Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-01 / 1. szám
EGRI NÉPÚJSÁG aaeK5BaaBgimirffTrHi»rj«W8aaiig8gatE3BBB!aBaaKissgBi?i^3HBta vánságot is, hogy a segédvizsga csak akkor legyen letehető, ha a tanonc a tanonciskolát sikeresen elvégezte. Tapasztalatból tudja ugyanis — négy évig tanított ta- noncokat, — hogy a tanonc az iskolát semmibe sem veszi, ha a felszabaduláshoz nem kívánják meg az eredményes bizonyítványt. Képviselőnk felszólalására a miniszter és Pap Dezső h. államtitkár hosszasabban válaszoltak. A miniszter kiemelte, ho^y a törvényjavaslatot az érdekelt testületek alaposan megvitatták, ezért késett a javaslattal eddig. Végre is sikerült a különböző érdekeket összeegyeztetnie, de tekintettel kellett lennie a világ iparfejlődési fokára is. Ezért nem lehetett a törvényben a konzervatívabb felfogást és kívánságokat bevenni. Megigérte, hogy az ipartestületekről külön törvényt fog benyújtani. A mestervizsgát (remek) el kellett ejtenie, mert sok visszaélésre adna alkalmat ; a tanonciskola sikertelen elvégzése ténye a segédlevélre rá lesz vezetve és az ilyen segéd két évvel később lehet majd mester, mint az, aki eredményesen végezte el a tanonciskolát. Még a bizottságnak egy-két tagja szólt a javaslathoz, melyet részleteiben is elfogadtak és a bizottság kimondta a javaslatra a sürgősséget. így az indemnitás megszavazása után az ipartörvény javaslata a nemzetgyűlés elé kerül és már január első felében törvény lesz belőle. A nemzetgyűlésen való tárgyalás alkalmával, mint értesülünk, képviselőnk fel fog szólalni. térképét elém terítette. Mind a ketten a térkép fölé hajoltunk. — Tehát induljunk ki Egerből. Itt van Felnémet. Menjünk észak-nyugati, majd észak-keleti irányban. Itt vannak a szén- telepek: Tóvölgy, Aranyos, Sasvárhegy környékén, a Baktai-tő mellett, a szarvaskői Almár völgyben és a bátori határ Szónké völgyében. Négy garnitúra fűró dolgozik a réteg-kutatásoknál. Hogy jobba* megismerhesse a szóntelepet, a rétegek rajzát megmutatom. Az íróasztal háta mögött egy vakajtó mélyedéséből két rajzot vett elő. — Az egyik a fúrások diagrammja, a rétegszelvények rajza. Azok a rétegek ezek, amelyeken a fűró áthatolt. A másik rajz a sztraiigrafiai szelvények, a Bak- tai-tótól egészen a szarvaskői Legelő-bércig. Színes akvarell-foltok je’ezték a ki- lönböző rétegeket. — A szén fekvése felől a sztraiigrafiai szelvények alapján tájékozódom ós csinálom meg az egész üzem programraot. Da nézzük a térképet. Felnémet ós Szarvaski között egy iparvasűti vágánnyal a putno- ki vasúti vonalhoz kapcsolódunk. Felnémettől 2 kilométerre egy rakodó- és kitérő helyet építünk. Ez a kitérő a putnokí vonalból ágazik ki. Hogy milyen nagy szükség lesz erre a vasútra, elgondolhatjuk, mert geológusok hozzávetőleges számítása szerint 500 millió q szón van az érseki bányaművek birtokában. — Hogyan állapítják meg a sző* fekvését, illetve miből következtetnek létezésére ? — kérdeztem kíváncsian. — Amint mondottam — szólt a bányafelügyelő — a szén fekvését fúrásokkal állapítjuk meg. Két fúró-garnitúránk dolgozik a keleti, kettő a nyugati területen. A fúrásmintát, a csövekben a víz nyomására feltolódott kis föld hengereket ós a víz által kimosott iszapot mikroszkő- pikusan megvizsgáljuk. Keressük a fora- miniférákat. Ezek az aprósdad tengeri csigák a mediterrán- és a