Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-06 / 177. szám
2 mm népújság 1922. augusztus 6. tam arra, hogy a közönség nagy tévedésben van, amikor felül az ellenzéki politikusok és lapok ugratásainak, miszerint a drágaságnak a kormány az oka. A drágaság okát a külföldön keressük: amikor Franciaország azzal fenyegetőzött, hogy elkobozza az elszászi németek birtokát, ha a német kormány nem fizeti meg a jóvátételt, lezuhant a márka, vele esett a korona is. — Mit várhatunk a jövőtől ? — A kormány mindent megtesz és a legerősebb rendszabályok alkalmazású tói sem riad vissza, hogy az ország népét megmentse. Minden attól függ: tud-e áldozni a vagyonos lakosság; fel tudja-e áldozni vagyona egyik felét, hogy a másikat megmentse. Egyszóval: áldozni kell! A közönséget nyugtassa meg: a kormány résen van. Magyarországot kivezetik a gazdasági romlásból. Az a mondanivalóm van még, hogy a fölösleges liszt kivitele nem idéz elő drágulást, mert minden q liszt után 55 kg. búza kiviteli illetéket kell fizetni. Tehát az exportőr maga alatt vágja a fát, ha drágít. Ha ezt nem tenné a kormány, akkor a belföldi búza eléri a világparitást és annyiba fog korülni, mint Svájcban, ahol 13.000 K egy q búza (45 arany frank). A valuta-krízis hullámverése Egerben. 18.000 korona egy ruha. - 50 kg. sót vásárolt egy szegény földműves. — Vételroham. — A közönség maga idézi elő a drágaságot Eger, 1922. augusztus 5. A budapesti valutapánik hullámverését Egerben is lehetett érezni. Tegnap, f. hő 4-ikén, az árak egyik kereskedőnél körülbelül 30 -45 %-kal, másiknál 25%-kal drágultak. A vételkedv ennek ellenére nem csökkent A kereslet fokozódott. Különösen sok falusi vásárolt. Volt eset, hogy a kereskedő hallatlanul magas összeget mon dott, mert meg akarta menteni raktáron lévő árúját, melynek a beszerzése napről- napra nagyobb nehézségbe ütközik, külö nősen akkor, ha importcikkről van szó. Jellemző, hogy a falusiak a legmagasabb áraktól sem riadnak vissza : egy öltözet ruha, mely f. hő 3 án még csak tizenkétezer K volt, tizennyolcezer ért cserélt gazdát. A csizma ára 3500—4000 koronáról felszökött 6—7000 koronára. Megrendelésre tegnap már 8500 koronáért vállaltak csíz mát. Ugyanezt az árszökkenést mutatja minden textil- és kézmű-árú, sőt a fűszer , csemege- és a gyarmatárúk is. Huszonnégy órával ezelőtt a rizskása kilója a Hangya-Szövetkezetben 190 K, fé nvezeít rizskása 230 K. volt (üzletekben 2Ö0—250); a bors kilója 640 K, köménymag 920 K, (békében 80 fillérbe, legfeljebb egy koronába került kilója); a sz9recsen dió kilója 2100 K, vanília kilója 10,000 K, vanília (Bourbon) 16000 K, kávé minőség szi-rint 800—1500 korona között váltakozott Ezek az árúk — amint a Han gya-kirendeltségigazg stójától, Czmőr Sándortól értesültünk — vaggoniételekben is 60—100 % al emelkedtek. A detail kereskedők egyelőre nem tudtak pontosan kalkulálni és az árúkhoz 25, 30, 35 °/o-os felárat számítottak, néha többet is. A kereslet azonban egyáltalán nem csökkent. Az utóbbi napokban különösen nagy volt a vételkedv. Egy szegény falusi parasztember például 50 kilogramm sót vásárolt. Megkérdezték tőle, hogy mit csinál avval a sok sóval!? Azt felelte, hogy majd elfogy egyszer. Úgyis drágább lett minden. Legalább nem hever a pénze. A hevesmegyei falvak Hangya-szövetkezetei s