Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-03 / 275. szám
Ara 2 korona. Eger, 1921 december 3. szombat. XXVMi. évi. 275. sz. Klépujjág Sififizctéii dijak postai szállítása ai Íjész ás félévi előfizetést nem fogadónk el. Pegged évre 150 K. — Egg hóra 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatalt Liceuml ngomda< Telefon szám 11. Bficsú Ifyngatmagyar országtól. Eger, 1921. dec. 2. Kedden, 1921. november 29-én befejeződött Nyugatmagyarország megszállása.. Egy jó darab áldott ősi földet temettünk el ismét, hogy eleget tegyünk annak a sokat emlegetett átkos papírosnak, amit trianoni békének neveztek el... Ez az a béke, amely új országokat teremtett a vén Európa romjain; ez az, amely rettenetes kíméletlenséggel tört össze mindent: ősi jogot, ősi erényeket, hagyományokat, szent érzéseket, viszont a hűtlenséget, az árulást, a becstelenséget diadalra juttatta. És kiölte a testvérnem- zetek, a történet folyamán összeforrott államok polgárainak szivéből azt az érzést, mely az együttélésből, az egymásrautaltságból fakadt, mely ellenséggé tette a barátot, mint minket a testvér Ausztriával .... Fáj, végtelenül sajog szívünkben a fájdalom a délvidék elvesztése miatt; fáj a románok rettentő rablása: Erdély. Vigasztalan a Felvidék elszakításának ténye, de megdöbbentő az osztrákok hullarablása: azoké, kiket a magyar kebel melengetett és táp’ált, kik velünk haladtak a história számtalan megpróbáltatása közepeit, kéz a kézben, egymást támogatva, mint civakodó, de azért mindig megbékülő két testvér .... .... Csalódott szivünk minden keserűségével átkozunk meg ebben a pillanatban. Ausztria! De titeket, ott maradt magyarok, nem feledünk soha ___ s búcsúz unk tőletek : Isten veletek derék ponzich- terek, hiencek és horvátok, Isten áldjon felsőőri ősi magyarok .. . Nem felejtjük a Lajta hegyet, sem a a festői dombsort s más, tegnapelőttől Osztrák Alpokká lett Magyar-Alpokat . . . Isten veletek, kicsiny folyócskák: Lajta, Vulka, Répce s a többi. . . Amíg vizetek a mi Alföldünk felé igyekszik: addig gondolatunk, vágyunk, reménységünk, bizalmunk a tiétek .... Isten veletek, régi váraink, melyeknek omladozó falai a világ végezetéig magyar dicsőségről susognak: Szarvkő, Fraknő, Lónzsér, Kabold, Léka, Rohonc, Borostyánkő, Németujvár ... Isten veletek ... és ne feledjétek, hogy nemcsak a török érezte bennetek a magyar öklöt hanem az osztrák sógor is nem egyszer . . odaát! Isten veletek, műemlékeink, iskoláink, bányáink, telepeink .... Ügyeljetek, ha üt az óra. Figyeljetek, ha megharsannak a trombiták,.. . mert akkor már nincs messze az az idő, mikor ismét egymás keblére borulhatunk! Személyi hir. Hindy Zoltán v. képviselő, az Orsz. Kát. Szövetség igazgatója, ma, szombaton, Egerbe érkezik. Vasárnap délelőtt a Kér. Szociális Egyesületben, délután pedig a Katolikus Legényegyletben fog előadást tartani. Az egri jótékony egyesületek és az Amerikai Segítő Misszió. «Mink is megmozdultunk.» Eger, 1921. dec. £ Lapunk szerdai számában megírtuk, hogy azok az adományok, amelyeket az Amerikai Segítő Missió szánt a miskolczi- aknak, immár megérkeztek rendeltetési helyükre s néhány nap múlva, már szét is osztják azokat a miskolczi jótékony- egyesületek az igényjogosultaknak. A hírrel kapcsolatban megjegyeztük azt is, hogy jő lenne, ha erre a hírre megmozdulnának a mi jótékony egyesületeink is. Nem azért mondottuk ezt, mintha kőtségbevontuk volna ezeknek a tiszteletreméltó szervezeteknek jótékony munkál- kodását, vagy éppen elégedetlenek lennénk emberbaráti igyekezetükkel . . . Sőt, most is készséggel megállapítjuk, hogy ezeknek az egyesületeknek tagjai vetélkedve igyekeznek letörölni embertársaik arcáról azokat a könnyeket, amelyeket a szenvedés, a nyomorúság varázsol oda. . . . Tettük