gleocén rétegbe* fordáinak elő. A mediterrán réteg forami- niférái, a Cristelláriák, Margulinák, Ceri- thiumok jelzik a szenet. Megjegyzem, hogy a mikroszkópikus vizsgálatnál a gleocén- foraminiférákat alaposan szemügyre keH venni. Gleocénban szón nincsen. Hányán dolgoznak most a bányamű- veknél? — érdeklődtem. A fekete kenyér. Az alRiárvölgyi szénbányában. — Kiss Károly mérnök, bányafelűgyelő az érseki bányamflvekről. A foraminifórák világa. — «Jó szerencsét». Eger, 1921. dec. 31. Olvastam valahol egy geológustól, hogy a háborús gazdálkodás mellett hatvan év alatt kimerülnének a világon való szénbányák. Merész állítás. A tudósnak igaza lehet egyrészről. Ő csak a meglévő szénbányákkal számolt, de nem gondolt arra, hogy a föld rétegeiben még millió és millió vaggon szón rejtőzködik. Vannak szűz földek, ahová még nem csapott le a csákány. S a titokzatos rétegek féltékenyen karolják át a karbon-korszak kincsét, a szenet. Félrevezetik a kutató ieri. S amikor a fúró daruk áthatolnak ftpén rétegeken, csikorog a vasnyelvű v&ső, tiltakozik az atomok köztársasága, mintha azt mondaná: «Nem adom!» De győzedelmeskedik az ember. Megnyílik a bánya és leszállnak a hangya rajok az örök-éjbe és hosszú, küzdelmes harcot vívnak a kultúráért. A bánya! Amikor ezt a szót hallom, vagy leírom, évmilliárdok, őskorszakok ü- zenetét hallom a föld alól. Zuhog az érc, a szón. Dübörög a bányavasút, dörög a lövés, csattog a csákány ős húz magához a sötét, rejtelmes bánya. Eger fölött, a baktai—szarvaskői— bátori szakaszon vannak az érseki bánya j művek. Régi óhajtásom teljesült a napokban. Részben megtekinthettem a bányaműveket. A sötét, bányászmécsektől megvilágított tárnák igézete vonzott ós egy kora délután fölkerestem a Verbőczy- űtcában Kiss Károlyt, az érseki bányaművek felügyelőjét. Jókor érkeztem. A kapu előtt várakozott a bricska jő két, erős lóval. Tehát a bányafelügyelő még nem ment el. Érdeklődésem egészen természetes, hiszen ezelőtt pár esztendővel álmodni sem mertünk volna arról, hogy Egertől északra, az Almár-völgyben, a Bak- tai-út mellett, ós a Sasvár-hegy környékén gazdag széntelepek vannak. Munka közben leptem meg a bányafelügyelőt. íróasztala fölé hajolva dolgozott. — Isten hozta! — kiáltott vígan felém. — Ugy-e, jó idő van idebenn? — Bizony meleg van — és már vetettem is a kabátomat. — A magunk szenével fűtünk. S most csodálkozzék el. Kinyitotta a kályha-aj tót. Már parázs sem volt benne, csak finom szénhamu. No, nem hittem volna, hogy ilyen tartós meleget árasszon az egri szón. A bányafelügyelő megkínált egy cigarettával és a Bakta—szarvaskői szakasz Az ellenforradalom ezalatt iokslizáiő- dik, csak a szomszédos Kelhely csatlakozik, a lovas küldönc azonban nemcsak ezt jelenti, hanem hirt hoz arról is, hogy vörös íerroresapat közeledik Kethely felé. Eléjük! Puskát, kaszái kap kézbe minden férfi-ember és a ezekerek elrobognak. Császár védtelen. Ki tudná, órák vagy percek teltek e el ? A rémült asszonyok csak szivük dobogását hallgatják. — Egyszerre puskaropogás az ellenkező oldalról. Kézigránát robban. Rémült sikoltás az egész falu. Asszonyok, gyerekek rohannak a házakba. Itt hangtalanul vógigzuhan egy ember az úton, ott jajgatva rohan egy sebesült. A golyók fütyülnek, koppan a golyó verte vakolat. A terroristák vaktában lövöldöznek. Kethelyen is vége a harcnak, az