általában a lakosság, a pénz ! rohamos értékcsökkenésének megindűlá sakor, nyakra-főre vásároltak a központi j Hangya-kirendeltségben s a kereskedósek- í ben. Sokszor nem is tudták, mit vesznek, | csak rámutattak az árúcsomagokra: — Mi az ára? Pakkolja be! Munkatársunk megtekintette a Hangya kirendeltség árúra ktára it. Pár héttel ezelőtt tömve voltak árúkkal, most, különösen a textil-, kézrnűárú-, díszműárú és fűszer osztály, csaknem üres De fővárosi kereskedésekben is tapasztalták ezt a vé telrohamot. Czmőr Sándor, a Hangya egri kirendeltségének igazgatója, úgy nyilatkozott, hogy a drágaságot maga a fogyasztó-kö zöuség idézi elő. Ha egy kis valuta-hullámzást tapasztal, nyakra-főre vásárolja a portékát, (még akkor is, ha nincsen szűk sége rá,) melyet azután csak 50—60°/o os áremelkedéssel lehet újból beszerezni. Vannak olyanok, akik az így összevásárolt árúkkal láncolnak. Persze, a mohó keres let mindig csömörrel jár: újabb drágasá- j gi hullámmal. Ha a közönség fegyelmez- j né magát s kritikus időkben tartózkodnék j a vásárlásoktól, lényegesen segítene a I drágaságon. ezeket zárják ki a börzéről. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy egyugyanaz a búza- mennyiség több láncos kezén megfordul s ezáltal előidézik a drágulást. Ebből következik azután, hogy ötezer vaggon búza szabályozza 55,000 vaggon búzának eladási árát. Javrsolták, hogy a börzén 50 vaggonnál kisebb tételekben ne engedjék meg a jegyzést, nehogy az apróbb, csipp csupp tételek fölszöktessék a búza árát. Ehhez a javaslathoz hozzájárultam, sőt tovább mentem, a terménytőzsde szakértőjének előadásából megállapítottam, hogy mi az oka a bűzahiánynak. — Tíz millió métermázsával kevesebb a termés, mint tavaly. Két héttel eltolódott az aratás, valamint a cséplés is. Ezért nincsen még búza a piacon, másrészt a gazdák óvatosak. Nem potyázzák el a búzát, mint tavaly ősszel, amikor a kereskedők 800—1200 koronájával vásárolták össze és fölverték az árát 3 — 4000 koronára. Nincsenek szűkében a pénznek, nem nagyon sietnek a piacra. Azért nem kell aggódni. Az üzletekben elegendő mennyiségű liszt lesz. Az állam 2 és fél millió métermázsa búzát vesz az ellátatlanok számára. A gyárak, ipartelepek, mivel az ipari munkásokat kivették az ellátatlanok kataszteréből, rávetették magukat a búza-piacra. Háromszor annyi malmunk van, mint amennyi a búza megőrléséhez szükséges. A malmok tehát vásárolnak, hogy őrölni valójuk legyen. Világos tehát a nagy kereslet és a csekély kínálat. Emiatt drága a búza. — Hogyan lehetne piacra hozni a búzát ? — Maximálással — nem. Takarmányhiány van. A gazda inkább megeteti jó; szágjaival a kenyérmagvakat, semhogy eladja, ha maximálnak. Rámutattam arra, hogy az állam ne vásároljon belföldi bű zát. Külföldről szerezze be, mert a búza értéke egyenlő a külföldi búzával s így le tudják törni a belföldi búza árát. Javasoltam, hogy az állam hajtsa be az 1000 holdon felüli birtokosoktól a vagyonvált ságul leadandó földek minden holdja után az 1 q búzát. Ez 400,000 q búzát jelent. S októberig hajtsa be a gazdáktól .i va- gyonváhságot, msrt ha fizetniük kell, majd piacra jön a búza. Tiltsa meg az állam a búza közvetítő kereskedelmet. Búzát egyesek c-;ak saját szükségletükre, hatósági igazolváuy- nyal vásárolhassanak és a szállítást is csak