Egri Népujság - napilap 1920
1920-08-22 / 192. szám
XXVH!. cvfoh?arn 192 szám. Cenz.S E. 381/1920. Eger, 1920. Augusztus 22. Vasárnap,, Előfizetési áljak postai szállítással: Egész évre 200 K. — Félévre 100 it. Neaped évre SO K. — Egj< hór* »8 8 Egyes szám vasárnap 1 K hétköznap 60 f. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő s Barsg Károly dr. Szerkesztősig: Egar, Lie «un Kiadóhivatal; Liceu al nyomd Telefon szánt. í a. Tanító választásra. Sok szülő nem tudja, hogy gyermekei lelki világának fejlesztésére milyen tényezők vannak nagy befolyással. Nem tudhatja, mert a mindennapi gond, a kenyérkereset gondja annyira leköti az idejét, hogy ezekre nagyon kevés időt fordíthat. Ezért választották maguk helyett a kath. szülők az iskolaszéki tagokat, hogy helyettük, az ő nevükben a kath. iskolák ügyeit intézzék, és igy közvetve, gyermekeik tanításánál, illetve taníttatásánál hathatósan közreműködjenek. Éppen ezért az iskolaszéki tagokra nagyon súlyos felelősség háramlik. Felelőssé teszi őket minden szülő a gyermekeik jó vagy rossz nevelése érdekében elkövetett minden tettért. Mert sok, nagyon sok függ az iskolaszéki tagok működésétől. Itt van mindjárt a legfontosabb ügy, a tanító választás. Itt dől el, hogy gyermekeink még parlagonf heverő leikéhez milyen kertészt választottunk? Ért-e ez a hivatásához, vagy csak kontár lesz a világ legszebb virágos kertjében? Kedves iskolaszéki tagtársaim ! Álljunk meg egy szóra. A világ legkomolyabb hangján akarom figyelmeztetni mindnyájukat legszentebb kötelességeikre. Tanítót választunk a mai napon. Mestert, akinek a keze alól a legtökéletesebb munka, a széplelkű, müveit, okos ember kerül ki. Nagyon vigyázzunk. Nem minden ember mester ám, akit annak neveznek. Vannak kontárok is. Nem akarok erkölcsi oktatást adni senkinek, de nem hagyhatom szó nélkül, mert ettől a kérdéstől óriási sok függ. Éngem pedig kétszeresen érint, mert a megválasztandó tanító az én gyermekeimet is fogja tanítani. Olyan tanítót válasszunk a pályázók közül, aki már járt az élet iskolájába, mert az Élet, ez a nagy tanítómester, megtanít mindenre, amire pályafutásunk folyamán szükségünk van. Fiatal, kezdő emberekkel ne kísérletezzünk. Városban lakunk, itt nem szabad kísérletezni, itt kész, kiforrott tanerőt kell beállítani. A tanítónak elsősorban is nagy gyakorlatra van szüksége, mert a jó néptanító sokoldalúsága elengedhetetlen. Nagy türelemmel tanítja kis csöppségeinket minden szépre és nemesre, mig csak ki nem nőnek az iskola padjaiból. De mint a jó kertész nem elégszik meg a fa szép suda- rával, hanem annak gyümölcsére is kiváncsi, épp- ugy a jó tanító sem elégszik meg az iskola belső falaival, hanem künn az életben is igyekszik a tanítványai leikébe elplántált szépet és nemest, tovább fejleszteni. És itt, városunkban, roppant nagy szükség van igazi néptanítókra, mert ha fáj sokszor az igazság, de kimondom, hogy azért van városunk földművesei között annyi «eikra«, «Bernyát«, «Berci«, «Szidi«, mindmegannyi guny- jelzők, mert mi tagadás, műveltség dolgában mi egri földmivesek nagyon rosszul állunk. Ennek pedig nagy részben a tanító urak is az okai, mert nem fordítanak kellő gondot serdülő, volt tanítványaiknak, az ifjúságnak továbbfejlesztésére. Ifjúsági egyleteink vezetésében alig egy-két tanító vesz részt, a lelket nemesitő ifjúsági vagy más földmives dalárdáknak pedig hire-hamva sincs. Egyesületi vezető, dalárda, karnagy, felolvasó, oktató, szóval minden oldalra körültekintő tanitóra van már szükség, aki híveit atyai jóindulattal és körültekintéssel vezeti, jó tanácsokkal ellátja. Ilyen tanítót válasszunk tehát kedves iskolaszéki tagtársaim és akkor büszkén, emelt fővel állhatunk bármelyik szülő elé, szemrehányás nem érhet bennünket. Ne engedjük magunkat semmiféle protekció által megvesztegetni, legyen már vége egyszer az átkos protekciós világnak, a tehetségek hadd érvényesüljenek, semmiféle rokonsági köteléket nem nézve, bátran és büszkén a legjobb tehetségre adjuk szavunkat és ha igy választunk, a jó tanítók ügyes keze alul kikerült müveit, okos földmives társadalom áldása kisér majd bennünket, ellenesetben az átkukat teljes mértékben megérdemeljük. Nagy László földm., rk. iskolaszéki tag. Zokszavak. Második sorozat. Akinek nem inge . . . 1. Ismered-e nyájas olvasóm, az egri »szent kutyát?« A cikra-humor igy nevezte el a tisztilak előtt álló emléket bizonyára a rajta pihenő oroszlán művészi hiányossága miatt. Felemelték ott a bank épületét, parkot is csináltak előtte, ki is döntötték az emléket védő két oszlopot (ott hever most is a fűben) el is vitték a vaskerítés háromnegyed részét. Summa summárum: ott maradt a szent kutya dísztelenül a mi szégyenünkre. Pedig vitéz Szakács Antal szakaszvezető »példás vitézi tette elesmerése és maradandó emlékéül« áll azon a helyen az oszlop . . De tovább is van. Minden tisztelet a vitéz katonának, hősi halálának, de már a szobor felírása miatt mégis zokszó esik. A magyar vitéz »császárja s honáért áldozd hösileg életét«. Persze 1859-ben a közhaza korszakában. Kell, hogy ez emlék nyilvános’helyen hirdesse a múlt idők keserveit?! 2. Minthogy az sem való, hogy a színházi függönyön olyan botrányos iráshibákkal ékes hirdetések szórakoztassák és csapják be felvonásközökben a publikumot. Ha már Linhard mester nem is jöhet most ecsetvonásait korrigálni, mindenképen el kell tüntetni a jobb alsósarokból az »újságírás szenzációjának« a Napnak reklámképét, melyről vörösre pingált rikkancsok ordítják, hogy ez a szenzációs újság Egerben naponta már 6 órakor megjelenik. Nincs szükségünk se Napra, se vörös rikkancsra. 3. Nem utolsó poéta volt a litteratura aranykorában Tárkányi Béla, nekünk meg egrieknek talán nincs is nagyobb nála. Mégis kitettük az utcáját valahová a Kisasszonytemető mellé ! Lelke rajta, aki elkövette! De nótára kell venni s alkalomadtán jóvá kell tenni. Mert tisztelet adassék, nem is szólván a legnagyobbakról. Wesselényinek, Werbőczynek s egyéb ő társaiknak, mégis úgy illendő, hogy első sorban helyi nagyjaink emlékét őrizgessük, ápolgassuk. És ha már nevet adunk az utcáknak, hát legyen is felirva az a név az utca elejére-végére s ne takarja azt el semmiféle cégtábla meg hirdető oszlop. Emiatt az idegen csak kérdezősködéssel tud eligazodni nálunk. Probatum est! 4. Egerben többféle toronyórák vannak. Van olyan, mely csak pingálva van, ilyen a cisztercitáké. Van olyan is, amelyik pingálva is van, szerkezete is van, de nem jár, ilyen a servitáké, meg a minoritáké. Van aztán olyan is, amelyik pingálva is van, szerkezete is van, jár is, de sohase jól, ez a szürke’ nénéké. Egy aztán van elég tökéletes, a nagytemplomé. Kettő a kérdés. a) Ha a városi költségvetésből kimaradt a minoriták órájának jókarban tartása, ami pedig a legutóbbi időkig benne volt: nem adnák-e össze a piaci kofák és árusok az órajavítás árát, hisz a minoriták órája első sorban is nekik mutatná az időt? Bizony akár felemelt helypénzt is fizethetnének érte . . . b) Ha már a szürkenénék órája javíthatatlan, vájjon a harangkötél is az? Nem volna-e minden tekintetben szebb, nemesebb és praktikusabb, ha akkor harangoznának minden templomban, mikor a nagytemplom megüti a jelszót ? 