Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-24 / 141. szám
Ära 2 korona XXVIK. évi 141. sz. Eger, 1921. junius 24. péntek. Eldficetésl po«tfii szállít*«lsaI ; I POLITIKAI N Ä PI L Ä P. kgéss át fáiért előfizetést nem fogadunk el. Müegged érre 110 E. — EfiB bőr* 40 E. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. R költségvetés. 1914. óta most látjuk az első rendes | költségvetést, mely az 1921—22. évnek | óriási méretű bevételeit és kiadásait tűn- 1 teli fel. ' A hivatalos lapban magána« a költségvetésnek számoszlopai 32 félíves oldalt töltenek meg s a bevétel 20 milliárdnál több, a kiadás pedig 26 és fél milliárdnál nagyobb. Ez más szóval azt jelenti, hogy at deficit mintegy hat és fél milliárd. Ez azonban csak látszatra van így, mert levonva a háborús utóköltsógeket, tulajdonképen csak 2 és fél milliárd a tülajdonképeni hiány, amely azonban jelentékenyen csökken pénzünk értékének javulásával. A költségvetés formai tekintetben is egészen új, mivel voltaképen két költség- j vetésre tagozódik: a szorosan vett áliami | költségvetésre és az állami üzemek költ- i megvetésére. A szorosan vett állami költ- I megvetés ismét két részre oszlik: az egyik i u normál költségvetés, a másik pedig a háborús utóbajokat magában foglaló költségvetés, mely az ellátatlanok ellátására, a külföldi kölcsönök kamatszolgáltatására szükséges kiadásokat csoportosítja. A helyzet most már az, hogy az állami normál büdzsé fölösleggel zárul. Olyan fölösleggel, amely még az állami üzemek 854 millió korona deficitjének levonása után sem változik át passzívummá. A Hegedűs-féle költségvetés igen bő- | ; ségesen gondoskodik a közoktatás és a nép jóléti szükségleteiről. A legnagyobb megtakarítást, körülbelül egy milliárd koronát, a honvédelmi tárcánál érte el, amelyre 3 6 milliárdot fordít. Az állami üzemek deficitje 854 millió korona. A háborús utó költségek között szerepelnek a következő rendkívüli kiadási tételek: az antant bizottságok költsége 39.5 millió, a volt monarkia intézményeinek felszámoltatása 2.55 millió, létszámfeletti állások és alkalmazások 235.3 millió. A menekült-ügy intézése 24 millió korona rendkívüli kiadást jelent: A konzulátusi költsé-. gekre 355 millió koronát irányóz elő a miniszter, mint rendkívüli kiadást. Ugyancsak mint rendkívüli kiadás szerepel a közbiztosság és közrendőri szolgálat fejlesztésére 100 millió, a csendőrségre 20 millió, a székesfővárosi államrendőrségre 20 millió, a magyar királyi államrendőrségre 45 millió és a folyamőrségre 10 millió korona többkiadás az előzó évhez képest. Világos dolog, hogy Hegedűs Lóránt az aránylag kedvező eredményt csak az adóbevételek rendkívüli fölcsigázásával érhette el. Egyedül az uj adókból várható bevétel a költségvetésben 4.39 milliárd koronával szerepel, ami az előző költségvetési évhez képest 2.0 milliárd koronányi emelkedést jelent. Észbontó számok, amelyek előtt megdöbbenve állunk és aggódva kérdezzük: SzerketztOség t Eger, Líceum. Kiíiéhirrtíli Líceumi űgoaids. Telefon izém fi. hogyan tudunk megbirkózni evvel az óriási teherrel. Hegedűs bízik és mi is kénytelenek vagyunk bizakodni. Hiszen már az is nagy haladás, hogy rendes költségvetésünk van és áttekintést nyerhetünk úgy szükségleteinkről, mint a várható fedezetekről. Szóval: bár nagyon lassan, de mégis í csak haladunk. Két sveici úr. A sveici hírlapírók az elsők, akik Csonka-Magyarországra jönnek tanulmányozni a helyszínén édes hazánk szomorú gazdasági, politikai helyzetét, a magyar nép egyéniségét, jövőjét s keresik a kapcsolatot hazájuk és a mi hazánk között. A forradalom, a kommunizmus keserves idején is a kis Sveic nyújtott elsőnek menedéket a bujdosó honfiaknak. A koronás fő családostul, Andrássy, Battyhányi, Eszterházy és mások sokan a szabadság kis országában találtak menedéket. A vámzárlat, a politikai bojkott idején újból Sveic adott árút; ő tartotta