hatósági igazolvány alapján engedjék meg. Terjessze a bizottság a minisztertanács elé azt a javaslatot, hogy a 200 holdon felüli birtokok búza fölöslegüket csak az államnak adhassák el. Rámutat-------------------------------------------------------s zőllőm is kívánom, hogy illendő áron adatasson el és mind annak az ára, mind ’ pedig két dolmányomon, egy mentémen levő aranyozott gombjaim, dolmányomon levő ezüst kapcsaim, mentekötő láncával együtt assignáltassanak az T. P. Francis- canusoknak, akikbűl is akarom, hogy egy Monstrantiát csináltassanak Istennek nagyobb dicsőségére. . .» Az akkori pénzérték szerint ez a végrendeleti ajándék a Ferencrendieknek módot adott arra, hogy a legkiválóbb mesternél rendelhessék meg az úrmutatót és bőkezűen jutalmazzák. A végrendelet kelte után Lóczi'Mihály, a széplelkű szenátor, nem élhetett sokáig, mert Fischer István házfőnök már 1752-ben, Engelmayer Sámuel nagyprépost bölcs tanácsára, az úrmutatót Szilassy János lőcsei nagyhírű ötvösnél meg is rendelte és elküldte neki az arra szánt ékszereket. Az ismert szepességi családból származó Engelmayer nagyprépost jól tudhatta, hogy Szilassy János lőcsei ötvösmester a maga nemében páratlan művész volt az egész országban. A mi korunkban egész irodalom j foglalkozik az őt műveivel. A szepességi és a sárosmegyei templomokban van a a legtöbb úrmutató ettől a nagy magyar mestertől. Szórványosan egészen Nagyszombatig és Esztergomig is találtak nehány darabot. Képekben és leírásban bőven ismertették azokat. Különösen Díváid I Kornél műtörténetíró kutatott fel a Felvidéken Szilassy János jegyével ellátott s különben is könnyen felismerhető több remekművet. A nagy kiállításokon, itthon és a külföldön is büszkélkedhetünk avval, hogy az úgynevezett erdélyi, XVII. századi, magyaros zamatú, sodronyzománcos ötvösművek mellett még a XVIII. század II. feléből is «festői» zománcképekkel díszített remek ékszereket, kelyheket és úrmutatókat mutathattunk be, melyeknek Szilassy János a mestere, abból az időből, mikor ez a bájos művészet már általában hanyatlásnak indult. Az ő «tűzben pikturált» kis zománcfestményei, (mint ahogy azokat maga nevezi), csodálatos könnyedséggel és finom festői érzéssel, apró médaillonok felületén, I sok alakkal és mégis világos csoportosítással egy-egy úrmutatón a Szentírásból, vagy legendákból vett egész képsorozatot ábrázolnak. A «festői» zománcot a kis rézlapra ecsettel lehet rákenni, mégis kezelése sok gyakorlatot kíván, különösen abban is, hogy a színek nagy tűzben milyen változáson mennek át. Szilassynak fehér alapra festett, rendkívül gyöngéd, áttetsző, főleg vöröses színskálája nagyon alkalmas volt az aranyozott alapfelület díszítésére. Urmutatóit trébelt ezüstből, nagy tűzben aranyozva, eleinte a német barokk nehézkes stílusában készítette, de a XVIII. század második felében már teljesen a rococo bájos hajlásaival és lendületével oldotta meg művészi feladatait s ebből az időből való művei a legbecsesebbek. Nem csoda ezért, hogy amikor a megrendelt úrmutató Egerbe megérkezett, a jó szerzetesek el voltak ragadtatva tőle. Bizonyára nem sajnálták, hogy a megkül- dütt ékszereken felül még a szőlő árából kapott 400 frtot is meg kellett érte fizetni. A naplóíró »pulcherrimum et elegan- tissimum«-nak mondja és részletesen leírja.
