Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-02 / 274. szám

Ara 2 korona, Eger, 1921. december 2. péntek. XXVIII. évf. 274. sa. Előfizetési dijak postai szállítással Sftss ét félévi előfizetést nem fogadunk el. Hedged évre 150 K. — Egg hórs 50 K. ­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N RY IMRE. Szerkesztőség! Eger, Licenm. Kiadóhivatal i Licenml ngomda« Te'efen szám 11. Az aranyhid. Eger, 1921. dec. 1. Megnemértés-ország közepén egy ha­talmas fekete tő terűit el. Nem volt kiasz- szikus neve. Nagyon is furcsa és modern hangzású neve volt: «Parlament«. A tő örökké háborgott, mert vulkánikus erők mindig fölkavarták. Ezek a vulkánikus erők voltak a pártszenvedélyek. A Parla­ment nevű sötét tóba kisebb-nagyobb fo­lyók, patakok és erecskék ömlöttek. Egyi­ket hívták Keresztény Nemzeti Egyesülés­nek, a másikatDisszidens nek, a harmadikat Kisgazdának, a negyediket Polgári Demok­ratának, az ötödiket Ellenzéknek. Egy-két folyó tiszta volt, mint a kristály, de a többi salakot hozott magával és a Parla­ment nevű tóban összekeveredett azokkal a csatornákkal, amelyek az önösérdekek szennyvizét vezették le. S a Parlament révésze, Bethlen gróf, ezen a példázaton nem okúit. Az Egységes Pártot meg akarta teremteni: a kristálytiszta ereket össze akarta keverni a csatornák poshadt vizével. A révésznek elég dolga volt: az al­világból kellett fölszállítania a dicsőséges múlt kisértő emlékeit. S Megnemértős-országot ez az örökké viharzó fekete tó választotta ketté. A ré­vész, Bethlen gróf, egy álmot óhajtott meg­valósítani. Az álom azt sugallta neki, hogy ha egy aranyhidat épít a Parlament fölé és ezzel az aranyhíddal összeköti Megnem- értés-országot, újra boldog lesz a nép. A révész elzarándokolt egy alchimis- tához, aki a titkos tudományok mestere volt. Az alchimistát Politikának hívták, a vegyi konyháját pedig Programm-nak. — Aranyhidat szeretnék építeni a fe­kete tő fölé, hogy megmentsem Megnem- értés-országot. A Politika gúnyosan mosolygott. — Aranyhidat építeni? Szegény em­ber, hiszen aranyad nincsen. Az arany, az Önzetlenség, kipusztúlt Megnemértós- országból. S hiányzik a tiszta tűz, a Ki­tartás, amely az aranyat időállóvá edzené. — Éppen ezért jöttem hozzád, te ér­tesz az aranycsináláshoz. — Ám lássad — mondotta a Politika. Tüzet gyújtott a lombik alá és elkészítette a szükséges arany-mennyiséget. Varázsló volt, megtehette. Az aranyat pedig álom­ból, ígéretekből, hitegetésből, gyűlöletből, tunyaságból és áskálódásből, nagyravá- gyásből és ellenségeskedésből csinálta. A boszorkány-konyhában más anyag nem állt rendelkezésére. S Megnemértés-ország egy szép reg­gelen arra virradt, hogy az Aranyhid, az Egységes Párt, a Parlament fölött ragyo­gott. S Bethlen-révész lélegzetét vissza­fojtva leste, ki lesz az első, aki az Arany- hidra lép. Egy tiszteletreméltó aggastyán „tette rá a lábát először a hídra. S hívták őt Választójognak. Az Aranyhid azonban megingott. Összeroppant. Füst lett belőle, fojtó köd és pára. A Választójog az örökké háborgó fekete tóba zuhant. A révész két­ségbeesett, de a szerencsétlen ország lakói nem. Egyesült erővel lecsapolták a Parla­mentet és kimentették a Választójogot, S kihaltak a pártszenvedélyek vulkánjai. A fekete tő helyén termékeny földre talál­tak, melynek mélyében meglelték az ara­nyat: a szeretetet, a megértést ős az ön­zetlenséget. S Bethlen gróf azért nem tudja meg­építeni álmát, az egységes párt aranyhíd- ját, mert az arany, amiből a hid elkészülne, mélyen benn van a mocsár alatt, amit úgy hívnak, hogy Parlament. Csapolják le ezt a vulkánikus fekete tavat és megtalálják az aranyat, ami Megnemértés-ország leg­drágább kincse lesz. Bárcsak ne tűntetné