Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-24 / 190. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Kivívta az egri nevet. — Az Első Magyar Lakatos- és Lemezárúgyár sikere. — Pénteken nyílt meg a magyar vas- és gépipari kiállítás Budapesten, az Iparcsarnokban. A kiállításnak nagy közgazdasági és erkölcsi jelentőségét Horthy Miklós kormányzó is elismerte és méltatta megnyitó beszédében. Bennünket, egrieket, tüzetesen érdekel a kiállítás. A kiállítók között szerepel ugyanis az Első Magyar Lakatos- és Lemez-árúgyár r.-t., városunknak ez a virágzó ipari vállalata is, amelyet 30 évvel ezelőtt alapítottak s amelynek a maguk nemében elsőrendű gyártmányait már a háború előtt az ország határain túl is jól ismerték és Keresték. A vállalat tűzhelyeket és öt táblán különféle épűletvasalási stb. cikkeket állított ki. A remek tűzhelyek nagy feltűnést keltettek s a kiállított többi tárgy is magára vonta nemcsak a szakemberek figyelmét, hanem a közönség érdeklődését is. A gyár vezérigazgatója, Kollmann Alános, ismertette a vállalatot és a kiállított tárgyakat a kormányzó előtt, akit a hallottak és látottak örömmel töltöttek el s aki — a részletek iránt melegen érdeklődve — örömének is kifejezést adott. Érdekes adatként említjük fel, hogy a vállalatnak 14 olyan alkalmazottja (tisztviselője és munkása) van, akik 25 évnél hosszabb idő óta állanak a gyár szolgálatában. Ezek között van Kollmann János vezérigazgató is, aki szaktudásával és nagy szorgalmával (kezdetben bizony nehezen indúlt) a vállalatot csakhamar virágzásra juttatta úgy, hogy az ma hazánknak egyik elsőrangú gyártelepe. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy a vállalat legközelebb megtartandó jubiláris ünnepségére ellátogat városunkba. Az egri szőlészeti Is borászati szakiskolában. Látogatás a régi Vincellér-telepen. — Huszonhárom holdon gazdálkodnak a növendékek. Eger, 1921. aug. 24. A földmivelésügyi minisztérium május 20-án kelt rendeletével a vincellériskolákat Szőlészeti és Borászati Szakiskoláknak nevezte el. Csonka-Magyarországon mindösz- sze 3 ilyen iskola van : Egerben, Kecskeméten és Tarcalon. Eddig az egri szőlészeti és borászati szakiskoláról alig vettek tudomást az egriek, pedig jó lenne, ha nagyobb figyelemmel kísérnék a működését, mert 2 évfolyama a legjobb pályák egyikéhez nyújt képesítést. Az Egri Népújság munkatársa fölkereste Halászy Lajost, aki az egri szőlészeti és borászati szakiskolának igazgatója. Halászy Lajos künn lakik a telepen. A villaszerű épületen még a régi fölirás fogad. «M. kir. Vincellériskola.» A kavicsos út kőt oldalán szögletesre nyírt epersövény szegi be a virágos ágyakat. Az épület bejárási oldala előtt sövény-grupp fölött áll Dobó Katicza szobra. Kék bogyójú, csipkés levelű maóniák ko- szorúzzák be a szobor-köröndöt. Halászy igazgató nagyon szívesen fogadta munkatársunkat. Elmondotta, hogy eddig a város részéről nagyon mostohán bántak velük, az iskolával nem sokat törődtek, pedig nem utolsó ez a foglalkozás és különösen a bortermelő Magyarországnak van szüksége képzett borászokra. — Már olyan növendékünk is volt, aki 7 reált végzett. A jövő tanévre 7 növendékünk lesz, aki többet végzett 4 középiskolánál. De előnyösebb is, ha olyanok jelentkeznek, akik képzettebbek és semmit sem értenek a földmives munkához. Itt úgyis megtanulják ős a- szerint folytatják, ahogyan itt elsajátították. — A földmívesekkel, akik értenek valamit a szőlőmívelóshez, boldogulni nehezen lehet. Amint kikerülnek innen, folytatják ott, ahol elhagyták a szakiskola előtt. Ezután az igazgató a szakiskolát mutatta meg. Persze mindenütt nagy takarítás van: meszelés, súrolás, rendezés, javítgatás. Gyaluk csattognak, asszonyok éneke hallatszik. Megnézem a kémiai laboratóriumot, melynek elsőrangú készlete van a kémlelőcsövektől a talajmintákig. Az egyik tanteremben Kovács Miklós gyakornok a fölszerelést rendezi. Üvegszekrényekben vannak a szemléltetést szolgáló viaszk-gyümölcsök. Az ablakban szétszedhető művirágok állnak fatalpakon. A növénytani oktatatás segédeszközei. Szőlő-, ribizli-, alma-, szilva- és diővirágok nagyított celluloze-másai ezek. Az igazgatói épülettel szemben hosz- szú épületszárny van. Az egyik ajtó fölött olvassuk: Növendékek lakása. Ez az internátus. Minden zugot betölt az új meszelés átható szaga. Megnéztük a szellős hálókat, a mosdót. Katonás rend van mindenütt és szigorú kaszárnyastílus. A vaságyak fölött komoly fafogasok, az ágyláb előtt barna komisz láda. A kincstáré. Az ebédlőben vígan fütyült az asztalos. Javította az ablakokat. Dolgoztak ott hárman is. A konyhából fövő kel illata párolgóit ki. Megnéztük még az éléskamrát is, ahol barna oldalszalonnák lógnak a mestergerendáról. Szalonnát reggeliznek az egészséges gyomrú növendékek. Egy héten kétszer kapnak húst. Napi kenyéradaguk félkilo. Ezután Halászy igazgató a szőlőtelep felé vezetett. — A belsőség, park, gyümölcsös ösz- szesen 4 katasztrális hold. Gyümölcs gyéren termett. Nézze, az ott a faiskola — mutatott a facsemetékkel beültetett kis területre. Nagyon silány. Csak diófánk van egynéhány. A szőlő 27 katasztrális hold. Három katasztrális hold termő, a többi amerikai alanyvessző. — Használt-e a szőlőnek az eső ? — kérdezte munkatársunk. — Sokat. A szőlő megszabadult a kőnyszeréréstől. A szemek megduzzadtak. — Minden ismert szőlőfaj képviselve van ezen a telepen,körülbelül 250—260 fajta. Minden sor szőlő más. Földbeszúrt pléhtábla jelzi a faj nevét. Ez Szent Lőrinc, az Oportói, az Sásfekete, Kadarka, Nagy- Burgundi, Olasz Rizling, Cabinet Savignon, Cabinet France. Az egyik oldalon a csemege, a másik oldalon a bor-szőlők vannak. A csemege szőlők közűi különösen az Ezeréves Magyarország Emléke érdekes. Óriási fürtök húzzák le a vékony venyigéket. — Char Napoleon, Char Anfidus, Char Fleur d’ Orange — olvassuk tovább a táblákon. A termő szőlők után az amerikai alanyvesszők telepe következett öreg húsz holdon. Mintaszerű ez a telep. Toldi-rudak sodronyain (araszos vendégoldalnak is beillik egy-egy) kapaszkodnak fel a szőlő indái és valóságos sátort képeznek mozaik- szerűen egymás mellé borúló leveleikkel. A karórendszer mindazáltal jobbnak bi- zonyúl, mert a szőlőárbocokat hamar ki- dönti a szól és sok baj van velük. — A jövő esztendőben 33 holddal megnagyobbodik a telep. Már meg is ri- goloztuk a földet — mutatott a hatalmas kukoricásra az igazgató. Kár, hogy egy 40 méter széles marhacsapás választja el a telepet ettől a területtől. Kérvényeztem is a várostól, hogy a marhacsapás lehetőleg ne válassza szét a birtokot, de elutasítottak. — Igazgató úr egyedül lakik a telepen? — kérdeztem. — Nem. Lovag Wettstein Jenőt is ide osztotta be a földmivelésügyi miniszter. Pálosbarackáról jött ide. Őt is . . . — Persze a románok és igazgató úr ? — Fehértemplomból. — A szerbek . . . — így van ez ma mindenütt. Az igazgató kikisérte munkatársunkat, közben elpanaszolta, hogy a fekáltelep éppen az iskola tőszomszédságában van, a szeméttelep pedig a hátuk mögött illatozik, rothad és bűzös kigőzölgéseivel, vígan tenyésző baktériumaival megfertőzi az egész környéket. Jegyzőgyülés. • Eger, 1921. aug. 22. A Hevesmegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete hétfőn délben tartotta rendes közgyűlését, melynek különösebb érdekességet adott, hogy megjelent rajta a Jegyzők Orsz. Árvaház-egyesületének vezetősége is. Ott volt: Dobos Gábor elnök, Brogly József igazgató, Komoróczy Péter főtitkár és Nyárády László dr. egyesületi ügyész. Goics Endre jegyző, egyesületi elnök üdvözölte meleg szavakkal a jegyzők árváinak és özvegyeinek leglelkesebb pártfogóit, mire Dobos Gábor szólott a szivekhez s lelkesített nemes, önfeláldozó tettekre. A Jegyzők Orsz. Árvaház-egyesületének nagyszabású programmját és embermentő munkálkodását Komoróczy Péter főtitkár vázolta nagy szeretettel. Kiemelte azt az örvendetes tényt, hogy ma már százezrekre megy az a segítség, amelyet
