Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-01 / 1. szám
Ära: hétköznap 2 K, vasár" és ünnepnap 3 K. Eget, ü9£2. január 1. vasárnap. OIX vl í- ssu Sscúefóiékég i Eger, Liceasc. Eladéhlvatal i Líceumi nyomda. Telefon s*áco 11. feí»Ő*wié«*i díjaSi postai száillitsssu %*ss és félévi előfizetést liem fogadnak el. Segged évre 150 S. — Egg bőr» SOK. POLITIKAI NÄPILÄP Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE. Újesztendö. Eger, 1922. jan. 1. Ismét lepergett egy olsárgult levél a vén Idő fájáról. Most, hogy az ijesztendő utolsó óráiban szorongó szívvel rovom e sorokat, eszembe jut a legnagyobb képzeletű magyar regényírónak egy mondása: tA haldokló arca többre tanít, mint az emberek minden beszéde és tudománya.* 'Erről a mondatról akarok elmélkedni. Hisz’ a haldokló ember és ez a haldokló esztendő annyira hasonlítanak egymáshoz. Ismét nyomorúságban, szenvedésben talál bennünket az új év, mint már jóná- hány évforduló a nagy összeomlás után. Rongyos a ruhánk, rongyos a csizmánk, üres a kamránk. Akinek meg nem rongyos a gúnyája, a csizmája és nem üres a kamrája: annak a szíve élettelen, durva és üres. Sivár, kilátástalan volt majdnem minden napja az elmúlt esztendőnek. Sokan már reményüket is elvesztették s ettől az élettől nem várnak többé semmi jót, semmi örömet; csak keserűségei, nyomorúságot, szenvedést. De nem igy volt a másik oldalon. Bőség minden elképzelhető jóban; muzsika, mulatság s minden más, amit gondtalan emberek élvezethajhászó őrülete megteremthet. A bűnös nagyváros, Budapest, járt és jír ma is elül a rossz példával. A jó életet élt, boldog, isteni és emberi törvényeknek mindenkor eleget tett haldokló ember arcának ráncai szépen elsimulnak. Az isteni szikra derűt varázsol a halavány arcra s az örök béke rózsái ütnek ki azon. És az elhidegült ajkak mintha mondanák: jól éltem! A haldokló ó esztendő utolsó órái a nemzet poklát tárják a szemlélő elé. Ber- nolák és Klebelsberg mutatja meg ezt a rettentő képei urbi et orbi: a rothadt, feslett élet, általános nyomorúság, szívtelenség vetítő vásznán. Bernolák felelős helyen, a nemzet színe előtt felelt a nunciusnak és külföldi misszióknak. A belügyminiszter pedig az elmúlt év utolsó óráiban adta ki rendeletét, nmly az őriiletes dőzsölésnek, mulatozásnak akar gátat vetni. E két szomorú ténnyel múli el fölöttünk 1921, és ez jellemzi azt a 365 napot, melynek mindegyike ólomsuly volt a becsületes magyar lelkeken. . . De elmúlt. Borítsunk fátyolt e szomorú esztendőre. És hintsünk hamut a fejünkre. Elmélkedjünk ! Aztán tegyünk róla, hogy többé ne legyen ilyen esztendőnk! Hz ipartőrVIny a nemzetgyűlés Bizottságai előtt. Nagy János ár. felszólalása. — A kereskedelmi miniszter válasza. 1921. december 31. A nemzetgyűlésnek közgazdasági, közoktatási és igazságügyi bizottságai dec. 28 án délután tárgyalták az ipartörvény módosításáról szőlő törvényjavaslatot. Az általános vitánál Nagy János dr. mindjárt elsőnek szólalt föl,, Örömének adott kifejezést, hogy az iparosok régi kívánsága tárgyalás alá kerül, de egyben szomorúságát is kifejezte, hogy a bizottság íOO tagja közül alig jött össze egy pár képviselő ennek a fontos ügynek a tárgyalására. A meddő politika, személyi érdek ugyanis jobban izgat, mint ez a fontos gazdasági kérdés. Különösen a nagyhangú politikusok hiányzanak az ilyen gazdasági tárgyalásokról. Rámutatott továbbá képviselőnk a német nemzetgyűlés példájára, amely minden idejét arra fordítja, hogy miképen gyógyítsa a vesztett háború által ütött sebeket, hogyan állítsa talpra gazdaságilag a kegyetlen béke által agyonnyomott német nemzetet. Ezek előrebocsátása után képviselőnk kiemelte a javaslat főbb pontjait,melyek az iparosság régi sérelmeit orvosolják. Közben elmondotta, hogy az egri iparossággal két ízben is tartott részletekbe menő eszmecserét, melynek eredményeként rámutatott arra, hogy az iparosok még messzebb menő intézkedéseket követelnek, mint ami a javaslatban van. Különösen követelik, hogy az ipartestületek ne csali- véleményező, hanem joghatósággal felruházott, testületek legyenek. N~ i elégszenek meg a segédvizsgával, hanem követelik a mestervizsga behozatalát is. A kontárok kiküszöbölése céljából kívánják a szigorú képesítéshez kötést. Követelik