Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-04 / 51. szám
ÉtHt hétköznap 1 K, vasár- és finnepnap 2 K. Eger, 1921. március 4. péntek. XXVflí. évf. 51. sz. /ikifixetösi dijak postai szállítással; Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negped évre 120 K. — Egg hóra 40 K. — A nemzet képe. VI, fi. szociális érzék hiánya. Régi mese, hogy mikor az Isten a nemzeteket megalkotta, mindeniknek adott valami ajándékot. Az olasznak művészeti hajlamot, a franciának lelkesedést, a németnek kitartást, szorgalmat, a csehnek trombitát, még a cigánynak is kezébe nyomta a hegedűt, Mikor a magyarra került volna a sor, sehol sem találták. Pedig az összetartást akarta neki ajándékozni a Mindenható. De az angyalok azt jelentették, hogy - a magyar elment áldomást inni. Hát ezért nincs a magyarban összetartás, vagyis nine; szociális érzék. Nyájnép vagyunk. A magyar nép mindig vakon rohant a koloniposok után. Demagógiával, jelszavak kolompjával, kortes haddal lehetett a magyart hol erre, hol arra terelni. Gondoljunk csak a politikai küzdelmekre, a választásokra. A nép annak adott igazat, aki etette, itatta vagy aki a legpuffogőbb jelszavakat puffogtatta, aki a nép szenvedélyeit legjobban tudta izgatni. A mi népünknek nincs érzéke a közösség iránt, az államot is valami kívüle álló lnizó-vonó monstrumnak gondolja. Nem érzi, hogy az egész élet, az a falat- kenyér, amit megeszik ezer és ezer ember, a társadalom közös munkájának az eredménye. Nem tudja felfogni a társadalom, az állam, az együttélés, az együvé tartozás áldásait. Nem becsüli azt az erőt, amit az •mberek tömörülése, összetartása az egyesnek ad; ezért képtelen áldozatot hozni a közért. Ez az oka, hogy a magyar nem szeret adót fizetni, katonáskodni, képtelen a maga érdekéért szervezetbe állni és ott tagdíjat fizetni. A magyart csak pillanatnyi előnyért, ad hoc lehet összetoborozni. Jelszava: add Uram Isten, de mindjárt. És ha nincs nagy haszon mindjárt, szétesik minden szervezet, szövetkezés. Egyesületbe is nem a közérdek együttes munkájáért lép be, hanem azt kérdi: mit «kapok,» mit adnak «nekem»?! Világnézete a magyarnak nagyon egocentrikus. Mindig az «ón« van a középütt és ebbői a szűk korból néz és Ítél mindent. Tudta azt a szociáldemokrácia is, azért nem meggyőzéssel, hanem hús- jeggyel, szivarjeggyel toborzott «párthi- veket«, a szakszervezeti könyvet tette meg az élet föltételévé és tódult azután a nyáj a szakszervezetekbe. Igaz, hogy nem volt érőmé az «öntudatos« elvtársakban! Sokan ennek örülnek és kezüket dörzsölve mondogatják: nálunk nem bír a néppel a szocíálizmus. Ez igaz, de az állam sem boldogul és azok sem, akik a nemzetőrt, a nép saját javáért akarják az embereket tömöríteni. És a legnagyobb baj az, hogy az ilyen tulajdonokkal birő nép Között minden nópbolondító, minden demagóg diadalt arathat. A világáramlatokkal pedig számoljunk kell. Még ez a Csonka-Magyaország sem olyan kicsiny, hogy üvegharanggal •1 lehetne zárni minden áramlat elől. Akár akarjuk, akár nem: a jövő társadalmi, gazdasági, állami élet a szociális irányban fog lefolyni és benne azok a népek órvéPOLITIKÄI NÄPILÄP. Főszerkesztő: BHEZNÄY IMRE. Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr. j nyesülnek majd, melyeknek szociális érzé- j kük A'an. A liberális irány tűnőben van min- j denfelé; helyét a szociális irány fogja elfoglalni. Csak az a kérdés most már, mi- ! Jyen formában ? Mert ettől függ a társa- ! dalom fenmaradása, a kultúra fejlődése, ! vagy megsemmisülése. A szociáldemokrá- ! cia, mely az erkölcsi szempontokat ma- j gánügynek tekinti, a gazdasági és társa- j dalmi kérdést csak hasügynek tartja: i előbb-utóbb kommunizmusra vezet és igy a társadalmat, a kultúrát végveszélybe dönti. Ez az orvosság rosszabb mint az a ! betegség, melyben társadalmunk szenved, j A kiutat csak a keresztény szocializ- ! mus adhatja meg, mely a társadalmi kér- ^ dést erkölcsi kérdésnek is tekinti a gaz- ! dasági mellett; mely egyedül képes szó- j ciális nevelést adni az embereknek az ál- j tál, hogy üldözi a lelkiismeret és felelősség fölkeltése által a társadalom elleni bűnöket, ápolja a szociális erényeket; melynek feladata valóra váltani az Evangelium egyik programját: fölemelni a vagyontalant, fölegyenesiteni a töldretiportat, egyen- jogositani, a történelembe besorozni, erőhöz juttatni a gyengét. Hogy eddig ezt nem tette meg, nem a kereszténység, nem az Evakgelium á felelős. Megadta ez minden kornak kimeríthetetlen kincstárából azt, amire annak a kornak épen szüksége volt. Alkorok és a benne levő emberek szükségletük szerint, az Evangéliumnak majd ezt, majd azt az oldalát emelik .homloktérbe, mig a többi kincse csak díszletül szolgál. Ha a mai, szociális irányban vajúdó korunk a kereszténység kincses bányájából a szociális tartalmat magába szívja, vajúdásának vége, megmenti magát és biztosítja úgy gazdasági, mint kulturális haladásának nyugodt menetét. E jelben győzhet a társadalom és fölemelkedhetik hazánk. De ehhez szociális munka, szociális szervezkedés és szociális nevelés kell. Erre a nagy munkára fogjon össze a papság, az intelligencia, a polgárság, a munkásság és a nép. Mindenik a maga, a társadalom, a nemzet megmentését szolgálja vele. Álljon be a sajtó a keresztény szociális eszmék szolgálatába! Adjon az iskola — elemitől fel a legmagasabb fokig — szociális nevelést, szociális tájékozódást; minden társadalmi osztály vigye be egyesületeibe, szervezeteibe, mozgalmaiba a keresztény szociális irányt, hisz már egyszer csúnyán ráfizettünk, hogy készületlenül és tájékozatlanul talált minket a szociális mozgalmaknak egy szennyes, vörös hulláma. Dr. Nagy János. A budapesti nyomdász-sztájk. A fővárosban, mint ismeretes,pár nap óta sztrájkolnak a nyomdászok s a lapok sem jelennek meg. A sztrájk ügyével már a nemzetgyűlésen is foglalkoztak s Milo- tay István és Ernszt Sándor interpellációjára Teleky miniszterelnök megnyugtató választ adott. A munkások körében nagy elkeseredést okozott az a hir, amely e sztrájknak politikai színezetet tulajdonított. (Emlékezetes ugyanis, hogy 1919. március 21-dikét, Szerkesztőség: Eger, Liceiuu. Kiadóhivatal j Líceumi nyomd'' Telefon szám 11. \ a proletárdiktatúra kikiáltását is háromnapos nyomdász-sztrájk előzte meg. Ennek csak akkor lett vége, mikor Kűn. Béláéb- I kai kész volt a «plattform«. Az aggodal- ! maskodő közönség most is azt hitte, hogy i olyanféle puccsnak akarnak beharangozni, ! mint akkor.) Politikai színezetről azonban szó I sincs, hanem tisztán bérharcról van szó. | Ennek előzményei ezek: A nyomdai munkások és a munkaadók közt kollektiv szerződés állott fenn 25 éven át. Ennek a szerződésnek érvénye legutoljára 1920. november havában járt j le és akkor megújították egy évre. 1920. szeptember 1-én lépett életbe az uj bér- j javítás. Azelőtt már kétszer javították a munkások bérét. Az utolsó évben tehát í körülbelül 125 százalékkal emelkedett a ! nyomdai munkások bére. 1921. február 1 én jelentkezett a munkásság újabb követelésekkel és ezer-ezerkétszáz koronában jelölte meg azt az összeget, amit hetibérként követel. A munkaadók megígérték, hogy március végén olyan béremelésben részesítik a munkásokat, amilyenre képesek lesznek. Február 25 én az volt a megállapodás, hogy a vasárnapi gyűlésen tárgyalás alá fogják venni a követeléseket. Hétfőn reggel a személyzet az összes újságoknál azonos szövegű nyomtatott ultimátummal jelentkezett, amelyeket a munkaadók elutasítottak és igy megszüntették a munkát. Gondoskodott a kormány, hogy a közönség ne maradjon újság és hirek nélkül, ezért megjelenteti a Reggeli és Esti Híreket. Természetes, hogy a Reggeli és Esti Híreknek semmiféle pártszi- nezete nincs. A kormánynak az az álláspontja, hogy a munkaadók és a munkások a tárgyalást folytassák, de élőbb a munkát vegyék fel mindenütt, mert a sztrájk indokolatlan volt. Ami a munka felvételét illeti, vannak olyanok, akik dolgozni akarnak, de félnek, hogy bántódá- sok fogják érni őket. Különös dicséret illeti a technikusokat, akik a legnagyobb önzetlenséggel vállalták azt a munkát, hogy e két lap megjelenhessen. A kormány kötelességének tartja, hogy a munkások szabadságát megvédje és minthogy a bizalmi rendszerben ezen szabadság akadályát látja, a bizalmi rendszert nem fogja tűrni. A tárgyalások folyton tartanak, de még ma délutánig eredménytelenül. Városunk zenekultúrája. A nemrégiben életre lendült Zeneegylet első, szép sikerű debut-je indít arra, hogy ezt a kérdést ismét felszínre vetjük s iránta az érdeklődést minél szélesebb körre terjesszük. Szeretünk a «Magyar Athén«i névvel előhozakodni, de nem adunk tartalmat ennek az elnevezésnek. A zene a léleknek egy magasabb kedvtelése; nemesitő, finom élvezet, mely a hétköznapi munka idegölő és tompító egyformaságából kiragad, gyönyörködtet, müvei, közelebb hoz a szép, fenséges gondolathoz, embertársainkhoz. Szót szapori-
