Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-22 / 91. szám
BÖKI KÉPÚJSÁG Eger város jellegének érdekében. Válasz az Egri Népújság szerkesztőjének tegnapelőtt:' nyílt levelére. Becses levelének bevezető részében foglalt, mint begyökeresedett egri polgárhoz intézett üdvözletét hálásan köszönöm. A közügyek és közérdekek iránti érzékem méltatását azonban csak az «előleg« rovatába könyvelem el azzal a kö telassőgtudással, hogy az előlegért becsületesen meg kell dolgozni. Hazáin tragédiája az élet kálváriáját nyitotta meg számomra, melyen a le- roskadásig nehéz utam Egerbe hozott anélkül, hogy megkérdezhettem volna egri magyar testvéreimtől: szívesen láttok-e? Honfiúi könnyűimet az egri napsugár szántotta fel, háborgó lelkem egyensúlya itt kezd helvreállani. A közintózeíek és a társadalmi élet vezetőinek, az iskolák tanárainak megismerése, működésük megfigyelése itt vésték telkembe a szent meggyőződés boldogiióan csengő szavát: feltámadunk . .. S raiert esik oly jól lelkemnek e szó «feltámadás» ? Hiszen a feltámadás régi, megszakadt életnek folytatását jelenti. Igen, épen ezért, mert az, ami volt; az, ami régi; az kedves nekünk, vagy — hogy őszintén mondjuk — ami régi az a jő, az az igazi, az a becsülésre méltó. A történelem az élet mestere. Miután pedig a történelem mindig a múlté, az Ólő nemzedék a mesternek tanítványa, akitől megtanulják, mi volt a szép, a jő, a helyes, a nemes, a dicső s mi volt ennek ellenkezője. Mindenben osztozom tehát nagyon tisztelt Igazgató úrnak abban az elvében, hogy «mindent mentsünk meg a múltból, amit csak megmenthetünk», mert a történelem, a kedves mester, ezt igy kivánja s mert aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli. Természetes tehát, hogy ez elvhez én is hű maradok és a kérdéses ház tatarozásánál nemcsak amit lehet, hanem «mindent» megőrzők abból, ami a kor- hűséghez tartozik. Eger, 1922. április 20-án. Szongotl Tivadar kir. járásbiró. A magam részéről csak annyit fűzök ehhez a szép levélhez: nagyon köszönöm a légi, a mai és a jövendő Eger nevében. Breznay Imre. ü 5zofj«t-Wrtolgwlttil(a Is a „szociális“ termelés. Aki vet, az nem arat. — A mézesmadzag. Eger, 1922. ápr. 21. Az orosz szovjet kommunisztikus a- lapjai ingadoznak. A bolseviki Oroszország olyan, mint az utolsókat rúgó fenevad, amelynek karmai egymásután engedik el a rettegve viaskodó zsákmányt, a magántulajdont. A szovjet újabban visszaadta az elkommunizált házakat régi tulajdonosaiknak, illetve örököseiknek, mivel a legtöbb háztulajdonost inár a másvilágra küldték a terror-csapatok. Ismeretes már az Egri Népújság olvasói előtt az is, hogy a szovjet adagonként «vissza szocializálja» a kisbirtoko- kat, mivel egyrészről így akarja leszerelni a muzsikok lázongásait, másrészről biztosítani akarja a mindennapi kenyeret, a- mit szociális termeléssel nem képes előállítani. Az ütközőpontot azonban nem sikerült teljesen ártalmatlanná tenniök. A muzsikokra ugyanis nagyon szorult világ jár. A szovjet csak annyi földet ad, amennyit egy-egy család meg tud művelni. Élelmiszer adagokat a földművesek nem kapnak. Semmiféle kedvezményes élelmiszert netn utal ki nekik a szovjet, avval érvelvén, hogy van földjük, termeljenek. És evvel szemben a muzsikoktól elveszik a termést, úgyannyira, hogy állami segítség híján (élelmiszer adagokat nem kapnak) kénytelenek valami mellék- kereset után i3 nézni. így az orosz parasztban nőtíön nö az elégedetlenség. Az elmúlt esztendőben öles plakátok jelentek meg Oroszországban: Vessetek! Aki többet vet, annak több jut! Ezután a plakát fölsorolta, mennyit kell beadni búzából, rozsból, kölesből, kenderből, kukoricából. (Az adót ugyanis termésben keil leróni. Hogy vetett e a gazda pl. kölest, az mellékes. A kirótt köleskvantumokat is be kell szolgáltatni. S hogy azután honnan veszi a kölest a muzsik, avval a szovjet nem törődik. Miért nem vetett. . .) TERMÉS SZERINT VETIK KI AZ ADÓT így biztatott a plakát. Gyeszatinonkiní 50 púdoí kellett volna beadni jó termésből, közepesből 30 pú- dot, kis termésből húszat. A parasztok nagyon boldogok voltak. Megindult a mezei munka az egész vonalon. Még vége sem volt az aratásnak