Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-02 / 274. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Emelkedett hangulatban. A Menház-utca. — Átalakítják a Városházát. — Egy hang: «Nem fogadjuk el!» Eger, 1921. dec. 1. (A közgyűlés folytatása.) A tárgysorozat következő pontja a a Menház-utca kiépítését tárgyalta. Rap- esdk József h. főmérnök előadó ismertetése közben Kakuk Ignác közbekiált: Ez az utca pocsolya. Itt fordulnak elő leggyakrabban a fertőzőbetegségek. Glósz Kálmán dr. mosolyogva válaszol: — Dehogy, kérem. Én csak tudom. A vita során megállapítást nyert az, hogy a Középponti Szeszfőzdének köszönhetik a Menház utca lakói az ázsiai állapotokat. Az ügyet érdemleges határozat- hozatal végett áttették a kövezetvám bizottsághoz azzal a határozati javaslattal, hogy a bizottság figyelmét felhívják a Menház-utca kiépítésére s utasítsa a bizottság a Szeszfőzdét, hogy födött szennylevezető csatornákról sürgősen gondoskodjék. Parázs vita keletkezett a Városháza átalakításának kérdése körül. A közlekedés, valamint a hivatalok elhelyezése, az adminisztráció zavartalan biztosítása miatt a Városháza némi átalakításra szőrül. Az átalakítás 85,200 koronába kerülne, de égetően szükséges a munkálatok megkezdése, mert a mai viszonyok és irodai elhelyezkedések csak gátolják az ügykezelést. Amikor elhangzott a »móltőz- ta88ék elfogadni«, egy hang közbekiáltott: — Nem fogadjuk el. A képviselők feszengeni kezdtek a helyükön. A »Menház utca óta* emelkedett a hangulat is. Egynémelyek a 85,200 koronától ijedtek meg. A vihar azonban nem robbant ki, mert Lipcsei/ Péter felvilágo* sító szavai után lehiggadtak az indulatok, amelyeket az az egy meggondolatlan közbekiáltás idézett föl. Végre is a városi adminisztráció érdeke a város érdeke. A költségvetést szépen megszavazták. Anya- és Csecsemővédö Intézet alakul Egerben. Ezután Glósz Kálmán dr. emelkedett szólásra. — Még ez év februárjában akció indúlt, hogy Egerben anya- és csecsemő védő intézet létesüljön. Meg is alakították a bizottságot, a képviselőtestület 40,000 koronát irányzott elő erre a célra, de nem tudtunk zöldágra vergődni, mert [helyiségünk nem volt és a rendelkezésünkre álló összeg is csekélynek mutatkozott. Ehhez segítségünkre jött az Amerikai Vöröskereszt. E hó 18-án az Amerikai Vöröskereszt megbízottja és a Stefánia Vöröskereszt Egylet egyik orvosa Egerben járt. Isadk Gyula alispánnál az érdekeltek bevonásával gyűlést tartottunk. Az amerikai megbízott kijelentette, hogy az Amerikai Vöröskereszt magára vállalja a teljes felszerelést s a jövő év julius hó 1-ig fenn is tartja az intézetet, a városnak csak helyről kell gondoskodnia. 1922. julius hó 1-től kezdve azonban már maga a város tartozik az intézet ellátásáról gondoskodni. A költségelőirányzat évi 150,000 korona. Ennek az összegnek V3-a terheli a várost mert az állam viseli a költségek */a-át. A harmadik részt közjótékonyságból tudjuk fedezni. Az intézetet az »Örökös« föld- szinti helyiségeiben tudnánk elhelyezni. Azt a ket-három öreg embert, aki az Örökös földszinti szobáiban lakott, a menház- ba helyeztük. Már most nem volna egyéb hátra, mint az, hogy Trak Géza h. polgármestert megkérjük, interveniáljon a helyiség átengedése ügyében, mivel az ér sekfőpásztor az Örökös* védnöke. A képviselőtestület az állandó választNincs szerencséje. Az erdélyi fejedelemnek, Báíory Istvánnak fogságába esik s mikor Bátoryt lengyel királlyá választják, magával viszi a poétát lengyel földre is. Az erdélyi fogság csak amolyan úri egyes lehetett, a lengyel földön meg szabad járta-kelte volt. Bizony meg-megfeled- kezeit a csélcsap poéta Júliáról s épp oly tűzzel énekelt ott Csáky Krisztináról, Be- bek Juditról, Merghai Katáról, a lengyel eiteráslányról. De végkép mégsem tudja feledni Júliát. Ahogy megszabadul, nem tartja vissza apja halála, az egri várban terem újra s megzendül megint a régi szerelem a régi erővel. Ám Ungnádné ifj- asszonynak nem puhult a szíve, sőt a sors is Balassy ellen szegül: az egri várnagyot a király horvát bánnak nevezi ki. A főméltőságú asszony még messzebb e- sett tőle helyben, méltóságban, mint valaha. Csőstül zűdúl aztán reá a sors csapása Édesanyja meghal, önző, irigy örökségi pörök szakadnak a nyakába. Hogy szabaduljon ezektől, feleségül veszi unoka- testvérét, a nagy Dobó leányát, Krisztinát. Szerelem nélkül kötött házassága boldogtalan; a rokonházasságoi felbontja a törvény : úgy látszik Isten és ember ellene fordűl. De megcsillan az utolsó reménysugár: üngnád Kristóf meghalt, Losonozy Anna özvegyen maradt. 