Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-08 / 279. szám
Ära 2 korona iftiáS*«tesi dijak postai szállitass m íáf[és* is félévi előfizetést nem fogadunk el. ttagged évre 150 K. — Egg hóra 50 K. Eger, 1921. december 8. csütörtök. XXVIXL évi. 279. sx. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőségi Eger, Líceum. lOadólitoatal t Líceumi ngomtía, Telefon szám 11, Eger a népműveltségért. Eger, 1921. dec. 7. Ma, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén nyitok meg hivatalosan Eger város társadalmának legfiatalabb kultúrintézményét: a népfőiskolát. ismét gazdagabbak leszünk egy olyan szervezettel, melynek jelentőségét nem lehet eléggé hangoztatni. És ma, amikor az egri Népfőiskolát >a hivatalos tényezők átadják rendeltetésének: ünnepi gondolatokkal telik meg lelkünk... S míg borús tekintetünk a jelenre esik, lelkünk a jövendő esélyeit méri, amelyek úgy nálunk, mint csonka-országszerte fakadnak majd a népműveltség emelése folytán... Országszerte megindult a szellemi munka, lelkesen, tüzesen, '"erős akarással azért a lelki integritásért, amely nélkül csonka, béna a teremtés koronája: az ember, züllöttek a társadalmi megnyilvánulások, züllött és megfertőzött az egész közélet... Fölemelő és megnyugtató tudat, hogy a nép- műveltség fog bennünket elvezetni a nemzeti boldogulásnak arra az útjára, amely legnemesebb, legnagyobb, legszentebb nemzeti céljainkhoz visz... Ez az áfáim az, amely öntudatot varázsol a csüggeteg lelkekbe ... Ez, mely elűzi a kétség- beesés fúriáit egy újjáépítendő ország romjain... Ez, mely önbizalmat ad nagy akarásunkhoz! Ismét visszanyerjük teremtő életerőnket: a lelkek újjászületését, integritását... Ennek a következményei pedig beláthatat- kmok; a nemzeti boldogságunk igéretföldeit tárják elébünk:. ..a nemzeti föltámadást, az Integrális, hatalmas és boldog Nagymagyarországot... Szivünk melegével öleljük keblünkre úgy a magvetőket, mint az «öreg» diákokat s azokat is, akik megértve a népműveltség csodálatos varázsát, sziwel-lélekkel támogatják a népkultura életerős szervezeteit. Jó munkát, magvetők! Jó munkát, «öreg» diákok! Bethlen nemzeti demokráciát hirdet. Visszaállítja a köz-szabadságokat. — Megszűnik a cenzúra. — Új amnesztia rendeletet boesát ki a kormány. — Az internáiási rendelet revízió alá kerül. Eger, 1921. dec. 7. Budapest. Az Egri Népújság tudósítója jelenti: A nemzetgyűlés mai ülését 10 óra 20 perckor nyitotta meg Bottlik József alel- nök. Rubinek István beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését a letartóztatott képviselők ügyében. Jelenti, hogy Somogyi István a kisebbségi védelmet terjesztette be. Kéri a mentelmi ügyben a sürgősség kimondását. Ezután Bethlen István gróf emelkedett szólásra, hogy tájékoztassa a nemzetgyűlést a kormány irány elveiről. Hozzájárult Rubinek István mentelmi előadó indítványához. Áprilisban kifejtette, hogy a külföldi inficiáló bolsevista-propaganda miatt a közszabadságok terén nem tehetett nagyobb engedményeket. Április óta azonban a viszonyok változtak. Elhatározta, hogy megteszi a lépéseket abban az irányban, amely lehetővé teszi azt, hogy a konszolidált békebeli állapotokhoz közeledjünk. A kibontakozás munkáját megkezdte azokkal a munkásrétegekkel is, amelyek eddig a kormánynak ellenségei voltak. A gyülekezési szabadságot és a szakszervezetek teljes szabadságát biztosítja. A kormány új amnesztia-rendeletet bocsát ki. Revízió alá kerül az amnesztiarendelet is. A sajtócenzúrát a kormány a legközelebb teljesen megszűnteti. Sajnálattal állapítja meg, hogy a zsidóság hadat üzent a nemzet történelmi tradícióinak. Azokat az erőket azonban, akik segítségünkre lesznek nemzeti ideáljaink megvalósításában, nem akarja eltávolítani magától. Az egységes párt megvalósítását szükségesnek látja, mert csak akkor tudja biztosítottnak a nemzet jövőjét, ha a pártok egybeforrnak és megteremtik a nemzeti demokráciát. A királykérdést nem óhajtja bolygatni. A Friedrich féle választójog nem felel meg a mai körülményeknek, mert a nemzeti demokrácia vesztét okozná. A kormány igyekezni fog, hogy a választójog kérdésében januárban határozzon. A földbirtokreformot a kormány a lehetőséghez képest megoldja, a munkás- biztosítás, a nő ős gyermek-védelem, valamint az állami és közigazgatási tisztviselőkről, a rokkantak ellátásáról szőlő törvényjavaslatokat vette föl programmjába. Az alkotmányos javaslatok szünet után következnek. Sok meddő vitának volt színhelye a nemzetgyűlés és most igazolódik be, hagy-e olyan emlékeket maga után, amelyek érdemessé teszik a nemzetgyűlést az ország hálájára. Az elnök az ülést 1jA órakor felfüggesztette. A népfőiskola ünnepies megnyitása ma délelőtt lesz a Városháza nagytermében. A megnyitást d. e. 10 órakor Veni Sancte előzi meg a ciszterciek templomában. A mise után kezdődik az ünnepség, amelyen a kultuszkormányt Deptner Tibor dr. miniszteri titkár képviseli. A megnyitó ünnepség a főgimnázium tornatermében lesz. Apróságok Macz&i Valérről. Nagyon régen volt. A 90-es évek legelején. Az én emlékemben az a Maczky Valér marad meg. Erős-hatalmas alak, nyakán széles-lapos, fekvő gallér, hegyesen álló kefe-haj, duzzadt- erős ajak, piros arc, fekete keretes cvikker. De megmaradt lelkemben a pedagógus lelkének a Icépe is. Ma tán kissé szokatlan ez a kép, de régen- te ez volt általános. A régi tanárok közt kevés volt, ki szivét is éreztette diákjaival. Maczkynak is inkább az elméje előtt hódoltunk. A mai diák- generáció ilyen tanár-típust már alig ismer. Tiszteltük tudásáért, magyarázatkor lestük ajkáról a szót, mert elménket egyszerre betöltötte a világos, szinte megfogható tudás, Tnit velünk köz- iött: de szivünk távol maradt tőle. Pedig szerette a diákot ‘Maczky Valér is, de csak a maga módján: igazságos volt, elnéző volt, megértő volt, de az iskola ajtaján túl nem ismertük, s ő se ismert minket. Jeles diák voltam, de öt év alatt tán egyszer sem fordultam meg a szobásaiban, mert még a gyakorlatot is maga hozta, maga vitte. De amit a szív nem kapott meg, bőségesen megkapta az elme. Irodalmunk nagyjait, eszméit és kincseit ma is, 30 év után, Maczky Valér szavain át tisztelem és értékelem. Álljon itt néhány tördelt vonás régi diákmemóriáik felfrissítésére és az ő emlékezetére. * Miért miért nem, ma már nem tudom megmondani: Stokec-nak hívtuk. Ez a furcsa szó » későbbi generációk ajkán Stagic-cá fejlődött. Nem volt e névben se gúny, se tréfa. Egész komolyan jelentette az ajtónálló diák: Csend legyen! Jön az öreg Stokec! S amint vaskos léptei végigdübörögtek ott a régi III. osztály ócska padlóján, bizonyosan visszhangjuk támadt alant a kriptában is! * Számítani gyönyörűen lehetett nála. Még mindenki le nem felelt egyszer, nem hívott fel senkit másodszor felelni. Ha mégis véletlenül elhibázta a sorrendet, nem. egy vakmerő nebuló ellene szólt, mondván: «Kérem, tanár úr, én már feleltem!» «Jól van, akkor üljön le!» El volt intézve. Óra előtt ‘a kalkulusíró diákok majdnem halálos bizonyossággal kijelölték a felelőket. S ezt a rettentő eredményt Maczky megértő, jó szívből tette. Mikor nyolcadikosok voltunk, meg is okolta. «Lehetetlen az, hogy mindén diák minden órára minden tárgyból teljesen elkészülhessen. Én bízom diákjaimban, hogy legalább «elégséges»-re mindegyik elkészül, bár tudja js, hogy nem felel.» Sajnos, tévedett. Mert diákba ilyen magas bizalmat nem szabad helyezni. * íMozditott egyet az orrán, leejtette a evik- kert az asztalra s úgy böngészte a noteszből a soros felelőt. Irodalomból, filozófiából kettő-három felelt csak egy-egy órán. Egy a névsor elejéről, egy középről, egy a végéről. Nagyon könnyű volt így1 számítani. Persze maga is tudta, hogy az osztály igen hagy része nem készült felelésre, ép azért legnagyobb jjesztése volt, ha lármát hallót, renűetienkedést láttott, odakapott a noteszhoz: «Ide vigyázzanak, mert mingy árt ekzaminálok!» * Irodalomtörténetből azonban nem sokat ért a számítás. Mert jó tíz oldallal mindig előbbre járt a magyarázattal, mint a lecke volt, így aztán a harmadok végén (mert akkíor még 'három időszak volt az iskolaév) két-három héten át felelés volt állandóan. Fele osztály az egyik órán, fele a másikon. Bizony nagyon megjárta az, aki nem fogadta meg a jóakaratú tanácsot, hogy legalább «elégséges»-re minden órára elkészüljön. Az irodalmat tudnia kellett mindenkinek és pedig nem elégségesre. Tőle tanultam ezt az igazságot: Nem érdemli meg a magyar diák nevet az, aki a magyar irodalmat és a magyar történelmet nem tanulja jelesre! 'í Filozófia-vizsgán történt. (Gyönyörűség volt hallgatni a magyarázatot, de a könyvét szóról- szőra be kellett vágni, különben nem lehetett belőle felelni. Sokan emlékszünk még ma is a híres mondatra: Az ügyről csak annyit állíthatunk...) Persze a vizsgára is csak három-négy tézist tudott mindenki. A K betűnél elvétette a sorrendet. Csak úgy dőlt a szekunda. Mit csináljunk? Felfüggesztették a vizsgát tíz percre. Mentünk az osztályfőnökhöz: segítsen rajtunk, különben a fél osztály nem megy érettségire. Az osztályfőnök szólt neki: S az öreg Maczkynak nem volt más ellenvetése, csak ez: «Hát mért nem szóltak már előbb?»