5. A piacon pedig Dobó még mindig I tvan! Megindult ismét a sorkosztolás, Jönnek a diákok. Alig egy pár nap még s itt a szeptember. Eger, a nagy iskolaváros várja újból a vakációi pihenésből visszatérő diákokat. Sajnos azonban a diákok egy része nagy szegénysége miatt nem képes megkezdeni az iskolát. Hiába van kezükben a jeles bizonyítvány, hiába van szivükben nemes akarat, erős tanulni- vágyás, sok vidéki szülő a mai drágaság mellett nem képes őket iskolába járatni. Rendkívül megható az, mikor olyan diákok, akiket tehetséggel áldott meg az Isten, akik a szülői háztól fegyelmet és kötelességtudást hoztak magukkal, ott állanak az iskola kapujában s nincs módjukban, hogy a tanuláshoz szükséges dolgokat (elsősorban a kosztolást) maguknak megszerezzék. Telve egy szép jövő fakadó reménységével tanácstalanul állanak a nagy világban. A sorkosztolás rendezői ezeket a törekvő, de szegény diákokat akarják felkarolni. Megindítjuk a vándorkosztolást s kérve kérjük a derék egri háziasszonyokat, adjanak hetenként egyszer vagy kétszer egy kis meleg ebédet, vagy vacsorát (nem lakomákat kérünk!) az élet terhével már ily fiatalon küzködő jó diákoknak. A tavalyi sorkosztolás minden nagyobb fenakadás nélkül folyt le. Voltak ugyan itt-ott kisebb rendellenességek, de azért maguk a sor- kosztadók állapították meg, hogy kis diákjaink nagyon hálásak voltak a nekik nyújtott jótéteményért és illedelmesen viselték magukat. A jövő évben is szigorúan fogják fogni sorkosztosainkat, hogy a hozzájuk fűzött várakozásoknak mindenben megfeleljenek. A sorkosztolás sikeréről a jövő évben is az Egri Kath. Tudósítóban fogjuk kedves háziasszonyainkat tájékoztatni. A magyar diákságba van fektetve szegény hazánknak minden reménye. Ne engedjük azért a szegény, de tehetséges diákokat kiszorulni az iskolából. Hozzuk meg értük a tőlünk telhető áldozatot. Kérjük azért jó háziasszonyainkat, hogy fogják fel ezen nemes ügy nagy fontosságát s amennyiben még ezt tavaly év végén meg nem tették volna, jelentkezzenek Írásban, vagy személyesen sorkosztadásra az alulírottak valamelyikénél. Dr. Dallos Iván ügyvéd, dr. Tordai Ányos főgimn. tanár, dr. Petro József a Tudósító szerkesztője. HÍREK. Eger, 1920. augusztus 2 1. A lyceumi képtár. A harmónia minden sokaság létének legfőbb törvénye. Ezt a harmóniát teremtette meg Szmre- csányi Miklós dr., ny. miniszteri tanácsos a lyceumi képtár rendezésével. Csak néhányan tudtuk, hogy azalatt, mig a Lyceum ódon falai körül a mindennapi élet zaja lüktet, a II. emeleti képtárteremben egy finom- lelkű, izig-vérig művész ember dolgozik fáradhatatlanul, életet lehel a holt anyagba, előkészíti a kincseket érő képgyűjteményt, tulajdonképeni rendeltetésének, hozzáférhetővé, megérthetővé, élvezhetővé teszi a nagyközönség számára. A munka be van fejezve. A közönség tájékoztatására Szmrecsánv' Miklós dr., szakszerű katalógust készített, méh napokban hagyja el a sajtót. sePénteki közleményünk nyomán nagy£\. A deklődés tapasztalható a közönség kö-