a háború és komraün alatt kiadott engedélyek felülvizsgálását; továbbá azt, hogy a jogi személyek ipart csak úgy űzhessenek, ha igazgatóságukban égy-két tag e- leget, tesz a képesítésnek; végül, hogy üzletvezetőt csak özvegy alkalmazhasson. Előterjesztette képviselőnk azt a kiWohlmuth Ferenc. Falusi temetőben, ismeretlen sírok között járok. Halottak nyugosznak itt, a- kiket nem ismertem, akiket elfelejtettek ; halottak, akiknek omlókét könnyes szomorúsággal még őrzik az élők. Ahogy járok a néma sírok között, önkéntelenül megállók egy hant előtt. Elolvasom a felírást: Wohlmuth Ferenc. És egyszerre eltűnik körülöttem a temető, visszavisz az emlékezés, a rettegés, a vér, a szenny, a borzalmak fölé, mert aki itt pihen a császári temető csendjében, áldozata, nem: hőse, vértanúja volt a »vörös rémuralomnak. Nevét ne csak ez a kis fakereszt őrizze, kitéve az enyészetnek, hanem őrizze egy nemzet kegyelete! Adjátok ezt a nevet szájról-száji a tovább, hogy amint vértanúsága messzebb és mész- szebb tűnik majd a múlandóságban, alakja nőjjön mindig nagyobbra s legendába szövő a késő utódok előtt. A vörös uralom idején jártam már ebben a szép, módos faluban. A szekér sebesen vitt rajta keresztül s a kocsi gazdája suttogva beszélte nekem a vörös rémtettet, amely megrázta ezt a csendes, szunnyadó falut. Az arca, — szép, napbarnított magyar arca, — egy árnyalattal sötétebb lett, amikor ostorával rámutatott *) Ezt a cikket dr. Ágoston Gézáné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének aleinőke irta. Fölemelő és meleghangú emlékezés ez Császár komárommegyei község érdemes plébánosára, kit a kommün terroristái 1919. jún. 5-én kivégeztek. egy telegráf oszlopra és villogó szemmel suttogta: — Erre húzták fel a gazok! — S dacos haragjában mélyen, alázatosan emelío meg kalapját az Isten háza előtt. S az emlékezés, a kegyelet csak azért hozott ide, hogy megállják a sírodnál hősök hőse, aki feláldoztad hanyatló éltedet, önként vitted bitó alá ősz fejedet, hogy megmentsed azt a sok sok magyar életet, amelynek van és lesz folytatása! Annyiszor vesztettük ti hitünket a sivár küzdelmes évek alatt! S most azért állok itt porladó hamvaid felett, Istennek hősi szolgája, hogy tettedből erőt merít- «ok, hogy mártír halálod borzalmas szépségét szétszórjam e csonka ország minden kétkedőjének leikébe. Körülvesz a nyugalmas magyar falu csendje. Ezért a bókéért, ezért a nyugalmas életért halt meg az, akinek sírja tövénél meghajtom a fejem s lehunyt szemmel álmodom vissza a feldúlt falut, a puskaropogást; hallom, hogy szennyes szavak . . . , bitó . . . s utána dermedt várakozás! . . . * Amikor a vörös uralom tombolt a fővárosban, a vidék, a falvak elszórtan, megmegújuló daccal próbáltak egy-egy izolált ellenforradalmat csinálni. Császár község már április 30-án betelt a diktatúrával, lerázta a munkástanácsot. De jött a terror. S a falura ráborult a hallgatás, a fenyegető várakozás. Június első napjaiban az egész Dunántúl lázas izgalomban élt. Fa- lurúl-falura adták tovább a hirt, hogy Szombathelyen a vasutasok sztrájkba léptek, a diktatúra a bukás szélén áll. Ahirt megerősítik egy, a község határában leszállt, repülőgép utasai. Határtalan izgatottság fogja el a lelkeket. Végre itt a szabadulás ! Az emberek csoportokba verődnek, mialatt a munkástanács a bitorolt községházán tanácskozik. — Le kell zárni őket! — süvít egy éles hang a tömegen át. Ki mondta ki a szót? Ki-tudná megmondani ? Sok barna kéz nyúl egyszerre a kulcs után. A munkástanács tagjai rabok. — Össze kell fogni a többit is, akik a vörös uraimat támogatták ! A felszabadulás percei ezek — vér és bosszú nélkül. Beszéd morajlik az utcán. Az éjszaka csendje elkerüli a falut. A szemekre nem borul álom; tettekre vágyik minden ember És már halványodnak a nyári égen a csillagok, ftajnalodik, amikor elhatározzák, hogy a nemzeti tanácsot visszaállítják, ősz papjuk ott van velük. Nagy lelke nem ismer bosszút s szelíd szavára szabadon engedik a munkástanács tagjait. Nem sejti, nem őrzi, hogy a nagylelkű megbocsájlás milyen közei hozta vértanúságának beteljesülését ! — Mert a munkástanács kiszabadult tagjai felhasználják visszanyert szabadságukat és sietve értesítik Tatát, a terror főfészkót.