s az adót már be kellett szolgáltatni! Büntető osztagokat szállásoltak el a falvakban, amelyek ellenőrizték, hogy mennyi termést takarított be a földmives. Minden házba betelepedett egy ilyen bün- tető-oszíagbeli katona. Végül kiderült, hogy a szegény orosz muzsikoknak (vagy tizféio címen) még többet kellett beszolgáltatniok, mint a- mennyi valóban termeit. A szovjet kissé elszámította magát akkor, amikor azt hitte, hogyha a mézesmadzagot végighúzgáíja a muzsikok ^száján, már meg is nyugtatta őket. Ilyen antiszociális politika mellett ez — úgy-e — lehetetlen. Da jól van ez így. Csak hadd ássa meg a sírt a szovjet önmagának a «bűn és bflnhődás» földjén. A júniusi menetrendváltozás. Az uj vasúti menetrend, amely június elsején lép életbe, már teljesen elkészült és csak kisebb változásokat fog tartalmazni. A legjelentősebb újítás az, hogy reggel 5 óra 40 perckor uj vonat indul Miskolcz- ről, amely már 11 órakor Budapesten lesz. Kis hírek a nagy világból. Külföld: Ukránia közös határt akar Magyarországgal. —- Csehország a francia politika legerősebb támasza. — Nitü Magyarország feltámadását kívánja. — A cseheket nem tudták Genuában háttérbe szorítani. — Amerika elismerte az orosz szovjet követét. — Egy francia Gross Strelitzben agyonlőtt egy német asszonyt. — Oroszország elismeri a háború előtti adósságokat. — Kiújulnak az írországi zavargások. — Vilnát ünnepélyesen an» nektálták a lengyelek. — A Vatikán konkordátumot köt a szovjettel. Magyarország: 400 darab ötezer koronást hamisított egy hattagú banda Budapesten. — 30 jelöltet állított eddig az ellenzéki kisgazdapárt. — Tegnap temették Beöthy Zsoltot. — A debreceni klinikán a szakácsnők ki akarták éheztetm a bete geket. — Szeged vidékén terjed a trachoma. — A rendkívüli segély négyszeresét követelik a közalkalmazottak április havára. — Hoiland magyar konferencia lesz Budapesten. — Anyagi bajokkal küzd a veszprémi piarista gimnázium. — Nem lesz játékbank a Margitszigeten. — Budapesten 24 korona egy liter tej. — Esztergom- mflgye megszállott részébe cseheket tele pitének. — San Marinőval még hadiállapotban vagyunk. Nagyszabású kommunistatühtetés Berlinben. M. T. I. A három internacionálé berlini értekezletének határozata szerint a függetlenek és a kommunisták tegnap este a Luszt Gartenben közös tüntetést rendeztek. A Tage Blatt 50 ezerre becsüli a tüntetők számát, a Roíhe Fané pedig 150.000-re. A szónokok egész sora mondott beszédet. seaMMHaagHttaBS mamtsms» Színház és Művészet. Horatius költeményei magyarul Csengeti Jánostól. Horatius, a római irodalom legkiválóbb költője, akinél egy költő sa tett nagyobb hatást költészetünk fejlődésére (Petőfi mindig magával hordta!), mindeddig nem volt irodalmunkba úgy átültetve, hogy a világirodalmi és erkölcsi hivatását teljes mértékben elvégezhette volna. Az eddigi fordításokból t i. hiányzott az igazi költőíség és közvetetten élvezhetősóg. Csengőn János, a római Catuílu3, Ti- bulius és Propertius, valamint a görög tragikusok (Aischylos, Sophokles, Euripi das) költő-tolmácsa, a Ferenc József tud Egyetem hírneves professzora, a magyar műfordítás elismert mestere, vállalkozott arra a szép föladatra, hogy Horatiust, mint költőt, a magyar költészet virágos kertjébe átültesse olyan alakban, mely egyfelől hi ven tolmácsolja az eredetis, másrészről a mai közönség Ízlésének is megfelel; mely nem a ránk nézve ma már idegenszerű versmertékek, hanem a költeményekben élő lélek, hang és hangulat hű visz- szaadását tartja szem előtt, Horatius, akinek költészete apáink, nagyapáink és dédapáink szivét és eszét formálta s akinek bölcsessége a múltban megbízható kalauznak bizonyult az éies Seillái és Charybdissi között, a magyar szivek és elmék művelésére, a nemzeti érzés erősítésére, a Gondviselés iránt való hit és bizalom ébrentartására most és a jövőben is hivatva vau. A magyar Horatius két kötetben, körülbelül 36—37 íven, Délmagyar or szag Hírlap■ és Nyomdavállalat nyomdájában fog megjelenni s a két kötet előfizetési ára 300 korona. Bolti ára jóval magasabb lesz. Előfizetések legkésőbb április hő vó géig a Szegedi Gazdasági Bank R.-T.-hoz küldendők. (Szeged, Kárász-u. 15.)