el ezt a nemes fémet, az irigység manója! Szegény Megnemértés-ország. . . Sze­gény ‘Magyarország! .... b. ... f. Második évfordulója volt tegnap az egri gyalogezred megalakúlásának. Ez alkalom­ból 9 órakor ünnepies hálaadó és könyörgő mise volt a főszékesegyházban, melyen a nemzeti hadsereg tisztikara és legénysége teljes számban részt vett, de ott voltak a polgári hatóságok vezetői is. Az ünnepi misét Dutkay Pál apát-kanonok mondotta, az alkalmi szt. beszédet pedig Subik Ká­roly pápai kamarás, érseki titkár. — Mise után a pompásan fegyelmezett, sastollas csapatok tisztelgő menetben léptettek el az állomás és ezredparancsnok előtt. Az egri vár költői. — Részletek Tordai Ányos vasárnapi előadásából. — II. Balassy Bálint. 22 esztendő múlt el az egri vár os­troma óta. 1574 et Írtak. Ungnad Kristóf uram most már a vár kapitánya, felesége a szépséges Losonczy Anna. Beállít a vár­ba Balassy Bálint urfi, hogy ím ő vitézi oskolát jött ide tanulni. Ungnad szívesen fogadja a rangos ifjút, kinek apja jeles embere volt Ferdinánd királynak. Hanem ahogy az asszonyt meglátta Bálint úrfi, minden vére egyszeribe az arcába szök­kent. Tudta, hogy találkozni fognak, de azt már nem tudta, micsoda gyönyörű pillangó feslett ki a báb szürke köntöséből! Mert ismerték már egymást előbb is. Ott laktak Losonczyék Somorkő várában, Kékkőnek, a Balassyak fészkének szomszédságában. Csakhogy Bálint úrfi nem sokat sürgölö- dött akkortájt a szomorú Anna körül, a- kinek nem igen volt kedve udvarlőkat fo­gadni: apja emlÓKén járt mindig a gyön­ge szíve, akit oly rútul pusztított el a tö­rök vég Temesvár alatt. Hanem moßt! Fellobbant Bálint szívében egy szempil­lantás alatt a sóvárgó szerelem, a lobogó, a kínzó, soha ki nem elégített és soha el nem múló. És újra kezdődik Eger várá­ban az ostrom, nem ugyan szakállas á- gvúkkal, tarackokkal, hanem lobogó, epe- dő, vágyódó dalokkal: Kegyes, vidám szemű, piros rózsa színű En édes fehér hölgyem, Kin hű szerelemmel s teljes reménységgel Nyugszik tüzesült lelkem, Nemde nem siralmas kár-e énnekem az, Hogy elfeledtél engem? Az szelíd darukhoz szintén hasonlatos, Te kegyes tekinteted, Rózsát jegyez orcád, kláris te szép kis szád, Mézet ereszt beszéded. Jöjj immár élőmben, mondjad örömömben : Isten hozott téged! De hiába minden! Az egri vár falai keményen állták Ali és Ámhát ostromát: ily keményen állja Losonczy Anna is a szerelmes vitéz dalos támadását. Mi tette szívét keménnyé? A hitvesi hűség őrzötte-e meg, vagy nem hitt-e Bálint őszinte érzé­sében: — ki tudná azt megmondani! Tet­szett neki az epedő vitéz, volt hozzá jó szava is, de sokkal józanabb volt, hogy- sem szívét elveszíthette volna. Bálint a végvári élet egyéb gyönyö­rűségeiben keres vigasztalást. Lándzsa- vetés, kopjatörés, portyázás a vőgbeli vi­téz mulatsága s az Eged aljai térség, a fel- németi s tályai mezőség dicsérete csendül meg Balassy vitézi énekeiben : Vitézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél ? Holott kikeletkor A sok szép madár szól, Kivel ember ugyan éli Mező jó illatot, Az ég szép harmatot Ad, ki kedvesb mindennél ... A nagy széles mező, S a szép liget erdő Sétáló palotájok; Az utaknak tere Kemény harcok helye, Tanuló oskolájok; Csatán való éhség, Szomjúság s nagy hévség, F áradtság—m ulatságok. Julia hajthatatlan állhatatossága miatt nincs sokáig maradása az egri várban. Megy felejteni, vagy becsületet szerezni a harcok mezejére: hátha a kardpengés, ágyúdörgés elcsitítják szíve zokogását, a- vagy akkora dicsőséget szerez, hogy ra­gyogásának nem tud majd ellenállni Julia asszony. (Balassy t. i. Julia néven emle­geti verseiben Losonczy Annát.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom