Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-11 / 281. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG vannak, én tudom legjobban, mert ón fog­lalkozom velük. Anyagi helyzetüket, csa­ládi körülményeiket igyekszem kifürkészni. Amit ugyanis az állam mai szomorú hely­zetében adhat, az csak egy csepp a tenger vizében! Most, télvíz idején, Krisztus Urunk születése navjának küszöbén, egymásután jelentkeznek sanyarú viszonyok között lévő hadiözvegyek, kik karácsonyi segít­ségért fordulnak hozzám. Különösen ruha­neműt kérnek, de honnan adjak, ha nincs és'még csak kilátás sincs arra, hogjf na­gyobb készletet kaphassak fölöttes Ható­ságomtól. Elkeseredett panaszokat hallot­tam földmüves-hadiözveyyektől, de a szo­morú eredményből magam is leszögezem, hogy a jólétben dúskáló földműves nép minden ilyen irányú jótékonyságtól ride­gen elzárkózik. *) Kivétel csak a legritkább esetben for­dul elő. így vagyunk a vagyonos, iparos és kereskedő osztállyal is. Pedig hát az a hősi halált halt katona mindnyájunkért áldozta fel drága életét, hagyta özvegyen feleségét, hagyta árván gyermekeit. Az a féllábú, félkezü hős mindnyájunkért on­totta drága vérét és lett munkaképtelen csonka hős. E hősök hátrahagyott család­jainak, ezeknek a béna csonka honvédek­nek a fölsegítóse emberi és hazafiűi köte­lességünk lenne akkor, mikor szerencsét­len hazánk szomorú helyzetében nem múlott el hét, hogy egyik zajos mulat­ságot a másik után ne rendeztük volna — minden igaz, a hazája sorsáért ag­gódó magyarnak méltó megbotránkozására. Mit mondjak azokról, akik a bárókban, boltajtókban, vagy portájuk kapufélfáját támogatva, mint fölmentett hadkötelesek mosolygó arccal, csak idehaza az újságok­ból vettek tudomást a háború borzalmai­ról. Nagyon szomorú társadalmi jelenségek ezek, melyeknek bővebb megvilágítására több szót vesztegetni igazán fölösleges lenne. Hrabovszky Géza a hadigondozó igazgatója. *) Hadifogoly-gyűjtésünk alkalmával s legutóbb a kis vak-siketnéma fiú részére megindított gyűjtésűnk­nél is ezt tapasztaltuk eleinte. Äzonban éppen most — két esetből: a Hatvani IV. és a Hatvani II. negyed gyűjtéséből — arról győződtünk meg, hogy a föld­míves osztály is kész az áldozatra, csak be kel! hozzá kopogtatni, otthonában kell fölkeresni. Úgy, mint Fejér Miklós és Bóia Vince tették. így kellene tehát eljárni s akkor lenne siker. Egyebekben pedig aláírjuk (sajnos: alá kell Írnunk) a cikk állításait. Szerkesztő. A köztársasági párt vezetőit fölmentették. Budapest. Nagy Györgyöt és Veór Imrét, akit köztársasági propagandájuk miatt tartóztattak le, a bíróság fölmentette. A limanovai csata. Naplótöredék. 1914. december... Hideg van... Mégis izzó a levegő, a harctéri események teszik az­zá... Suttognak itt is, ott is az emberek... Az oroszokról, Krakóról, Ungvárról, Mármarosról e- sik szó ... Bizonytalanság az egész vonalon... Ily hangulatban kaptam a parancsot, hogy fél zászlóaljjal indulnom kell. Hogy hová, nem mondták meg... Lázas sietséggel intéztük még el dolgainkat s december 6-ikán, vasárnap a ko­ra délutáni "órákban együtt állott a két század indulásra készen a kaszárnya udvarán ... Meg­harsantak az imára hivó kürtök s felhangzott az «Imához» vezényszó... ötszáz lelkes ma­gyar fohásza szállt fe! egyszerre a Hadak Iste­néhez. Aztán indulunk a pályaudvarra ... Élőt tünk, mögöttünk, mellettünk, mindenütt az utca kiváncsi népe tolongott és embereink hozzátar tozói igyekeztek... Mindegyik keresi a maga párját, testvérét, rokonát. Gyöngéd, vigasztaló beszéd, zokogás, A díszes kávéházakban, — melyek