Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-04-22 / 91. szám

Era: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. £ger, 1922. április 22 szombat. XXIX. étf. 91. te Slfftmfcial áífak posts! sasMlitissst ■ issét félévi eisasttésinetn fopsdanh*! ,.läSJI«Ä 350 3t. — Egg hérsTOK. ™­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. ;lztrk«3st<Ssése Eg*#s ElsuSgbfrsfal i Lksaml agdsttí&í T®Iftf©a saáffii II. Kállay a pénzügyi helyzetről. Gazdasági és pénzügyi téren különös változást várnak tőlünk. — «Mint pénzügyminiszter azt akarom, hogy pénzügyi téren is a normális útra térjünk.» — Papirossal nem segíthetünk magunkon. Eger, 1922. április 21. Debrecenből jelenti a Magyar Táv­irati Iroda : Kállay Miklós dr. szabolcsi fő­ispán Nyíregyházán történt beiktatása után díszebédet adott, amelyen Kállay Tibor pénzügyminiszter is szólásra emelkedett és a következőket mondotta: Ha mélyére nézek a dolognak, úgy látom, nem kell új utat mutatni. Az utat megmutatták nekünk szabolcsi földben pi­henő őseink. Az apáinktól örökölt kincse­ket nem íékozolni, hanem szaporítani kell. Most csak egy eszme lehet szemünk előtt, még pedig az, hogy békét és biztonságot akarjunk, ha helyre akarjuk állítani a nor mális viszonyokat. A gazdasági és a pénzügyi téren az a helyzet, hogy valami különös változást várnak tőlünk. Én, mint pénzügyminisz­ter, azt akarom, hogy pénzügyi téren is a normális útra térjünk. Nem adtam csil lógó progrsmrooi; nem kecsegtettem kö zeii sikerrel; nem mondtam, hogy a kö zeli jövőberónagy'változások lesznek. Csak becsületes munka és törekvés menthet meg, csak az egész társadalom munkája ment hét meg bennünket a nehéz helyzetben Ha visszatekintünk a közeli időre, mely a román megszállás óta telt el, nem lehet azt mondani, hogy nem haladtunk. Talán nem is volt a haladás olyan gyors, mint szereltük volna, de ha a ne hézségeket látjuk, világossá válik, hogy 5—6 háborús év rombolása után nem le­hetett másként haladni. Hogy ebben a stádiumban vagyunk, a tőka hiány azt je­lenti, hogy erőteljesebb gazdasági élet kez­dődik. Ennek igényeit jelzi a tőke-hiány. Papirossal nem segíthetünk magunkon. Munkánk gyümölcsének megtakarítása az, amivel tőkét teremthetünk. Hiába való minden csillogó terv; egyéb megoldás nincs. A kormány igyekszik összpontosítani a társadalom erejét. Vannak egyes szirén­hangok, amelyek azt suttogják, hogy kár minden törekvés. Olyan nehéz feladat elótt állunk, hogy legokosabb, ha a lovak közé dobjuk a gyeplőt, mert amit összegyűj­tünk a magunk erejéből, a magunk mun­kájából, azt elveszi a jóvátétel. Mi nem ezen a véleményen vagyunk. Nekünk az ősök megmutatták az irányt. Tőlük meg­tanultuk, hogy a nemzetnek saját erejében bízva kell magát megítélnie. A pénzügyi és gazdasági téren sem lehet egyéb aka­ratunk, mint megteremteni az együttmű­ködést. A hangulatot mindenesetre meg kell változtatni. Jöhet fenyegető felső hullám, jöhet a jóvátétel hulláma, átcsaphat azon a hajón, amelynek kormányát én tartom a kezemben, amelyet azonban nem enge­dek el, míg csak pozdorjává nem törik. A Dohány-utcai bombamerénylet ügyébi újabb nyomokra akadt a rendőrség. Egy vidéki vizsgálóbíró fontos adatokat közölt. — Előállították a gyanúsított személyt. A tegnap folyamán egy vidéki vizs­gálóbíró Budadestre érkezett és azonnal a budapesti királyi ügyészségre sietett, inajd a főkapitányságra ment, ahol dr. Horváth Antal rendőrfőtanácsosnál jelent­kezett azzal, hogy rendkívül fontos vallo­mást akar tenni a bombamerénylet ügyé­ben. Kijelentette a főkapitányságon, hogy úgy is, mint magánember, úgy