azonban azt a megjegyzést azért, hogy figyelmeztessük egyesületeink vezetőit arra, hogy Csonkamagyarország falvai, városai hosszú hónapok óta versenyeznek az amerikaiak emberbaráti jóté konyságáért. .. Minden alkalmat megragadnak arra nézve, hogy kérelmüket mielőbb elintézzék, kilincselnek, összeköttetést keresnek Az egri vár költői. — Részletek Tordai Ányos vasárnapi előadásából. — III. Vörösmarty Mihály. Ma, mikor oly fennen hangoztatják, hogy a művészet önmagáért ál és teremt s mikor e jelszó cégére alatt mindenféle vásári cédaság bejutott a művészet templomaiba: — ma már alig tudják érteni és értékelni azt az erős kapcsot, mely száz óv előtt a magyar irodalmat s a magyar nemzeti — mondjuk világosan — politikai «életet összefogta. Száz éve indult meg a negyedszázados küzdelem a nemzet életében, mely a rendiség, az ősmagyar tunyaság s a nemzeti érzésről annyiszor megfeledkezett — mondjuk — konzervativizmus romjain új Magyarországot akart teremteni. Széchenyi kibontja a zászlót s a zászló leghívebb lobogtatója, az új eszmék legmunkásabb magvetője a magyar irodalom. Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza, Toldi s ennek a 25 évnek minden neves és névtelen írója nem a koszorúért, nem a hervadatlan babérért dolgozott elsó sorban, hanem, mert magyarnak tudta magát: nemzete javáért; nem a maga szobrát akarta egyik is fölemeltetni, Hungária édesanyánk szobrának a nagyságán, pompáján, ragyogásán dolgozott a toll, az ecset, a véső. A 25 éves Vörösmarty Mihály is a nemzeti gondolat szolgálatába áll lángoló tehetségének minden rezdülésével. Mivel buzdíthatja az elpuhult magyart, mivel serkentheti tettre a tétlen nemzedéket, mivel tanítsa áldozatosságra az önzó szíveket ? A jövőt csak sejteni lehet, a jelent csak siratni lehet, de a múltat — a dicsőséges, a lelkesítő, a fájdalmas büszke múltat csak dicsérni lehet. A dicsó magyar műit képeit kell a költészet hímes aranyszálaival odavarázsolni a jelen küzdő nemzedékek szeme elé. íme, lássátok atyáitokat, akik megszerezték, vérrel-vassal, hittel, bizalommal megtartották országto- kat és fenntartották fajotokat; lelkesüljetek az ősök tettein, fáradjatok, szenvedjetek, dolgozzatok'ti is, — mert újra meg kell alapítani a hont, újra le kell raknotok alapjait fennmaradástoknak. Ezért énekli meg a honfoglaló hősöket Zalán futásában; ezért dalol a magyar keresztény lovagvilág legelső hőséről, szt. Lászlóról Cserhalomban s ezért zeng a csodásszavú lant a magyar vitézség ős önfeláldozás testet öltött eszményéről, Dobó Istvánról, Eger című, majdnem 3000 soros époszában. így értjük meg s így bocsátjuk meg neki, hogy a lelkesedés és a csodálat szférájába emeli hőseit, hogy nem embereket, félisteneket rajzol. Hisz annyira kevélyek és büszkék vagyunk, hogy csak azokat fogadjuk el pól daképekül, akiket igen magasan érzünk magunk felett. A régi dicsőség lantosának hangja csendül a bevezető sorokban : Megnehezült az idők viharos járása iölöttecj. Oh haza! halmaidon s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik és dühödötten táboroz a harc. Aztán lehetne-e igazabb és hangulatosabb képet festeni Dobó váráról, a puszta vidékről, — a várat őrző vezérről: Díszesen áll Eger a termékeny völgybe kitéve, S mintha leélt idejét álmodná vissza, megaggott Várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja: Bús mormolva fut a testvérhabu csermely előtte, Partjainál szüzek és nem enyelgő gyermekek egymást S a boruló tájat félénken nézve bolyongnak. ...Fenn pedig, a haza bánatját hordozva szívében All a harci Dobó ... mozdulatát nem látni fejének, Nem hadütő hős karjainak, de szemében ölő tűz, A szabad elszántság megemésztő lángjai égnek. Nem szándékszom végigfejtegetni az egri vár vívásának e legragyogóbb leír*-