előtt utunk elhalad, a nyugalmas élet minden nyilvánulása: pletyka, kártya, cigányze­ne... Milyen ellentétek az élet országútján! Leg­alább annak látják azok, akik halni indulnak a hazáért, Ä netnzetgyűlfc üUse. Lorenz százados vallomása meg­hamisítva került a ház elé. Eger, 1921. dec. 10. Saját tudósítónk jelenti. Budapest. Gaál Gaszton elnök 10 óra­kor nyitja meg a nemzetgyűlés mai ülését. Rubinok István a mentelmi ügyben folytatja jelentését. Lorenz százados val­lomása meghamisítva került a ház, elé. Neki a házszabályok semmi módot nem nyújtanak arra, hogy ebben a kérdésben intézkedhessél Rassay kéri az elnököt, nyújtson le­hetőséget arra nézve, hogy a nemzetgyű­lés még moot intézkedhessen ez ügyben. Az elnök kijelenti, hogy csak prepo­zíciót tehet. Somogyi István folytatja a kisebbsé­gek védelméről szőlő javaslatot. Megálla­pítja a vallomásokból, hogy eskütétel nem volt. Miniszteri Úszta volt ugyan forga­lomban, de a kinevezés csak akkor történt volna meg, ha a király Pestre jön. Majd áttérnek az interpellációkra. Czeglódy Endre a földreform végrehajtása körüli visszaéléseket, Pallavieini György őrgrőf a katonatisztekkel való brutális bá­násmódot tette szóvá. Ruppert a bírósági ügyek sajtónyilvánosságáról interpellált. A törvényhatósági bizottság közgyűlése. A tárgysorozat lényegesebb pontjai. V Eger, 1921. dec. 10. Amint már azt az Egri Népújság megírta, a törvényhatósági bizottság f. hő 13 án, hétfőn, délelőtt 10 órakor tartja meg rendes téli közgyűlését. A tárgysorozat fontosabb pontjai a következők: A közigazgatási bizottságból a f. év végén kilépő Babócsay Sándor, Beniczky György, gróf Keglevich Gyula, Plósz Ist­ván és Török Kálmán tagok helyének be­töltése (7 ik p.). Az állandó választmány­ban megüresedett 5 tagsági hely betöltése. (8. p). Az igazoló választmány megalakí­tása az 1922-ik évre. (9. p.). Különféle tag­sági helyek betöltése. (10—11—12. p.) Az esküdtszeki tagok névjegyzékének össze­állításához az 1922. évre 12 tag megvá­lasztása. (13. p.) A megyei tiszti főügyész helyettesének kijelölése. (14. p.) Az alispán mm előterjesztése a 91,889/XI. 1921 B. M. szánta rendelet alapján a házassági kihirdetés alóli felmentésért járó díj 50°/e ának a tör­vényhatóság részére' leendő átengedése iránt. (21. p.) A vármegyei kéményseprő mesternek kérelme a kéményseprési díjak felemelése tárgyában. (22. p.) A vármegyei alapok pénzkészletének gyümölcsöző el helyezése (24. p.). Kis hírek mindenünnen József kir. herceg levelet küldött a mentelmi bizottság elnökéhez, melyben két­ségbe vonja Hegedűs Pál altábornagy val­lomásának valódiságát. — Sopronban 14- én, Sopron környékén pedig 16 án lesz a népszavazás. — Az osztrákok a magyar álláspont iránti elfogultsággal vádolják a tábornoki bizottságot és emiatt a népsza­vazástól való visszalépéssel fenyegetőznek. — A pápa a legutóbbi konzisztórium al­kalmával kijelentette, hogy a világháború következtében létrejött új államoknak nincs joguk igényt tartani azokra az elő­jogokra, melyeket a Szentszék konkordá­tumokkal és külön megegyezésekkel biz tosított. — A tót néppárt tagjai kiáltványt intéztek a választókhoz, amelyben kije­lentik, hogy a szecesszió azért követke­zett be, mert a tőt autonómiát sem a többi cseh-párt, sem a néppárt cseh tagjai nem támogatták. — Lefévre volt hadügyminisz­ter a hadügyi költségvetés tárgyalása al­kalmával támadást intézett Németország ellen. Németország annak idején 7 millió embert mozgósított. Ez a veszély mégin- kább fokozódott: Németország most is elő­készíti a mozgósítást és