is, mint vizsgálóbiró, a legszigorúbb kötelességé­nek tartotta, hogy amint az általa elő­adottak tudomására jutottak, azonnal vo­natra üljön és Budapestre utazzék. A vizsgálóbiró ezután a következő­ket mondotta: Abba a vidéki városba, amelyben ő lakik, Budapestről egy fiatal ember érke­zett, aki egyébként egyetemi hallgató és az ottani vizsgálóbíróval találkozva, el­mondotta, hogy Budapesten ismer egy fia­tal embert, aki az Ébredő Magyarok E­gyesiiletének tagja és aki azzal dicseke­dett előtte, hogy résztvett a bombamerény­let előkészítésében. A vizsgálóbíró ekkor azonnal Buda pestre utazott, hogy a hallottakat a kir. ügyészséggel és a főkapitánysággal kö­zölje. A vizsgálóbiró kijelentette a fő- kapitányságon, hogy nem reflektál a ki­tűzött jutalomra, hanem egyedül az a célja, hogy a bűntetteseket a rendőrség kezére juttassa. A rendőrség a nyomozást megindította és a vizsgálóbiró által jelzett fiatalembert csakhamar előállította. A nyo­mozást vezető rendőrtisztviselő vallatőra fogta az illetőt, aki azonban a legerélye­sebben tagadott mindent. Visszautasította azt a vádat, hogy a bombamerényletben részt vett volna. Azonban beismerte, hogy azt a kijelentést tette, hogy a pokolgép csak 6 és nem 600 zsidót ölt meg. Ezt a kijelentést nem tagadja, másról azonban nem tnd. A jugoszláv kiküldöttek a sza­vazati tilalom ellen. A gazdasági bizottság ülése. Genua. M. T. I. A gazdasági bizott­ság tegnapi ülésén a jugoszláv kiküldői­tek a kisantant nevében a szavazati tila­lom ellen nyilatkoztak, amelynek pénz­ügyi okokból igen nagy szerepe van. Töb­bek között Krassiu a következőket mon­dotta : A szovjet állam kereskedőinek min­denütt nehézséggel kell megküzdenie az útiévá! kiállítása körül és gyakran meg­történt, hogy le is tartóztatták őket. Krassin felfogása a lehetetlenség el­vén épül föl és a nyilatkozatot csak ak­kor tartja lehetségesnek, ha a józan keres­kedelmi politikát együttes eszközökkel ál­lítják talpra. Az angol megbízottak a sza­vazati tilalom tekintetében javaslatot nyúj­tanak be, amelyben a szavazat nehézsé­geit közölni javasolják. Az egyenlő elbá­nás elvét akarják érvényre juttatni. Diákok utazása Egerbe. Eger, 1922. április 2 . A napokban a Füzesabonyból reggel 6 óra 32 perckor induló vonattal jöttem Egerbe. Ezzel a vonattal jönnek a kicsiny és a nagy diákok is Füzesabony, Makiár és a többi állomásokról, hogy idejében beérjenek az iskolába. Mindenütt kisebb- nagyobb rajokban lepik el a kocsikat s nyugodtan és szépen viselkednek mind­addig, amíg a vonat az egri állomás kö­zelébe nem ér. De akkor aztán megszű­nik minden rend és önfegyelem. Mind­egyik első akar lenni a leszállásnál, hogy el ne késsék az iskolából. A nagy igye­kezetben aztán olyan dolog történik, ami egyenesen hajmeresztő. A másodosztályú kocsik átjáró-aj tői nyitva vannak és így a tolakodni nem akaró gyerekek ezeken át az ütközőkre lépve, a két kocsi között igyekeznek a kocsiajíók lépcsőjére a még javában mozgásban levő vonaton. Egy rossz lépés, egy véletlenül való msglökés, vagy más éretlen csintalanság elég lenne ahhoz, hogy a kerekek alá kerüljön a meggondolatlan gyermek. Persze ezt a rendetlenséget nem le­het annyiban hagyni. Ezt meg kell szün­tetni, mielőtt szerencsétlenség lenne belő­le. Elsősorban a vasúti személyzethez for- dúlunk, hogy az átjáró ajtókat, sőt a diák­kocsi bejáró ajtóit is, zárja be. Ha ez megtörténik, okvetlenül meg van előzve minden veszedelem. Másrészt pedig a szü­lőket kérjük, hogy nagyobb óvatosságra intsék gyermekeiket. (—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom