Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-24 / 190. szám
Ara 2 korona. Eger, 1921 augusztus 24. szerda. XXVHÍ. évf. 190. sz JjF EiűÉssetési dijak postai azállitássri i £ jéss és félévi előfizetést nem fogadunk el. | íieoaed évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — 1 POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. Szerkesztősé# t Eger, Liceuxa. Kiadóhivatal t Licesami ngomds!. Telefon szám 11. A bányamunkások ünnepélyesen fogadták Soós altábornagy csapatait. i A. gyors előnyomulás tovább tart. Működnek ... Eger, 1921. augusztus 23. Ennek a szegény, megcsonkított, halálra gyötroít országnak számtalan ellensége van, nemcsak határain kívül, hanem tömérdek van idebenn is. És ezek a hálátlan, ezek a gyalázatos fekete lelkűek — működnek. Minden alkalmat felhasználnak arra» hogy a nyugodt menetű, óriási erőfeszítéssel folytatott országmentó munkát kisebbítsék, gáncsolják, zavarják. Nem szólunk itt arról a sajtóról, a- melynek szíve a bécsi szökevényekhez húz; nem említjük azokat a képviselőket, akik a nemzetgyűlésen csak gáncsolni tudnak, de még soha egyetlen elismerő szavuk nem volt a kormányok működéséről. Mi ezúttal csak' buddogó, rémhír terjesztő ellenségeinkről szólunk, azokról, akiknek nem tetszik itt, de azért nem mennek másfelé ... Pedig mehetnének, mert igazán senki sem tartóztatja ezeket a — rendszerint jólétben és biztonságban élő — elégedetleneket. Itt volt a baranyai bevonulás, amelynek minden becsületes magyar szív éppen úgy örült, mint azok a szerencsétlen véreink, akiket két éven át sanyargattak. De ez az öröm Egerben sem volt általános. Sőt... kezdtek működni a belső ellenségek. Hétfőn déltől olyan hír járt szájról-szájra, hogy Pécsett gépfegyverekkel fogadták a nemzeti hadsereg csapatait, amelyek kénytelenek voltak visszavonulni. . . Titkos kárörömmel adták tovább a hirt, hogy Pécs a kommunisták kezén van, hogy soha nem is lesz Magyarországé stb. Estefelé egyre-másra érdeklődtek nálunk, hogy mi igaz e híresztelésből. Mi azután a szóbeli megnyugtatás terhein úgy könnyítettünk, hogy kifüggesztettük a való tényállást közlő hírt. Utána jártunk a gonosz híresztelésnek, de nem sikerült a forrást megtalálnunk. A postáról nem jöhetett ki ez a rémhír. Hiszen oda nem is érkezett ilyen telefon-értesítés, azonban föltéve, de meg nem engedve, hogy jött volna — bizonyára egyetlen postaalkalmazott sem kockáztatja a hivatalvesztést és a hathónapi fogházat, amely a hivatalos titok elárulásáért kijár a törvény értelmében. Nem. Itt azok a titkos ellenségek működtek, akik úgy terjesztették a pécsi események hírét, ahogyan ők szerették volna a baranyai bevonulást. Jó lesz résen lenni és az ilyen hírek terjesztőit a forrás megnevezésére szorítani. így lassan-lassan majd csak megtaláljuk, kik a mi titkos ellenségeink, kik ezek a sunyi hírterjesztők. . . És ha ők működnek, le kell őket leplezni, át kell őket adni az igazságszolgáltatásnak, hogy elvegyék méltó büntetésüket. A M. T. I. jelenti: 1920. augusztus 23. Soós Károly altábornagy a bevonulás után rögtön pihenőt adott a legénységnek, ő maga a Szt. Háromság szobra előtt fogadta a küldöttségeket. — Oberhammer Antal főjegyző a törvényhatóság és az összes lakosság nevében üdvözölte az altábornagy előtt a magyar kormányzót és a nemzeti hadsereget és az eddig számkivetésben élt polgárokat. Ezután óriási éljenzés között gróf Zichy Elza üdvözölte Soós altábornagyot, majd Greksa Etelka a pécsi keresztény népek és a