Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-12-25 / 297. szám

XXV. évfolyam.

iidíH—mu ■niTiniiiiiiiiiiiiMWMiiii iirrnni nmnwirTrnurr i

...rr-iíuf-r -i ir rfI

9Í8. december 25 szerda 2%. mmi

Ara íö HU ér

EGRI

EJöfiz.eíéSi árak:

ifiitífbee €s vitféium postán küldve egész évre 40 korona, — fii évre 20 korona, •— negyed évre ÍO borona, — egy hóra 4 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap le 16 f. — Szerkeszt®», 2 ée kiadőhivaía!: Eger, Jókai ftár-utea 6. — feicpyel és helyközi telefon: 106.

POLITIKAI NAPILAP

Főszerkeaafö: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI ]ÁNÖS.

H«SÍa!enlk hitte ét Onntp utáni nap kitüdinl mlnttannap.

Hirdetési áraki

. kt!eíK>. IdtíkoSfr Jí16Hím«SwÉ

(Mi soyesGlMok. bílbizoitsísvlt ártesitésel, MSIlixsffsW Muatáidba «0 Ilii. Ei;*4l'*í J«H. házasságok, U6*i4ne«f5- «nfiíwk ]| «orig 10 H. — HtíiDETE6JEM: egész CÍ4»- lu ti* K, hasábonként ds t sntlmiíerenktni hatáságak, gazdaságok ás hivataloknak 1 H, outgiaeégakotk — TO uUár, szallaghtrdetás *«ív«floti*lcs 1 K.

A legsötétebb karácsony.

Eger, dec. 24.

Tavaly azzal a réménység- geS üdvözöltök a . karácsony beköszöntését, hogy ez lesz az utolsó háborús karácsony; megnyílik az ég világossága és leszáll a béke a világra, hogy a békét hirdető karácsonyi ének ismét nyugalomban, boldogan találja együtt a családokat.

Itt volna a béke annyiban, hogy a csafafegyverek nagyjában pihennek; a régi harete- tereken nem álianak szemben ellenséges tömegek.

De a békének templomába még mindig nem mehetünk be. Még most sem tudjuk, mikor és hogyan. A külső béke látszatra van meg, egyidőre biztat csak a kénytelen nyugalom ; de annál nagyobb a békétlenség benn az országban, nálunk is, még inkább talán a nemrég diadalmas Németországban, végre nyugtalankodik a magukat győzelmesnek érző ellenség népei közt is.

De valamennyi közt megint nekünk, magyaroknak jutott a legkeservesebb szerep. Mindig ádáz irigység és kapzsi vágy tárgya volt ez a szerencsétlen ország, mindig az ütköző kapuban kellett életéért viaskodnia a nemzetnek. Most is rászabadult az éhes zsákmányra lesők hada. Amikor mi hirr dettük békevágyunkat és nálunk adták bizonyítékát először, hogy a békét komolyan akarjuk megvalósítani: akkor szabadul az országra a belső békétlenség és a külső erőszak. Mert hogy szét van züllesztve az erőnk, pedig csak az erő az és nem a jóakarat, amely ezen a talán soha békében élni nem tudó földön imponál.

Idegenekben sohasem bízhattunk és nem lenne szabad most sem bíznunk, mert csak addig ismerik a magyarok vitézségét, iovagiásságát és hivatását, amig azt kézzelfogható erővel bizonyíthatja. Énnek a lehetőségétől pedig megvan fosztva f a nemzet, amely négy éven át oly hatalmasan mutatta meg testi és lelki erejét; ma pedig kalandorok tagadják és becsmérlik lovagiasságát, gyáva martaiócok fitymálják erejét.

De jogunk és az örök természeti meg erkölcsi igazság tudatában ezen a kesesrves megpróbáltatáson is át kell es nünk. Talán ez hozza meg azt i a tisztulást, amelyen közéle- j tünknek és közfelfogásunknak át kell mennie, mert még mindig nem tudtunk fölemelkedni a jövő feladatok komoly belá táásának magasságira; még mindig tart a zavarosban halászok és a léha élet után kap- dosók korszaka, ügy látszik, meg mindig nincs rajtunk az a komoly szükség, mely amely kemény munkára és egymás gyöngédebb szeretetére kény- szerithetne bennünket.

