Egri Népujság - napilap 1920

1920-11-28 / 274. szám

KXVfL évfolyam 274 szám.

Eger, 1920. November 28. Vasárnap.

Előfizetési dijak postai szállítással) Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 75 k. — Egy hóra 25 ti. — Egyes szám ara 1 korona.

POLITIKAI NÄPILÄ

Felelős szerkesztő! Barsy Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu ni nyomd r. Telefon szám 11,

Magyar ádvent.

Abban a régi ádventben, abban a régi pogány tilágban kőkeményre fagytak a szivek: nagyon hideg volt; elborultak a lelkek: ködbe borult minden ;

szűk volt, nagyon szűk az emberek látóhatára, szűkös, önző és kegyetlen érzelemvilága. Igazán pogány világ volt: kegyetlen, gonosz világ. De voltak ennek a régi ádventnek prófétái, akik az önmegtagadás szőrruhájába öltözötten, az erős, szi goru férfiak zordon arcával, de nagy lé1 lekkel és meleg szívvel járták azt a kegyetlen, pogány világot és nagy remények, nagy vágyakozások magvaival szórták tele a lelkeket, vágyakat, reményeket keltettek egy jobb, egy szebb, egy boldogabb eljövendő világba, az ígéret színes szivárványát vonták annak a régi pogány, kegyetlen világnak az égboltjára. Azért volt az a régi világ ádvent, mert jobb idők eljövetelét várták.

A mi magyar ádventünk is olyan, egészen hasonlatos a régi ádventhez. Nem emlékünnep most nekünk ez az ádvent, nem a régi szenvedések, vágyakozások emlékünnepe, a régi pogány ádvent bu- songó vágyakozása, az eget hasogató epekedése, reménye nem énekeinkben, imáinkban hangzik vissza most, hanem szivünket járja, idegeinket tépi, agyunkat marcangolja, csontjainkat hasogatja.

Kegyetlen, hideg, ködös, zord, pogány és önző lett ez a magyar ádvent is. Hideg nem csak a lakás, de jéggé dermedt sokaknak szive is, a rideg önzés kifagyasztotta az egymás megbecsülésének, az emberszeretetnek szép virágait. Falvakon «uram- bátyámék», »nénőmasszonyék», a városok korzóinak fiai, leányai csak a maguk önző érdekeikkel, apró élvezeteikkel törődnek, az ezreket fogva tartó nyomor, szegénység, szenvedés láttára nem lágyul meg szivük, nem sietnek másokat boldogítani, mert nem tudják, nem értik meg, hogy a maguk boldogságának alapja és biztosítéka a mások boldogsága.

Ködös nemcsak ez a novemberi ég, hanem elborult, sőt felborult sokaknak lelke is. A nagy keserűség, az élet keserve, szenvedése kioltotta sok lélek hitét, reményét. Szűkös lett nemcsak az élet, nemcsak a kenyér, szűkre szabott lett nemcsak rombadőlt hazánk határa, hanem szűkös lett a magyar lelkének vágya, nagy alkotásra törő munkaereje is. Sok magyar megelégedett és nyugodt, hogy nincs megszállva az ő földje, szőleje és háza, de azzal nem törődik, hogy testvéreinek ezre, milliója görnyed, szenved idegen rabságban.

Ebbe a mi magyar ádventünkbe is szigorú, keményszavu, tavaszias ébresztést hirdető, vágyakat keltő, reményeket fakasztó próféták kellenek, akik rámutatnak a fagyott, hideg szivek gonszságaira és oda dörgik a magyar fülekbe, hogy bűnökkel, gonoszsággal nem lehet népepeket vezetni és boldogítani, hanem csak kétségbeesésbe kergetni. Hát «egyenesítsétek meg az Úr útját» a világ nem változik, hanem csak ti változtok; a jobb, boldogabb idők ünnepe: kedves karácsonya nem érkezik el, mig lelkűnkben az igazság és béke, az áldozatkészség és szeretet egymásra nem talál. Ezt a kegyetlen magyar ádventet, csak úgy tudjuk átküz- deni, ha hitnek és reménynek, ember- és hazaszeretetnek nagyratörő vágyait ápol juk lelkűnkben. Csak az e hiten, reményen alapuló, szeretetből táplálkozó lelkierő tud munkára edzeni, csak ez tudja ezt az ádventi hideget és ködöt a lelkekből, a szivekből eloszlatni, csak ez fogja majd ezt a szűkös magyar világot, ezt a szűkre szabott kis csonkaországot újra naggyá, erőssé és boldoggá tenni, a boldogabb, eljövendő idők kedves, meleg karácsony ünnepét ismét ránk virrasztani.

Dr. Nagy János.

ítélet előtt

Perbeszédek a monstre kommunista bünpörben. Valamennyi bűnös gyilkossággal vádolva.

Tegnapelőtt a Nagy Józsefterrorszázad- parancsnok és 16 vádlott társa ügyében a perbeszédekre került a sor. Kilenc óra 25 perckor vonult be — szuronyok között — a másfél év előtt még hatalma teljében dühöngő, konok csapat. Sorrendben, a bűnök nagysága szerint leül a 17 vádlott a padokra, az utolsó sorban a tizennegyedik helyen Cz. Nagy Etel foglal helyet, aki elejétől kezdve az egész tárgyalást végig mosolyogja. Látszik rajt’, hogy lelkiismeretén terhet nem érez, ami egy ilyen kom- pagnie-némber elvetemültsége folytán természetes is. Első tekintetre a hiszterika benyomását gyakorolja az emberre s ideges közjátékéval, tébolyodott táncmozdulataival a szánalomnak egy szikráját sem képes felkelteni. Férfi cinkostársai a mentség után tekintgetnek révedező szemekkel és néha-néha a kirendelt védőkkel közölnek egyes mentő körülményeket, de ez a nő egészen más, valami érzéki világban él most is és az érdeklődésnek legkisebb jelét sem árulja el. A hallgatóság soraiból halk megjegyzések repülnek felé: »kötelet kapsz!« s ezen sem lepődik meg, csak mosolyog és még arra is van gondja, hogy a magasszáru cipőjének (amelyet a rábolypusztai tiszttartóéktól lophatott) csokorra kötött szallagja szépen simuljon a lábához. Különben epilepsziás és már kicsiny kora óta a bűn fertőjébe sülyedt. A becsület és a család számára ez a nő már elveszett, de a bűnök, amelyekkel most vádolva van, a lázongó vér kényszerével és a hisztériás idegrendszerével némiké- pen mégis menthetők.

Legelői Nagy József, a főbünös díszeleg, jól öltözötten, fényes, alig használt, jószabású csizmában, mellette és mögötte a többiek, akiknek mindegyike a másikat, vagy a távollevőket akarja bemártani, magukat ártatlannak mondják. A »díszvirágok« körül villog az őrök szuronya, a Feszület mögül megszólal a tárgyalást vezető dr. Miskovics Flóris Ítélő táblai biró és felkéri dr. Encsy Kálmán kir. ügyészt, hogy a vádinditványt terjessze elő.

Encsy Kálmán dr. szólásra emelkedve, nagyhatású, nemes szenvedélytől izzó vádbeszédet mondott, amelyet főbb vonalaiban a következőkben közlünk:

Az élet nagy folyója feltartózhatat- lanul rohan tova, hömpölygő hullámaiban '

magával sodorva mindent, mi útjába esik, — gyülölséget, bűnt, — magával ragadva az emberi szenvedélyek piszkos salakját is. Itt-ott aztán zátonyra vet szennyes medréből egy-egy szörnyű látványt, mint a megáradt Tisza vize a szeretteitől borzalmas módon elszakított szegény Komáromi István hulláját. A földteke forog tovább, a nagy ijedtség és borzalom elül, az emberiség visszatér rendes életküzdelmeihez. Csak egyedül az igazságszolgálta- sás nem haladhat el szemlehúnyva a borzalmak, az emberi gonoszság látványai mellett, hanem közegeivel munkába lépve a bűntény és a megsértett jog s erkölcsi világrend között átveszi a közvetítő szerepet, csak az igazságszolgáltatás az a minden emberi könnyed feledés és gyáva félelem feletti fórum, ahol a bűnt követni kell a bünhődésnek; csak a bíróság halad biztos és határozott léptekkel előre a terrorfiuk sunyi tekintetei között esküvel fogadott törvényes kötelességének teljesítésére.

A négy és fél hónapig tartó csirkefogó rémuralom borzalmas történetének ismét néhány vérrel szennyezett lapja fekszik előttünk. A büntető igazságszolgáltatás a jelen bünügy szomorú és megrendítő adataival életre hivja az ártatlanul meggyilkolt Friedländer Miksa, Komáromy István, Kis Ernő, a 7 budapesti államrendőr, s a Tiszán átkelt, a terroristák által kémnek nézett ismeretlen .egyén szellemét. S ha van tulvilági élet és a halál után folytatódik az ember szellemi, lelkiélete, akkor a mai napon szintén itt állanak az ártatlanul meggyilkoltak szellemei a tek. birőság előtt vádlóan, igazságot kérőén felemelve immár csonttá aszott kezeiket. Meghűl az emberben a vér, fogvacogva, megdermedten áll a szemlélő ennyi aljas gyilkolás, rablás, emberkinzás láttára ; a mit az Isten képére teremtett ember vadállattá változva elkövetett magyar embertársa, fajtestvérje ellen.

Encsy dr.-nak a nagyszámú hallgatóságra mély, a sötétlelkü vádlottakra is szemmelláthatólag megrendítő hatást tett vádbeszédét keddi számunkban részletesen fogjuk ismertetni.

ítélet dec. 2-án lesz.

HÍREK.

Eger, 1920. november 27.

Kanouoki installáció. Tegnap délelőtt iktatta be a káptalani sekrestyében Dutkay Pál apátkanonok a Főkáptalan és díszes közönség jelenlétében Dr. Nagy János és Kronberger József c. kanonokokat méltóságukba. Az installáló apátkanonok mélyen járó beszédében nagyfokú érdeklődés mellett fejtette ki Dr. Nagy János áldásos közéleti működését, amely a főpásztor részéről a kitüntető kinevezés által újabb elismerést nyert és Kronberger József lelkiismeretes, pontos tevékenységét, melyet az Egyházmegyei hivatalban az egyházmegye érdekében fejtett ki.

A kanonoki jelvények átadása után a jelenlevők elhalmozták üdvözléseikkel a beiktatottakat.

Eljegyzés. Dániel József eljegyezte Jánffy Rózsikát.