Szoc. Missiő nevében köszöntötte. A postások nevében Reich- ner Mária, a magyar lányok nevében Papp Mariska a saját szerzeményű «Hozsánna nektek magyar katonák» c. versével szintén üdvözölték a bevonulókat. Soós altábornagy az üdvözlésekre a következőket válaszolta: — Pécs felszabadult népe ! Az elszakított és 3 évig idegen uralom alatt álló nép felszabadult. Minden hazafi lelkét öröm tölti el, mert ma reggel összeomlott az a vonal, az a demarkációs vonal, amely a magyart a magyartól, polgárt a polgártól, földmivest a földmívestől elválasztotta. Megbocsájtunk a megtévesztett bű- , nősöknek. Fővárosi tudósítónk jelentése a nemzetgyűlésről : Budapest, 1921. augusztus 23. A nemzetgyűlésen Klebelsberg Kunó gróf napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Beszédében Sopron város törvény- hatósága nevében tiltakozott az Ausztriához való csatolás ellen. Meg van győződve, hogy a kormány mindent elkövet ennek az igazságtalanságnak a megelőzésére. Sopron város lelke egész erejével tiltakozik azok ellen, amik most Nyugatmagyar- országon történnek. Nyugatmagyarország nem akar Ausztriához csatlakozni. A következő szónok Haller István volt. A románok földbirtokkal való üzérkedéseiről beszélt és az antantmissziókról, amelyek mindig ott vannak, ahol Magyar- országtól el lehet venni valamit. így Sopronban csapatosan vannak, de Baranyában lámpással sem lehetett megtalálni őket. Barla Szabó József kéri, hogy a Baranyában lévő kommunistákat büntessék meg. Kérem az Istent, hogy tekintsen le magyarjaira. Adjon erőt és lelkesedést, hogy a még rabságban lévő testvéreink ne csüggedjenek. (Zúgó éljenzés.) Meg kell testesülni annak a meggyőződésnek, hogy a magyar vitézt legyőzni nem lehet. A fogadtatás ezzel véget ért s a gyors előnyomulás tovább folyt. Pécs, aug. 23. déli 1 óra. A nemzeti hadsereg elérte a Mecsek-Szabolcsi vonalat. A bányamunkások nagy tömege ünnepies fogadtatásban részesítette a bevonuló csapatok parancsnokát, Soós Károlyt. A bányászokhoz csatlakozott a lakosság is és a poros útra virágokat szórtak a fehérruhás lányok. A bányamunkások nevében Nagy János munkás szónokolt. Az ünnepelt csapatok tábornoka röviden azt válaszolta, hogy nincs különbség polgár és munkás között. Egyek vagyunk testben. A munkás nem tartozik külön osztályba. A társadalom minden egyes tagja az állam munkása. Nem a bosszú vezetett ide bennünket: a nemzeti hadsereg azért jött, hogy keblére ölelje régóta sanyargatott magyarjait. (Óriási éljenzés és taps.) Az előnyoműlás tovább tart. Lingauer Albin felvilágosítást kér a kormánytól Nyugatmagyarország jövőjét i illetőleg. — Ha mi előre tudtuk volna — mondotta — hogy a kormány folytonos biztatása alap nélküli, magunk szereztünk volna a lakosságnak fegyvert, hogy ellenálljon Ausztria hódító törekvéseinek. Kéri, hogy ne napolják el a Házat ezekben a szükséges időkben, amikor Nyugatmagyarország lét és nem létéről van szó. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter válaszolt: — Mi az augusztus 3-iki határozat népszavazási álláspontján állunk. Az osztrák külügyi bizottság azonban elhúzta a tárgyalásokat. Annyit mondhatok, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy mi csak pipázunk, Rakovszkv: Ez nem válasz. (Nagy zaj) Lingauer: Sajnálom, de a külügyminiszter úr válaszát tudomásúl nem veszem. (Lapunk zártakor az ülés tart). Klcbdsberg Hünó gráf a jlemzetgyííl« elátt tiltaM Ityttgat-jKagyamszág elszállítása «licit. Magunk szereztünk volna fegyvert.