ellenforradalmat leverték. A terroristák a községháza elé érnek. — Elő a felbujtókkal! — ordít a vezér. Hozzák a jegyzőt. Nem vett részt semmiben . . . Akkor a káplánt! Ártatlan. Wohlmuth Ferencet hozzák, az ősz plébánost. Lökdösik, leköpik, «bitang csukásnak» szólítják. A templomban fogták el. Imádkozott Ez is bűn. Az arca nyugodt, összeszorított ajka körül nemes, elszánt vonás. Viszik a forradalmi törvényszék elé, amely sebtiben megalakult. Törvényszék ! ? Micsoda megcsúfolása ez a törvény szónak ! A társadalom söpredéke, rablók, tolvajok, bitangok törvényt ülnek a szent hazafiság, az igazság, Istennek becsületes, hű szolgája felett. Ebben a vad forradalmi jelenetben látom a kommunizmus minden mártírja kczöít legnagyobbnak, legdicsőbb nek Wohlmuth Ferencet. Bátran, félelem nélkül vágja a szemükbe a vörös pribékeknek, hogy azzal a rendszerrel, amely Istent és Hazát káromol, nem azonosítja magát. Nem vádol senkit, mindenért és mindenkiért reá szálljon a felelősség; vállalja, mint népének szellemi vezetője, j S ott áll egyedül a szenyes indulatok I lángjai között s szeme nyugodtan pihen I a durva, gonosz arcokon. Gúnyos szó, j röhej nem ér fel hozzá. Áll mozdulatlanul, fenségesen, mint a magyarság és a keresztény hit sziklája. A hanyatló nap fénye véres aureolát ven feje köré. De a baromi arcok dühvei fordulnak feléje, mert ezekben a romlott szivekbe nincs irgalom. — Halál reá, a csuhásra ! — Golyó, — mondják a törvényszék tagjai. — Akasztófa! — ordítja a munkás- tanács egy hangon. És most. hogy ez a söpredék vérszomjas boszujút kielégítette, aljas pénzvágyuk kerekedik felül. A többi »bűnöstől«, az ellenforradalomban résztvett gazdáktól, pénzt zsarolnak. S a megrémült emberek fizetnek. A halálraítélt plébános is hazamehet egy utolsó éjszakára, ha tízezer koronát fizet. A törvényszék végzett. És ráborul a csend, az éjszaka a felzaklatott falura. De álomtalanul, sötéten virrasztanak az emberek, csak a gyermekek alusznak nyugodtan. A bezárt ablakok mögött, a földszag* szobákban, fel feltör egy egy nehéz sóhajtás, a suttogóknak ökölbe szorul a keze ós meg-megviílannak a tekintetek. Reggel — junius 5 én — dobszó veri fel a faiut: — Minden ember a község háza előtt legyen déli harangszóra, különben halál fia. A község háza előtt már kész a bitóin. Három összeszegelt léc, rajta egy karika, egyik vége a telográf oszlophoz szögeire. A másik a község háza kőoszlopára ra* támasztva. Alatta asztal ós azon egy szék. A sápadt, komor tömegre puskák merednek. A terrorislákmár erősítéseket kaptak. Hozzák az áldozatot. Minden szem az ősz áldozópapra sze- geződik. Mindegyik szem némán beszél fájdalomról, dühről. S a visszafojtott indulatoktól forrnak a lelkek. A borzalmas csendben a bitóhoz ér az elitéit. A kortól barázdált arcon nyoma sincs a rettegésnek; úgy fogadja a halált, mint az élet bármilyen ajándékát. Fellép az asztalra, a székre. A gaz vörös nem tudja megoldani a papi nyakra- valét; ő maga bontja szét. A néma csendben élesen, durvám hasít balé annak a gaz kölyöknek szava, aki a terrorcsapatokat vezeti: — No vén gazember, egész életedbe* papoltál. Itt 2z utolsó perc; még egyszer beszélhetsz ! És az emberek feje fölött megcsendül Wohlmuth Ferenc hangja. Oiyan tiszta, olyan nyugodt, mint az estimára hívé harangszó. — Keresztény testvéreim! . . . Sokai
