Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-11 / 281. szám
Ära 2 korona Eger, 1921. december 11, vasárnap. XXVHL évf. 281. ti. föidfixetMi dijak postai szállítással és félévi előfizetést nem fogadónk el. | d évre 150 K. — Egg hóra 50 E, POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: B R É Z N ÄY IMRE. Szerkesatóaég i Eger, Licenm. Kiadóhivatalt Líceumi ngomda. Telefon szám 11. A „méltóságos urak“ krachja. Óriási áresés a sertéspiacon. — Rengeteg a készlet. — Mindenki sertéshizlalónak csapott fel. — A nagy kínálat, a kivitel tilalma, a román sertés behozatala az áresés oka Munkás-szervezetek. Eger, 1921. dec. 11. Bethlen miniszterelnök szerdai munka-pro- grammjában a munkások szakszervezeteiről kijelentette, hogy azok működését és szabadságát biztosítani kívánja. De csak abban az esetben, ha biztosítékot kap arra, hogy pártpolitikát nem fognak szolgálni és a munkásságnak azok a rétegei is, amelyek eddig az osztályharc alapján állva más társadalmi rétegekkel szemben ellenségesen viselkedtek, az osztálygyűlöletet és harcot félretéve, a békés együttműködés útjára lépnek. t ! Jámbor polgárember a szakszervezet szó hallatára lólábakkal és szarvakkal ellátott vörös ördögre gondol. Sajnos, a múlt tapasztalati, a szociáldemokrata kolomposok diktatúra- játéka érthetővé teszik ezt a borzalmat. A szak- szervezet azonban nem azonos a szociáldemokráciával. Ez nem politikai célokat szolgáló intézmény, hanem a munkásság gazdasági érdekeinek hivatott képviselője. Amint a nagybirtokosok érdekképviselte az OMGE, a kisebb birtokosoké aGazdaszövetség, a kereskedelemé az OMKE stb.; úgy az egy szakmában dolgozó munkások szövetsége, a szak- szervezet arra is hivatott, hogy a benne tömörült tagjainak érdekeit egymás közt és kifelé is megvédje. • A magyar polgári társadalom ezt nem tudta átérteni a múltban. Jöttek ugyanis az Idegen izgatok s a munkásság ügyének védelmét köpenyül használva saját céljaik eszköze gyanánt játszották lei a magyar munkásságot. Azután s őket bajba rántva, elszöktek, az ártatlanakat hagyván szenvedni maguk helyett. Ez felnyitotta a munkások értelmesebbjei- nek szemét. Elfordultak uszitóiktól, akik úgy mellesleg szólva el is adták őket a vagyonos munkaadóknak. Erre nézve, azt hiszem, egyenlőre elég annyit mondanom, hogy a pl. a dorogi kerületben Payer «elvtárs», a kapitalisták ostora, Méhely Kálmán, a kapitalista gépgyárak igazgatójának a megválasztása mellett korteskedett a félrevezetett munkások között s aligha önzetlenül. Ugyanígy a pécsi kerületben is. A burzsuj-gyülölő elvtársak egy gyáros, Baumann Emil, mindenáron való megválasztására kötelezték még tisztán nem látó híveiket. Itt tehát csakugyan fennforog a politikai célra való törekvés, mert, hogy Payer elvtárs mellett maradjunk, a munkásságot először arra használta fel, hogy őt segítse a bársonyszékbe; mikor azonban onnan kiesett, átadja a munkásságot még régi ellenfelének is. "Ettől a politikai játéktól kell megtisztítani a munkásság szervezeteit — amint a miniszter- elnök is hangsúlyozta, — hogy igazi feladatát, a munkásság anyagi és szellemi fölemelését szolgálhassa. Meg is indult már a folyamat Magyarországon, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek "hibáin okulva, azok szélsőséges csapongá- sai nélkül, tisztán a munkásság érdekeit szolgáló szakszervezetek alakuljanak. "‘Itt a magyar munkásság érdekeit vérükből való vér, közülük való magyar munkások képviselik. És ezek órá- ról-órára gyarapodva, a történelmi szükségszerűség vas-következetességével, haladnak előre a fejlődés utján, magúkéhoz gyűjtvén a Tisztán látó magyar munkásságot ezek a — ke reszté nyszociálista szakszervezetek. Fekete Pál. Eger, 192). dec. 11. A háború vége felé történt. A nagy olcsóság után akkortájt már megszoktuk a nagy árakat, de igen nehezen törődtünk bele, hogy valamikor a «garasos»-malac súlyos ezreket érjen. Ebben az időben sétáltam egyszer a Deák Ferenc-úton egy barátommal. . . Egy falka malacot hajtottak velünk szemben. . . A barátom kalapjához nyúl és leveszi mélyen. Kérdően nézek rá, hát ez mi akar lenni? — Barátom— világosított fel, —ezek méltőságos urak; megérdemli becses személyük, hogy levegyem előttük a kalapomat. Szó sincs róla, értéküknél fogva megérdemelték. És ezt a «közbecsülést» máig nemcsak megtartották, hanem a legnagyobb fokig öregbítették is . . . Most azután vesszük a híreket az ország minden részéből, hogy mindenütt óriási áresések vannak a sertésvásárokon. Debreczen, Kecskemét, Czegléd, Szeged, Kaposvár, Baja, Pécs sertősvásárain 30 sőt 40"/o-kal estek a "sertésárak. Tegnapelőtt a ferencvárosi sertéspiacon volt óriási krach a disznó árakban. 5000 sertést hajtottak fel az ország minden részéből s ebből mindössze 700 drb. kelt el. Ma egyedül Budapesten lehet beszélni valamelyes zsírhiányról, mert mindenütt, az egész ország területén olyan készletek vannak felhalmozva, amelyek jóval meghaladják a vidék szükségletét. Ilyenformán a legelsőrangú árú 88 koronára esett. Vidéken pedig 70—63 korona a kilogrammonkénti ár. Mondanunk sem kell, hogy az áresés és a nagy üzlettelenség folytán súlyos helyzetbe kerültek az uradalmak és a kisgazdák, mert ma Budapest az egyedüli Társadalom és jótékonyság. Motto: Akinek nem inge, ne véggé magára. Eger, 1921. dec. 11. Szerencsétlen hazánkra a legnagyobb katasztrófával végződő világháborúnak második nagy és már kétségbeejtő következménye az isteni tanoknak s az emberi erényeknek teljes felborulása. Kiveszett belőlünk a vallási hűség, kiveszett a haza- szeretet legszentebb fogalma, eltűnt a szívjóság, el a felebaráti szeretet. Istenünk : a a pénz, ez a papír bálvány; hazánk: a «birtokunk mesgyóje» ; szivünk: üres izom- tömb; elvünk: mindent magunknak és semmit másnak. Ne törődj sántával, bénával, nyomorban szenvedő embertársaddal, halmozd ezreseidet rakásra és ülj rá, hogy valaki valamiképen segítőkózzel nozzá ne férjen. Ezeket az elkeseredett szavakat az Egri Népújságnak f. évi 257. számában megjelent a szív és vagyonhoz adresszált kérelmem szomorú eredménye adta toliam alá. Akkor ugyanis két nagy nyomorban lévő hadiözvegy családjának és más hadipiac, ahol sertéseket nagyobb mennyiségben el lehet helyezni. Elkeseredésükben aztán rögtön ösz- szeálltak és more patrio elmentek az új földmivelósügyi miniszterhez: Mayer Jánoshoz, kérve őt, hogy nyissa meg az ország sorompóit a magyar sertések előtt. A mi- niszt°r átérezte a sertőskereskedők nagy baját ős kijelentette: megtesz minden lehetőt, hogy károsodás ne érje őket. Ha pedig vizsgáljuk azokat az okokat, amelyek a nagy kínálatot előidézték, csakhamar rájövünk arra, hogy ma mindenki sertőshizlalással foglalkozik. Csak nálunk Egerben majdnem minden házban tartanak disznót. Nem is egyet, hanem legalább kettőt, számítva arra, hogy az egyiknek ára fedezi majd a kettőnek ősz- szes költségeit . . . Egy aztán igy ingyen jut a bödönbe, meg a füstre ... Ez persze most már egyelőre csak hiú remény, mert a föletetett méregdrága eleség árát nem fogja fedezni az eladandó sertés értéke. Szóval bukás lesz az egész sertésvonalon. S ez a bukás különösen ott lesz nagy, ahol vásárolt elesőggel hizlaltak. Mig azok, akiknek maguknak termett árpájuk, kukoricájuk, nem érzik annyira a nagy veszteséget. Ez a nagy bőség, továbbá a kivitel beszüntetése,' nemkülönben a román behozatal járultak ahhoz, hogy a sertés-piacon ilyen pánikszerű áresés álljon be. Persze a fogyasztók öröme határtalan, mert az olcsóbbodás kétségtelenül mutatkozik. Már 120 koronáért is adtak szalonnát a székekben. A hús ára azonban még mindig a régi ... A hentesek a sok mindenféle adóval takaróznak és szépen begombolkoznak az áresés hírére. Vájjon meddig? . . . gondozottak felsegítésére kértem fel a jószívű és a vagyonos osztályt. Ha betekintek ebbe a 19 tételt magába foglaló adomány-kimutatásba: szomorúan állapítom meg, hogy az adakozók közül nyolc a társadalmi középosztályhoz tartozik, vagyis azokhoz, akikre egyáltalán nem is számíthattam. Hiszen ez az osztály odajutott, hogy ma-holnap maga is könyöradományra szorul. Hat adakozó a vagyonosabb osztályhoz tartozik, egy kereskedő, két iparos, egy ismeretlen társadalmi osztályú és egy lövész-társulati gyűjtés. Befolyt pedig ezektől a jótékony adakozóktól, amint azt már nyü- vánosan nyugtáztam, összesen 2136 K 50 fillér és különféle apró használt ruhanemű,. Sohasem voltam osztályharcos! Isten igéje szerint mindig szerettem embertársaimat, jobban mint önmagamat. Ha úgy tehetném, amint nem tehetem: senkitől sem kértem volna semmit, hanem saját magaméból látnám el a gondozásomra bízott s az igazán rászorult hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat Hogy t. i. a sok hadigondozott között ilyenek is elegen IX»