az összpontosí­tást. — Hazajöttek a délvidéki és erdélyi politikai foglyok. — Japán hozzájárult ah­hoz a tervhez, hogy Anglia, Franciaország, az Egyesü’t-Államok és Japán szerződésre lépjenek a Csendes Óceán szigeteire nézve és ez államok Között az antanthoz hasonló megegyezés létesüljön. — Eberlein porosz kommunista érzelmű képviselőt letartóz­tatták. — A pápa Glattfelder Csanádi püs­pöknek áldását küldte ezüstmiséje alkal­mával. — Ma indul a 'hatodik katolikus gyermek vonat Hollandiába. — Dr. Krúdy Jenő, az indiai gyarmatok hires csillagásza, 40 milliót érő csillagászati műszereit a ma­gyar államnak adományozta. — A volt német császár fahasogatás közben fejét megsértette. — Olaszország a velencei ma­gyar művészeti pavilloat restauráltatja és ezzel lehetővé teszi, hogy a tavaszra ter­vezett kiállítás minden bizonnyal meguyil jón. — Tassen és Knudsen norvég kutatók holttestét a Jenissei folyó torkolatánál megtalálták. — A magyar állam nem is­meri el az Ausztriához csatolandó terüle teken lévő államadósságokat. A pályaudvaron veszteglő kocsik csaldra- mar magukba zárnak bennünket... Egy éles fütty és megindulunk. Majdnem minden kisebb állomáson megáll vonatunk, mintha csak búcsúz­tatni akarná a borsodi, hevesi fiúkat kedves fal­vaiktól ... A kocsi, melyben talán utolsó utunkat tesz- szük,' régimódi termeskocsi. Négyen vagyunk benne mindössze: 2 tiszt, 2 hadapród. Kénye­lembe helyezkedünk, napokig innen bizony ki nem mozdulhatunk. "Beszélnünk miről bőven a- kad... 'cszakmagyarország gyönyörű tájai in­tegetnek felénk, régi várak, amelyek mind haj­dani dicsőségről beszélnek ... Lassan haladunk s végre a legfájóbb érzés lopódzik szivünkbe:: búcsúzunk a magyar hazától... Embereink a Himnuszt éneklik s mi meghatottan hallgatunk, mikor elhaladunk az utolsó bakterház előtt, a- melyen hosszú, kopott nemzetiszinű zászló ját­szik a hűvös északi széllel... Innen már osz- rák minden: csendőrség, vámőrség, vasúti sze­mélyzet, a pályaudvarokon ácsorgó nép... És veszedelmesen közeledünk célunk felé. Harmad­napra' jelentéktelen állomásra érünk... A vonat­vezető jelenti, hogy célnál vagyunk... A szom­szédos sínpáron teherkocsik, mindegyik tetejével megrakva mindenféle hadianyaggal. Automobi­lok, lovak, teherkocsik, ágyúk, konyhák, —. ka­tonák mindenütt. Egy hadtest törzse indul most innen kelet felé... A hadosztályok már az elő­ző napon elmentek innen... Leugrok a vonatról s rohanok a kis állo­más épületébe. Keresem a katonai parancsno­kot. Nem tud semmit, hogy hová vagyunk irá- nyútva. De utalt a hadtest vezérkari főnöké­hez, ki véletlenül itt van ... Meg is találom, ép­pen készültek már vonatra ülni.'jelentem neki a jelentendőket. Kihúz egy térképet a zsí-béből s berajzol valamit, aztán megadja a további pa­rancsot. — Itt a térkép. Berajzoltam az útvonalat. Három nap alatt célhoz értek. Ha kedvetek van még ma indulhattok... De várj, érdeklődöm, le- het-e vonaton mennetek?... Hivatja az állomás­főnököt ... Aztán beszél vele... Majd vissza­jön hozzám és mondja: — Ülj vonatfa es menjetek Krakóba ... Ott kapod a további parancsot! Persze .boldogan köszöntem meg az intéz­kedését ... Mindig jobb volt vonaton utazni, mint az apostolok lován. Ezalatt vezérkari tisztek seregiettek' közénk, boldogok, jókedvüek voltak és beszéltek sokat Krakó felől eknult a veszély! Keletre megyünk innen, honnan nagy eseményeket jelentenek s nem lehetetlen, hogy megállítjuk jó időre az o- rosz «gőzhenger«-t. Ti most’Krakóba mentek, onnan lekanyarodtok Timbark, Limanova felé...

Next

/
Oldalképek
Tartalom