Pedig van szükség elég. Testi és lelki. Érezheti minden ember, ha érzékét nem zavarta meg a pillanat képzelődése. Ezernyi veszedelem közt lebegüok a sötét éjeken át. Vájjon minő érzéssel mehetünk a tavasz elé? A napforduló j nyit-e jobb sorsfordulást számunkra? Ez a gondolat gyötör bennünket és kell gyötörnie a napforduláskor, a karácsony ünnepén.

Nem ömlik a vér a harcié« reken s mégis az öt viszontagságos karácsony küszöbén az

1914 iki karácsonykor, mikor az oroszok bennájitak Felső - Magyarország egy keskeny ha- táiszegélyén, ha súlyos gondok között is, de teljes reménységgel várhattuk a Kárpátok fel- szabadulását s ez az eltökélt akarat sokszorozta védő harcosaink vitézségét, amig tavasz fordultával véres harcok után sikerült is felszabadításuk. És akkor karácsonykor még nem nem fenyegette az ország lakosságát az a súlyos gazdasági válság, amely egyre fokozódva, ma a kisembert katasztrófás állapotban fojtogatja. Mindennél súlyosabb nyomás ma ez a gazdasági nyomás, amely a bizonytalan jövő mellett a mai nap küzdelmét is oly rettentővé teszi: hiány és drágaság minden közszükségleti tárgyban, élelemben, ruházatban, tüzelőben, mindenben. Fájdalom, még erkölcsi erőben is.

Az 1915-iki karácsony diadalmas harangszó között hirdette, hogy az 1914-ikí szerbiai kudarcért nagyszerű elégtételt nyertünk; Szerbia hadseregé menekült az albániai hegyeken át a tengerpartra, Olaszországba; az összeköttetés Konstantinápollyal helyre volt állítva. Nincs itt az ideje, hogy az azután elkövetett politikai és stratégiai hibákat latolgassuk. De ma a megvert szerb sereg csekély számú maradványai, mint az entente ki- rendteltsíge, kevély urat játszanak Dél Magyarországon, fellengző álmok hirdetésével súlyosítják és keserítik a magyar nemzet lelkét, amelynek a szerződés kötése miatt nem szabad háborognia.

Az 1916 iki karácsonyt csapataink már Bukarestben ülték meg. A szövetséget hátba támadt román király és kormány

kétségbeesetten menekült. S ma nyugodtan vonul be Erdélybe és prokíamálja uralmát s még védekeznünk sem szabad. Kolozsvár elkeseredetten idézheti emlékébe 70 ik évfordulóját annak a karácsonynak, a melyen Bem felszabadította a várost a császári hadaktól Hát csakuyyan nem lenne a világon — az összes történelmi tanulságokkal és igazságokkal ellentétben — olyan igazság, amely a győzelem nélküli leigázás természetes szen- tesitéáét lehetetlenné tegye?

Kell, hogy legyen. Azért bármily súlyos is a megpróbáltatás, nem szabad csüggednünk. Nem a véletlen fordulatokban bízunk, noha ez a négy éves háború minden fázisában telve volt meglepő fordulatokkal, hanem az örök igazr Ságban, amelyet, kezdve a hitregék korától, az emberiség történetében sohasem sikerült elégtétel nélkül megsérteni. A rauit évi karácsony már béketárgyalások küszöbén talált bennünket. De a béke csak részben és tökéletlenül érett meg akkoron. Hogy minő hibák történtek, amelyek a helyzet fel borításához vezettek, az nagy tanulság lehetne most azoknak, akik az általános békekötés munkálatait vezetik. Ha erőseknek kellett lennünk, és voltunk is, a háború 4 éve alatt nem szabad a fogyatékos, de minden részen egyaránt fogyatékos fizikai erőhöz mérnünk erkölcsi erőnket és emiatt tétlen csüggedéssel odavetnünk magunkat. Egységet kell teremtenünk itt benn érzékeinkben, illetőleg kell erőt találnunk arra, hogy a nemzet lelkét erre az egységes érzésre erkölcsileg rákényszeritsük. Csak akkor vesztettük el a sors»»-