1589 et írtak már. A 40. év felé jártak mind a ketten. Hátha most már hajlik hozzá a százszor megénekelt, ezerszer megsiratott, mindenfelé jártában szívében hordott régi ideál! Kosarat kapott a szegény poéta. Nem csoda: vagyona elúszott a hosszú pörös- ködés alatt; becsülete megkopott kényes hirű házassága miatt, — csak a lantja maradt épen, csak a szíve tudott még dobogni ifjonti erővel. Losonczy Anna For- gách Zsigmondnak nyújtja kezét, Balassy Bálint pedig örökre feledni bujdosásba indul. Elbúcsúzik mindenkitől, aki csak kedves volt valaha szívének . Oh én édes hazám, te jó Magyarország! Ki kereszténységnek viseled paizsát Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitéziő oskola! immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tűköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti: Istennek ajánlva légyetek immár ti. Künn bolyong a lengyel tenger partján, idehaza hagy mindent, csak a keserűséget, csak a fájdalmat, az őrük lemondást viszi magával. Nem zendül a magyar irodalomban egészen Csokonay Vitéz Mi- hályig oly őszintén, oly szívrehatóan, any- nyi melegséggel s átérzett érzelemmel dal, mint ahogy a vagyonától-azerelmőtől számmány javaslatára közfelkiáltással megszavazta az anya- és csecsemővédő intézet céljaira az évenkinti 50,000 koronát. A Diamant-féle köztérvételi ügybM forrtak föl még egy kissé a kedélyek. Megírtuk annak idején, hogy az állandó választmány azt javasolta, hogy a köztér □ ölét 500 koronájával adják át Diamantnak. Mivel azonban a képviselő- testület nagyrésze erősen kifogásolta és túlságos olcsónak találta az eladási árat, az ominózus ügyet áttették a törvényhatósági bizottsághoz, amely azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy tessék még egyszer érdemleges határozatot hozni. Az állandó választmány újra csak az 500 koronás vételárat ajánlotta, azzal indokolván ezt a javaslatot, hogy itt először is a kényszervétel esete forog fenn, másodszor, ha a város borsos áron adja el köztereit, akkor ezt a fegyvert ő ellene irányítják akkor, amikor útrendészeti célból telket kell vásárolnia. Ez az eset precedens is iehet. Velcsey István gyógyszerész javasolta, hogy 40 aranykoronáért adják a köztér négyszögölét. Lipcsey Péter odamődosí- totta a javaslatot, hogy 6000 koronáért számítsák a közteret négyszögölenként. Precedensről szó nincsen, mert Diamant Galicziáből vándorolt be koldússzegényen, s itt pár év alatt nagy vagyont gyűjtött. A képviselőtestület az utóbbi javaslatot fogadta el s a Diamant-ügy, amely oly sok bosszúságot szerzett, szépen elpihent babérain. A gyűlés fél 1 órakor ért véget. Hadi rokkant, hadiözvegy, hadiárva-areg- jelölés használatának szabályozása. A m. kir. minisztérium rendeletet adott ki, amely szerint ezentúl hatósági engedély nélkül tilos a hadirokkant, hadisérűlt, hadiözvegy vagy hadiárva megjelölésnek ipari vagy kereskedelmi vállalatok cégébe, vállalat, egyesület címébe, nyomtatványokba, hirdetésekbe stb. való felvétele. Az engedélyt erre csak a kereskedelemügyi, illetve a belügyi és népjóléti miniszter adhatja meg. kivetett, idegen földön bújdosó Balassy- nak bizalmas, zokogó dalai: Őszi harmat után, t Végre mikor aztán Fujdogál a hideg szél, Nemsok idő múlván Sárgul, hulldogálván Fáról a gyönge levél: Zöld erdő harmatját, Piros csizmám nyomát Hóval lepi bé a tél. . . . Immár sólymocskádat, Kedves madárkádat, Kit karodon hordottál, Klárisokkal rakott, Szkófiummal varrott Lábzsinóron tartottál, — Bocsásd el békével Szegényt, hadd menjen el, Reá ne haragudjál! Elbocsátotta. Sohasem látták többé egymást. A többit elvégezte Esztergom városa alatt a török ágyúgolyó. Mert Balassy szerelmes szivü poéta volt ugyan, de tüzes magyar vitéz is. 1594 ben hazajött Vég Esztergom vára alól kergetni a törököt. Egy vak ágyúgolyó elvitte mind a két lábát. Múltjával, magával és Istenével kibékülve, ott halt meg a csatatéren. Emlékét őrzi az irodalom, de őrzi az egri vár is, hol a véres századok egyetlen csalogánya örökkön zengő dalait dalolta. (Felgtatjuk.)
