Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-27 / 95. szám
Mrs: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. 8g«, 1922. április 27. csütörtök. XXIX. ívt 95. *r A belső politika eseményei. Ä minisztertanács eredménye. — A Ferencvárosi Nemzeti Demokrata Kör megalakulását nem hagyta jóvá a belügyminiszter. — Zichy János gróf a Nemzeti Összetartás Köréről. A tegnapi minisztertanácson megállapították a választások időpontját és a nemzetgyűlés összehívásának idejét. A kormány elhatározását a hivatalos lap pénteki száma fogja közölni. A Ferencvárosi Nemzeti Demokrata Kör megalakulását nem hagyta jóvá a belügyminiszter. Az indokolásban a belügyminiszter hivatkozik a miniszterelnökség ama rendeletére, amely szerint újabb egyesületek nem alakíthatók. Zichy János gróf szerint az uj ala kulás kiegyenlítést akar létrehozni az élesen szemben állő pártok és politikusok között. A nemzeti összetartás társasköre nem politikai kör lesz. Társadalmi egye sülés ez, mely nem vesz részt a napi po litika csatározásaiban és elveinek sem a politikai harcban fog diadalt keresni. Épen azért a kör nem csatlakozhatik semmiféle párthoz és nem léphet koalícióba, vagy blokkba. A munka Eger, 1922. ápr. 25. Fekete Pál úrtól, a keresztény szociá- lista párt titkárától, a múlt héten kaptuk az alábbi cikket. Közöljük egyrészt azért, mert «A Nép» című napilap vasárnapi számában, ugyancsak erről a tárgyról, sokkal erősebb hangú cikk jelent meg. Közöljük másrészt azért, hogy nyomban megadhassuk reá a választ. íme a cikk: * A gyöngyösi szőlőmunkások a Ke- resztény-szociálista Földmunkás Szövet ségben tömörültek, hogy anyagi és szel lemi érdekeiket megvédhassék az összetartás segítségével. A szervezkedés kö vetkezmónyeként március 12. óta csak órabérre mentek dolgozni a gyöngyösi kapások, A környékbeli falvakban azonban sikerült a munkásokat eltéríteni ennek a példának a követésétől. Ezzel az üggyel kapcsolatban a vármegyei közigazgatási bizottságban az a vélemény alakúit ki, hogy a munka szabadságát biztosítani keli s a szervezkedést meg kell akadályozni. A gyöngyösi és a vidéki mozgalmat ismerve, kénytelen vagyok szóvátenni ezt az ügyet. Mi, keresztény szociálisták, követeljük legelsősorban a munka szabadságának biztosítását. Arait a gyöngyösiek kivívtak és amit a pásztóiak, kőszegiek, ke- lebiaiak stb. követtek, — hogy munkájú kát pontosabban, óraszámra mérve fizessék, — erre módot ad a törvény. Ugyan így arra is, hogy a munkaidő és munkabér nagyságának megállapításához a munkás is hozzászólhat. Az 1898. évi II. t. c. 49. §. második bekezdése így szól: «A napszámos munkanapja, ha az iránt a felek között más megállapodás nem létesült, napkeltétől napnyugtáig számíttatik*. szabadsága. Tehát a törvény nem azt mondja, 1 hogy ha törik, ha szakad, a munkaidő látástól-vakűlásig tart, hanem csak abban az esetben, *ha más megállapodás nincs*. S a munkásság éppen ezt a más megállapodást érte el, mikor a munkaidőt szabályoznia sikerült. De nemcsak így tagadóau van ez benne a törvényben. Az 1898. II. í. c. 46. §-a világosan, érthető szavakkal mondja: «A munkaadó és a napszámos között a szerződés szóval is megköthető. A szerződési feltételek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya» Ha tehát a napszámos megmondja, hogy milyen föltételek mellett megy munkába, az egyáltalában nem törvénybe ütköző s éppen ez a munka szabadsága. Másik kérdés a szervezkedés megakadályozása. Hogy ez a naiv kivánság is mennyire jámbor óhajtás marad, arra nézve megnyugtathatom a nyugtaianko- dőkat, hogy a Szövetség alapszabályait már 14 évvel ezelőtt, 39,034/908. V./a. belügyin. sz. alatt hagyták jóvá. Törvényes alapon működő szövetségünk tehát nem mai gyerek. De ha ezt nem néznénk, vájjon a józan, de — természetesen — becsületes ész is nem azt diktálja e, hogy ne csupán a szőlőbirtokosok tömörülhessenek hegyközségekbe, gazdasági egyesületekbe stb., hogy anyagi érdekeiket megvédjék, hanem a szőlőt megmívelő munkások is. S hogy ezek szervezkedése semminemű erőszakos eszközzel meg nem akadályozható, arra nézve bárkinek szívesen szolgálok példákkal. Hogy pedig a fönt vázoltak után a minisztérium mit válaszolhat, az nem le hét kétséges. Egyedül azt, amit a törvény mond: «A szerződési feltételek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya». És azt, hogy amint a birtokosok egyesülését, úgy a munkásokét sem lehet megakadályozni. Amit a gyöngyösi depu- tációknak már három alkalommal is elmondott, mert egy két hallásra ők sem a- karták elhinni. A szakszervezet szó sok emberben kellemetlen emlékeket ébreszt. A forradalmi idők túlkapásai jutnak eszökbe. Akkor a munka szabadságát alulról jövő erőszakkal sértették meg. Ezt a keresztény-szocialista földmunkás-szervezetről a- zónban nem szabad feltételezni. A munkásságnak saját érdeke, hogy összefogjon és saját érdeke ellen vét, aki nem tart azokkal, akik a közős cél elérésére törekszenek; de a csatlakozást mi mindenkinek saját józan belátására bízzuk. Nem kapanyéllel és munkából való elűzéssel, lisztjegy megvonással stb. vezetjük rá az embereket a szervezkedésre, hanem az érdekükben kifejtett működés vonzó e- rejével. Aki kevesebb bérért, rosszabb feltételek mellett áll munkába, az magának ellensége, de ezeket sem akarjuk kényszeríteni a jobb föltételek elfogadására. Lehet a szabad akaratát követnie. Da a munka szabadságát sem felülről, sem alulról nem szabad korlátozni. * A cikk íróját felvilágosítják arról, hogy Hevesvármegye közigazgatási bizottságának van olyan szociális érzéke és jogi tudása, amely tisztán láttatja vele a munka szabadságának fogalmát és annak gyakorlati érvényesítését. Mikor pedig legutóbbi ülésén foglalkozott a gyöngyösi földmunkások őrabéres egyezkedésének kérdésével: ellentétes állásfoglalásában két szempont vezette. Kifogásolta i. — nem a munkások egyezkedő és szervezkedő jogát, hanem — azt, hogy a munkaidőt kötötten állapítják meg. Ez káros a munkásra, mert ha a legszorgosabb és legszebb időben is 8 -10 órát dolgozik, honnét pótolja a kedvezőtlen és nem alkalmas idő miatt elvesztett munkabéreket. De káros a termelésre is, mert vannak gazdasági munkálatok, amelyeket nem lehet halogatni, melyeket ha idejében — akár megfeszített erővel is — el nem végeznek, nagy kára lesz belőle úgy a munkaadónak, mint az országnak s igy közvetve a munkásnak is. Tessék megszívlelni, hogy a magyar főldmives aratás idején, a munka dandárjában, még holdvilágnál is dolgozik. így parancsolja neki a saját józan esze, érdeke, magyar becsületérzáse, amely sohasem engedte, hogy ezért panaszkodjék. 'Különben is — órabérről lővén szó — annyi órának munkabérét kapja, amennyit dolgozott. Kifogásolta a közigazgatási bizottság
