszokkal igen ! előkelő jellegű folyosókat alkotnak, me- | lyek Egerben a XVIII. században épült ! úri házak udvarain szinte tipikusak és a régi magyar falusi kastélyoknak hasonló példáira emlékeztetnek. A következő két ház már újabban épült s így kétségtelen, hogy a másik szomszédnak, Peth'ó Jánosnak, de magának Lóczi Mihály szenátor uramnak háza is eltűnt a föld színéről.*) Végrendeletének negyedik pontja szó- szerint így hangzik: «Az Hajdúhegyen Verbaj József úr szomszédságában levő *) A kérdéses Lóczi-féle ház, szinte teljes bizonyossággal, az volt, amely a mai Kereskedelmi Részvénytársaság helyén állott s legutóbb a Polacsek Hermann kereskedő tulajdona volt. Régi szabású, egyemeletes- ház, aránylag kis ablakokkal, egész egyszerű stílben. Ez a ház azonban a múlt század 60-as éveiben kibővült a Lyceum felé, amennyiben a PethS Jánosné egykori földszintes kis házát is megvette Polacsek Hermann egy szappanostól s végig emeletre hú- zatta, a telek egész hosszában. Szeri.