fenn velünk a gazdasági összeköttetést, sőt a sveici sajtó emelte föl elsőnek szavát az elsikkasztott magyar jog mellett, egyengette az utat a rokonszenvhez. Két sveici úrról méltán emlékezem meg, akik egyeseknek és édes hazánknak kiváló szolgálatokat tettek és tesznek máig és ezek C. Hoff er és Haccius urak. C. Hoff er a forradalom előtt a genfi TARCA A puska meg a „Puska“. — Egg öreg csendőr naplójából. — K. és Cs. tornya íarkasszeinet nézett egymással a kanyargó Tisza két partján. Mindkettőben lakott egy furfangos kántor, kik közűi az egyik Egerben, a másik Sárospatakon tanulta a mesterségét valami kor; de azt mindkettő tudta, hogy a sok más egyébbel levitézlett Bach-korszak előtt. Értették egymást jól, mert egy-két pohár karcossal, a Rév csárdában, együtt szokták volt leönteni a frissen fogott ke- osegét, még pedig ezen örökre igaz szállóige szerint: «Bort igyunk reá; ne talán azt gondolja, hogy kutya ette meg«. A szabadságharc utáni gyászvilág K. és Cs. felett is beborúlt. Rézsisakos zsanérok is szennyezték a szűzi, Ős hantokat lúdtalpaikkal. Persze, puskát sem volt szabad tartani, csak nehezen adott engedélylyel. No, hanem volt is a zsandároknak! Az még csak kis baj volt, ha a fináncsors szerint zsákba kerültek. Egy szép napon K.-ban jártak a zsandárok. A hivatalos ceremóniák után a kántorral benyitottak a Rév-csárdába. Az elköltött pár icce után nagy titokban megsúgta a kántor a zsandároknak, hogy Cs.-ben egy veszedelmes rebellis, Kossufh- .rvund lakik, akinek puskája is van. — Was?! Puska?! — pattant fel a | szimatra az asztaltól a több csillagtól ékes zsandár. — Ja, ja ! — erősítette a kántor a | képezde gyér eredményű germán törekvésével. — Kétcsövű! | , A hivatása magaslatán álló két ka- ‘ tona rögtön útra kelt Cs.-be, hogy a puskát a kántortól elkobozza és egy rebellis ; I fülön csípésével szaporítsa ordó utáni tö- j fekvéseit. A cs.-i kántor vidáman fogadta ven- j dégeit. Barátságosan kezet nyújtott és in | dúlt a «jófélét« rejtő, ajtófélfába vágott | théka felé. — Megállsz ! — rivallt reá a zsandár. , Neked puska megfan ! — Vau hát; hogy ne volna. — Megfan a pitarba. Látok a s/eken ! j — Ott hát! — No jó! Szép fagy! De hol, az en- j j ketély?! A kántor felkacagott; tudta honnan j ! fúj a szél. Megállj, k.-i kántor, gondolta, j i lesz erre tromf! — Az engedély itt van ; a gróf úr j I tegnap adta ide. Ezzel benyúlt zsebébe ; j és kivette az ékes gótbetűktől csavargó | j Waffenscheint. j Azután csakugyan előkerült a «jóféle*, j ! Mikor pedig észrevette a kántor, hogy a I [ szívhúrok lazűlni kezdenek a rézpitykék ! alatt, odasúgta az idősebbik zsandárnak ; j — De csúnyán bolonddá tette mago- j : kai az a k.-i kántor. Nagy betyár ám az. < Folyton szidja a németet; mindig Kossuth- nótát énekel még a zsoltárok között is. Annak van ám még csak egy hamis puskája. Hol itt, hol ott tartja, hogy el ne vihessék. — Verfluchter Kerl! No wart! Du wirst haben ! Gehen ! — dühöngött az öreg zsandár a «jófélétől« kipirult fülekkel. Nyomban áthajóztak K. ba és berontottak a kántorhoz: — Du Wagabunder Kossuth-hund! Pólómnak csinálni császári zsandár. Megkötni lápat. Vinni árrészt ! Neked fan nagy puska; tenni mintenhova. Att nekem mindjárt ! Különben megketezni! — Puska ?! — kérdezte rémülten a kántor. Erre kissé gondolkodóba esett, majd leikéből felkacagott, mikor eszébe vágott, miért zörög a haraszt. — «Puskám« — az van ! — Mutast meg! Zsandár tutni mindent. Erre a kántor nagyot füttyentett és egy hatalmas, condrás komondor csörgött elő ugrándozva a kert aljáról. «Puska!« — kiáltotta újra a káptor, mire a komondor éktelenül kezdte ugatni a két rézsisakot. — Ett meg Puskád! — szólt dühösen a zsandár. Többet nem iszni feletek ! Erre sarkon fordúltak mindketten és nekivágtak a délibábos rónának. A «Puská« nak volt annyi becsülete, hogy a kert aljáig kísérte őket illő zenével. —hm.
